Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 44. szám - Tervezet az alkotandó magyar csődtörvényről. (Folytatás)

— 346 — leget nem készit is és könyveket épen nem vagy rendetlenül vezet, csőd esetén a hamis vagy vétkes bukás tényálladéka ellene nem fog megállapittatni. Mi lesz ennek következménye? Az, hogy a ki bejegyzett kereskedő volt is, és az ezzel járó előnyöket élvezte, ha hamisan bukni szándékszik és mindamellett a büntető igazságszolgáltatás sújtó karját is ki akarja kerülni, idejekorán czégét kitörülteti s ezzel együtt hamisan vagy rendetlenül vezetett könyveit, a leltárt s mérleget megsemmisíti s a fenyítő bíróság ama kérdésére, vajon bejegyzett kereskedő-e, nemmel felel, — mire következik a fentebb idézett ítélet a maga indokolásával. Hogy amaz indokok mennyire helytelenek s kereskedelmi törvénykönyvünkkel mily éles ellentétben vannak, az az elmondottakból eléggé kitűnik. Az igaz ugyan, hogy bíráink ezzel szemben a 1840. XXII. t.-cz. 130. és 131. §-aira hivatkoznak, mondván, hogy mi a törvény ellenére senkit el nem Ítélhetünk. Ez okoskodás azonban helytelen, mert épen törvény szerint kell őket elitélni, ha vesznek maguknak annyi fáradságot, hogy ne csak a betűt nézzék és alkalmazzák, hanem magyarázzák is a törvényt és vegyék tekintetbe annak szellemét. Ep ez utóbbi nyomán ki lehet mutatni, hogy azon be nem jegyzett kereskedők, kik egyéb kötelezettségeiknek sem felelnek meg, sokkal szigoruabban fenyitendők. Midőn ugyanis a csődtörvény illető §-ai csakis bejegyzett kereskedőkről emlékeznek meg, ez alatt általában a kereskedő értetetik, miután annak fogalmához az 1840. XVI. t.-cz. 1. §-a értelmében a bejegyzés okvetlen megkívántatott. Ennek nyomán a csődtörvény mindazon esetekben rendeli megállapittatni a hamis vagy vétkes bukás esetét kereskedő ellenében, valahányszor csak az a törvényben előszabott kötelezettségeinek meg nem felel. Azt hiszem, ezen intentiója a törvénynek most is megvan. De mivel most már kereskedőnek mindaz tekintetik, ki kereskedelmi ügyletek kötésével iparszerüleg foglalkozik, ama kötelezettségek most is, még pedig sokkal szabatosabban és szigorúbban, elő vannak itva. Most is csak ugy büntetendő csőd esetén, ki azoknak meg nem felel, vagy a ki a négy kötelesség közül egyet, az elsőt, a legfontosabbat, a bejegyzést teljesiti és a többit nem. Mig a ki egyet sem, az felmentendő! Hol itt a logika ?! Tessék csak egy kissé mélyebbre tekinteni, s meglátjuk, hogy a betűhöz ragaszkodó felületes birói gyakorlatnak mily viszás következményeire akadunk. TÁRJCZA. Prison de Mázas Párisi férfi-fogház, magánrendszerre. Résü Ensel Sándor uti naplójából. Az engedélyt a fogház megtekintésére követségünk utján a rendőrség adta ki. Nov. 20-án a Pont Neuf-lől mindig a Szajna pariján csak ugy gyalogosan mentem a Quai de l'école, de la Migisseiie, Gréve, Celestine-n keresztül a Boulevard Mazas-ra. Ez az épület épen ugy néz ki, mint egy fél kerék 6 küllővel; az elején erős falazat ily alakban •— — és köröskörül négyszögben fakerítés erős, barna terméskövekből. A kapunál az őrnek kinyilvánitván, hogy : »Je suis autorisé a visiter le Prison«, készséggel mutatta a jobb bejárást, honnét az előudvarba, s ugy a fogda előcsarnokán át, a középkörépületbe jutottam. Az épület nem régi; 1847-ben emeltetett, és lüOO fogolyt képes magánkamaráiba befogadni. Itt meglepő a »Rotonde« ; ez a félkerék alakú épület, agyában a körben kis gömbölyű szoba 0 ; ebben találtam épen az igazgatót, ki uj foglyok felvételével és bejegyzésével foglalkozott. Ez a kis szoba vagy »Rotonde« köröskörül üvegezett lévén, az igazgató innét képes 6 küllőt képező szárnyépületbe, melyek végén elfalazvák s melyekből a kijárat a középagynak jő, belátni, s onnét intézkedni. A »Rotonde« még egyéb szolgálatra is van alkalmazva ; tetejében nyilt oltár van, hol a lelkész egy folyosón, mely a bejárattol vezet be, megjelen és miséz. Ily alkalommal a panoptikon alakban épült szárnyépületekben, melyek emeletesek, a magánkamrák két ujnyira megnyittatnak, ugy hogy e nyíláson minden rab az oltár felé nézhet, a élkül, hogy valamelyik társa kamrájába pillanthatna. A felnyitott, de ily állapotban zárt ajtók, ily alakot adnak: <<<<©>>>> és a lelkész képes mind a 6 osztály kamráiba bepillantani, s a rabok a magánrendszer feláldozása nélkül élvezik az istentiszteletet. Csőd esetén minden kereskedőről, ki a keresk. törvényben előirt kötelességeinek meg nem felel, a rosz, hitelezőinek megkárosítására irányuló szándék azonnal vélelmezhető és ha már oly szigorúan ragaszkodunk is a törvény betűjéhez, nem szolgáltat-e ez már magában véve is a büntető eljárásban oly nagy szerepet játszó és súlyosan terhelő indiciumot? E felett oly könnyen elsiklani, mint ezt büntető bíróságaink teszik, valóságos könnyelműség, midőn a vádlott ama kijelentésére, hogy nem bejegyzett kereskedő, maguk azt mondjak, hogy akkor könyveket vezetni, leltárt és mérleget készíteni nem volt köteles, s ezt az oldalát a dolognak tovább épen nem feszegetik, — nem az érvényen kivül helyezett 1840. XVI. t.-cz. értelmében, de igen az érvényben levő uj keresk. törvény szerint. Vagy ha még inkább meg akarnak győződni eljárásuk helytelenségéről, üssék fel a büntető-törvénykönyvet, s nézzék meg ott a 414. §. 4 pontját, mely következőleg szól: » Csalárd bukás bűntettéi követi el az, »ki kereskedelmi könyveket, ha a törvény azok vezetésére kötelezte, nem vezetett* stb.; vagy a 416. §.3. pontját, mely szerint a vétkes bukás bűntettét követi el az, »ki kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezve, cselekvő és szenvedő vagyoni állapotáról évenként rendes mérleget nem készit«. Az igaz, hogy ez utóbbi törvény jelenleg még nincs életbe léptetve. De ép ez tenné egy életre való helyes irányú praxisnak kötelességévé, hogy a törvények hiányain segitsen, azokat az ujabb törvények által követett helyesebb irány felé terelje. Ha annyira szeretünk dicsekedni joggyakorlatunkkal, mely elavult törvényeket egészen hatályon kivül helyezett, miért ne tehetné meg ez a gyakorlat azt, hogy régibb elavult törvényünket az ujabb s a kor szellemének megfelelő törvényünk intézkedéseinek ésszellemének megfelelőleg magyarázza és alkalmazza? Ehhez nem kell a lelkiismereten semmi erőszakot elkövetni; csak egy kissé mélyebben tekinteni a különböző törvények közt létező rendszeres összefüggésre és azok egyes intézkedéseinek indokaira. I)r. Nagy Dezsü. Tervezet az alkotandó magyar csődtörvényről. (Folytatás.) Tervezetünk 9. §-a szerint a tömeggondnok a csődnyitás által megakasztott pereket felveheti. A facultativ kitétel jelezi, hogy joga, de nem kötelessége a reassumtio. Joga azért, 1843-iki javaslatunk is akart ilyen rendszert elfogadni; e végre az egyes szárnyépületek hosszasága és szélessége közepén egy 21 hüvelyk magasságú talapra helyezendő asztal alakú, szárnyból-szárnyba hord; ható oltár alkalmaztatott volna, ugy hogy a kamrák belsejéből résen I át a rabok kiláthassanak, mignem a 263. §. kimondja, hogy általános hitszónoklat tartásának nem leszen helye, hanem ez a lelkészek által a | rabok külön kamrácskáikban tartandó s az illető rab büutettéhez és hajlamához mérséklendő magános vallásoktatás által pótoltassák. Ez a lelkészi foglalkozás megvallom újdonság volt előttem, s tapasztaltam, hogy a magánrendszerekben is vannak egymástól eltérő intézkedések; a raboknak külön kápolnába egyenkinti vezetését és külön páholyba való állítását idővesztéssel járó eljárásnak tartják itt. A külföld összes börtöneiben, igy a párisiban is, emberiesnek találtam a lelkészek gondviselése és felügyelete alatt álló intézeti könyvtárakat. Mily jótétemény ez az olvasni tudó rabokra nézve, kivált magánrendszerű eljárásnál. A Prison de Mázas, vagy más néven »Maison d'arret cellulaire« csak férfinemü rabokat fogad be. Az aligazgató szives volt a börtönkamrákat, melyek építése módjára egyik s másik között semmi különbséget sem láttam, megmutogatni. A foglyok itt, mint a bruchsaliak, sétára távozáskor nem viselnek álarezot. A sétaudvarba, mely hasonló a bruchsalihoz, egyenként bocsáttatnak be, s 1j2 órai járkálás után egyenkét térnek vissza kamráikba. A Prison de Mázas belső őrei között találtam olyanokat, kik németül beszéltek; ezek már Elszasz-ból valók. Egyáltalában az őrzők tiszták, fürgék voltak. A raktári és ruhatári szolgák épen a tiszta febérnemüek kiosztásával foglalkoztak; a raboknak kamraajtóik egy nyílásán szedték ki a szennyest s adták be a tisztát. Lábvasat itt sem visel az elitélt rab. Megnéztem a konyhát is, megkóstoltam az egészséges és beteg fegyenczek ételét; vasárnap levén, bus volt a főeledel, csinos darakokra metélve. Az ételekre nézve napirend áll fen. A fegyházi szükségletek itt is nagyok.