Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 44. szám - Tervezet az alkotandó magyar csődtörvényről. (Folytatás)

— 347 — mert nem csupán a közadós által per utján érvényesíteni szándékolt igény magában véve, hanem a megindított per, a perben kifejtett támadás vagy védelem, szóval a perjogi situatio mint ilyen vagyoni értéket képvisel. Az, hogy a tömeg nem tartozik a pert »ab ovo« megindítani, szembeötlő anyagi nyereség. De nem kötelessége a tömeggonduoknak a perfelvétel azért, mert különben módjában állana a közadósnak, az által, hogy a csőd előérzetében nyakra-főre pereket indit, vagy az ellene támasztott alapos igényeket is egyszerűen tagadásba veszi, csődtömegét a perköltségekben vagy a patvarsági bírságokban való elmarasztalás veszélyének kitenni. Nem kötelezhetők a hitelezők vagy a tömeggondnok arra, hogy folytassanak egy oly pert, melynek sorsát előre látják, melyet a közadós merő könnyelműség vagy perlekedési visz ketegből indított volt meg. Mondjanak hát le a peres igényről ! Igen ám, de kit terheljenek a perköltségek ? Ha a reassumtio kötelességévé tétetnék a tömeggondnoknak, vagyis hogy ha ipso jure szállna át minden megakasztott per a hitelezőkre : a peres igényről való lemondás azaz a kereset formaszerű visszavétele esetében is a csődhitelezőket terhelné a meglehet nagyra nőtt költségek súlya és megfordítva. Igaz, hogy csődnyitásig szabadon rendelkezhetvén a közadós, a tömeggondnok tartozik minden különben jogérvényes cselekményét elismerni. De nem következik ebből, hogy a tömeggondnok tartoznék folytatni is, a mit a közadós megkezdett, Sőt ellenkezőleg. A közadós vagyona oly kész vagy nem kész állapotban jut zár alá, a milyenben az csődnyitáskor van. A per mint meginditott per, mint töredék, mint vagyoni jog, melynek még perfectióra lenne szüksége, megy át a tömegbe. A hitelezőktől függ, hogy akarnak-e végére járni, hogy akarják-e a vagyoni értéket, melylyel a folyamatban lévő per mint rész, mint kezdet bír, teljességre hozni a lefolytatás által. A megakasztott per, miglen azt a tömeggondnok felveszi, nyugszik, függőben marad. Nem a csődtörvény, hanem a perrend intézkedéseinek körébe tartozik a perszünet általános jogkövetkezményeinek megállapítása. Nevezetesen megállapítandó az, hogy míg valamely per nyugszik, függőben marad minden határidő is, hogy tehát p. o. a perorvoslatok (»fatális«) határideje sem foly, hanem perfelvétellel a teljes határidő újból kezdetét veszi, stb. A tömeggondnok a megakasztott pert azon helyzétben veheti fel, a melyben csődnyitáskor volt. Következve a jogvita fonala ott veendő fel, a hol annak idején elejtetett. A mi csődnyitásig a perben a közadós előnyére vagy hátrányára történt volt, erejét azon tul is megtartja és csupán csalárdság okából támadható meg. A közadósnak csődnyitás után foganatba vett perbeli cselekményei azonban ipso jure hatálytalanok. Csődnyitással a perjogi dispositiótól is elesett. Beismerései a tömeget többé nem kötelezhetik. Pártesküt kinálni vagy visszakínálni, elfogadni és letenni nem áll már hatalmában. De még perorvoslatok közbevetésére sincs jogositva, mert nem »pars litis«. Csak a badeni perrend (757-759., 764—767., 769., 770. §§.) tulajdonit kivételesen a közadós nyilatkozatainak, beismeréseinek és esküjének kötelező erőt. Nagyon meggondolandó, mert veszélyes concessio. Tervezetünk még a perbeavatkozás (interventio) jogát sem adja meg a közadósnak. Enyhébb a franczia (443. art.) és a belga (452. art.) csődrend. Ezek szerint ugyanis: »1 e tribunal (lorsqu'il lejugera c o n v en a b 1 e) pourra recevoirle failli partié intervenante*. Nem tagadható, hogy gyakran érdekében állhat s közadósnak a beavatkozás, különösen ha alapos a feltevés, hogy a tömeggondnok kötelességellenesen jár el. De ezzel csak tényleg volna okadatolva és nem általában jogilag indokolva a beavatkozás megengedése. A becsületes közadós érdeke rendesen találkozik hitelezői javával; a tömeggondnok pedig amannak ugy tartozik gondját viselni, mint emennek. A közadósnak módjában áll, rendelkezésére bocsátani a tömeggondnoknak mindazt, a mi a szóban forgó ügy sikeres kimenetelét biztosithatja és ha a tömeggondnok mindazáltal kötelessége teljesítésében mulasztást követne el, a csődbiróságon álf az orvoslás. Míg ellenben, ha a közadós közvetlen beavatkozhatnék a felvett perbe, a hitelezők érdekeit nagy mérvben veszélyeztető fondorlatok és összejátszásokra nyílnék könnyen felhasználható alkalom. Még kevésbbé ajánlatos a franczia és a belga törvény példáján indulni. A beavatkozás esetről-esetre való megengedését a perbiróság szabad belátására bízni, csak az önkénykedést könnyítené meg, de kétség kívül ferde állásba hozná magát a bíróságot is. Ha a tömeggondnok nem él a reassumtio jogával, folytathatja a megakasztott pert ugy a közadós, mint ellenfele. 2. Az activ tömeg körüli perek, melyekben a közadós az alperes. Rendelkezik ezekről tervezetünk 10.§ a A fent érintett nézpontok nagyobb részt a perek ezen csoportjára is helyt foghatnak. A perfelvételre a tömeggondnok és az érdekelt harmadik fél egyaránt vannak jogositva. Mellőzendőnek tartottuk azonban a Králik-féle tervezet 9. szakaszának — a német javaslat (de nem a német törvény) 9. §-át követő — azon intézkedését, mely szerint, ha a tömeggondnok a pert nem veszi fel, a perbeli kérelem r észéről elismertnek lenne tekintendő. Nem adván meg ugyanis a közadósnak »in subsidio* sem a perfelvétel jogát, méltatlanság volna, ha a tömeggondnok elállása egyszerűen a pert befejező és pedig a közadósnak is praejudicáló confessio gyanánt vétetnék tekintetbe. Az érdekelt harmadik személy, hogy igénye bíróilag megállapittathassék, tervezetünk szerint tartozik a pert maga részéről felvenni, éspedig, miután a tömeggondnok elállt, egyenesen a közadós ellen lefolytatni. Ez álláspontról azonban szükségesnek láttuk annak határozott kiemelését, hogy az esetre, ha a tömeggondnok a perbeli kérelmet azonnal elismeri, vagyis, ha a per felvételéről lemond, és az érdekelt harmadik fél által ezentúl a közadós ellen közvetlen folytatott per az előbbinek javára dőlne el: hogy ez esetre a tömeggondnok, ki idejekorán elállt a kétes igénytől, nem kötelezhető a perköltségeknek megtérítésére. Világos rendelkezés hiányában kétkedni lehetne. 11. §. A csődhitelezők követeléseiknek a csődtömegből leendő kielégítését csakis a csődeljárásra nézve megállapított szabályok szerint igényelhetik. 12. §. A csődeljárás tartama, alatt valamely csődhitelező javára a csődtömeghez tartozó tárgyak vagy a közadós egyéb vagyona tekintetében nincs helye sem zárlat-, sem biztosítási vagy kielégítési végrehajtásnak. 13. §. A csődtömeghez tartozó tárgyakra nézve zálog-, elsőbbségi vagy megtartási jog csődnyitás után se nem szerezhető, se nem kebelezhető be, noha a szerzésre vagy a bekebelezésre való jogczim már csődnyitás előtt keletkezett volt. Tervezetünk e három szoros kapcsolatban álló szakaszát együtt véve fogjuk a következőkben fejtegetni. Az azokban tartalmazott elvek a csődigény csaknem legfontosabb folyományait képezvén, az indokolás a kelleténél szűkebb térre nem szoritkozhatík. Szakaszaink tárgyával foglalkoznak az Apáthy-féle javaslat 11., 12. és a Králik-féle tervezet 3. §. (3. bek.) 13., 14. §§-ai. Tervezetünk 11. §-a a tulajdonképeni csődkövetelések érvényesitésének útját határozza meg. A csődeljárásra nézve megállapított szabályoknak, vagyis, a közös elj ár ás kizárólagosságát kivánja az anyagi csődigény tartalmához képest biztosítani. Csődkövetelés a csődtömeg ellenében csakis a csődeljárás keretén belül legyen érvényesíthető. Az érvényesítés önállósága, függetlensége ellenkeznék a kielégítés közösségének eszméjével. A csődkövetelések érvényesitése képezi a szorosabb értelemben u. n. passiv perek tárgyát. Ezek tehát azok, melyek a csődhitelezők közös kielégítésére szolgáló tömeg sorsát a legérzékenyebben érintik. Minden győzedelmeskedő passiv per csökkenti a hitelezőkre váró osztalékot, növelvén a tartozási tömeget, fogyasztja a felosztási tömeget. A passiv perek ezen kiváló jelentőségénél fogva kiszorítandó azokból is a közadósi dispositio, ugy a peren kívüli, mint a perbeli. A csődkövetelések megállapítása, a passiv perek kimenetelére a közadós ne folyhasson be oly hatálylyal, hogy a csődhitelezők köteleztessenek. Már ez okból sem helyeselhető az amerikai csődtörvény azon rendelkezése, mely szerint a hitelező, ki követelését a csődeljárásban be nem jelenti, jogositva van, közvetlen a közadós ellen pert indítani vagy foly-