Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 44. szám - Birói gyakorlatunk s a kereskedők hamis és vétkes bukása

Nyolczadik évfolyam. 44. szárr\. Budapest, 1878. október 31. KiiKSn mellékletek: a Döntvények gyűjteménye", az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazsáaúgyi törvények anyaggyUjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a meqrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendók. Szerkesztőség : Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak (helyben házhoz hordással, vagv vidékre bérmen* tes szétküldéssel) a „Magyar Themis", a ..Döntvények gyűjteménye" a/. „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjtemenynyel" c/.imü me lékletekkel együttesen: egész évre 10 forint félévre 5 torint, negyedéire 2 íoriot 50 kr. kz előfizetési pén/.ek bérmente legcélszerűbben postautal' küldendők. en. vidékrS íny ntján MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR J0GÁS2GYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. ^Felelős^zerkesztő: Dr. Fayerlászló! Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: Bírói gyakorlatunk s a kereskedők hamis és vétkes bukása. Dr. Nagy Dezsőtől. — Tárcza. (Prison de Mázas párisi férfi-fogház, magánrendszerre). K e a: ö E n s e 1 Sándor uti naplójából. — Tervezet az alkotandó magyar csődtörvényről. — Az öngyilkosság befolyása az életbiztosítási ügyletre. Dr. Barna Ignacztól. — A fenyítő bíróság hatáskörének kérdéséhez. — John kritikája a magyar bü ntetö-törvénykönyv felett. — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Legközelebbi csödbejelentési határidők. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny -bői. (Csődök. - Csődmegszüntetések. — Pályazatok. — Igény kereseti felhívások). — Külön melléklet: A ^Döntvények gyűjteményéinek egy ive. Felhívásunk folytán a hehivott ügyvéd és ügyvédjelölt tartalékosok segélyre szoruló családai számára ujolag adományokat küldöttek : Dr. Matuska Péter 5, Szemenyeij János 5, Dr. Oebhardt József 3, Spett Vincze 2, Siró József 1, Résü Ensel Sándor 1 frtot. Összesen 17 frt. A múltkor kimutatott 455 írttal 472 frt. A budapesti ügyvédi kamara elnöksége felszólítja a kartársakat, hogy ha tudomásukra esnék, miszerint valamely behívott ügyvéd vagy ügyvédjelölt családja segélyre szorul, erről az elnökséget bizalmasan értesíteni szíveskedjenek. Birói gyakorlatunk s a kereskedők hamis és yétkes bukása. Tagadhatlan, hogy a legutóbbi időkben hiteltörvényeiuk reformja tekintetében nevezetes haladást tettünk: azoknak nagyobb része európai színvonalra emeltetett. De másrészt az is kétségtelen, hogy a reformmunka nem volt rendszeres ; mertmiga törvények egy része a kor követelményeinek megfeleló'leg alkottatott meg, a másikat mindenféle mellékokok és külbeíolyások folytán hagytuk ugy, a mint ez évtizedek előtt talán jó volt, de mai napság az uj törvények közül nagyon is kirí, sőt azokkal a legélesebb ellentétben van. Ily ellentét létezik a csődtörvény és keresk. törvénykönyvünk közt. Mig ez utóbbi a kereskedői hitelt mindenkép a lehető legmagasabb fokra igyekszik emelni, addig az első e tekintetben csak ront. Sajnos, hogy a gyakorlat sem követi az uj törvény szellemét. Aligha van törvény, melyet oly nehezen vesz be az élet, mint épen a kereskedelmi codexet. Illustratiójául szolgáljon a következő eset. A vádlott maga bevallja, hogy kereskedő, nyilt üzlethelyisége volt, afféle 27 kr.-os bazár, bejegyezve nem volt, s beismerése szerint leltárt s mérleget nem készített, könyveket nem vezetett. A fenyítő biróság vádlottat azon indokból, miután mint be nem jegyzett kereskedő leltárt és mérleget késziteni és könyveket vezetni nem köteles (?!), tényálladék hiányában felmentette. Az ily itélet felbátorít a csalásra, kibúvó ajtót nyit, melyen a csaló kényelmesen kisétálhat, anélkül hogy a legkisebb baja történnék. Mi haszna van akkor az 1874. XXII. t.-czikknek, mely a fenyítő vizsgálatnak a csó'dnyitás után hivatalból való megindítását rendeli, ha a fenyitő biróság a fentebbi módon jár el. Igen könnyű lesz a törvényt kijátszani, csak a lehető legtörvénytelenebb módon járjon el az illető. Az a ki a keresk. törvény 3. §-a értelmében kereskedőnek tekinthető, szegje meg előirt kötelességeit, legelsobb is ne jegyeztesse be magát, ezzel a többi kötefességeit, könyvek vezetését, leltár és mérleg készítését mellőzheti bátran, és még bátrabban mondhat csődöt; íenyitő bíróságaink a mai praxis szerint fel fogják menteni, mert hiszen^ könyveket vezetni, leltárt és mérleget késziteni be nem jegyzett kereskedő nem tartozik.* Fenyitő bíróságaink ítéletüket az 1840. 22. t.-cz. 130. és 131.§-ára alapítják, melynél fogva (130. §.) »kereskedőknél, gyárosoknál a bukás hamissággal párosuknak tekintetik, ha bejegyzettkereskedő könyveket épen nem vezet«. (131. §.) »Vétkes gondatlanság esetei, a) ha bejegyzett kereskedő könyveit rendetlenül vezeti, b) ha minden év végével követelési s tartozási állapotjára kereskedési mérleget nem készit«. Az igaz, hogy itt csupán bejegyzett kereskedőkről van szó. Ennek azonban akkor, 1840-ben, ép ugy meg volt az értelme, mint a mennyire be nem illik többé a mai viszonyokba, és a mennyire ellenkezik uj kereskedelmi codexünknek mind szellemével, mind betűjével. Az 1840-iki hiteltörvényeinktől, habár már amaz időben is elavult álláspontot foglaltak el, bizonyos rendszeres összefüggést megtagadni nem lehet. És ha a fentebb idézett hely csakis b ejegyzett kereskedőkről emlékezik meg, ez magyarázatát leli az 1840. XVI. törvényczikkben, mely kereskedőkről szól s melynek l.§-a következőkép hangzik: »Törvény előtt rendes kereskedőnek csak aztartatik, ki kereskedési czímét az alább következő szabályok szerint bejegyezteti és kereskedéséről rendes könyveket vezet«. Eszerint tehát a kereskedő fogalmához a bejegyzés és könyvek vezetése okvetlen megkívántatott; a ki ezt nem tette, az kereskedőnek nem tekintetett. Ebből logikai szükségességgel következik a csődtörvény fent idézett intézkedése, mely a kereskedői csődről szól; mert a ki be nincs jegyezve, nem kereskedő, tehát nem is lehet tőle azokat megkövetelni, melyekkel egy kereskedő tartozik, mint könyvek vezetése, leltár és mérleg készítése. Uj kereskedelmi törvénykönyvünk azonban, mely európai színvonalon áll, a kereskedő fogalmát többé nem a bejegyzéstől teszi függővé. A 3. §. szerint ugyanis » kereskedőnek az tekintendő, ki saját nevében kereskedelmi ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik*. A fentebb idézett két törvény definítiója közt tehát roppant különbség létezik. Ujabb törvényünk szerint a kereskedő fogalmához a bejegyzés nem kívántatik meg. Mig előbbi törvényünk szerint mindenkinek, ki különben kereskedőnek lett volna tekintendő, önkényétől függött, hogy a törvény előtt mint ilyen akar szerepelni; most mihelyt kereskedelmi ügyletek kötésével saját nevében iparszerüleg foglalkozik, kereskedőnek tekintetik s tartozik mindazt teljesíteni, mit a törvény a kereskedő kötelezettségei gyanánt a közhitel érdekében előír. Ezek közé tartozik első sorban a czégbejegyzési kötelesség, melyre pénzbírság terhe mellett szorittatik. Ezzel coordinált kötelesség: reudes könyvek vezetése, leltár és mérleg készítése; csakhogy mig a bejegyzési kötelezettséget a törvény sanctionálja, ez utóbbiakra vonatkozólag olyat nem tartalmaz. Hol rejlik tehát ezen előirt kötelezettségek sanctiója? Miféle joghátrány éri azon be nem jegyzett kereskedőt, ki ezeknek meg nem felel? Jelenlegi praxisunk mellett semmiféle hátrány, csakis előny, és pedig az, hogy habár leltárt és mér-