Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 40. szám - Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. 11. [r.]

- 317 tettnek nevezett, s másodszor: a concret esetben bűntettnek minősített cselekmény. Mayer szerint a 106. §-ban*) a »büntett« szó ugy a véghezvitel, mint a kísérlet és a segítés esetében az első, szerintünk a második értelemben használtatik. (M a y e r felfogását csak azon egy esetben véljük alkalmazhatónak, midőn a biró az eljárás folyamában meggyőződik, hogy az elévülés a tőrvényben foglalt maximum szerint is be van már fejezve, s ennek alapján az eljárást beszünteti.) Erveink a következők: 1. A correctionalisatio elvét nem lehet egyik esetben elfogadni, másikban kizárni. Ha a kiszabott büntetés elévülésénél elfogadjuk, helyt kell neki adnunk a ki nem szabott büntetés elévülésénél. A kiszabott büntetés elévülése minden törvényhozásban hosszabb, mint a ki nem szabotté; ugyanez az intentiója a magyar törvénynek. A Mayerféle magyarázat elfogadásával a viszony épen ellenkezővé válnék. Aki nem szabott büntetés elévülése esetén a törvény maximuma volna irányadó, mely sok esetben tizszerte-husszorta súlyosabb, mint azon büntetés, mely tényleg kiszabatott volna. 2. Hogy kétség esetében a biró megítélhesse, vajon elévült-e a bűnügy, minden esetre meg kell határoznia minősítést. Ettől már csak egy lépés a kiérdemlett büntetés megállapítása. Nehézségei nem is oly nagyok, mint első pillanatra látszik, mivel a bizonyítási inconvenientiák nem itt, hanem leginkább a cselekmény minősítésénél merülnek fel. Hozzájárul, hogy a büntetést rendszerint nem is szükséges teljesen fixirozni. Elég ha a 106. §. fokozatai értelmében eldöntetik, hogy a vádlott tiz éven felüli, öt éven felüli vagy öt éven aluli szabadságbüntetéssel lett volna sújtandó. Ha ez meg van, s azt látja a biró, hogy félbeszakittatlanul elmúlt annyi idő, a mennyit a 106. §. illető pontja megállapit, a cselekményt elévültnek mondja ki. 3. A törvény szövege is mellettük szól. »Az elkövetett bűntettre — — megállapított bünteté s«. Ezen kifejezés alatt nem érthetni a különös részben foglalt relatíve határozott büntetéseket, mivel a 106. §-ban nincs kitéve, vajon az elévülésre nézve a minimum vagy a maximum-e az irányadó. A kétely csak ugy oszlatható el, ha a bűntettnek összerüen megállapított büntetését veszszük alapul. »Elkövetett büntett.« A törvény által bűntettnek nevezett cselekmény a praxisban igen gyakran nem lesz bűntettnek minősítve. A 85. és a 92. §§• a büntettet rendszerint vétséggé alakítják át. A törvényben bűntetté minősített cselekmény tehát elkövettetett, de nem mint bűntett, hanem mint vétség, s elkövetett bűntett nem forog fen. Hogy ezen tény megállapittathassék, szükséges lesz az esetet annak rendje szerint construálni, s ha vétség elkövetése derülne ki, ennek elévülési ideje alá vonni. Ugyanezt mondja a belga törvényre vonatkozólag Haus: »Dans le system du Code dinstruction criminelle, la duré de la prescription dépend de la qualification du fait, et cetté qualification se puise dans la nature de la peine applicable a l'infraction d'aprés les circonstances qui l'ont accompagné. C'est doncla peine dont le fait est passible dans chaque cas particulier, qui seul détermine la durée de la prescription; peu importé que la peine sóit édictée par la loi mérne, ou que le juge sóit autorisé á la substituer á la penalité légale«. (Principes generaux. II. 479. 1.) »E 1 k ö v e t e 11.« Ezen 3zó alatt a törvény nemcsak a befejezést, hanem a megkísérlést és a segítést is érti. Mindazon esetekben, a hol a kísérlet és a segítés ki van zárva, a »véghezvitel« szó használtatik. A 69. §. ezt világosan kifejezi, midőn »véghezvitt vagy megkisérletU bűntettről szól; a 66. §. 2. és 3. bekezdésében s a 67. és 107. §.1. pontjában a»véghezvitt«szó a szűkebb, a 71. 76. 82. 84.108.112. 202. 212. és számos egyéb §§-ban az »elkövetett« a tái:.,bb értelmet jelzi. Midőn a 106. §-ban az elkövetett bűntett elévülése határoztatik meg, nem csak a befejezés, hanem a megkísérlés és a segítés is ide értendő. Téved tehát May er, ha azt állítja, hogy »elkövetett« = befejezett. Nézetünk szerint »elkövetett« = véghezvitt vagy megkisérlett vagy segített. Minthogy pedig a kísérlet és a segítés büntetésének maximuma a törvényben egyáltalán nincs meghatározva, lehetetlen itt a törvény maximumát irányadóul venni. Szükséges lesz a kísérletet és a segítést mint ilyent *) A 106. §. igy hangzik : Az elévülés kizárja a bűnvádi eljárás megindi1) husz év elteltével, ha az elkövetett bűntettre halál vagy életfogytig tartó fegyház ; 2) tizenüt év elteltével, ha az elkövetett bűntettre tiz éven felüli szabadságvesztés-büntetés ; 3) tiz év elteltével, ha az elkövetett bűntettre öt éven felüli szabadságvesztés-büntetés ; 4) öt év elteltével, ha az elkövetett bűntettre kisebb büntetés van megállapítva. Vétségekre nézve a bűnvádi eljárás megindítása hérom ev elteitevei évul el. minősíteni, s az annak elkövetése által kiérdemlett büntetést alapul venni. »Az elévülés kizárja a bűnvádi eljárás megindítását.* Itt teljesen elhibázott szövegezéssel állunk szemben, (mely ellene szól ugy a Mayer felfogásának, mint a miénknek). Az elévülés nem j zárja ki az eljárás megindítását; sőt szükséges az eljárás megindítása az évülés constatálhatására. Nem az eljárás megindításának, hanem a bűntettes üldözésnek kizárásáról van itt szó. A német a »Strafverfolgung« kifejezést használja. Codifikatoraink ugy látszik nem tudták ennek értelmét helyesen visszaadni. Szerencsére a magyar törvény fordítója a németben ugyancsak a »Strafverfolgung« szóval fejezi ki a fogalmat, és eltakarja a külföld előtt törvényünk hibás szövegezését. Ezért kerülte ki a két törvény közötti eltérés Mayer figyelmét. Dr. Schnierer Aladár ur — e sorok írójának mult évben (»M. Themis« 47. sz.) közlött czikkére való hivatkozással — részben szintén a May er-féle felfogáshoz csatlakozik, (54. 1.) A 106.§-ban a különös rész minősítéseit véli alkalmazandónak azon általunk felállított elvnél fogva, hogy »ha a cselekmény büntetti vagy vétségi minőségének meghatározása még a bűnügy ítélet általi eldöntése előtt válik szükségessé, a cselekmény törvényes minősítése lesz mérvadó.« Az elvet formuláztuk, s örvendünk, hogy a t. tanár ur hozzájárul; de nem véljük alkalmazhatónak a 106. §-ra, mivel az ítélet általi eldöntés és az elévülés kérdése egymással kapcsolatos. Ha nincs elévülve a cselekmény, Ítéletet kell hozni; ha el van évülve, az eljárást beszüntetik. Felesleges tehát az általános minősítés fictiójához folyamodni, midőn az anyagi igazságnak megfelelő concret minősítés rendelkezésünkre áll. Dr. Fayer László. Jogirotlalom. i Holtzendorff. Der Enhvurf des vngarischen Strafgesetzbuches über J Verbrechen und Vergehen. Külön lenyomat a »Jahrbuch für Gesetzgebung«-ból. (Z.) Igen üdvösnek és felette czélszerünek tartottuk volna, ha pár évvel ezelőtt, még mielőtt a jogügyi bizottság a büntető-javaslatot tár gyalta. ez német nyelvre lefordítva néhány jelesnek elismert criminalistának szakszerű megbirálás végett megküldetett volna. Mert azon nézetet most is valljuk, hogy ilyen külföldi szakember critikai beható és a részleteket az egész javaslathoz való viszonyban mérlegelő nyugodt tárgyilagos vizsgálata a javaslatnak roppant előnyére lett volna. A német jogász esze és szeme otthonosabb a büntetőjog terén és élesebben hat be mint mi, mert neki mindenhez megvan a tudomány és a törvény mértéke. Nem él közöttünk, azért nincs elfogulva előítéleteink által. A mit tehát ezen javaslatról mondott volna, annak objectiv értékét kétségbe nem lehetne vonni. Mi olyan bírálatokat értünk, a milyent annak idejében Glaser irt a zürichi javaslatról és a milyeneket Schwarze, Geyer és Binding az osztrák javaslatokról irtak, a hol minden sor tanúskodik a kiváló szakférfiú mellett. A magyar javaslat német fordítása azonban oly későn készült el, hogy a kritikák ily irányban nem hathattak. Az előttünk fekvő mű erre nem is lett volna alkalmas. Holtzendorff az összes jelenlegi német jogtanárok közt a legmozgékonyabb s leginkább sokoldalú. Ma* ir egy czikket a nőemancipatióról, holnap az olasz egyetemi ifjúságnak egy üdvözlő levelet, holnapután Bibesco berezegné váló-peréről, rövid időre azután nemzetközi jogkérdésről vagy valamely börtönügyi kérdésről, nem sokára egy angol squire falusi magányáról vagy a halálbüntetésről. Igen sok napi kérdést tárgyal az »Augsburgi Allgenieine Ztg«-ban és folyóiratokban; a mellett szerkeszt jogi encyclopaediákat, jogi szótárakat, jeles szakférfiak monographiáiból összeállított az anyagi és alaki büntetőjogra vonatkozó munkákat, a Gerichtssaal, a »Jahrbuch für Gesetzgebung« czimü folyóiratokat és az időhöz nem kötött füzetekben megjelenő »Zeit- és Streitfragen« czimü röpiratokat. Sok oldalú szerkesztői és irodalmi munkásságával egy német jogtudós sem mérközhetik. A mellett számos és elterjedt levelezései angol és olasz miniszterektől le fogház-felügyelőkig, és egyetemi előadásai idejét szintén némileg igénybe vehetik. Hogyilyen férfiú két hó val a büntető-javaslat német fordításának megjelenése után alapos bírálatot erről nem írhatott, az kétséget nem szenvedhet. Nem más az ő dolgozata, mint szívélyes jóakaró pragmaticus ismertetés a német olvasó számára. Magasabb irányú bírálatnak vagy szakértői bonczolásnak senki sem mondhatja. Törvényjavaslat, a magyar büntető-törvénykönyv és rendőri kihágásokról szóló magyar büntető-törvénykönyv életbeiéptetéséröl. I. czikk. A magyar büntető-törvénykönyv a bűntettekről és a vétségekről, valamint a magyar büntető-törvénykönyv a rendőri kihágásokról, egyidőben lépnek hatályba. A hatálybalépés napja, ennek elérkeztét legalább 3 hónappal