Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 38. szám - A lopás 4. [r.]

- 300 — helyen fenforogván, a további cselekvények, ilyen pl. az elvont tárgynak tovaszállitása, magára a cselekvényre mint befejezett egészre s ebből folyólag annak qualificálására, mi befolyással sem lehet. Az értékmegállapitásra a tolvaj cselekvénye is befolyással bir, a mennyiben bizonyos költségek, melyeket a tolvaj az elvonás lehetó'sitése végett kiadott, milyenek : munkadíj, szállítási költségek, a lopott dolognak értékéből levonandók lesznek. így zálogjegyek elvonásánál, ha a tolvaj az elzálogosított tárgyat kiváltja, a lopott dolog értékének megállapításánál levonandó lesz azon összeg, melyet a tolvaj kiváltásra fordított, mely összeg levonása után állapitható meg a zálogjegy értéke (L. »Das Verbrechen des Diebstahls«. Egidy 55.1.) A lopott dolog értékének megállapításánál a lopás időpontja mérvadó lévén, az a legszorosabb értelemben lesz magyarázandó, mert az elvonás percze s az azt követő legrövidebb időtartamban értékváltozás állhat be, melyet a cselekmény elbírálásánál figyelembe venni nem szabad. A tolvaj, a ki a sorshúzás napján, de a húzás megejtése előtt egy 50 frt értéken aluli sorsjegyet elvon, mely sorsjegy ugyanaz nap egy 50 frton felüli nyereménynyel kihuzatik, a lopás vétségében, nem pedig annak bűntettében lesz bűnösnek kimondandó. Az időpont kiterjed továbbá az elvont dolog állapotjára nézve is, mert a tolvaj cselekménye a lopott tárgyat majd értékében növelheti, majd pedig csökkentheti, és ezen esetleg a károsult, esetleg a tolvaj által tett állitások a biró által különösen figyelembe veendők s köteles lesz az a bizonyítást, feltéve, hogy ez az értéknek a törvényben vont határvonalára befolyással van, ez irányban vezetni. Az érték mikénti megállapítása az eljárás körébe tartozik ugyan, de anyagi jelentőséggel is bírván, e helyütt is figyelembe veendő. Az esetben, ha az elvont tárgy megvan, mindenekelőtt igazolandó annak a lopás idejekori értéke, figyelemmel, mint fentebb előadtuk, az időközben történt értéknövelés vagy csökkenésre. A tárgynak meglételekor a károsult vallomásában rejlő értékmeghatározást nem lehet alapul elfogadni, hanem ily esetekben a tárgy szakértők által megbecslendő. Sokkal nagyobb óvatosságot igényel az eset, ha az elvont tárgy fel nem lelhető, s az értékmegállapitásnál a biró csakis a károsult fél vallomásában talál alapot. A károsult mindig oda fog törekedni, hogy az elvont tárgynak minél magasabb értékét mondja be; miért is a biró kénytelen lesz a bizonyitást e tekintetben is különösen vezetni s figyelembe venni mindazon mozzanatokat, melyekből ugy a tárgy állapotára mint pedig annak értékére következtést lehet vonni. Ha a károsult s a tolvaj által állított értékkülönbség a cselekményt majd vétséggé majd bűntetté qualificálná, a tolvaj által eszközölt értékesítés figyelembe veendő, mert ez a megállapításra határozott támpontokat nyújt. A biró, a mennyiben a károsult vallomása s avval kapcsolatban álló körülmények azt engedik gyanittatni, hogy a károsult az értéket tulbecsli, kétségtelenül jogositott a cselekvény qualifikálásánál a bemondott értéknél csekélyebbet is alapul venni. (A régi német büntető-törvénykönyvek, különösen a szászcsoport ezen az eljárásba tartozó intézkedéseket felvették volt, melyek közt említendő a reussi büntetőtörvénykönyv 43. §., mely a károsultnak a becslő esküt csak is az esetre engedi meg, ha minden megkísértetett az érték megállapítására: »nach Erschöpfung aller übrigen Erforschungsmitteh. Az 1873. osztrák büntető-perrendtartás 99. §-ban az érték mikénti megállapításáról rendelkezik, de ezen rendelkezés sem kielégítő az esetre, ha az elvont tárgy nincs meg, ez esetben csak is a biró által gyakorlandó értékmérsékleti jog az egyedül kisegítő lévén). Dr. Jetiinek Arthur. arra nemcsak közjegyzők és közjegyző segédek, hanem ügyvédek is pályázhatnak. Bizonyos körök az idézett §. alkalmazását jelen esetben már kizárni óhajtanák, és tekintet nélkül arra, hogy az állomás meg. üresedésekor a közjegyzők működésének megkezdése óta 3 év még le nem telt volt, az ezen idő után az id. t.-cz. 2. §-ában követelt 2 évi közjegyzői gyakorlattal biró egyéneket kívánják csak a pályázatra bocsátani. Felesleges említenünk, hogy ezen szigorú urak egész mást tartanak szem előtt, mint a törvény czélzatát. Figyelmébe ajánljuk ez alkalomból az igazságügyminiszteriumnak, hogy okvetlen szükséges lesz a megüresedő állomások kellő módon való betölthetése végett az országgyűlés összeülésekor haladéktalanul törvényjavaslatot beterjeszteni az iránt, hogy a közjegyzők működésének megkezdése óta immár letelt 3 év után is mindaddig, mig az intézmény erősebb gyökeret nem vert és kellően kiképezett közjegyzősegédekkel nem bírunk, közjegyzőknek olyanok is neveztethessenek ki, kik a két évi közjegyzői gyakorlatot ki nem mutathatják. Hasonló eljárást követett az osztrák kormány, a mely pedig kevesebb nehézségekkel találkozott a kellő »Nachwuchs« kiképeztetésénél. JVIegváltoztatandónak tartjuk továbbá az 1874. XXV. t.-cz.-nek a közjegyzői helyettesek re vonatkozó intézkedéseit is, melyek azoktól ugyanazon qualificatiót követelik, mint a közjegyzőktől, különösen a két évi közjegyzői gyakorlatra nézve, és kizárják annak lehetőségét, hogy az első 3 év elteltével akár csak közjegyzői helyetteseknek is olyanok kineveztethessenek, kik két évi közjegyzői gyakorlatot ki nem mutathatnak. A közjegyzőség életbeléptetésével kevés közjegyző neveztetett ki magának helyettest, és ma, a három év leteltével, alig van még minden tizedik közjegyzőnek helyettese. Ha ezek most közjegyzőkké fognak kineveztetni, nem lesz a legközelebbi két év alatt uj helyettes, mert ezentúl ez is csak két évi közjegyzői gyakorlat után nevezhető ki. Igen természetes, hogy az ür csak ugy lesz kitölthető, ha a helyettesekre nézve egyáltalában nem kívántatik ugyanannyi évi közjegyzői gyakorlat mint a közjegyzőknél, és ha egyelőre a három évi határidő a helyettesek kinevezésére nézve is meghosszabbittatik. Tényleg magok a közjegyzői kamarák, melyek a helyetteseket kinevezik, túlteszik magokat az 1874. XXV. t.-cz. által azokra nézvs követelt közjegyzői gyakorlaton, és kinevezik a bejelentett helyetteseket, ha azok ügyvédi oklevéllel birnak, valamint kénytelenek lesznek a fentemiitett szempontból egyelőre közjegyzők kínevezésére is hasonlóképen olyanokat ajánlani, kik közjegyzői gyakorlattal még nem birnak. De épen ezen eljárást kell a törvény módosítása által a szükség követelményeivel összhangzásba hozni. A Budapest-belvárosi közjegy? őség iránt ujabban a következő sorokat vettük: A Budapest-belvárosi közjegyzői állomás még az 1874. XXV. t.-cz. 211. §-ában felvett 3 éven belül üresedett meg, minek folytán A cs. kir. szabad. Ferencz József rasut elleni per, az elsőbbségi kötvények szelvénycinek 12 fr. és 50 cent.franezia értékben Parisban való beváltása iránt.*) (H.) Ausztriában, hol csak 1874-ben keletkezett az úgynevezett Curatoren Gesetz, a tapasztalat már 1876-ban javítását tette szükségessé, és ennek alapján alkalma nyilt az ausztriai bíróságoknak a Ferencz József vasút szelvényperében oly kérdést megoldani mely az egész külföldet élénken foglalkoztatja, és nagy érdekkel bir Magyarországra nézve is, melyre a per során többször hivatkozás történt, felhozatván a magyar kormánynak eljárása a perre okot szolgálI tátott hasonló kérdésnek peren kívüli elintézése körül. Nem akarunk ítéletet mondani a feiett, hogy helyesen oldották-e meg az osztrák bíróságok a fenforgó kérdést, csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy a magyar kormány felfogása azon ítéletekkel egyenes ellentétben áll, és ez eltérés több millió forintban találja kifejezését az államkincstár hátrányára. Mellőzve a részleteket, az igen érdekes és alapos fejtegetésekből cjak a valutára vonatkozó szempontok megismertetésére szorítkozunk. A kérdéses per tényállása a közzétett iratok szerint röviden a következő. A császári kir. szab. Ferencz József vasut-társaság 1867. sept. 30-án 49.560.000 frtnyi, az állam által is biztosított, 5°/0-os kölcsönt vett fel ezüstben, melyre 247.800 db 200 írtról szóló elsőbbségi kötvényt bocsátott ki. A szelvények beváltása a kötvények szövege értelmében a birtokosok tetszése szerint vagy Bécsben 5 írttal ezüstben o. é. vagy i- -u-,*' ^ két fél ügyvédei a periratokat és a bírói határozatokat összegyűjtve kiadtak ekov.tkezöczim alatt: Process der k. k Priv. Kaiser Franz Jogef-Balm uber die Klage des gemeinsamen Curators der Prioritáten-Besitzer wegen Einlösung der PrioritSten-Coupon. in Paris miije 12 Francs 50 cent. in effecüver franzos.scher^ahrung. EinBHtrag zur Wáhrungsfrage. Herausgegeben von Dr. CarI Fnr. v. Haerdtl, Dr. Carl Wolfgang Tremel und Dr. Adolf Weiss. Bécs 1878. 681 L