Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 38. szám - Törvényjavaslat a végrehajtási eljárásról. (Befejezés)

— 301 — az igazgatótanács által kijelölendő külföldi bankházaknál és pedig | Dél-Németországban 5 frt 50 krral délnémet értékben, Felső-Németországban 3 tallér 10 garassal és Párisban 12 franc 50 centimmel váltandók be. A társaság azonban a szelvények beváltására Párisban egy bankház kijelölését megtagadván, a birtokosok érdekeinek megvédésére kinevezett gondnok a bécsi cs. kir. keresk. törvényszék előtt ellene keresetet indított, melyben l-ször a társaságot a szelvények beváltására Párisban egy bankház kijelölésére; 2-or a szelvényeknek ezen helyen 12 franc 50 centimemel való beváltása végett marasztalni kérte. A társaság védekezése különösen a kereseti kérelem második része ellen van irányozva. Felhozza, hogy ő e z ü s tkölcsönt vett fel, és csak ezüstben tartozik azt visszafizetni; hogy 5°/0 kamatot igért, és igy nem kötelezhető arra, hogy szelvényeit 12 fr. 50 c. értékben beváltsa, mely összeg körülbelől 61ji°j0 ot tenne; hogy e két értéknek egymás mellé helyezése a kötvényben nem állapit meg alternatív kötelezettséget, mert az csak az akkori pénzértéknek megfelelő aequiv ale ns ét jelentette. Az azóta bekövetkezett valuta-változás nem tudható be a társaságnak, mert az korábbi kötelezettségekre jogi befolyással nem bir. A kötelezettség elvállalása idejében Francziaországban az 1803-ban behozott kettős valuta (arany és ezüstvaluta) volt érvényben, mely mellett az arany és ezüstpénzek egyenértékűek voltak. Ezen értékek közti egyensúly biztosítására szolgált a mindkét érczre nézve engedélyezett pénzverde-szabadság, mely a kettős valutának i alapfeltételét képezi. Az aranyárak tetemes emelkedésével az ezüstpénzverde-szabadság 1874. június 18-tól kezdve megszorittatott, míg végre j 1876. augusztus 5-én egészen beszüntettetett. Ez által Francziaország tényleg az aranyvalutára ment át, melynek következtében az ezüstpénzek értéke — tekintet nélkül azok változatlan belértékére — ép ugy emelkedett, mint az aranypézeké, és jelenleg 25 százalék különbséget tesz. Miután pedig a társaság ezüstkölcsönt vett fel, és a kamatokat 5°/0-al ezüstben kötelezte, az annak egyenértékéül szolgált 12 fr. 50 c. is nem aranyban, hanem az akkori ezüstvatulában számított értékben fizetendő, az idegen törvényhozás által időközben behozott változás folytán beállott arany agiora való tekintet nélkül. Felperes válaszában vitatja, hogy a társaság az összegekre nézve alternatív kötelezettséget vállalt, mely szerint bizonyos fix határozott járadékot kötelezett frankokban fizetni. Kiemeli, hogy 12 fr50 c. a kötvények kibocsátása idejében sem felelt meg 5 frt ezüstnek. Tagadja, hogy Francziaországban két valuta, egy arany és egy ezüstvaluta létezett volna. Ott mindig csak az egységes kettős-valuta létezett, mert törvényesen bármily összeg erejéig ezüstfrankokkal fizethetnek. Tagadja továbbá, hogy Francziaországban valutaváltozás állott be. Az ezüst-pénzverde beszüntetése különben is csak ideiglenes intézkedés volt, ésaper folyamán történt; hivatkozik arra, hogy más vállalatok és a magyar állam is (az 1867-ben felvett vasúti kölcsön után), — melyek hasonló sőt kevésbbé határozott módon kötelezték magokat, a fizetéseket az alternative igért frankokban minden akadály nélkül teljesitik. A bécsi kereskedelmi törvényszék ezek alaján alperes társulatot kötelezte ugyan Párisban egy fizetési helyet kijelölni, de felperest azon kérelmével, hogy a szelvényeknek ezen helyen 12 fc. 50 c.-mel való beváltására köteleztessék, »ez úttal* elutasította. Ezen Ítéletet a bécsi cs. kir. főtörvényszék is helybenhagyta, a legfőbb Ítélőszék pedig rendkívüli felülvizsgálati kérelemnek helyt nem adott. Az elsőbiróság indokaiból, melyeket a főtörvényszék magáévá tett, kiemeljük a következőket: Alperes társaság a kötvényekben világosan 200 frt tökét és 10 frt kamatot kötelezett ezüstben fizetni. Ezen összeg névértékének francban való kitétele nem egyéb, miut annak kiszámítása, mely által a kötvény értékének sem emelése, sem apasztása nem szándékoltatott. Az alternatív kötelezettség csak a fizetési helyre vonatkozik, az összegek pedig aequivalensekként tüntettettek ki. Ha ezen arány külföldi értékváltozás által változást szenved, abból alperes társaságra nagyobb kötetezettség nem háromolhatik, mint a milyent eredetileg vállalt. Az ezüstpénzverdeszabadság felfüggesztése által az ezüst nem tekinthető többé átalános értékmérőnek, habár a számitási érték a franc ugyaDaz marad. Az ezüstnek ez idő szerint Francziaországban aranyagioja van, melylyel alperes társaság nem terhelhető az osztr. ezüstértékben tett kamatfizetési Ígérete alapján. Törvényjavaslat a végrehajtási eljárásról. \ (Befejezés.) 241. §. Jogában áll annak, a ki ellen a biztosítási végrehajtás rendeltetett, a biztosítandó összeget készpénzben vagy óvadékképes értékpapírokban (35. §.) birói kézhez letenni, mit ha teljesit, a biztosítási végzés foganatosítása beállítandó, illetőleg az ingókra foganatosított biztosítási végrehajtás feloldása, vagy a zálogjog előjegyzésének kitörlése hivatalból rendelendő el. Ugyanez teendő akkor is, ha a felek kezes jótállása, kézi zálogadása által vagy más módon való biztosi H tásban egyeztek meg. 242. §. Azon fél, ki ellen biztosítási végrehajtás rendeltetett, a biztosítási végrehajtást rendelő végzés ellen felfolyamodást használhat a következő esetekben: a) ha a biztosítási végrehajtás a 233.—238. §§. ellenére rendeltetett el; b) ha a követelés a biztosítási végrehajtás elrendelése előtt teljesen fedezve volt. Ha a felfolyamodáshoz uj okiratok csatoltatnak: az iratok felterjesztése előtt az ellenfél meghallgatandó. 243. §. Biztosi végrehajtás utján lefoglalt ingóságoknak árverés utján való eladatása az érdeklettek valamelyikének kérelmére elrendelendő, ha azok vagy értékcsökkenés vagy aránytalan költségek nélkül el nem tarthatók. Ezen esetben az eljárásra nézve a 108. §. intézkedései megfelelően alkamazandók. 244. §. Ha a követelés iránt per van folyamatban: a megrendelt és foganatosított biztosítás a pernek jogerejü birói határozattal való eldöntéséig hatályban marad, s azon esetben sem oldandó fel, ha az alsó bíróságoknak még jogerőre nem emelkedett ítéletével a biztosítást kérő keresetével elutasittatott; vagy azon ítélet, melynek alapján a 234. §. szerint biztosítási végrehajtás rendeltetett, feloldva, póteljárás rendelése mellett megsemmisítve, vagy még jogerőre nem emelkedett Ítélet által megváltoztatva lett. Ha azon Ítélet, melynek alapján a biztosítási végrehajtás elrendeltetett, a felsőbb bíróságnak jogerőre emelkedett határozata által az egész eljárással együtt megsemmisíttetett, vagy alperes a felső bíróságnak jogerőre emelkedett Ítélete által a kereset alól felmentetett: a biztosítási végrehajtás feloldandó. 245. §. A 235. §. esetében, ha a biztosítási végrehajtás elrendelésekor a per még folyamatban nem volt: a követelő fél köteles a biztosítási végrehajtást rendelő végzés kézbesítésétől, — illetőleg a 235. §. utolsó pontjának esetében a lejárattól számított 30 nap alatt a pert meginditani; — ellenesetben az ellenfél kérelmére a biztosítási végrehajtás féloldalik. A 237. §. esetében tartoznak az ott elősorolt hatóságok a biztosítást rendelő végzés kézbesítésétől számított 30 nap alatta biztosítást szenvedő hivatalnok, tisztviselő vagy előljárósági tag ellen az illetékes bíró előtt a pert, vagy az erre illetékes hatóság előtt a fenálló szabályok szerinti eljárást meginditani, avagy bűnvádi panaszt emelni; ellenesetben az ellenfél kérelmére a biztosítási végrehajtás feloldatik. A 30 napi zárhatáridő után beadott kereset vagy megindított eljárás a biztosítási végrehajtás feloldását akkor sem akadályozza, ha a feloldás a per vagy az eljárás megindítása után kéretett. Ha a biztosítást kérő fél a per vagy eljárás megindítását közokirattal nem igazolta: a feloldási kérelem folytán a felek meghallgatása rendeltetik el, s a biztosítási végrehajtás feloldandó, ha a biztosítást kérő fél a tárgyalás alkalmával, vagy azt megelőzőleg beadott nyilatkozatában a pernek, illetőleg az eljárásnak a zárhatáridő alatti megindítását nem igazolja. 246. §. A ki nyilván valótlan vagy megszűnt követelés fedezetére ( biztosítási végrehajtást eszközöltet, minden ez által okozott kárért felelős, s ezen felül a biztosítást szenvedő fél kérelmére 500 frtig terjedhető pénzbirságban marasztalható. A kártérítési követelés felett, a mennyiben ez a követelés iránti alapperben viszonkereset utján érvényesíttetik, a per bírósága a főperrel egyidejűleg határoz. Egyéb esetekben az alapperben ho/.ott felmentő ítélet jogerőre emelkedésétől, vagy a biztosítási végrehajtás feloldását rendelő végzés jogerőre emelkedésétől számított három hónap alatt a biztosítási végrehajtást elrendelő bíróságnál indítandó meg a kereset, me y az eljárás minőségéhez képest sommás vagy jegyzőkönyvi utou tárgyaltatik és Ítélet által döntetik el. Az elsőbirósági Ítéletet helybenhagyó másodbirósági ítélet ellen felebbezésnek helye nincsen. Ezen esetekben a kártérítési követeléssel együttesen tárgyaltatik és döntetik el a bíróságban való marasztalás kérdése is. Midőn csupán birságban való marasztalás kéretik : a kérelem a fent emiitett három hónapi határidő alatt azon bíróságnál terjesztendő elő, mely a biztosítási végrehajtást elrendelte. A biróság a feleknek sommás vagy jegyzőkönyvi tárgya'ás utján való meghallgatása mellett végzés által határoz. A végzés ellen beadott folyamodásnak halasztó hatálya van. A 239. §. érteimében letett biztosíték a három hónapi határidő eltelte előtt, és ha ezen batáridő alatt a kártérítési per, vagy a birságban marasztalás iránti eljárás megiudittatott, ezeknek jogerejü eldöntése előtt ki nem adható. II. Zárlat. 247. §. Zárlatnak van helye : a) a per megindítása előtt vagy a per folyama alatt, ha a követelése tárgyát egyedileg meghatározott dolog vagy jog képezi, s a zárt kérő a birtokos elleni igényét közokirattal vagy teljes bizonyerejü magánokirattal igazolja s egyszersmind hitelt érdemlóleg kimutatja, hogy zárlat alkalmazása nélkül igényének érvényesítése veszélyeztetve van; b) egyedileg meghatározott dolog vagy jog iránt indított perben