Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 37. szám - Tervezet az alkotandó magyar csődtörvényről. (Folytatás)

- 290 mentés által befejeztetett, ez csak annyiban lehet fegyelmi eljárás tárgya, a mennyiben önállóiag a büntetendő cselekménytől fegyelmi eljárás alapjául szolgálhat. A fegyelmi bíróság a választmány öt tagjából áll. A közvádló az illető államügyész, a ki a fegyelmi biróság elutasító határozata ellen a főtörvényszékhez felebbezhet. A fegyelmi biróság elhatározhatja, hogy elővizsgálat nélkül végtárgyalás tartassák. Az elővizsgálattal a iőtörvényszéki elnök egy birói tagot biz meg. Előleges letartóztatásnak nincs helye. Az elővizsgálat befejezése után a vádlottal annak eredményei kérelmére közlendők. Ha az elővizsgálat beszüntettetik, uj tények és bizonylatok alapján az eljárás csak öt éven belől vehető újra fel. A fegyelmi biróság ítéletei a becsületbeli törvényszékhez (Ehrengerichtshof) felebbezhetők, a mely áll a birodalmi főtörvényszék elnökéből, három főtörvényszéki bíróból és a fő törvényszéki ügyvédek három tagjából. Ez utóbbiak a kamara által választatnak. A birodalmi főtörvényszéknek külön ügyvédi kamarája van, a melybe való felvétel iránt ezen főtörvényszék elnöksége határoz. Ezen ügyvédek más bíróságnál nem működhetnek. Ez nagy vonásokban az uj német egységes ügyvédrendtartás. Sok helyes és gyakorlati részlet mellett jóval hátra maradt alapelveiben a mi ügyvédi rendtartásunk megett. Az első lépés a szabad ügyvédség felé meg vau téve, s reményelhevő, hogy Németországban is a kitűnő törvények mellett, melyek alkalmazásánál közre fog működni, az ügyvéd azon magas társadalmi polczra emelkedik, a melyen a román népeknél és Angliában áll. Tervezet az alkotandó magyar csődtörvényről. (Folytatás.) 3. §. A csődtömeghez tartozó tárgyalttól elkülönített kielégítés csak a jelen törvény által megengedett esetekben igényelhető. Az elkülönített kielégítés a csődeljárástól függetlenül megy végbe. Az esetek, melyekben a csődtörvény a csődtömeghez tartozó tárgyakra nézve elkülönített kielégítésnek (u. n. seperatio ex jure crediti) helyet ád, tervezetünk V. fejezetében fognak a szükséges részletességgel felsoroltatni. E helyütt, J hol, mint az alapvető fejezetben, az anyagi csődjog általános határozatairól van szó, csak az elkülönített kielégítés irány- ' eszméinek kimondását látjuk rendszerileg igazoltnak. A csődtömegben foglalt egyes vagyoni értékek csupán kivételesen képezhetik elkülönített vagyis oly kielégítési eljárásnak tárgyát, mely a személyes hitelezőkre való minden tekintet nélkül megy végbe. A kérdéses kivételek megjelölése, illetve az elkülönített kielégítés eseteinek kizárólagos (taxativ) megállapítása a csődtörvény intézkedéseinek körébe tartozik. Az elkülönített kielégítés a csődeljárástól teljesen független. A csődeljárás sajátszerű rendeltetése a tisztán személyes igényekkel biró hitelezők közös kielégítésének eszközlése. A csődeljárás utján való kielégítésre egyedül azon hitelezők vannak jogosítva, illetve utalva, a kiknek a közadós vagyona ellen irányuló követelése csakis a kötelmi jog terén mozog; vagyis a kik adósuk vagyonának egyes alkatelemei felett absolut, dologi hatalommal nem bírván, követeléseikkel közvetlen csak az adós személye mint ilyen ellen fordulhatnak; a kiknek tehát a közadós vagyona tisztán »obligationis vinculo« van kielégitési alapul lekötve. Ellenben azon hitelezők, kiknek követelését dologi jog biztosítja, vagy azon hitelezők kiknek követelését a dologi joggal biztosított követelésekkel egy sor és rangba helyezi a törvény, szóval a kik a dologi jog hatalmával rendelkezhetvén adósuk vagyonának egyes alkatelemei felett, ez okból a tisztán személyes igényű hitelezőket megelőzőleg és kizárólag kereshetik kielégitésüket a lekötött vagyoni értékekből: ezek a hitelezők mint ilyenek nem kötelezhetők a csődeljárásban való részvételre, jogaiknak annak utján való érvényesítésére; elkülönített kielégítésük nem képezheti kiegészítő alkatrészét egy, ha helyesen construált, csupán a közös kielégítés eszközlésére szorítkozó csődeljárásnak. Nyilvánvaló okok harczolnak az elkülönített kielégítés teljes függetlensége mellett. Ha nem ütött volna ki a csőd, az elkülönített kielégítésre jogositottak zömét képező, u. n. dologi (kézi- vagy jelzáloggal biztosított) hitelezők (Realglaubiger) jogositva lennének, kielégitésüket a dologi hatálylyal lekötött tárgyakból követelni, a nélkül, hogy jogaik érvényesítésében tekintettel kellene lenniök az adósra, ennek személyes hitelezőire vagy más harmadik személyekre. Kiüt a csőd. A csődeljárásból mint ilyenből nekik semmi hasznuk. Csupán a személyes hitelezők javát czélozza az. Mivel igazolhatnók ezzel szemben, hogy az elkülönített kielégítés alapját képező zálogtárgyakat is terheljék, habár csak arányosan, a csődeljárásnak mint ilyennek nem kis költségei, vagy tán még a tömeg egyéb tárgyainak kezeléséből eredő tetemes kiadások is ? Minden alap nélkül fosztatnának meg követelésük egy részétől. Vagy mivel igazolhatnók azt, hogy kielégítésükre várni köteleztessenek mindaddig, míg az őket távolról sem érdeklő személyes hitelezők illető igényeiket, í követeleléseiket, előjogaikat a maga rendje és módja szerint, — mely rend és mód azonban a legjobb procedúra mellett sem akar egyhamar véget érni, — bejelentették, a szükséges próbákkal beigazolták, s végre-valahára jogerejüleg kiküzdötték? Mi okból szenvedjen esetleg »brevi manu« eszközölhető kielégítésük halasztást mindaddig, míg a csődtömeg egyéb értékei, vagy különlevő követelései, melyekhez elkülönitésí joguknak a legkisebb köze sincs, nagy nehezen el nem idegenittettek illetve még nehezebben be nem hajtattak? A jogvédelem valóságos megtagadásához hasolitana ez a »várási kényszer*. Csődön kivül birtokában van a dologi hitelező zálogának vagy birtokába helyezkedhetik, — csőd kiütvén, kénytelen legyen zálogát a tömegnek sans phrase kiadni. Miért ? Csődön kivül szabadságában áll dologi joga alapján a hitelezőnek, zálogát kezelni és értékesíteni ugy, a mint ez neki kielégítése szempontjából czélszerübbnek látszik, — csőd kiütvén, ne legyen többé kezelő és rendelkező joga, hanem illesse meg az a tömeggondnokot. Minek okáért? Mire való volna a személyes hitelezőknek az a túlnyomó befolyás a zálogkép lekötött tárgyak kezelése és értékesítésére, mikor legtöbb esetben valószínű, majdnem biztos, hogy nem jut nekik azokból semmi sem? De különben is mily eredményekre vezetne a kapcsolatos, közös kezelés? A zálogkép lekötött tárgyak a tömeg egyéb alkatrészeivel együttesen kezeltetvén, azoknak gyümölcse és esetleges vételára összefolyna ezekével, közösen elhelyeztetnének; az elhelyezett pénzek kamatai vagy tőkéje minden szigorúbb megkülönböztetés és különválasztás nélkül ez vagy amaz a kiadás fedezetére fordíttatnának. Keletkeznék legtöbb esetben oly chaoticus gazdálkodás, oly mindenfélekép összebonyolított helyzet, hogy azt csak a legfáradságosabb zárszámadás, melynek az összes kiadásokat és bevételeket kellene átölelni, hozhatná valahogy tisztába, természetesen csak az egész procedúra szerencsés befejeztével. De nem egyedül a dologi hitelezők szenvednének az összeforrasztott kezelés és közös distributorius eljárás zsibbasztó nyomása alatt, hanem maguk a személyes hitelezők is drágán fizetnék meg az »együttes valódisági és osztályozási ítélet és felosztási eljárás« árát. Kölcsönösen állnának egymás útjában. A dologi hitelezőknek követeléseik illetve az igénybe vett rangsorozat és elsőbbség iránt esetleg folytatott jogvitái szintén megakasztanák a kielégitési eljárás folyamát és háritanák a személyes hitelezőkre a türelem anyagi áldozatokkal járó terhét. A csődeljárás gyorsaságának, a személyes és a dologi hitelezők kölcsönös érdekei érvényesülhetésének egyik lényeges alapfeltételét képezi e szerint a »separatio ex jure crediti« teljes függetlensége, vagyis a csődeljárás következetes különválasztása s óvatos távoltartása minden annak természetes keretébe nem illő felosztási és kielégitési eljárástól, a lebonyolítást zavaró és megakasztó incidens mozzanatoktól. Lehetőleg purificált csődeljárásra akadunk afranczia, porosz és osztrák csődrendekben, de legélesebben kidomborítva és végső következményeiben érvényre juttatva találjuk a separatio elvét az uj német birodalmi csődrendtartásban, mely, mint egyáltalán, ugy a fenforgó kérdésben is, a csődeljárás alaki egyszerűsítése és természetes rendeltetésének