Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 36. szám - Döntvény bírálat. 5. [r.]

— 28 a jogalany, közvetlenül őt illeti meg a csődigény. Annyi azonban elvitázhatlan, hogy noha az egyes hitelezőket nem a jogi személy, de még a közönséges polgári societas kötelélékei sem fűzik egymáshoz, azok közt a csődeljárás folytán mégis bizonyos vagyonjogi érdekközösség keletkezik. Törvény erejénél fogva ugyanis a hitelezők szoros kapcsolatba lépnek s pedig az u. n. esetleges közösség (communio incidens) viszonyába. Mert ámbár a csődeljárásban való tényleges részvétel merőn az egyes hitelezőnek tetszésétől függ, mindazáltal a kérdéses közösség keletkezése nem függ az egyesnek akaratától, hanem a több rendbeli követelés egyidejű létezése, az adós fizető képtelensége, az általános collisio szüli törvény erejénél fogva az ilykép összeütköző követelések között a jogi nexust. A hitelezők közt fenforgó ezen jogi nexus, érdekérintkezés az, a mi a csődhitelezők egymáshoz való viszonyát közelebbről jellemzi s egyáltalán a csődeljárást minden egyéb felosztási eljárástól élesen megkülönbözteti. Az egyes hitelező' joga megszorítást szenved a többi hitelezőtárs egyidejű és egyenjogú csődigénye által. Kölcsönös korlátolásban, tehát a helyzet egyenlőségében nyilvánul a csődhitelezői közösség. »Par conditio creditorum.« A megfogyott vagyon közös, azaz egyenlő elvek szerint történő kielégítésnek szolgál alapul. Ebből folynak a következők. Nem szabad az egyes hitelezőnek saját jogait a többi hitelezőtársra való tekintet nélkül, egyoldalulag érvényesíteni. Nincs helye egyesek javára szolgáló végrehajtásnak a csődtömegre nézve. Senki sem érvényesítheti követelését másként, mint a közös eljárás keretén belül. Minden egyes hitelezőnek jogában áll, hitelező társainak bejelentett követeléseit vizsgálni s esetleg kifogásolni. Egyik hitelező sem igényelhet tisztán személyes követelése alapján ' elkülönített kielégítést a csődtömeghez tartozó tárgyakból. Nem élhet az egyes hitelező beszámítással oly idegen tartozásra nézve, mely a tömeg activuma. A tömeg gyarapodása vagy fogyatkozása egyaránt illeti vagy sújtja a hitelezők mindegyikét, egyikük sem igényelheti azt a maga hasznára. Ha kevesebbedik a tartozási tömeg a bejelentett követelések sikeres kifogásolása folytán, valamennyi hitelezőnek egyaránt válik ez javára, noha tán csak az egyes hitelező erélyes fáradozásainak köszönhető a kedvező eredmény. És mert végre valamennyiük egyenlő joga leginkább volna veszélyeztetve, ha az önfejű vagy önző hitelező egyéni érdekeivel formális joga alapján minden áron keresztülhatolhatna, szükséges, hogy a közösséget közelebbről érintő kérdésekben a többség akaratának uralma biztosittassék. Ebben rejlik az annyira vitatott kényszeregyezség intézményének alapgondolata, czélja, de a határa is. (Folytatása köv.) Döntvény bírálat. v. Jogositott-e a főnök a ktvk. 45. §-ában foglalt azon intézkedést, hogy _. az utazó a vételárt felveheti, megváltoztatni; s van-e jelentősége a számlában foglalt ily korlátozásnak? (J.) A kereskedelmi törvénykönyv V. czimében a czégvezetökről és kereskedelmi meghatalmazottakról intézkedvén, azok jogkörét, illetve az azoknak adott meghatalmazás terjedelmét szabályozza, még pedig olykép, hogy a czégvezető jogköre harmadik személy irányában nem korlátolható (39. §.), a kereskedelmi meghatalmazottak jogköre pedig minden korlátozásnak alá vethető. A korlátozás joghatálylyal harmadik személy irányában csak akkor fog birni, ha az illetőnek e korlátozás tudomására hozatott; az alak, a melyben ez történik, befolyással nem birhat. A főnök, ki a meghatalmazást adja, kétségtelenül jogosított a meghatalmazás terjedelmét megállapítani, s a korlátozás vagy kiterjesztés a meghatalmazottal szerződő harmadik felet érintetlenül nem fogja hagyni, mert cselekvényei, a mennyiben a korlátozásról tudomással bir s ha avval ellenkezők, a főnök ellenében joghatály nélküliek lesznek. (52. §.) A ktvk., a midőn a meghatalmazottak s ezek közt a kereskedelmi utazók jogkörét szabályozta, felhatalmazván azokat a vételár felvételére is, azt az okból tette, hogy eleje vétessék azon bizonytalanságnak, mely beállna, ha a törvény erre nézve mi intézkedést sem tartalmazna, s az utazónak adott meghatalmazás terjedelmét esetről-esetre vizsgálni kellene. Ezen elv s a forgalombiztonságának törvényes megállapítása indította a törvényhozót arra, hogy a főnök, közegeinek cselekvési körét szabályozza, de azon különbséggel, a melyet fentebb felemliték. (L. »Jegyzőkönyvek« 53. s k. 1.) A főnök, aki kereskedői utazójának meghatalmazását korlátozta, eltiltván őt a vételár beszedésétől, kénytelen lesz a vevőt erről értesíteni; még pedig azon időt megelőzőleg, a melyben az utazó őt a fizetésre felhívta volna. Ha a vevő ezen értesítést megkapta, akkor annak kezéhez s ott kell fizetnie, hol az eladó főnök a fizetést tőle követelni fogja. Azonban a legfőbb ítélőszék 1877. 517. sz. a. hozott ítéletében kimondotta, hogy a számlában olvasható azon kitétel, hogy »a fizetés csak felperesnek vagy írásbeli megbízása folytán teljesítessék* csak általános figyelmeztetést tartalmaz, mely nem lett különösen alpereshez intézve, s ez által alperes nem lett eltiltva attól, hogy a fizetést azon ügynök kezéhez teljesítse, a kinél az árukat megrendelte. A Curia itt adott érveléséből a következők vonhatók le: 1- ör, hogy a kereskedelmi meghatalmazott s igy az utazó törvény által szabályozott cselekvési köre a főnök által megszorítható; 2- or, hogy a meghatalmazás megszorítása a szerződő harmadik felet csak akkor s annyiban kötelezi, a mennyiben az egyenesen ő hozzá intéztetik; 3- or, hogy a számlában foglalt ilynemű kitétel joghatálylyal nem bir. Az indokolásban lefektetett második s harmadik elvet kapcsolatosan fogjuk bírálat alá venni, s kimutatni azt, miszerint ezen elvek sem a forgalom biztonságával, sem pedig a számla természetével meg nem férnek. A kereskedő által ár- vagy raktárjegyzékek alakjában tett ela' dási ajánlatokra vonatkozólag a ktvkv 336. §-a azt határozza, hogy aiok »kötelezőknek nem tekintetnek«, az alatt csakis azt érthetvén, hogy az ajánló ily árjegyzék alapján nem kötelezhető az árjegyzékben foglalt áruk szállítására. Az esetre, ha az átküldött árjegyzékben a fizetés határidejére s módjára kitételek foglalvák, azzal, hogy megbízások csak az árjegyzékben foglalt kitételek mellett teljesíttetnek, ugy a vevő. ki megrendelést tesz, e kitételeket maga részéről hallgatag elfogadja, s joghatálylyal csak ugy fizethet, a mint azt az eladó az árjegyzékben kijelentette volt. Az árjegyzék és annak kitételei tehát kötelezőkké válnak, ha azok akár nyilván, akár hallgatag a vevő által elfogadva lettek. (L. Alig. österr. Gerichts Zeitung 1870. 107.1. közlött legfőbb itélőszéki Ítéletet, mely ezen elvet kifejezi). Ha kétségtelen, hogy az ár- vagy raktárjegyzékben foglalt ily kikötéseknek az előadott joghatályuk van, minél inkább io% ez számláknál helyt foglalni. A kereskedelmi forgalom az értesítés vagy felhivás különböző írásbeli alakjait rövidített formákban használja, s ott, hol az írásbeli értesítés vagy felhívásnak a levél alakjával kellene birni, szülte azon forgalmi írásformákat, a milyenek egyike maga a számla is. A számla tehát levél, mely egy meghatározott személyhez intéztetik, s ez okból megszólitáskép neve a számla fején van. Tartalma levélszerü, de a forgalmi rövidített szólásmódnak megfelelően értesítésére adván a vevőnek, hogy ő ilyen vagy olyan áruért a megfelelő összeggel tartozik. A számla további tartalma vonatkozhatik a fizetés módjára, melyet az eladó, feltéve, hogy az utazóval erre nézve megállapodás előzőleg nem jött volna létre, tetszése szerint megállapíthat. (Az osztrák legf. ítélőszék 1868. június 5-én hozott ítéletében, a hol a számlán e kitétel volt: »Cassa erbitte ich mir direct, oder gegen meine eigenhandige Amveisung«, azt mondja: »weil dieim Gesetze auf Grund der vermutheten Bevollmachtigung des Handlungsreisenden ausgesprochene Bestimmung durch den Willen einer Partei abgeandert werden kann, derVerkaufereinerWaareaberzweifelsohneberechtigtist, dieModalit&tderZahlungzu bestimmen und der Beklagte durch Uebernahme der diese vom Gesetze abweichenden Bestimmungen enthaltenen Factura und der facturirten Waare seine Einwilligung zu den Zahlungsmodalitaten zu erkennen gégében hat«). Mindaz tehát, a mi a vevőhöz küldött számlában foglaltatik, a számla előadott természetéből folyólag, mint egyenesen a vevő személyéhez intézett fog tekintetni. (»Weil der im Preiskourant enhaltene Vermerk sich aucb auf der dem Beklagten zugestellten Factura befunden habe, in solchem Factura-Vermerk aber, den der Bekl. hátte lesen müssen,eine positive Bestimmung der Parteivorliege, der gegenüber die allgemeinen Grundsátze