Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 36. szám - Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. 9. [r.] - Törvényjavaslat a végrehajtási eljárásról. (Folytatás)

— 283 — des Handelsrechts über dieMachtvollkommenheiten dcrHandelsagenten nicht zur Anwendung kommen konnten*. Osztr. legf. ítélőszék 1870. febr. 22. h. ítélete). A midőn tehát a Curia a számlának a fizetésre vonatkozó kitételeiben csak >általános figyelmeztetést* látott, félreismerte a számla természetét, s nem tartotta szem előtt azon magyarázati szabályokat, melyeket a ktvk. 265. §-a kereskedelmi ügyletek megbirálásánál felállít. A számla, annak tartalma s fent előadott tiszta személyes irányzata kizárja azon magyarázati lehetőséget, melyet neki a Curia adott; az egy meghatározott vételesetre vonatkozva, az egyik szerződő félnek akaratnyilvánítását foglalja magábán, melynek megtételére az két. ségtelenül jogosított. A Curia, a midőn az »általános figyelmeztetés« kifejezésével élt, kijelentette ez által, hogy határozott formákat kíván, s nem akarja elismerni a kereskedelmi forgalomnak rövidített irásformáit, hanem megkívánja az alakszerűségeket, a melyeket a törvény maga került s melyek jogi jelentőségét a forgalom el nem ismerte, de meg sem tűrheti. Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. IX. Büntetőjogi felelősség a tulajdon védelmére felállított károsító előkészületekért. Tulajdona védelmére valaki oly előkészületeket állit fel, melyek annak, ki tulajdonát megsérteni akarja, halált vagy súlyos testi sértést okozzanak, p. o. valamely ház vagy csűr tulajdonosa, hogy távol tartsa a tolvajokat, önmagától elsülő pisztolyt (>Selbgeschoss«) helyez el udvarában. Kérdés, a magyar büntető-törvénykönyv szerint mily categoria alá esnek a károsító védelmi előkészületek? Concret esetben évekkel ezekelőtt az osztrák alsó bíróság a tulajdonost súlyos testi sértésben találta bűnösnek. A felső bíróság azonban felmentő ítéletet hozott, alapítván ítéletét arra, hogy jogos védelem esete forgott fen. (Az esetet tüzetesebben megbeszéli Osenb r ü g g e n Casuistik des Criminalrechts 7. s k. lap). Az indokolással nem egyezhetünk meg. Annyi kétségtelen, hogy a concret eset, miután vádlott tulajdonos az önmagától elsülő pisztoly használata előtt már több izben tolvajok által megtámadtatott, sokban hasonlít a jogos önvédelem esetéhez. De valódilag mégsem az. Az önvédelem jogát constituáló mozzanatok közül hiányzik ugyanis: a) a védelmi cselekvénynek a megtámadás elhárításra szükséges volta. Kérdéses, hogy szükséges volt-e ily mérvű védelem. A védelem kell hogy arányos legyen a támadással. A támadás mérve előre nem látható. A sánta vagy gyáva tolvajt a jó bot is elűzi. Hogyan tudhatja a tulajdonos előre, hogy a tolvaj nem lesz sánta?! Az »ultima ratio«-ra csak a támadás súlya jogosíthatja fel. A támadás súlyát vélelmeznie pedig nem szabad. Hátha az őrtállás ténye is elzavarta volna a tolvajt? Azt mondják, hogy a tulajdonos naphosszanti őrtállásra nem kötelezhető. Igen ám, de hová vezetne ez? Oda, hogy bárkinek szabadságában állana, tulajdonának legártalmatlanabb megtámadása ellenében is, embertársainak életét és testi épségét a legnagyobb mérvben veszélyeztető előkészületekkel védekezni. Hogy a publicum házát tilalma ellenére ne használhassa átjárónak, életveszélyes kelepczéket állithatna fel.*) A törvény nem sorolja fel a védelem megengedett eszközeit, de meghúzza a védelem határát a megtámadás elhárítására való szükségesség requisituma. b) az elhárítandó megtámadás közvetlensége. A btk. 79. §-a szerint: » vagyona ellen intézett, vagy azt fenyegető, jogtalan és közvetlen megtámadás«. Ámbár törvényünk kitételei ^intézett vagy fenyegető* és »köz vétlen* tagadhatlanul többet mondók, mint a német törvényben asgegenvvartiger Angriff,* mégsem szenvedhet kétséget, hogy a jövőben történendő megtámadás még oly nagy mérvű veszélye nem subsumálható a fenyegető közvetlen magtámadás fogalma alá. A jövő veszély, bekövetkezése bár mennyire valószinünek mutatkozzék is, nem jogosít fel előzetes védelemre. A védelem joga csak a közvetlen támadással veszi kezdetét. A támadás veszélye pedig még nem közvetlen támadás A támadás kell hogy tényleg megkezdődött légyen vagy közvetlenül bekövetkezőnek mutatkozzék. Abból hogy valaki már több izben tolvajok által megtámadtatott, alapos az újbóli megtámadtatás veszélye, de az újbóli meg*) Az angol jog részletes intézkedéseket tartalmaz a maguktól elsülő pisztolyok, kelepczék felállítására vonatkozólag. Mezők és kertek védelmére feltétlenül tiltottak a károsító előkészületek. Archbold Pleading 627. Ip. támadtatás még oly alapos veszélye nem tekinthető önvédelemre jogosító közvetlen megtámadásnak. Azt lehetne ellenvetni hogy hisz a pisztoly elsülése időben közvetlenül összeesik a tolvaj támadásával. Abban a pillanatban sült el a pisztoly, midőn a tolvaj közvetlen megtámadással fenyegetett. Az ellenvetés téves lenne. Az előre kitett pisztoly elsülése önmagától nem egy és ugyanaz, mint a pisztolynak a tulajdonos általi elsütése a megtámadás pillanatában. A pisztoly önmagátóli elsülése nem a védelmi cselekmény, A védelmi cselekmény az önmagától elsülő pisztoly felállítása. A felállítás vagyis atulajdonképeni védelmi cselekmény időben jóval megelőzte a megtámadást. A védelem joga a legszentebb. A »moderamen inculpatae tutelae« jogának lehetőleg széles határok között mozgó elismerése a modern codexek legdicsőbb vívmánya. De a jogos védelem két élű fegyver. Véd és sért jogokat. A gyakorlatát feltételező mozzanatok tultág magyarázata könnyen vészthozóvá válhatnék. A védelem szükségességének és a támadás közvetlenségének feltételeihez való szigorú ragaszkodás biztosítja ezen büntetőjogi intézmény jövőjét. A törvény üdvös intézményéből ne lehessen: »Bellum omnium contra omnes«. A más alapokról történhető megoldásra még visszatérünk. Dr. Barna Ignácz. Törvényjavaslat a végrehajtási eljárásról. (Folytatás.) 154. §. A kikiáltási ár szőlőknél és házosztály alatt álló ingatlanoknál az évi államadó kétszázszoros összegében, földadó alá eső más és házbéradó alá eső ingatlanoknál az évi államadó százszoro6 összegében állapítandó meg. Az ingatlanok után fizetendő általános jövedelmi pótadó és a községi adók számításba nem vétetnek. Adómentes ingatlanok kikiáltási árának megállapítása végett a végrehajtató, a mennyiben az ingatlan a telekkönyvi hatóság székhelyén fekszik, ezen hatóság által állandóan alkalmazott szakértők bármelyike által, más helyeken pedig az illető községi elöljáróság két tagja által kiállított becslevelet a jelentkezés alkalmával (150. §.) bemutatni köteles. Ezen esetben kikiáltási árul a becsár szolgál. (164. 165. §§.) 155. §. Az ingatlanokkal e°yütta 154. §. szerint megállapítandó kikiáltási ár mellett azon tartozékok is elárvereztetnek, melyek az ingatlantól állaguk sérelme vagy nevezetes értékcsökkenés nélkül el nem választhatók. (164. §.) A mennyiben az árverési feltételek ellenkező kikötést nem tartalmaznak, az ingatlanokkal együtt árvereztetik a végrehajtást szenvedőt illető még be nem szedett függő termés is. Ezeknek becsértéke, a mennyiben az érdeklettek valamelyike azt birósági szakértők, illetőleg két községi elől járósági tag által (154. §.) kiállított s az árverés napját 8 nappal megelőzőleg bemutatott becslevéllel igazolja, az árverés alkalmával a kiküldött által a kikiáltási árhoz hozzászámittatik. Az árverési hirdetménynek a leteendő bánatpénzre vonatkozó intézkedése ez által nem érintetik. 156. §. Az árverési hirdetmény kibocsátásával egyidejűleg az elárverezendő ingatlanra és értékére való tekintettel s a végrehajtató által bemutatott tervezett figyelembe vétele mellett a kiküldött akként állapítja meg az árverési feltételeket, hogy egyrészről a végrehajtató kielégítése szükségtelen késedelem nélkül eszközölhető legyen, másrészről a végrehajtást szenvedő és a jelzálogos hitelezők érdekei sérelmet ne szenvedjenek, a vevők versenye pedig ne nehezíttessék. Különösen világos határozatokat kell az árverési feltételeknek magokban foglalniok az iránt, mennyi összeg legyen az árveréskor bánatpénzül leteendő, továbbá a vételár milyen részletekben, mely időben és hová fizettessék, végre mit kell a vevőnek teljesitenie a végett, hogy az árverezendő ingatlant birtokba vehesse, és hogy a telekkönyvi átírás eszközölhető legyen. Az árverési feltételekbe felveendő, hogy a vevő a vételár után HZ árverés napjától számitva 6°/0 kamatot fizetni köteles és a vétel után járó kincstári illetéket viseli. Ezen kötelezettségek a vevőt akkor is terhelik, ha ezeknek az árverési feltételekbe felvétele mellőztetett. A mennyiben az árverési feltételekben az ellenkező világosan kitéve nincsen: a bánatpénz készpénzben vagy övadékképesnek nyilvánított értékpapirokban, a 35. §-ban megállapított árfolyam szerint számitva, teendő le. 157. §. Az árverésre, ha a 145. §. szerint megállapított kikiáltási ár 1000 forintot meg nem halad, a hirdetmény kifüggesztését követő naptól számított legalább hatvan s legfőlebb kilenczven napra, ha pedig a kikiáltási ár 1000 frtot meghalad, ugyanazon naptól számított legalább kilenczven és legfőlebb százhúsz napr.i csupán egy árverési határnap tűzetik ki, azon hozzáadással, hogy ezen határnapon az ingatlan a kikiáltási áron alul is el fog árvereztetni. 158. §. Az árverési hirdetmény a telekkönyvi hatóságnál való kifüggesztés és az illető községnek, ugy a szomszédos községeknek területén való szabályszerű körzés által tétetik közzé. Ha a kikiáltási ár 1000 frtot meghalad, a hirdetmény ezen felül háromszor a hivatalos lapba iktatandó. Ezenkívül saját költségére mindenik érdekelt (159.§.) kívánhatja, hogy az árverési hirdetmény valamely más közlönyben, vagy a hivatalos lapban akkor is közzététessék, ha a kikiáltási ár 1000 frtot meg nem halad. E végből a kiküldött a jelenkező érdeklett félnek az.