Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 4. szám - A kártéritési jogról (Folytatás.)

sége által a vagyonkezelő apa, férj. stb. szerintem igazságtalan. Ilyen per maga mutatja a morális nexus megszűntét: ez tehát nem lehet többé érv a károsító felmentésére. Erkölcsi szempontból itt még inkább tartom azt, hogy köteles kiki családja vagyonával leggondosabban bánni s arra ugyanannyi figyelmet fordítani, mint hivatásában pénzért tett szolgálataira. A bizalom (bona fides) itt még nagyobb fokú, mert védtelenebb a másik fél; hogy a bizalom a törvény által igényeltetik, közömbös; a felelősség a nagyobb bizalommal morális szempontból csak nagyobbá lehet. Végre is minden gazdasági szolgálatcsere és minden erkölcsi kötelék bizalmon alapszik, mely az átlagos rendes gondosságra és ügyességre kiterjed; ki ezt sérti s kárt tesz beszámítható tett vagy mulasztás által, köteles a kárt megtéríteni, akármily szerződésből vagy törvényből eredt legyen azon kötelezettség, melyet ő megszegett. Különben abban minden esetre igaza van Bradleynek, hogy a vigyázatlanság meghatározott fokainak megkülönböztetése elejtendő. A vigyázatlanság lélektani fogalom; hogy itt nem az, mit valaki előre látott vagy előre láthatott, nem az, mi a dolgok rendes folyamában mint valószínű következmény sejthető volt, szóval nemcsak a concret alanyi helyzet szolgál kiindulási pontul, hanem az, mit előre látni kellett volna, a köteles figyelem, melynek mértéke változik s a mivelődéssel emelkedik, azt kétségtelenül tanudtja a római remek responsa összehasonlítása modern angol, amerikai franczia, olasz bírói döntvényekkel. Paulus híres példája és maximája mellett: »culpa ab eo exigenda non est cum divinare non potuerit« (1. 31. D. ad leg. aquil.) szabadjon e részben például felemlítenem az angol »exchequer chamber« 1870. évi döntvényét (Smith v. London et S. W. Ry. Cs., Law. Rep. 6. C. P. 14. 21.), melyben alperes vasúti társaság elmarasztaltatott kártérítésben, mert a vasút mellett telkén szemétdombot hevertetett, mely egy mozdony szikráitól meggyuladt s a nyári szárazság folytán az így támadt tüz által kerítés, tarló és terjedésében végre felperesnek a vonaltól 200 yard távolságra fekvő háza elégett. Brett, a Common Pleas egyik bírája, a felmentést inditványozta, mert »no reasonable man would have forseen« ezen eredményt. Kelly, C. B., az Exchequer Chamber bírája ellenben azt mondá : »Mivel azt véltem és most is vélem, hogy e feltevés igaz, hogy bármely gondolkodó ember elmulaszthatta volna az itt leirt körülmények találkozásának előrelátását, a kérdés első látszatnál ugyanarról győzött meg; de, ha meggondolom, nem hiszem, hogy ez jelen esetben alperes felelőségének igaz oka. Lehet, hogy nem látta előre és nem tartozott előrelátni, hogy felperes háza elégni fog gondatlansága folytán; de azt tartom, hogy törvényes az, hogy midőn alperes tudta, hogy a sinek mellett feküdt e domb és hogy forró időszak volt, és hogy ennélfogva ott hagyva a domb könnyen gyúlhatott meg, alperes köteles volt, megelőzni minden ebből eredhető körülményeket, és felelős volt annak minden természetes közetkezményeiért«. És Channell B. biró azt mondá: »Haa gondatlanság nem nyilvánvaló, akkor a kérdés, mit láthatott volna előre gondolkodó ember, fontossággal bír arra nézve, vajon a jury ré-, szére a gondatlanság bizonyitéka meg van-e vagy sem : de ha egyszer meg van állapítva, hogy a gondatlanság bizonyitéka fenforog, a vétkes személy egyenlőképen felelős annak következményeiért, akár előre láthatta azokat, akár nein«. A culpa a beszámítás kérdése; az iniuria civilis egy határkérdés : a büntetőjog általános beszámítási szabályai itt is alkalmazandók addig, mig tökéletesebb, természettudományi lélektan az akarat uralkodó tanait megváltoztatni fogja. A büntető-jogpolitikai és socialis szempontokból czélszerüen vált ki, mint önálló jog, a törvényhozásban, gyakorlatban, eljárásban. Azonban a büntető-jogtudomány eredméDyei a civilis iniuria alanyi feltételeinek meghatározásánál alkalmazandók, miután a probléma egy. Miután a kártérítés azonban még nem büntetés, hanem csak a sértett érdek helyreállítása, annak, tekintet nélkül a vétkesség fokára, mihelyt beszámítható kártétel forog fen, teljesnek kell lennie. A kártérítés mértékére, az interessé terjedelmére, a római jogban is befolyt ugyan Mommsen kimutatása szerint (i. m. II. §. 23.) a vétkesség minősége és foka, de ezen ethikai szempont alkalmazása ez irányban téves. Tudvalevő, hogy ezen ethikai szempont irányadó a porosz A. Land-Rechtbeu s az osztrák p. tkben, hol a vétség foka s tilalomtörvénybe ütközése szerint majd csak a positiv kár, majd az elmaradt haszon is, majd végre a közvetett kár is megtérítendő. Szabadelvű felfogásnak, helyes álláspontnak utat tört e részben a német s utána nálunk a magyar kereskedelmi tk., s a szász p. tk. (124. 125. §§.) A zürichi p. tk. szerint ellenben a közvetett érdek csak dolus és culpa lata esetében térítendő meg, culpa levis esetében csak a közvetlen érdek (997, 1004. §§.) E helytelen intézkedés horderejét leszállítja azonban a szabad bírói megállapítás. (9W9. §.) A franczia (1150. a.) s olasz (1227. a.) p. tk. szerint mindig a lucrum cessans is megtérítendő, de a szerződés létrejöttekor előre nem látott s előre nem láthatott következményekért a felelősség csak dolus esetében forog fen. (1151. a. illetve 1228. a.) A közvetett kár megtérítését explicite kizárja a franczia s olasz p. tk. Mommsen szerint a római jog forrásaiból az egész megkülönböztetés nem is indokolható, i. m. II. §§. 24—26. Itt is a scholastikusok az aristotelesi logika alkalmazásával rontottak. In iure non remota causa sed proxima spectatur« mondá lord Bacon. A helyes nézet az, hogy van okkapcsolat vagy nincs ; a mi okozott kár, megtérítendő mindig, több ellenben soha. Az okkapcsolat végtelen láncz levén, az első okozatnak plus más oknak (casus) okozata stb. nem jöhet tekintetbe. Itt is csak a concret eset bírálható meg helyesen s elvont szabályok hiányosak. Az okkapcsolat lényege metaphysikus szempontból vitás. Egyelőre azonban a mechanikus és teleologikus felfogás harcza, a materialisták és idealisták ellenkezése nem alterálhatja azon általános tanokat, melyeket a büntető-jogtudomány felállít s a melyek a kártérítésnél is alkalmazandók. Ezért p. o. Wharton Ferencz támadása (i. m. Appendix) Stuart Mill logikájának elvei ellen az okozásra nézve szerintem époly értéktelen elméleti, mint fölösleges gyakorlati szempontból. A hires angol mintaesetben, hol egyik a másik felé vetett égő, puskaporos forgójátékszert, nehogy a maga holmiján explodáljon, mig végre egynek arczát súlyosan sértette, s a melyben egyedül az első tettes lett mint szerző marasztalva, nem is tartozik az okozat kérdésére ; mert a közbejött közelebbi okozók felelőssége önvédelem által volt kizárva. (Melbourne Port; 1770. octob. 28. történt e »leading case« : Scott v. Shepherd 1. 2. W. Blacks. 892; 1. Smith s Leading Cases, 549. 7. th. Ám. ed. 755.) Szemben az óriási casuistikával, melyet a casus, a károsult culpajának (coutributory negligence) közbejötte stb. combinátiók mindenütt szültek, a nélkül, hogy egyetemes elvek leszürődtek volna, igen erős párt követelte és követeli a teljesen szabad birói megállapítást. Ez ellen Mommsen (i. m. II.) s Ausztriában Esmarch (1857.) kikeltek ; szerintök a római jog által nyújtott támpontok elejtése nem vezetne másra, mint birói önkényre. Hogy azonban a megkötött perbeli eljárás mellett az általános szabályok alkalmazása sem vezet sokra, Lehmann J. óta (Der Nothstand des Schádenpvocessen Leipzig 1865) az utolsó osztrák ügyvéd egyleti enunciatióig számtalanszor hallottuk s tapasztaltuk. A legújabb codificatiónális mű, a kísérleti állomásként szereplő Sweiznak említett kötelmi jogi javaslata 1876-ból, mely a váltó- s ke. reskedelmi jogot is felöleli, e részben következő eredményekre jő: A culpa levis nem praestalandó, ha az ügylet csak a másik fél előnyére van (a. 139.) A kártérítésre kötelező cselekmény különben >absichtlich« vagy »fahrlássig« lehet (84. art.) A kártérítés terjedelme minden körülménynek, a vétkesség nagyságának is méltatása alapján birói »Ermessen« szerint állapitandó meg. A károsult hibája is tekintetbe veendő s ennek foka szerint a kártérítési igény leszállítható v ,gy megszüntethető a biró által (a. 85. a. 143.) A birói méltánylás szabadsága, miként látni, teljesen és a mellett a criminalistikus felfogás még oly irányban is érvényesül, melyet tévesnek tartok. A mi a felelősséget harmadik személyek kártételéért illeti, ugy e részben is a felelősség kiterjesztésének tendentiája észlelhető. A franczia p. tk. a szülő, tanító, mester, gazda és committens felelősségét a gyermek, tanítvány, tanoncz, cseléd és megbízott tetteiért emeli ki. (a. 1384.). Az olasz a gyámot s az iparost teszi hozzá (a. 1153.). A zürichi p. tk. a családbeliek, cselédek és »Angestellte« tetteiért tesz felelőssé (1007. §.). Az 1876. svajczi javaslat szerint az, ki házi felügyeletet gyakorol más felett, a munkaadó és jogi személy felelős a felügyelet alatt levőkért, munkásokért, alkalmazottakért (a. 95. 96. 97. 142.). Az angol s északamerikai jogban a szülő, férj, gazda felelősségén kivül az illető gyermek, nő, cseléd tetteiért, a megbízó felelőssége casuistice a legszélesebb alapon fejlesztetett ki. »Qui facit per alium, facit per se« a vezérszabály, inelybíil jogi személyeknek, testületeknek, törvényhatóságnak és az államnak felelősségének megállapítása orgánumai kártételeért levezettetett. Minden »principal« felelős az >agent«-ért, azaz minden szerző a tettesért. 4 korlát illetve a felelősség határa meg van szabva a megbízassál járó rendes tevékenységi kör által, mint ezt hasonlókép a franczia