Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 4. szám - A kártéritési jogról (Folytatás.)

_ 30 és olasz birói gyakorlat követi. (1. a párisi semmitőszék 1859. nov. 10. kelt döntvényét: Journal du Palais 1860. p. p. 630., 631., a liorenczi semmitőszékaS73. docz. 29. kelt döntvényét: Annalidigiuiisprudenza 1874. I. 68., ugyanazét 1866. máj. 21-ről: Annali 1866. [67. p. 6.], a nápolyi semmitőszék 1870. febr. 17. kelt döntvényét [Annali p. 74.] Merlin: Report, v. Delitto §. 9; Duranton No. 724; Larombiére I. No. 9 etc.) E mellett a római jog szabályai az állatok, őrzött ingók s telek vagy épület okozta kár megtérítéséről a gondatlan tulajdonos általi minden jogba átmentek. Socialpolitikus szempontból méltatandók a munkások életét s testi épségét oltalmazó törvények, mint az 1871. jun. 7-iki német birodalmi törvény a vasutak, gyár- és bányatulajdonosok kártérítési kötelezettségéről az ily veszélyes iparban sérült munkás illetve családja irányában, mi tulajdonkép törvényes biztosítási kötelezettségnek és nem közönséges jogi kártérítésnek megállapítása. (1. Endemann : Die Haftptiiclit der Eisenbahnen etc. Berlin 1876.) Ugyan-e szempont alá esnek az osztrák és magyar (1874. 18.cz.) törvények a vasutak felelősségéről az üzemnél okozott testi sértés és halál esetében, melyet csak vis maior vagy harmadik személy elháríthatlan cselekménye zár ki, s melynek alapján a kártérítési összeg a bíró által szabadon állapitta tik meg. E törvényekkel ellenkező szellemű a munkaadót kegyelő cselédtörvényünk (1876. 13. Cü.), mely még az 1840. 9. t.-cz. patriarkális szellemével szemben is reactiót képez. Ugyancsak a biztosítási jog szempontja alá esik a forgalmi intézetek felelőssége a szállított j:ivak megkárosoclásáért, melynek csiráját a római jogi receptum nautae, cauponis et síabalarii szabályozása képezi és melyet az angol gyakorlat a teherszállító (carrier of goods: vasút etc.) felelősségéről továbbfejlesztett, melyet csupán vis maior (acts of God or the ennemies of the king) kizár. Uj jogfejlődés csirája más irányban a jogok gyakorlása által okozott kár megtérítésére kötelezés, mely felé a mivelt államok gyakorlata gravitál, bár legtöbb p. tk. (p. o. még a szász) azt explicite kizárja A középkori (germán, magyar) szomszéd- és (szláv etc.) községjogon át a fejlődés bizonyos álta;ános társadalmi (gazdasági s erkölcsi) jogközösség felé vezet. Az egyéni jog souverain felfogása, mint azt a római jog ismerte, mindinkább tért veszt a társadalmi igények, az államgazdaság terjedésével. Nemcsak a kisajátítás, a rendőri, közigazgatási szabályok korlátozzák azt: hanem az egyik jog a másik által is korlátoltatik. Látjuk e tendentiát a társulati jogban, vízi jogban, szolgalmi jogban. A római kíméletlenséggel, mely szerint a rabbá nem tehető adós in natura felosztatott hitelezői közt, szemben áll már az észjogi kímélet, mely a porosz p. tk. szabályát inspirálta, hogy az, ki jogának lehető több gyakorlási módja közül szándékosan karositót választ, kártérítéssel tartozik (Alig. L. R. I. 6. §. 16). Sic utere tuo ut alienum non laedas — bizonyos egyetemes jogközösség elismerése. A ki, visszaélés nélkül is, jogának gyakorlata által mást károsít, ezért felelős. Az iparjog és a forgalmi jog ezen elv felé haladnak s az angol, amerikai, franczia s olasz iudicatura azt szentesíti. Sőt a conservativ német bíróságok is elismerik elvétve, mint a berlini legfőbb ítélőszék 1852. juni 7-én 2352. sz. a. kelt döntvénye mutatja, melyben alperes elmarasztaltatott, bár gyára építésében stb. mi hiba sem találtatott, annak gőze s füstje által felperes földjein okozott kár megtérítésében, bár az indokok el nem ismerték a collisio elvéből való kiindulást. (Entscheidungen 23. k. 252. 1.). Az osztrák praxis roppant szükkeblüsége notórius ; és miután a birói szabad méltánylás ki van zárva, a bizonyitás nehézsége folytán a kártérítési igények érvényesítése csaknem lehetetlen (1. Juristische Blatter 1876. 367.sk. lk.). A kereskedelmi tk. 27. art. s az 1873. april 27-iki (B. T. L. 66. sz.) bagatell-eljárást szabályozó törvény e bajt csak szűk körben orvosolhatták. Mint e szűkkeblűség mutatványa szolgáljon következő két döntvény: Egy üzletének bizonyos helyen kizáró gyakorlatára feljogosított borbély a borbélyüzletet jogtalanul gyakorló másik borbély elleni keresetével elutasittatott »weil es von der Willkür der Kundén abhánge, von wem sie sich rasiren lassen wolleu« (Unger s Glaser Entscheidungen Nr. 798.). Több vizimü tulajdonosai beperelték a vasúti aerariumot, mert, mint szakértők constatálták, a vasút épitésmódja által az illető patakon változás történt, a viz mennyisége, sebessége sigy hajtóereje megfogyott, mi által felperesek üzlete kárt szenvedett. Elutasittattak »weil der Umfang des durch die Bauführung entstandenen Nachtheils nicht sichergestellt sei und insbesondere nicht entschieden sei, dass der gesammte Wasserverlust, oder welcher bestimmte Theil desselben gerade nur den in Folge des Eisenbahnbaues am Bache eingetretenen Veránderungen beizumessen ist, welcher Umstand durch den Schátzungseid nicht erwiesen verdén könne. Auch lasse sich kein absoluter Werth des Wassers u. der Triebkraft denken etc. (u.o. 1421. sz. a.). Az o. p. tk. bölcsesége elleni harcz azonban Ungertol Dr. Victor Hasenöhrl-ig(Das österr. Obligationenrecht etc. Wien 1878.) gyűmölcsöző nem volt és valószínűen egyhamar nem lesz. Még szükkeblüebb a mi praxisunk, még érdekesebb a mi döntvényeink bölcsesége, melyekből néhányat bemutatunk. A Plánum fabula re szerint az adós felmentendő a kötbér alul (mely nálunk máig a kártérítés neme), ha a hitelező alaptalan »praetensiói« gátolták a teljesítést részéről (dec. 6. ad implem. contract.). A jóhiszemű birtokos is köteles az összes gyümölcsöt kiadni, »mert minden tulajdonosának szokott gyümölcsózni« (dec. 7. ad poen. viol.). A hatalmaskodó hatósági közeg ellen nincs kereset (dec. 20. ibid.); a gondatlanság védelme sem terheli azt, ki valamit nem tudott (dec. 28. ibid.). Az ujabb döntvények szerint: A kikötött kártalanítás az elmaradt haszonra ki nem terjed. Törvénynél fogva teljes elégtétel csak akkor jár, ha a kárositó rosz akarata vagy gonosz szándéka bizonyittatott (1875: 3826. sz.). A szerződés meg nem tartása folytán véletlenségből okozott kár megtérítendő (1876: 1700. sz.). Becslő esküt csak akkor lehet megítélni, ha a perben a becsérték valószinüvé tétetett (1873: 1158. sz. s többször). Ha a ló őre a tulajdonos engedélye nélkül azt haszonkölcsönbe adja s a ló ismeretlen okból megdöglik, az ör felelős, ha nem bizonyítja, hogy nem a használat folytán döglött meg (1873 : 1234. sz.). A telkén másnak házi madarait lelövő kártérítésre köteles, ha máskép gátolhatta volna a madarak kártételét (1876: 6425. sz.) A tulajdonos által önhatalmúlag kivetett haszonbérlő vesztett hasznot nem igényelhet, ha nem élt visszahelyzéssel s ig y belenyugodott a bérlet megszüntetésébe (8186,876. sz.) Kár kő vetélésnek csak olyan jogellenes cselekvény vagy mulasztás szolgálhat alapul, melynek elhárítása az illető tehetségében nem állott (6474/876. sz.) stb. Nem folytatom ez érdekes felsorolást. Míg közvetlen, szóbeli eljárás a bizonyítékok szabad mérlegelése mellett és oly p. tk. nem hozatik be, mely szerint minden beszámítható, jognélküli kártétel teljes elégtételre kötelez, addig javulást nem is várhatunk. Mig a károsult hibája, a volenti non fit iniuria, és a bizonyitás terhe ugy értelmezi etik, mint birói gyakorlatunk értelmezi azt, addig legfölebb a bemutatott döntvények faja szaporodhatik. (Befejezés köv.) Az igazságiigy-statistikai kimutatások. — Birói körökből. — A »M. Themis« idei 2. számának első czikke az igazságiigy-statistikai kimutatások egybeállításáról értekezvén, erős vonásokkal rajzolja azon zavart, melybe az említett kimutatások elkészítése az igazságszolgáltatással foglalkozó összes hivatalos személyzetet az uj évek fordulatán hozza, nem kedvezőbb színekkel ecsetelvén a fenakadást, mit a jogszolgáltatást kereső ügyfelek hátrányával a statistikai kimutatások kitöltése a törvénykezés és általában a bírósági hivatalos teendők végzése körül előidéz. Valóban elszomorító, ha a kérdéses czikkben részletezett jelenségek bárhol is észleltetnek, mert azok a justitia iránti bizalmat és a bíróságok tekintélyét emelni épen nem alkalmasak; csakhogy hála a jó sorsnak a kérdéses czikkben oly setét körvonalokkal feltüntetett zavar és törvénykezési szünet a bíróságoknál nem általános jelenség, azok országszerte mindenütt elő nem fordulnak, s jgy általánosítva, mint czikkiió tevé, minden törvényszékre, járásbíróságra és ügyészségre vonatkozólag észleletei valóságnak nem' mondhatók. Lehetnek bíróságok, nem kívánjuk kétségbe vonni, melyeknél a statistikai adatok egybeállítása mindannyiszor a fejetlenség és a zűrzavar tüneteit hozzák kisebb-nagyobb mérvben előtérbe, melyeknél az e oszabott nem csekély számú kimutatásoknak elkészítése mind az év elején, mind a felülről visszajuttatott hiányos kimutatások kiigazítása alkalmával az év folytában, sok időpazarlást és kárbaveszett fáradságot követel áldozatul, s mégis aligha akadna azoknál ember ki a kínosan összeütött kimutatftsok tényszerű hűségéért kezét tűzbe merné tenni. Lgyde ezért egyedül és kizárólag azon bíróság vezetőjét lehet okolni, mert a ki igazságszolgáltatási rendszerünket s a létező tényle. ges úgykeze ési és felügyeleti viszonyokat a közvetlenség szemüvegén , át es naponta sz eh, az tudja, hogy ha a bíróság vezetője kellő ügyességgé eserelyyel b,r, ha fontos helyzetében magát fe találni képes, es ntezkedik kellőleg aziránt, hogy a statistikai adatok naponta köny-