Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 33. szám - A kereskedelmi bíróságok tárgyi hatásköre 5. [r.]

Nyolczadik évfolyam. 33. szarr\. Budapest, 1878. augusztus 15. Külön mellékletek: a ..Döntvények gyjjteménye", az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a Szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendók. Szerkesztőség : Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye" »* „Igazságügyi rendeletek tára" é« az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel" c/.imü mellékletekkel együttesen! egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Aj clíSrizeté ek b é l tntesen vidéki-fii talvány utjáu MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A kereskedelmi bíróságok tárgyi hatásköre, tekintettel a kereskedelmi törvény II. részében szabályozott ügyletekre. Dr. Nagy Dezsőtől. — Eskütől feltételezett Ítélet alapján, ha az eskü letétetett, kérhető-e azonnal a kielégítési végrehajtás ? (Dr. B. I.) — Törvényjavaslat a végrehajtási eljárásról. — Az ügyvédi kamarákból. (Fegyelmi tárgyalás a budapesti ügyvédi kamaránál). — Különfélék. (A katonai büntető-törvéuyköuyv revisiúja.) — Legközelebb csődbejelentés! határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Kiiliiu melléklet: A ^Döntvények gyűjteményéinek egy ive. A kereskedelmi bíróságok tárgyi hatásköre, tekintettel a keresk. törv. II. részében szabályozott ügyletekre.*) V. (Befejező közlemény.) A tárgyi hatáskör törvényhozói szempontból. Mielőtt a kereskedelmi eljárást szabályozó miniszteri rendelet méltatásához fognék, szükségesnek tartom az eddig elmondottak nyomán kifejteni, hogy felfogásom szerint mily elvet kívánnék alkalmazni a kereskedelmi bíróságok tárgyi hatáskörének szabályozásánál. Hogy az egész kérdés annál tisztábban álljon előttünk, vissza kell térnünk alapjára. Az egyenlőség elve az igazságszolgáltatásban azt hozza magával, miszerint minden személy irányában egyenlő eljárás követtessék. Azonban leginkább czélszerüségi szempontokból mind a személyek mind a dolgok bizonyos osztályára vonatkozólag külön kivételes bíróságok szerveztettek. A kivételes bíróságok első osztálya, mely előtt az illetékesség a személyek állapota (status) által állapittatik meg, legnagyobbrészt már mindenütt megszűnt, pl. egyetemi, papi stb. törvényszékek; vagy pedig ügy- (causal) bíróságokká alakult át, melynél t. i. az illetékesség nem a személyek, hanem az ügyek minősége szerint állapittatik meg.1) Mint a történeti fejtegetésekből láttuk, ez történt a kereskedelmi bíróságokkal is. Nem czélom itt a kivételes ügybiróságok létjogosultságát fejtegetni; e téren tényekkel állunk szemben, de meg kell említenem a legfőbb okot, mely ily bíróságok felállítását javasolja, illetőleg a czélt, mert ezek döntő befolyással vannak azok kül- és belszervezetére, tehát a tárgyi hatáskör szabályozására is. Vannak ugyanis oly ügyek, melyek az elbírálásnál, az általánostól eltérő természetüknél fogva, különös szakismeretetigényelnek, amelylyel sokkal inkább fognak bírni azok, kik mindig ugyanazon szakba vágó dolgokkal foglalkoznak, mint azok, kik mindenféle ügyekkel el vannak halmozva.2) Mint ebből kitetszik, az ily ügybiróságok elé utasítandó ügyekben a személyes minőségre nem lehet tekinteni; itt csakis az ügy természete lehet döntő. Eszerint ha kereskedelmi ügyekre külön ügybiróságok szerveztetnek, a hatáskör szabályozásánál csakis az ügy kereskedelmi minősége jöhet szóba. Nem vehető tekintetbe annak további minősége, hogy vajon absolut vagy relatív, egyoldalú vagy kétoldalu-e? Hogy miért nem, erre szándékszom most megfelelni. Sokan azon felette téves nézetben vannak, mintha a kereskedelmi ügyleteknek absolut és relatív szempontból való osztályozása a kereskedelmi bíróságok tárgyi hatáskörének szabályozásánál is kiindulási pontul szolgálhatna. A kik e véleményben osztoznak, azok az alaki és anyagi jogot összeza*) I«. az előbbi czikkeket a 26., 27. és 29. számokban. Szerk. ') Endemann: Deutscher Civil-Prozesar. 127. s k. 1. ») Herczegh: Magyar polg- töry. rendtartás. várják. Hogy e kettőnek összezavarása mire vezetett a franczia Code de com.-nál, azt már kifejtéin, továbbá azt is, hogy ép az ez által keletkezett bajok inditották az ált. ném. ker. törvkönyv szerkesztőit a két kérdés külön szabályozására. Ha most már e körülményt figyelmen kivül hagyjuk és daczára a mondottaknak az absolut és relatív szempontokat forcirozzuk a tárgyi hatáskör szabályozásánál, ismét oda jutunk, hol a Code de com. volt; a kérdés megoldása felé egyetlen lépéssel sem közeledünk. Ez teljes ignorálása volna azon haladásnak, mely a német ker. törv.-ben a kérdés anyagi és alaki oldalának elkülönítésénél mutatkozott. Hogy állításomat ténynyel igazoljam, idézem Keresztszeghi Lajosnak e tárgyra vonatkozó nézetét,J) a ki munkájában a tárgyi hatáskör szabályozásánál hasonlókép az absolut és relatív szempontot véli mint irányadót követendőnek. Szerző ugyanis a kereskedelmi eljárást szabályozó miniszteri rendelet 5. §-ának 3. pontját2) birálván, annak valóban kirivó helytelenségét kárhoztatva, ezzel szemben kimondja, miszerint: »Kereskedelmi bíróságok hatásköréhez tartoznak: »A feltétlen kereskedelmi ügyletekből, melyek akt. 258. §-ban felsoroltatnak, származó keresetek, tekintet nélkül arra, hogy alperes bejegyzett kereskedő-e, vagy nem. >A feltételes kereskedelmi ügyletekből, melyek a kt. 259. §-ában vannak elsorolva, származó keresetek csak azon esetben tartoznak a kereskedelmi biróság hatáskörébe, ha alperes bejegyzett kereskedő, vagy ha alperes azon ügyletet kereskedői üzlete körében létesitette. »A kereskedőnek üzlete folytatásához tartozó ügyletei alapján ellene a kt. 260. §. alapján származó keresetek anynyiben tartoznak a kereskedelmi biróság illetőségi körébe, a mennyiben őbe nem bizonyíthatja, hogy a per tárgyául szolgáló ügylet nem tartozik üzlete folytatásához*. Végre a mi legeclatansabb bizonyítékául szolgál annak, hogy e szempontokat kívánja irányadóknak tekintetni és hogy ezen szempont tarthatatlan: »A kt. 258. §. 3. pontjában megjelölt ügyletekből származó kereseteket a 258. §. 1. 2. 4. pontjaiban érintett ügyletektől megkülönböztetni nem lehet, mert mindegyik pontban egyaránt feltétlen kereskedelmi ügyletekről van szó, melyek közt minőségük tekintetében semmi különbség sem létezik t. Pedig az alaki jog tekintetében, ha a miniszteri rendelet által követett szempontot veszszük irányadóul, — mint meglátandjuk — igen is van kölönbség a kt. 258 §-ának 1. 2. 4., másrészt a 3. pontban foglalt ügyletek közt, csakhogy szerző azt nem észlelte. >) I. m. 14. 1. ') Az idézett hely következőkép hangzik : »A törvényszékek mint kereskedelmi bíróságok hatásköréhez tartoznak : 1. A kt. 258. §-ának b. pontjában megjelölt ügyletekből származó keresetek ; 2. a kt. 258. §. 1. 2. és 4. pontjaiban, valamint a 259. és 260. §-aiban felsorolt kereskedelmi ügyletekből felmerülő keresetek, ha alperes bejegyzett kereskedő. Ellenkező esetben csupán akkor, ha az ügylet alperest illetőleg kereskedelmi ügyletet képez*.