Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 31. szám - Törvényjavaslat a végrehajtási eljárásról. 1. [r.]

— 244 — gedett 15 nap is lefolyt az Ítélet jogerőre emelkedése óta, s az eskü letétele folytán az ítélet feltétlenné is vált, hogy immár a kielégítés javára minden további haladék nélkül elrendeltessék. A feltétel nem érinti a feltételhez kötött intézkedések érvényességét, hanem függővé teszi azok joghatályának tényleges beálltát. Az eskü letétele előtt tehát nem tartozik fizetni alperes; de nincs ok, mért ne legyen köteles azon nal fizetni, mihelyt ezen feltétel beállott, mikor az őt elmarasztaló harmadbirósági ítélet már nemcsak jogerőre emelkedett, hanem ajours de grace, a pénz beszerezhetésére alkalmas határidő is már rég lefolyt. De nem is az érintett méltányossági szempont az, mely jogászi indokul volna felhozható a kielégítési végrehajtás iránti kérvény viszszautasitására. Az egyedüli s látszólag indoko't érv abban állna, hogy alperes az eskü letételéről szóló végzés ellen még semmiségi panaszszal élhet. Lehet p. o., hogy az eskü nem vétetett ki azon alakban, azon szövegezés szerint, melyben az megítéltetett. Lehet, hogy az eskü formuláját felperesnek p. o. németre kellett fordítani s hogy alperes azt találván, miszerint nem helyesen fordította a bíró az esküvő félnek a formulát, e miatt akar semmiségi panaszszal élni. Ámde ezen érv alapossága is csak látszólagos. Az eskü letételéről kiadott végzés miről szól? Arról hogy a megítélt eskü szabályszerűen letétetett. Nem tartalmaz semmi rendelkezést; egyszerű értesítés egy tényről. A bíró constatálja, hogy előtte az eskü kellő alakban, kellő időben letétetett s erről értesiti a feleket. Nincs abban a végzésben egy dispositiv betű is, mely sérelmes lehetne az egyik vagy másik félre nézve. A biró constatál, nem rendelkezik. Már pedig a bíró arra nézve, mit a saját hatásköréhez s illetőségéhez tartozó ügyben hivatalos minőségben constatál, közhitelű. A törvény bízik a bíróban. Ha alperes nem bízik a biró jóakaratában vagy tehetségében, jelenjék meg az eskü letételéhez s igazítsa meg a netalán előforduló tévedéseket. Vigilantibus jura. Meg volt idézve. Immár a biró azt constatálja, hogy a megítélt főeskü helyesen és szabályszerűen előtte letétetett; ez közhitelű. Ezen értesítő végzés ellen tehát semmiségi panasznak nem lehet helye. Ha alperes azt véli, hogy a biró szándékosan vagy vétkesen nem a megítélt esküt vette ki felperestől, ugy a megfelelő lépéseket kellene indítania a biró ellen, s az ezen ügyben hozott határozat alapján esetleg perújítással élhetne a ppts 321. §-a alapján. De semmiségi panasznak helye egyáltalában nem lehet ezen egyszerű hivatalos és igy közhitelű constatálás ellen, annál kevésbbé miután mindkét fél az eskületételhez megidéztetik. De különben oly határozottan szól a törvény, hogy ahhoz kétely sem fér. A ppts 253. §-a szerint az elmarasztaló Ítéletben a kötelezettség teljesítésére mindenkor bizonyos meghatározott idő szabatik. Ez megtörtént. A marasztaló határozat olykép szól, hogy alperes tartozik felperesnek a kereseti összeget s járulékait 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizetni, ha stb. Ezen »ha stb.« beállott; az eskü letétetett. Hol van azon §., mely szerint immár az eskü letétele után ujabbi 15 nap szabassék haladékul? Sehol. Ellenkezőleg a ppts 254. §-a határozottan mondja, hogy a kötelezettség teljesítésére kiszabott határidő mely naptól számítandó: »sommás perekben az Ítélet kihirdetését, rendes perekben pedig az itélét kézbesítését közvetlen követő napon veszi kezdetét«. Hol van itt szó arról, miszerint az eskü letétele napjától számítandó a fizetési határidő ? Még határozottabban szól a ppts 345. §. e) pontja. Végrehajtásnak helye van: eskütől feltételezett Ítélet alapján: ha az eskü UUtetett. Világosan előírja a törvény, miszerint a nyertes fél az eskü letétele után azonnal követelheti a kielégítési végrehajtás elrendelését. Határozottan tévesnek tartom tehát némely bíróságok azon eljárását, mely szerint a kérvényt azért elutasítják, mert az eskü letételétől még nem folyt le ujabbi 15 nap, s helyesnek tartom, hogy eskütől feltételezett ítélet alapján, ha az eskü letétetett, a kielégítési végrehajtás minden további fizetési határidőre való tekintet nélkül^ azonnal kérhető s elrendelendő. Knorr contra Biermaun. (z.) Knorr Alajos kir. táblabíró ur nem idéz a római jogból, nem üti fel a Code Napóleont, nem néz be a porosz Landrechtbe, nem az osztrák polgári törvénykönyvbe, hanem azért mégis vállalkozik a »Jogt. Közlöny«-ben, hogy Dr. Biermann Mihálynak az »Igazságügy« utolsó számában a »pactum reservati dominii« kérdéséről irt czikkét hatalmasan megtámadja. Biermann czikkének azon részét, melyben a hitelezés vélelmezésének nehéz kérdésével foglalkozik és mely egyikmásik pontjában képezhetné vita tárgyát, érintetlenül hagyja és küzd oly dolgok ellen, melyekre habozó feleletet jogász nem is adhat. Apactum reservati dominii« megengedhetőségét veszi tagadásba. Eladói szerződésileg nem kötheti ki, hogy mig az el- ks átadott tárgyak ára egészen kifizetve nem lesz, a tulajdonjog őt illesse. Az érvek között szerepel: »nem lehet a szerződésben kikötött korlátozásnak gyakorlati eredménye azért sem, mert felperes tulajdona az eladás és átadás által megszűnt, a tulajdon fentartásának szerződésbeni kikötése a tulajdonszerzésre érvényes czimet nem képezhet, érvényes czim nélkül pedig tulajdont szerezni nem lehet«. Az megengedtetik, hogy felperes tulajdona az eladás által eo ipso nem szűnik meg. Szükséges az átadás. Igen de mi az az átadás, a traditio? Knorr Alajos táblabíró ur azt hiszi, hogy merő kézről kézre adás. Engedelmet kérünk, az átadás dologi szerződés. »Eigenthumsübertragungsvertrag« (Windscheid). Nem physikai tény, hanem jogi. Átadásról csak akkor szólhatunk jogi értelemben, ha »cum animo domínium transfe rendi* történt. Az animus nélkül a tényleges átadás nem traditio tulajdonátruházási értelemben. Azzal, hogy eladtam a tárgyat és tényleg átadtam, a tulajdonjog körül mi sem történt. Csak ha eladtam és átadtam »cum animo domínium transferendi*, szűnt meg tulajdonjogom. A traditio mint szerződés, mint akarati actus lehet feltételekhez kötve, felfüggesztő vagy feloldó hatályú feltételekhez. Átadom az eladott dolgot, de kötöm suspensive a traditiót a vételár kifizetéséhez. A feltételes traditio folytán a tulajdonjog a feltétel teljesítéséig nem száll át. Minden »pactum reservati dominii« feltételes traditio, és jogász, ki a traditio jelentőségét ismeri, a feltétel hatálya iránt tisztában lesz. Furcsa érvelés, hogy a pactum a tulajdonszerzésre még alkalmas czim sem. Tehát még titulus sem? Vagy tán >modus aquirendi-re gondolt czikkiró ur ? A pactum nem tulajdonszerzésre alkalmas czim. Mintha a tulajdonjog fentartása tulajdonszerzés akarna lenni! Eredetibb felfogására a >pactum reservati dominii«-nek még aligha akadtunk. Az 1869. IV. t.-cz. 19. §-a szerint a hazai biróság a hazai törvények, a törvény alapján keletkezett s kihirdetett rendeletek és a törvényerejű szokás szerint tartozik eljárni ésitélni. Ez kétségbevonhatlan igazság. Minthogy létezik törvény és törvényerejű szokás, melyek az ingók tulajdonának megszerzését a valóságos átadáshoz kötik, szükségkép következik, hogy a feleknek szerződésbeli jogait és kötelezettségeit is ezek szerint kell elbírálni. Ez is kétségbevonhatlan igazság. De eljárni és ítélni nem annyit tesz. mint »legum verba«, hanem »legumvim ac potestatem scire«. A Dec. 24. 32. 35. liquid. debet. szerint, ha a vevő a vételárt pontosan nem is fizeti ki, az eladásnak mégis teljes érvénye van, és a netalán átadott dolgot nem lehet többé visszakövetelni. A decisio tudja, mit mond. Senki sem vitatja, hogy a kétoldalú szerződés, mert az egyik fél nem teljesítette, eo ipso érvényét veszti. A polgári vétel szerződés (nem a kereskedelmi) alapján, eladó, ha vevő nem teljesít, csak teljesítést, vagy nem-teljesítés miatt kártérítést követelhet. A netalán átadott dolgot vissza nem követelheti. Ámde mit ért a decisió átadott dolog, mit ért a törvényerejű szokás az ingók tulajdonának megszerzéséhez szükséges valóságos átadás alatt, —ez az mit Knorr ur meg nem értett. Mutasson nekünk törvényerejű szokást, mely az átadást más értelemben veszi, mint az egész jogi világ és a római jogtól kezdve minden modern codex; mutasson decisiót, mely decretálná, hogy az eladott tárgyak merőn kézről-kézre adása által az eladó jogilag megszűnt tulajdonos lenni: akkor belenyugszunk abba, hogy a hazai biró a hazai jogot kénytelen alkalmazni. De mig a decisiók félreértett tartalmával érvel, addig mi ragaszkodunk a traditio bevett fogalmához, melynél fogva a kézről-kézre adás tulajdont csak akkor ruház át, ha »cum animo domínium transferendi« történt, mely a puszta tényleges átadásban eo ipso még akkor sem található, ha azt tulajdonszerzésre alkalmas czim (justa causa) előzte meg. Döntő, hogy a tényleges kézről-kézre adás a tulajdonátruházás akaratának legyen külső kifejezése, mondhatnók formája. Csak akkor »modus adquirendk. A mig pedig a traditio akarati actus, nem lehet törvényerejű szokás, mely a feltételes traditiót vagy a feltételes tulajdonátruházási akaratot kizárná. A »pactum reservati dominii« kizárása a szerződési szabadság elleni súlyos sérelem lenne. Törvényjavaslat a végrehajtási eljárásról.*) I. FEJEZET. Általános határozatok. 1. §. Kielégítési végrehajtásnak végrehajtható közokiratok alapján van helye. *) A végrehajtási eljárás tervezete m. é. október és november hónapjaiban egy enquéte revisióján menvén át, a módosítások szövegezésével az eredeti javaslat ;e rzője Dr. Teleszky István bízatott meg. Az ilykép átdolgozott javaslat betér-