Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 30. szám - A telekkönyvi rendtartás 91. és 96. §-ához

_ 236 — azon kijelentése által, hogy a tárgyat ezentúl a hitelező nevében birlalandja (alieno nomine detentio). Miután azonban a keresk. törv. ingóságok tekintetében azt, hogy a zálogtárgy a hitelezőnek vagy az ö részére egy harmadiknak tényleg átadassék, feltétlenül kívánja meg: a polgári jog szerint esetleg érvényesen keletkezett zálogjog a keresk. törvszerint érvényesen keletkezettnek nem volna tekinthető és következéskép arra a 305. illetve 306. §. nem lenne alkalmazható. Történt pedig a zálogszerzés feltételeinek ezen categoricus megállapítása valószínűleg az okból, mert és mivelhogy fájdalom nincs polgári törvénykönyvünk, melynek rendelkezéseit tiszteletben kellett volna tartani. Csakhogy a a kizárólagos megállapítás tüzetesebb és gondosabb szabályozást igényelt volna, mint a minőre találunk többek közt a 304. §-ban is. A 304. §. foglalkozik valamely kereskedelmi könyvön alapuló követelési jog elzálogosításának (pignus nominis) feltételeivel. Magyarázatot igényel, mert kételyt ébreszt mindjárt a szakasz bekezdése: »K e r e s k e d e 1 m i könyveken alapuló követeléseknél*. Milyen természetű követelések? Azzal, hogy kereskedelmi könyveken alapuló követeléseket említ, nincs megmondva, hogy kereskedelmi ügyletből eredő követelésekre gondol-e. A kereskedelmi könyvekbe történt bevezetésen alapulhatnak oly követelések is, melyek nem kereskedelmi ügyletből eredők. A 25. §. értelmében a kereskedelmi könyvek a kereskedő ügyleteit teljesen feltüntetni hivatvák. Már pedig ügyletei teljes körébe tartoznak nem kereskedelmi természetű ügyletei is. Ezért p. o. a kereskedőnek ingatlanokra vonatkozó bérszerződései okvetlen a kereskedelmi könyvekbe történő bevezetés tárgyát képezik. Lesznek ezek a kereskedelmi könyveken alapuló de nem kereskedelmi ügyletből eredő követelések. Vonatkoznak-e a »pignus nominis« megszerzésének a 304. §-ban megállapított feltételei ezekre is? Nézetünk szerint, nem. De e nézethez csak a magyarázat és nem a szöveg révén jutunk. A szakasz ugyanis »expressis verbis« a kereskedelmi könyveken alapuló követelésekről minden további megkülönböztetés nélkül szól. Látszólag tehát a nem kereskedelmi ügyletekből eredő követelések elzálogosítása is, a mennyiben azok kereskedelmi könyveken alapulnak, a 304. §. alá esik. Ámde nem szabad a következőket figyelmen kívül hagyni. A 302., 303., 304. §§. közös fejét képező 301. §. a kereskedelmi ügyletek tekintetében keletkezett zálogszerződés érvényességéhez szükséges feltételeket említi. A kötelemnek tehát, melynek biztosítását képezze a zálogszerződés illetve az emiitett ingó dologra vonatkozó kézi zálog, okvetlen kereskedelmi ügyletből eredőnek kell lenni. Továbbá a 305. §. alkalmazhatósága is feltételezi, hogy a kézi zálog kereskedelmiügyletből eredő követelés fedezésére adatott légyen. Ha pedig a biztositott obligatio kereskedelmi természete feltétel, mért nem a zálogba adott obligatio kereskedelmi természete ? Hisz ha csak a kereskedelmi könyveken való alapulása a zálogba adott követelésnek volna a határozó, mért ne lenne lehetséges, a nem kereskedelmi ügyletből eredő követelés fedezésére is kereskedelmi könyvön alapuló követelést a 304. §. szerint zálogképen lekötni. Ez pedig kétségtelenül nem lehetséges. A fedezendő követelés természete világosan meg van szabva. Következéskép a fedező követelés tekintetében sem az határoz, hogy kereskedelmi könyvön alapul, hanem hogy ezen felül egyúttal kereskedelmi ügyletből eredő. Továbbá az is bizonyos, hogy a kereskedelmi könyveken alapuló követelések nagyobb része kereskedelmi ügyletekből eredő. A törvény tehát félreismerhetlenül a 304. §-ban a »kereskedelmi könyveken alapuló és kereskedelmi ügyletekből eredő követelésekre* gondolt. Másrészt azonban ismét feltűnő, hogy a zálogszerzés szabályozása mért nem terjesztetett ki a kereskedelmi ügyletekből eredő követelésekre, melyek azonban kereskedelmi könyveken nem alapulnak, mert esetleg a kereskedelmi könyvekbe nem vezettettek be. Az hogy a követelés nem lett könyvezve, nem fosztja meg azt azon természetétől, hogy kereskedelmi ügyletből eredt, hogy kereskedelmi érték. Ha a kereskedelmi törvény a kereskedelmi forgalom tárgyát képező ingó vagyonra vonatkozólag a zálogszerzést szabályozta, szabályozta nevezetesen a kereskedelmi könyveken alapuló követelések tekintetében, feltűnő hogy a kereskedelmi ügyletekből eredő, de nem könyvezett követelések elzálogosítására vonatkozólag mért nem alkottattak szintén szabályok. A polgári törvénykönyv hiánya, mely látszólag a 302—304. §§. keletkezésének legfőbb indoka,igazolta volna a zálogszerzés minél szélesebb mérvbeni szabályozását, és ha már a nem kereskedelmi ügyletekből eredő és nem kereskedelmi könyveken alapuló követelések tekintetében a keresk. törvénykönyv nem is akart intézkedni, legalább is helyén lett volna, a kereskedelmi ügyletekből eredő követelések elzálogosításának kérdését a ker. törvénykönyvben megoldani, kivált miután a miről a keresk. törv. rendelkezik, arról feltétlenül, tehát a polg. jog elveinek kizárásával rendelkezik. Ha a kereskedelmi ügyletből eredő követelés kereskedelmi köűyveken alapul, csakis a 304. §.-ban megállapított feltételek mellett zálogosítható el, a polgári jog formaságai szerint tehát épenséggel nem köthető le zálogköp; ha a kereskedelmi ügyletből eredő követelés kereskedelmi könyveken nem alapul, csakis a polgári jog elvei szerint zálogosítható el. Egyrészről a polgári jog forrná semmi tekintetbe sem vétetnek, másrészről kizárólag a polgári jog formái mérvadók. Azt lehetne ugyan mondani, hogy a kereskedelmi könyveken nem alapuló követelések elzálogosítására más mint a 304. §-ban megállapított formát kellett volna teremteni, és pedig oly általános formát, mely szólt volna ugy a kereskedelmi ügyletekből eredő mint a nem kereskedelmi ügyletekből követelések elzálogosítására. Már pedig a »pignus nominis* megszerzésének általános szabályozása a polgári codexbe való. Ámde ugyanily érv hozható fel az ingóságokra vonatkozó zálogjognak a keresk. törvénykönyvben történt szabályozása ellen is. A »pignus rei mobilis« megszerzésének szabályozása tulajdonkép szintén nem a keresk. törvénybe való volt. Mért nem lett volna igazolt, a magánjogi elvektől lényegesen eltérő, a kereskedelmi forgalom érdeke által kívánt gyors kielégítési eljárást az esetekre is teremteni, midőn a zálogszerződés kereskedelmi ügyletek tekintetében keletkezik, de kereskedelmi könyveken nem alapuló követelésekre mint fedezetre vonatkozik. Az Apáthy-féle eredeti tervezet 324. czikke sub. 3) a váltóbeli vagy egyéb követelések elzálogosításának módiáról, valamint az ezekre vonatkozó kielégítési eljárásról is intézkedett. Nézzük már most, hogy a kt. 304. §-ában megállapított zálogszerzési formaságok mennyiben térnek el a »pignus nominis* keletkezését szabályozó általános magánjogi elvektől. Kereskedelmi könyveken alapuló követeléseknél a zálogjog megszereztetik, ha az elzálogositási nyilatkozattal ellátott könyvkivonat ahitelezőnek átadatik. Szükséges tehát első sorban az írásbeliség. A kereskedelmi ügyletből eredő követelés, mélynek fedezését czélozza a zálogszerződés, szóbeli szerződésen is alapulhat, de maga a zálogszerződés az átadott könyvkivonatra vezetett elzálogositási nyilatkozatban testesül meg, tehát Írásbeli szerződést feltételez. Mielőtt az elzálogositási nyilatkozattal ellátott könyvkivonat átadatnék, zálogjog nem létezik, de még azzal sem szereztetik meg, hogy a könyvkivonat átadatik bár, de arra vezetett elzálogositási nyilatkozat nélkül. Szemlátomást nem illik az ily feltételt tartalmazó rendelkezéshez a 301. §., mint az általános feltételt tartalmazó »caput« » a zálogszerződés érvényességére .... a felek egyszerű megállapodása mellett egyedül a következő szakaszokban megállapított feltételek szükségeseké Tehát kereskedelmi könyveken alapuló követeléseknél a felek egyszerű megállapodása mellett egyedül az elzálogositási nyilatkozattal ellátott könyvkivonat átadása szükséges, vagyis a szóbeliség mellett (»egyszerü« megállapodás alatt nem lévén más érthető, mint tisztán szóbeli megállapodás »nudum pactum« »einfache Vereinbarung*) egyedül az írásbeliség (elzálogositási nyilatkozat) szükséges! Az általános feltételt megállapító 301. §. és a különös feltételeket megállapító 304. §. szövege minden csak nem harmonicus alkotásról tanúskodó szövegezés. A német 309. czikk kikerülte a kissé vastag ellenmondást, mert követelések elzálogosítására nem vonatkozik, az egyszerű megállapodás általános feltétele pedig nem zárja ki p. o. bemutatóra szóló papírok elzálogosításánál a tényleges átadás különös feltételét. A német egységes czikkböl lett kereskedelmi trkvben négy szakasz, mely szétszakítás folytán természetes, hogy a törvénykészítői figyelem a szakaszok közt alaki szétválasztásuk daczára fentartandó összefüggésről megfeledkezett. A »nóvum« teremtése megboszulta magát, ha máson nem, legalább a szövegen. Hogy nem-e a tartalmon is, jövőre fogjuk kutatni. A telekkönyvi rendtartás 91. és 96. §-ához. (S. S.) Az osztr. polg. tvkv 1425. §-a értelmében szabadságában áll az adósnak azt, mit hitelezőjének fizetni tartozik, a hitelező veszélvére birói kézhez letenni, mennyiben a hitelező az ajánlott fizetést elfogadni vonakodik. A telekvi rendelet 91. §-ának a) pontja szerint az ily bírósági letétel folytán adós a letétel tanúsítására kinyert hivatalos okirat alapján a kérdéses jelzálogi teher törlésének előjegyzését kérheti. Az előjegyzés igazolására vonatkozó per a 96. §-a szerint az »illető« biróságnál benyújtandó. Melyik legyen ezen illető bíróság, a ppts 44. §-a határozza meg, melynek értelmében ily ügy azon peres birtokbirósági