Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 30. szám - Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához 6. [r.]

— 237 — ügyek közé tartozik-, melyek (az előjegyzést engedett) telekkönyvi hatóság hatáskörébe esnek. Előfordulhat azonban, hogy mig egyrészt adós a letétel alapján kinyert kitörlési előjegyzés igazolása iránt keresetet indit a telekkvi hatóságnál: addig másrészt hitelező jogának érvényesítése végett teszi folyamatba a pert. Az idézett §. erre nézve csak azon egy esetről intézkedik, midőn a jog érvényesítése iránti per az adós részérőli előjegyzési kérvény benyújtása idejekor már folyamatban van. Ily esetben az eldöntés egyszerű. A jog érvényesítése iránti per petitumának adós kérelmével való tárgyi azonosságánál fogva a két ügy azonosnak tekintetvén, miután a követelés érvényesítése iránti per jogi sorsával implicite a nyilvánkönyvi zálogjog sorsa is eldől, s az előbbi az illető bíróságnál már foly, mielőtt az adós részéről a kitörlés előjegyzésének igazolása iránti per megindittatott volna, ez utóbbi szükségtelenné válik s a kitörlés előjegyzésének törlése avagy az előjegyzett zálogjog bekebelezése az előbbi per kimenetelétől lesz függővé. De configurálhat az eset kevésbé egyszerűen. Mindenekelőtt figyelemben tartandó, miszerint a hitelező javára csakis előjegyzés által biztositott jogról lehet szó, mivel bekebelezett zálogjog esetében nem volna helye a törlés ily letétel alapjáni előjegyzésének s az előjegyzés igazolása végetti keresetűek, hanem a 155. §. alapjáni kitörlési keresetnek s e per feljegyzésének. Már pedig meglehet, hogy p. o. 300 írtnyi követelés erejéig előjegyzés által feltételes zálogjogot nyervén B. ingatlanán, B. a bevezetésben emiitett bizonyítvány alapján azonnal az előjegyzés kitörlésének előjegyzését kieszközli s ezen kitörlés bekebelezése végett haladéktalanul meginditja az illető telekkvi hatóság előtt az igazolási pert. A-ra nézve azonban az előjegyzés igazolására a határidő szintén még nyitva lévén, ezen igazolás, de egyidejűleg a 300 frtnyi kövételés behajtása végett pert indit adós személyesjárásb Írósága előtt, miután B. nemcsak a törlésnek előjegyzése iránti kérelmet benyújtotta, hanem az igazolási per is foly a telekvi hatóság előtt. Quid nunc ? Ilykép a járásbíróság előtt s a telekvi hatóság előtt két oly per folyik, melyeknek petitumai egymást egyenest kizárják. De a telekvi hatóság részéről adós a hitelező által adós személyi bírósága előtt megindított peréhez nem utasítható, mivel ez utóbbi per későbben indíttatott. Másrészt azonban a személyi jog feletti pert sem lehet a ppts. 13. §-a a telekvi hatósághoz utasítani. A telekvi hatóságnak személyes bíróság hatáskörével való felruházása egy anomália. Elég abból az anomáliából, hol ez törvényileg elő van szabva, mint az elsőbbségi s tulajdoni igénykereseteknél, valamint az ingó dolgok elárverezésénél s az árverésnél befolyt vételár felosztásánál, mikor ingók s ingatlanok együtt foglaltattak le. De azért sem lehetne hitelezőt perével a telekvi hatóság előtt folyamatban levő igazolási perhez utasítani, mivel hitelező az előjegyzés igazolásával kapcsában követelésének behajtása végett is indította a pert a személyi bíróság előtt, s így a ppt 44. §-a által határozottan ki van zárva a telekvi hatóság e tárgybani bíráskodása. Másrészt azonban azon absurdum állna elő, miszerint ugyanazon követelésre nézve a telekvi hatóság részéről az adós előjegyzése igazoltnak mondathatnék ki s igy az előjegyzett zálogjog törlésének bekebelezése rendeltetnék el, a személyi bíróság pedig ugyanezen követelésre nézve a hitelező javára történt előjegyzést mondhatná ki igazoltnak. Nézetünk szerint a helyes expediens abban található, hogy a prts 12. §-a szellemében a személyi biróság részéről a per mindaddig, mig a telekvi hatóság az adós igazolási perét jogerejüleg el nem döntötte, felfüggesztendő. Ha ezen perben adós kérelmének hely engedtetnék, ugy adós a személyi biróság előtt hitelezővel szemben a res judicata kifogásával élhet. Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. VI. A méhmagzatelhajtás büntette (abortus procuratio). (Befejezés.) 3. A magzatelhajtás bűntettének cselekménye. a) A cselekmény tárgyi oldala abtk. 285. illetve 286. §-a szerint: a méhmagzat megölése vagy elhajtása. A magzatelhajtás, mint kifejteni iparkodtunk, az ö 1 é sí büntettek sorába tartozván, a tárgyi tényálladékot mindig a méhmagzat életének megsemmisítésére irányzott cselekmény képezi. Csak a megsemmisítés módjára nézve tesz a törvény különbséget a szerint, a mint az eszközöltetik vagy az által, hogy a méhmagzat még az anyaméhben megöletik, vagyis a méhgyümolcs valamely ölési cselekmény következtében halva születik, vagy az által, hogy a korai szülés mesterségesen előidéztetvén, a természetellenes behatás, az u. n. szűkebb értelmű elhajtás által a méhgyümolcs elpusztitatik, a terhesség 'dőelőtti félbeszakítása által a valószínű életnek valóságos életté való fejlődése megakadályoztatik. A magzatelhajtás egységes tényálladéku bűncselekménye tehát a kiviteli módozatok különféleségéhez képest va^y megölés nem elhajtás által (»caedes in utero«) vagy megölés elhajtás áltai (a tulajdonképeni »abortus procuratio«, s>l'avortemenU). A méhmagzatnak még az anyaméhben létele alatt történő megölése a közönséges ölési bűntettektől csak a büntárgyra nézve különbözik. Az ölési bűntett tárgya itt az anyaméhben létező foetus. A »praemeditatioe vagy az »affectus«: mozzanatai azonban a szóban forgó bűntett tényálladékát érintetlenül hagyják. A szándék előre megfontolása csak az e m b e r és nem a méhmagzat élete ellen irányzott ölési cselekményt minősiti gyilkossággá. A szándéknak a tettes erős felindulásában történt keletkezése és rögtöni végrehajtása a 285. §. első bekezdésében érintett bűntett tekintetében közönséges enyhítő, a concrét büntetés kiszabását befolyásoló, de nem privilegiáló körülmény. Következve a 285. §. mellett a 278., 279. és 281. §§. nem jöhetnek további tekintetbe. A 285. §-banériutett »megölés« tényeazonban egyés ugyanaz lévén, mint a vonatkozott szakaszokban érintett »megolés«, a »caedes in utero« mint minden élet elleni bűntett elkövethető ugy positiv mint negatív cselekvés által. A mulasztás is lehet a méhmagzat megölésének causális eszköze. A szorosabb értelemben vett elhajtás alatt értetik a méhgyümolcs természetes fejlődési folyamatának, valóságos emberi életté váltának megakasztása időelőtti szülés mesterséges előidézése által. A természet rendje és módja ellen eszközölt szülés causaliter maga után vonja a halálos eredményt. A méhgyümolcs elválván az anyaméhtől, mielőtt az életképességet feltételező fejlettség fokára ért volna, szükségképen elpusztul. Elhajtás büntette forog tehát fen akkor is, ]ha a gyermek bár a szerek alkalmazása után élve születik, de a mesterségesen előidézett korai szülés következtében a kellő életképességgel nem birván, meghal. Ellenben elhajtásról szó sem lehet, ha egyszer a szülés természetes processusa magától beállott. A mit az orvos ilyenkor a czélból tesz, bogy a szülést siettesse, könnyítse, előmozdítsa, bár mesterséges beavatkozás a természetes folyamatba, de nem elhajtás törvényi értelemben, raert nem a korai szülés előidézése, hanem megengedett, mert szükséges orvosi műtét. Nem elhajtás a szülésznő hasonirányu segédkezése sem. A bizonyos halált okozó műtétek azonban már a törvény súlya alá esnek. Az elhajtás mesterséges beavatkozás a természet rendjébe. A méhmagzat élete ellen támadó ezen beavatkozást rendesen p h ys i c a i 1 a g ható eszközök közvetítik. Az abortio ismeretesebb külső (mechanicus) okai: többszöri érvágás, ok nélkül gyakorolt heves mozgások, a nemző részek és a hasnak különféle kül- és belsértései; az alkalmaztatni szokott belső (dynamicus) szerek pedig: secale Cornutum, frondes Sabinae, Cinnammonium stb. Vitás, ha vajon a merő lélektani behatások által okozott korai szüléseihajtást képez-e. Valaki p. o. egy az abortióra különben is inclináló viselős nőt annyira megijeszt, hogy rögtöni szülés áll be. Holtzendorf »Handbuch III. kt. 458. lpjn« a psychicai behatásokat nem tekinti elhajtásnak. Ellenkező nézetben van Carrara »part. spez. §. 1262« és Oppenhoff »Commentar z. deutschen Strafgb. ad §. 218, 5.jegyz.« »Die Mutter selbst kaun durch psychische Mittel den Foetus aus ihrem Leibe hinausárgern«. A code pénale 317. art. az elhajtás eszközeit exemplificative sorolván fel, az analógia utján való kiterjesztést lehetővé teszi: »quiconque par aliments, breuvages, violences ou par tout autre moyen aura procuré l'avortement«. — Az elhajtás tényálladékára nézve teljesen közönbös, hogy mily szer alkalmaztatott, külső e vagy belső; de nem a szándék bizonyítására nézve. A dynamicus szerek használatából ugyanis csak óvatossággal lehet a bűnös szándékra következtetést vonni. A dynamicus szerek hatása egyrészt kevésbbé szükségképeni, és másrészt nehezíti az elhajtási szándék constatálását azoknak egyúttal gyógyszeri minősége. A nő legtöbbnyire a szereknek gyógyszerképeni használatával fog védekezni. A bizonyosabban ható külső szerek és eszközök alkalmazása nagyobb világosságot vet a dolus irányára, és megbízhatóbb nyom. A. tulajdonképeni elhajtás büntette mesterséges beavatkozást tételezvén fel, nézetünk szerint positiv cselekvést kíván. Merőn mulasztás által, »per omissionem«, még ha a mulasztás dolose történt is, az elhajtás büntette nem követhető el, noha könnyen képzelhető oly eset, hogy a terhes nő az állapotával járó clővigyázati rendszabályok elmulasztása Által szándékosan korai szülést idéz elő. A törvény valamint nem fenyíti a gondatlanságból okozott abortiót, nem akarja büntetni