Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 30. szám - A kereskedelmi törvény 304. §-a

- 235 _ intézményének égető szükségessége általánosan el van ismerve, más részt annak létrejöttét kiváDnunk azért is szabad, mivel ama müszerv alkotmányunk keretébe tartozik. Beláthatjuk ezt, ha az államtanács fogalmát nem e műszó nyelvészeti értelméből merítjük. Ha alkotmányunk szerves fejlődését vizsgáljuk, felismerhetjük, hogy azon intézmény megalakítása, a parliamenti kormányrendszernek megfelelőleg, az ősmagyar consilium regium felelevenítése, modernizálása lesz. De e mellett az is bizonyos, hogy mig az 1298: 23. t.-ez. a királyt minden intézkedésében a kir. tanács beleegyezéséhez kötötte, addig a modern államtanács, a miniszteri felelősség mellett, nem birhat ily nagyszabású, ily előkelő hatáskörrel. A parliamentarismus fokozatos fejlődése, a miniszteri felelősség elvének, szabatosabb megvalósulása hozza magával, hogy az államtanács nem képezhet parliamentaris kormányrendszerben egy különálló hatalmi müszervet, hanem annak hivatása a törvényhozás és kormányhatalom közös közegévé válni. Azon kérdésre azután, minő helyet foglaljon el az államtanács az államszervezetben, magából az intézmény czéljából könnyű levonni a feleletet. Az államtanács czélja kormányrendszerünkben más nem lehet, mint a törvényjavaslatok és miniszteri rendeletek szakszerű előkészítése, rendszeres kidolgoztatása és egyeztetése, ugy hogy ez által e téren az eddiginél nagyobb legyen az egység, összhang és következetesség. E czél azonban megkívánja, hogy az államtanács sem a képviselőháznak, sem a minisztériumnak egyedül alá ne rendeltessék, tehát ez utóbbiba feltétlenül be se kebeleztessék, hanem a minisztériumnak csak k iegészitő részét képezze. Azon követelmény pedig, hogy miért legyen az államtanács a minisztériumnak kiegészítő része, ama vezérelvből következik, mely szerint megkívánható, hogy az államban minden közeg, minden müszerv az államgépezetet vezérlő kormánynak intézkedése alatt, annak rendelkezésére álljon. Ez azonban azt még sem eredményezheti, hogy az teljesen és korlátlanul a végrehajtó hatalom közege legyen. És pedig azért nem, mert az államtanács fentértelmezett fogalmában és czéljában, mind a képviselőháznak, mind a minisztériumnak közvetlen tanácsadó és véleményező közege. Az tehát, hogy az államtanács e kettős állásában első sorban mégis a minisztérium rendelkezésére álljon, abból következik, hogy maga a képviselőház is határozatai, megalkotott törvényei foganatosítását a minisztériumra bízza ; töt parliamentaris gyakorlatunk szerint a kezdeményezést is rendszerint attól várja. Ámde a minisztérium oly módoni kiegészítése csak korlátolt mérvben lehet érvényesíthető, mert az államtanács megalakítására és gyakorlati működésére a képviselőháznak folytonosan befolyással kell bírnia. A képviselőház csak ugy biztosithatja befolyását, ha az államtanács eloökét a minisztérium előterjesztésére O felsége azon 3 jelölt közül nevezi ki, akiket a képviselőház azon állomásra fölterjeszt, főleg ha még az államtanácsosok kinevezésére is szakbizottságai kijelölése által befolyhat. Mig tehát ekként az egyes állomások betöltési módját helyesnek találjuk ugy miként az az előttünk fekvő javaslatban proponáltatik, addig azon nagy apparátust, melyet Schvarcz Gyula indítványoz, nem kivánjuk sem a képviselőház és minisztérium közé beékelni, sem a minisztériumnak mellérendelni vagy különálló közegként közvetve annak vezetése alatt felállítani. Hanem óhajtjuk közvetlenül abba önálló jog- és munkakörrel beilleszteni a végből, hogy a kormányzati és igazgatási teendőkkel tulhalmozott minisztérium a törvényhozási munkálatok elkészítésével az államtanácsot bizhassa meg. Gyakorlati szempontból egy magyar államtanácsot, mint állandó codificationális testületet csak a minisztérium keretében tartunk viszonyainkkal megegyezőknek. Jóllehet ez által koránt sem akarjuk az 1871-diki codificationális bizottságot akkori szervezetében uj életre ébreszteni, hanem ezen állandó törvényelőkészítő testületet, melynek tagjai több-kevesebb számú szakférfiak, mérvadó tekintélyek és volt miniszterek legyenek, mégis hivatottnak és képesítettnek tartjuk azon követelményeknek megfelelni, melyek Schvarcz Gyula ur javaslata 7.—13. §§-aiban érintvék. Kidolgozhat ugyanis az államtanács ily módon szervezve, mind a képviselőház mind a minisztérium megbízása folytán az ezek által kijelölt elvek és irányeszmék alapján, részleges törvényjavaslatokat, felszerelheti azokat a kellő adatkészlettel; beterjeszthet a javaslatokhoz indokolt jelentést, módositványok felett véleményt mondhat; szaktestü- i leteket kihallgathat; tagjai a képviselőházban megjelenhetnek a czél- ' ból, hogy ott munkálataikat élőszóval is védelmezhessék és felvilágosításokkal kisérhessék, sőt maga az államtanács véleményezés és tanáeskodás által közvetve a közigazgatás vezetésére is befolyhat. Eltérünk tehát Schvarcz Gyula indítványától annyiban, hogy nem különálló közeget akarunk alakíttatni; de még abban is, hogy azon állandó törvényelőkészítő testületet nem kivánjuk előre számtalan szakosztályokra szétbontani, egymástól formailag erős határvonalakkal elkülöníteni, mert ilynemű műtét az illetékességi összeütközés valószínűségét hordja méhében. Ezen kívül még egy feltételhez van nálunk az államtanács felállithatása kötve. S ez a pénzügyi szempont. Elhiszszük mi Schvarcz Gyula urnák állítását, hogy nem kerül rengeteg sok pénzbe az államtanács alakítása, és tagadhatatlan, hogy e részben első sorban financiális tekintetek által nem szabad magunkat vezéreltetnünk. Megkívánjuk azonban, hogy az ingyenes diszszolgálat elve minél elébb kezdjen nálunk is meghonosulni. E czél felé pedig az államtanács felállítása alkalmával kellene az első lépést megtennünk.*) Mig tehát ebből kiindulva az ott alkalmazandó segéd- és kezelő személyeket, mint rendes államhivatalnok, rendes évdijat és lakpénzt húzhatna, addig a dolog természete hozza magával, hogy az államtanácsosi diszhivatal ingyenes szolgálatnak tekintessék és érte legfölebb tiszteletdíj fizettessék. Ennyivel óhajtottunk mi ezen eszme tisztázásához járulni; előttünk csak az kívánatos, hogy a kérdés minden oldalról megbeszélve jusson minél előbb a képviselőház elé. Horváth János. A kereskedelmi törvény 304. §-a. (Dr. B.I.) »Kereskedelmi könyveken alapuló követeléseknél a zálogjog megszereztetik, haazelzálogositási nyilatkozatta] ellátott könyv kivonat ahitelezőnek átadatik s maga az elzálogosítás akereskedelmi könyvben, azálogbaadott követelésnél feljegyeztetik*. A kt. e szakasza több érdekes magyarázati kérdést vet fel. A szakasz a német kereskedelmi törvénykönyvben nem találja mását. Már e körülménynél fogva is felhívja a fürkésző szemet a bonczolásra ugy nem a felszínen fekvő ratiója, mint tartalmának részletei tekintetében Commentárjaink a fontos rendelkezés bővebb fejtegetését feleslegesnek tekintették. Keresk. törvénykönyvünk a 301—304. §§-ban az ingóságok, a bemutatóra szóló és a határirat utján átruházható értékpapírok, valamint a kereskedelmi könyveken alapuló követelések elzálogosításának szabályozásával foglalkozik. Megállapítja a kereskedelmi forgalom tárgyát képező ingó vagyonra vonatkozó zálogjog m egszerzésének feltételeit. Mig azonban a német keresk. törv. megfelelő 309. czikke a zálogjog megszerzésének feltételeit csak facultative állítja fel, ugyanis megengedi, hogy a kérdéses dolgok a vonatkozott czikkben megállapított feltételeken kivül még oly irton módon és alakszerűségek mellett is elzálogosittathassanak, mint történhetnék ez az általános polgári jog elvei szerint: addig a mi kereskedelmi törvénykönyvünk vonatkozó rendelkezései kizárólagos természetűek, ugyanis feltétlenül megkívánják, hogy a kérdéses dolgok csak oly uton módon és alakszerűségek mellett zálogosittassanak el, mint a hogy ez azokban megállapittatott. Egymás mellé állítva a rendelkezések szövegét, az eltérés szembeötlő. »Die zur Feststellung eines Faustpfandes in dem bürgerlichen Rechte vorgeschriebenen Förmlichkeiten sind nicht erforderlich (nem pedig: sind nicht zulássig), wenn . . . aus . . . Handelsgeschüften ein Faustpfand an beweglichen Sachen, an Papieren auf Inhaber oder an Papieren, welche durcb Indossament übertragen werden können, bestellt wird. In diesem Falle genügt (nem pedig: ist erforderlich)stb.« Akt. 301. §-apedig igy hangzik: »Ingóságoknál.... a zálogszerződés érvényességére .... a felek egyszerű megállapodása mellett egyedül a következő §§-ban megállapított feltételek szükségesek*. Világos, mert a megállapított feltételek e g y e d ü 1 szükségesek bár, de szükségesek, hogy a kereskedelmi forgalom tárgyát képező ingó vagyonnak bármi más feltételek és alakszerűségek mellett történt elzálogosítása nem állapítaná meg a kereskedelmi kézi zálogot, vagyis azon zálogjog megszerzését, melyet a 305. illetve 306. §. alkalmazhatósága megkíván. Vegyük p. o. hogy az általános jog elvei szerint meg lenne engedve, hogy valamely ingóság zálogba adása eszközöltethessék u. n. constitutum possessorium utján is, vagyis az adós *) T. munkatársunk nagyon téved, ha azt hiszi, hogy Magyarországon lehet séges az ily állásra rendes fizetés nélkül alkalmas embereket kapni. Szeri:.