Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 28. szám - Perczel-Pauler

Nyolczadik évfolyam. 28. szarr\. Budapest, 1878. július 11. KülOn mellékletek : a „Döntvényed gyűjteménye", * i „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi tírvények anyaggylljteménynyel'-. A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR TI I KM IS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak (helyben házhu a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye"' az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi tőrvények anyaggyüjtemenynyef" czimü mel. lékletekkel együttesen: egész évre 10 lorint félévre 5 forint, negyedérre 2 forint 60 kr. Az előfizetési pénzek b é r m e íegciélszerübben p o s t a a t küldendő'k. te s en, vidékről 11 v á n y utján MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN A MAGYARJOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: Perczel —Pauler. — Döntvénybirálat. (A báró Bruckenthal-féle családi hitbizományi per). — Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. (A méhmagzatelhajtás büntette (abortus procuratio). Dr. Barna Ignácztól. — Az ügyvédi kamarákból. (Az ügyvédi kérdés a budapesti ügyvédi kamarában). — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentés! határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlönye-bői. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet : A ^Döntvények gyűjteménye* V. kötetének tartalommutatója. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Jjapunk vidéki előfizetőit felkérjük, szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megújítani, mivel a lapot az előf izetés lejárta után nem küldhet j ü k. A kiadó-hivatal. Előfizetési felhívás MAGYAR THEMIS 1878-iki harmadik évnegyedére. Előfizetési dijak (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel): a „Magyar Themis", az „Igazságügyi rendeletek tára", az „Igazságügyi törvények, anyaggyüjteménynyel" és a „Döntvények gyűjteménye" együttesen negyedévre 2 frt 50 kr., félévre 5 frt, egész évre 10 frt. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről postautalvány utján kéretnek beküldetni. A „Magyar Themis" kiadó-hivatala, az »Athenaeum« Budapest, IV., barátok-tere 7. sz. Perczel—Pauler. (z— y.) Két nappal az országgyűlés berekesztése után a hivatalos lap az országnak azon hirt hozta, hogy Perczel Béla igazságügyminiszter a nyugalomba lépett semmitőszéki alelnök helyére neveztetett ki. Perczellel az alkotmány egy évtized előtti helyreállítása óta a negyedik igazságügyminiszter lépett le a küzdtérről. Az esemény nem jött váratlanul ; bizalmas körökben köztudomású tény volt, hogy hajlott koránál fogva súlyosan érzi a tárczájával összekötött számtalan bajokat és hogy harmincz évet meghaladó közpályája végén nyugalmasabb hatáskört óhajt. Perczel nem tartozott az ujabb, európai irány felé törekvő jogi nemzetséghez, sem mint gyakorlati sem mint elméleti ember. Tiszteséges parlamenti alak volt a jelenleg már szétfoszlott Deákpárt zöméből, a ki akkor, midőn a fusio létesitése alkalmával napokon át fogdostak igazságügyminisztert, feláldozta magát és elfogadta a tárczát azon feltétel alatt, hogy azt az uj kiegyezés befejeztével más kézbe adja. Működését nem jellemzi valamely nagyobb szabású reform, mely egyéni kezdeményezéséből eredt volna. Kénytelen volt a >force majeure< nyomása alatt oly gyámi és bagatell-törvénybe beleegyezni, melyek sok veszedelmet rejtenek magukban és valóságos csapások igazságügyünkre. A büntető-törvénykönyv létesitésénél csak mint keresztapa szerepelt és szívesen átadta az első szót a codex ambitiosus készítőjének. A személyes ügyek elintézésében, a mennyire magyar parlamenti miniszternél csak lehetséges, igyekezett aprotectio nyűge alul szabadulni és a méltányosság utján haladni; a nagyszámú kinevezések közt nem igen fog olyan találkozni, mely teljesen elhibázottnak mondható. A sok hitvány limlom között, mely nálunk kinevezés és előléptetés után tolakodik, egyik-másik hibát el nem lehet kerülni. Perczel a tisztességes magyar gentry azon alakjai közé tartozik, a kik már mind ritkábbak lesznek, és egy oly nemzedéknek csinálnak helyet, mely ugyan valamivel több alapismerettel bir, de jellem, polgári erények és tisztesség tekintetében nem mérkőzhetik azokkal, a kik már 1848. előtt férfiak lettek. Mi részükről gyakran ellentétes állást foglaltunk el azon iránynyal szemben, melynek Perczel >nolens volensc volt a hivatalos képviselője. Mint független szakközlöny kötelességünk volt meggyőződésünknek kifejezést adni. De ha nem is helyeselhettük a miniszter eljárását, az embernek és az önzetlen hazafinak tiszteletünket készségesen nyilvánítottuk mindig. Három év lefolyása után az igazságügyminiszteri székbe ismét ugyanazon férfiú ült, a ki a fusio létesítésekor onnan a legkíméletlenebb módon kimozdittatott. Pauler tisztességéről tesz tanúságot az, hogy előbbi ellenfeleit megkimélte a viszszautasittatás kudarczától; a harmadik igazságügyminiszter az ötödik lett. Nézzünk körül, mily állapotban találja az igazságügyet. Szemügyre kell legelőször venni a központi kormányzat közegét, az igazságügyminiszteriumot. Pauler ott találja azon férfiút, mint a legkiválóbb erőt és a spiritus motort, a kit ottan hagyott. Ott találja az államtitkári helyen Csemegit, testileg megtörve, a sok munkától elcsigázva és blazirozva. A legmagasabb kegy ugyan igen fényesen kitüntette, ugy hogy Excellentiás ur is lehetne, de kétkedünk, hogy el nem kívánkoznék. Ott találja Pauler az előbbi Méltóságos urakat, mindkettőt az ötezres rangban és a régi kényelemben. Jó dolguk volt elődjénél, jó dolguk lesz Pauler alatt is, mert az »expedialurc nem felette nehéz munka; a nagyobb jelentőségű jogi dolgokat pedig mások ís elvégezhetik. Azon Méltóságos ur még nem létezik nálunk, a ki szabatos alakban egy huszharmincz szakaszból álló törvényjavaslatot tudna elkésziteni, ugy mint Ausztriában vagy akárhol másutt. A Méltóságos ur Magyarországon jól fizetett méltóság, nem pedig munkaerő. A minisztériumban találja Pauler ugyanazon osztálytanácsosokat, a kiknek legbensőbb vágyait fogja teljesithetni méltóságos urakká való előléptetésök által. A munka ilyen rangban már unalmassá válik; revideálás és kényelem ezen fokon mindenki kivánata. A titkárok és fogalmazók, ezen önérzetes urak száma Pauler elmenetele óta öt vagy hattal emelkedett. Egy része betegeskedik, másik részének főtanulmánya a divatlap; az igazságügy fejlődése ezen urak egyikének sem okoz valami nagy fejtörést. Ha kissé keményebben fognak a munkára szoríttatni, kevesebb idejük lesz talán mindenféle bálványoknak áldozni. A mi a főügyészséget illeti, Pauler sohasem volt valaraj nagyon meleg tisztelője azon somogyi iránynak, mely itt axiómává tett. A büntető-törvény életbeléptetése alkalmávaj bizonyára gondoskodni fog, hogy a bűnügyek a felső bir^