Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 28. szám - Döntvénybírálat. IV. [r.] A báró Bruckenthal-féle családi hitbizományi per (Befejezés)

_ 218 — Ságoknál is az ügyészség közreműködése mellett tárgyaltassanak. A semmitőszék még áll, daczára a mindenfelől ellene irányozott támadásoknak. Az országbiró legkedvesebb igazságügyére Pauler; nem íbgja ennélfogva a legfőbb birói hatalom közegét halomra dönteni, a mig classicus jogi tapintata nem győződik meg arról, hogy jobbat és helyesebbet állithat helyébe. A rombolás, ha miniszteri székből jön, a mint a birói függetlenségnél láttuk, mindig vészes a közügyre. Az uj erők gondos megválasztása által a legfőbb itélőszéket is lehet azon értelmi polczon megtartani, a melyen jelenleg van. De valamit kell tenni a budapesti kir. tábla — ezen a világon páratlan monstruositás — újjászervezése és gyökeres átváltoztatása körül. Ólomsúly gyanánt nehézkedik ezen másodfokú biróság szervezetebénitólag az alsó bíróságokra. Itt sürgős intézkedés szükséges, mert ez tovább sokáig ugy mint most semmi esetre sem mehet. Európai szervezetet és szabatos, müveit, az állam igényeinek megfelelő másodfokú bíráskodást követelünk. Az első fokú bíróságokra az utóbbi időkben súlyos idők nehezedtek; minden oldalról ellenük rontottak. Elvárjuk Paulertől. hogy függetlenségük lelkiismeretes őre lesz. A közjegyzői és ügyvédi törvény a jelenlegi miniszter első kormányzata alatt létesültek. De miképen történt alkalmazásuk? Alig van az országban jobban sanyargatott és az önfentartás minden nehézségeivel annyira küzdő osztály, mint a közjegyző és az ügyvéd. Itt valaminek történni kell, hogy az ezen két hivatásban működő osztály degenerá,lásával az ország értelmiségének sülyedése kapcsolatban ne járjon. Köztudomású tény, hogy Pauler néhány száz váltóforint fizetéssel mint akadémiai tanársegéd kezdte meg közpályáját. A kit nem bíborban ringattak; bír érzékkel az alsóbb tisztviselők sanyarú sorsa iránt s ennek javítását kétségkívül szivén fogja hordani. Pauler elmenetele óta az igazságügy roszabbult. Lehet, sőt kell reményleni, hogy üdvös reformok által a legégetőbb bajokon segíteni fog. Döntvénybirálat. ív. A báró Bruckenthal-féle családi hitbizományi per.*) (Befejezés.) Abból, hogy b. Bruckenthal Károlynak a hitbizományi alapítását megrendelő végakarati intézkedése nem a hitbizományt alapító közvetlen actus, hanem mint múltkor kifejtettük, a végakarati meghagyás jogi jellegével bir, következik, hogy a kérdéses végakarati intézkedés mint ilyen a jelen per sorsára döntő befolyást nem gyakorolhatott. Báró Bruckenthal Gyula ugyanis fenforgó per tényállása szerint a b. Bruckenthal József által felállított családi hitbizományhoz való öröklési jogának birói megállapítását szorgalmazván, illetve a családi hitbizományt magának mint hitbizományi örökösnek kérvén odaítélni, beismerte ezzel, hogy b. Bruckenthal József az őt végrendeletileg terhelő meghagyásnak eleget tett, hogy tehát a családi hitbizomány a meghagyás értelmében állíttatott fel. Nem azt vitatta, hogy a meghagyás nem teljesittetvén, a családi hitbizomány jogszerűen megalapitottnak nem tekinthető, hanem hogy a meghagyás értelmében felállított, tehát jogszerűen megalapított hítbizománynak az alapító oklevélben kijelölt öröklési rendje reá is kiterjed. Nem a hitbizomány jogérvényes keletkezését, hanem annak állítólagos megszűnését tagadta. Nem odairányozta igényét, hogy a b. Bruckenthal József által kijelölt öröklési rend a b. Bruckenthal Károly által a végakarati meghagyásban kijelölt öröklési rendtől eltérvén, ezen jogellenes eltérés folytán a b. Bruckenthal József által megállapitott öröklési rend mellőzésével, öröklési joga közvetlen a b. Bruckenthal Károly által felállított öröklési rend alapján ismertessék el: sőt ellenkezőleg, öröklési jogát egyeaesen arra alapította, hogy a b. Bruckenthal József által a végakarati meghagyással teljes összhangzásban felállított hitbizomány öröklési rendje értelmében ő is az öröklésre meghívottak körébe tartozik. Jelen perben tehát nem képezhette az birói elbírálás tárgyát, hogy a meghagyás valóban teljesittetett-e •agy nem; nem a családi hitbizomány jogszerű vagy jogszerűtlen ala*) Az előbbi czikket 1. a 26. számban. pitása, fenállása; hanem csak az, hahogy a b. Bruckenthal József által felállított családi hitbizományhoz az alapító oklevél tartalma szerint megilleti-e b. Bruckenthal Gyulát az öröklési jog. Mert azon körülmény, hogy a hitbizomány felállítása nem eszközöltetett b. Bruckenthal József részéről az őt kötelező meghagyás értelmében, csak oly perben jöhetett volna mérvadólag tekintetbe, mely ép azon alapon tétetett volna folyamatba, hogy és mert azalapitó oklevéllel felállított hitbizomány az azt kötelezőleg megrendelő végakarati meghagyásnak nem felel meg, hogy és mert tehát b. Bruckenthal József a meghagyásilag reárótt kötelezettséget tévedésből vagy szántszándékkal nem teljesítette, mondassák ki a meghagyás nem teljesítése czimén az osztr. polg. tvkv. 709. §-ában előirt jogveszteség, illetve mondassék ki ab. Bruckenthal József által állítólag a meghagyás értelmében, de valósággal a meghagyástól eltérőleg felállított családi hitbizomány érvénytelensége. — Báró Bruckenthal Károly végakarati rendelkezése tehát, a mennyiben az csupán meghagyás természetével bir és nem közvetlen alapitói rendelkezés, jelen perben, hol, miután a vita tárgyát az öröklési rend képezte, kizárólag az alapitói rendelkezés volt mérvadó, nem jöhetett tekintetbe. 3. Elméletileg legérdekesb kérdés, hogyb. BrukenthalKárolynak a hitbizomány felállítását megrendelő végakarati intézkedésében kifejezést nyert akarata mégis mennyiben smily jelentőséggel képezhette jelen perben is bírói méltatás tárgyát? Jelen perben az forogván szóban, hogy a b. Bruckenthal József által felállított hitbizomány öröklésére kik a hivatolt személyek, illetve, hogy igénylő b. Bruckenthal G}ula szintén a kijelölt várományosok közé tartozik-e: az ] 859. jun. 16-án kelt alapító oklevél tartalma volt zsinórmértékül veendő, az alapitónak az öröklés rendére vonatkozó intézkedései lévén törvény szerint irányadó jelentőségűek. Báró Bruckenthal József az alapító oklevél bevezető soraiban kijelenti, hogy nagybátyjának b. Bruckenthal Károlynak 1854. évi deczember 15-én alkotott fiókvégrendeletében a hitbizományra s az abban való örökösödési rendre vonatkozólag tett intézkedését óhajtja teljesíteni s szándékának mintegy bizonyítására az általa szerkesztett és fejedelmi jóváhagyást nyert formaszerü alapítási oklevélbe bevezetőleg nagybátyjának kérdéses több rendbeli végakarati intézkedéseit is teljes tartalmuk szerint felvette. Báró Bruckenthal József ezen kijelentéséből, valamint abból, hogy nagybátyjának végakarati intézkedéseit az alapítási oklevélbe felvette, nem lehet azonban egyelőre egyébre következtetni, mint arra, mit különben maga b. Bruckenthal József is mond, hogy a hitbizomány felállításával nagybátyjának végakarati intézkedését óhajtja teljesiteni, tehát az őt terhelő végakarati meghagyásnak akar eleget tenni, — de távolról sem lehet magából a puszta kijelentésből es ipso arra következtetni, hogy az alapító oklevélnek a kérdéses végakarati intézkedéseket és a kijelentést követő részében, melyben b. Bruckenthal József mint alapító a maga részéről a hitbizománybani öröklési rendet határozottan és tüzetesen megállapítja, valóban és tényleg teljesittetett-e általa nagybátyjának akarata. Kijelenti bár, hogy az alapító oklevélben a maga részéről tett intézkedésekkel csupán nagybátyjának akaratát óhajtja teljesiteni, de ezen kijelentéssel nincs kizárva azon lehetőség, hogy midőn a nagybátyai akarat teljesítéséhez hozzáfogna, oly intézkedéseket is tehet, melyekről alanyilag ugyan azt hiszi, hogy megegyeznek nagybátyja akaratával, de a melyek objectiv megfigyelés és magyarázat után mégis a nagybátyai akarattal ellenkezőknek találtathatnak. Tegyük, hogy p. o. b. Bruckenthal József nagybátyjának teljesiteni óhajtott akaratát tévesen fogta volna fel, — nem szólván a hitelt kívánó kijelentés folytán azon szintén képzelhető esetről, hogy nagybátyjának jól felfogott, de nem helyeselt akaratát lehetőleg észrevétlenül corrigálni akarta volna saját intézkedéseível. Kérdés tehát, hogy az esetben, ha a mindkettőjük által akaratuk kifejezésére használt szavak és kitételek nyelvtani magyarázata azon eredményre vezetne, hogy mindegyikük az általa használt kifejezések alatt más mást értett, noha tán egy és ugyanazt vélt érteni, — hogy tehát az esetben, ha a b. Bruckenthal József és a b. Bruckenthal Károly által az öröklési rendre vonatkozólag tett intézkedések között objective kiegyenlithetlen és magyarázat utján meg nem szüntethető eltérés mutatkoznék, — mely eltérés meglehet b. Bruckenthal József részéről bona fide, csupán a nagybátyai akarat téves felfogása folytán történt volna, — kérdés, hogy feljogosítva le nne-e abirói magyarázat: az alapító különben világos és félreérthetlen kifejezést nyert akaratának, csupán azért, mert az alapító felhozza azt, hogy akaratával nagybátyja akaratát óhajtja teljesiteni, — a hivatkozásba vett, de félreértett akaratot substituálni? Azt hiszszük, hogy nem. A kijelentés és a b. Bruckenthal Károly-féle