Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 26. szám - Egy árvakövetelés története

— 205 akarati intézkedését nem akarta erejétől megfosztani, — mint kitűnik ez az utóbbi végakarati intézkedés bevezető soraiban foglalt megerősitésböl, — az utóbbi végakarati intézkedést fiókvégrendeletnek kell minősítenünk és következéskép, hogy ezt tehesssük, azt mondanunk, hogy abban báró Bruckenthal Károly a szándékolt családi hitbizományi nem közvetlenül akarta felállítani, hanem szándékát örökösére ' rótt kötelesség, illetve a családi hitbizomány felállításának meghagyása '< formájában óhajtotta megvalósítani. A kérdéses rendelkezés tehát nem a hitbizomány közvetlen felállításának ténye, hanem csakis végakarati meghagyás (modus), következéskép a meghagyás folytán felállított családi hitbizomány első alapitójának báró Bruckenthal Károly nem mondható, a hitbizomány felállítását megrendelő végakarati intézkedés pedig alapitói rendelkezésnek nem tekinthető. Következve a tulajdonképenialapitób. BruckentalJózsef, az általa beterjesztett alapítólevélre nyert fejedelmi szentesítés a tőle származó rendelkezéseket ruházta fel, mint a valóbani alapitói rendelkezést, a hitbizomány felállításából folyó jogviszonyokat szabályozó »lex speciális* erejével. 2. Abból, hogy b. Bruckenthal Károlynak a hitbizomány alapítását megrendelő végakarati intézkedése a meghagyás jogi jellegével bir, mi következik egyáltalában smiajelen per sorsára nézve különösen? Következik a kérdéses végakarati intézkedés meghagyásszerü természetéből, — tekintettel az osztrák polg. törvénykv. 709. §-ára, — hogy b. Bruckenthal József, mint a meghagyással terhelt örökös, kötelezve volt a reá rótt végakarati kötelezettség értelmében eljárni, illetve kötelezve volt a családi hitbizománynak az örökhagyó meghagyása szerinti felállítására. A hitbizomány az örökhagyó meghagyása szerint felállitottnak pedig csak akkor lévén tekinthető, ha a hitbizomány nemcsak egyáltalában felállíttatott, hanem ha a meghagyásban határozottan kijelölt öröklési renddel állitatott fel: b. Bruckenthal József kötelezve volt, alapítási oklevelében a hitbizomány öröklésére meghívottak körét és az öröklés rendjét a meghagyáshoz képest megállapítani. Kötelességének nem teljesítése — akár állott volna ez abban, hogy a családi hitbizományt egyáltalában nem állította volna fel, akár abban, hogy a meghagyásban kijelölt öröklési rendtől önkényüleg eltért volna, — miután az osztrák jog szerint a végakarati meghagyásnak az azzal terhelt örökös részérőli nem teljesítése feloldó feltételként (Resolutivbedingung) »hat . . . verwirkt .... sein Erbrecht« — jogkövetkezménykép b. Bruckenthal József örökjogának elvesztését vonta volna maga után. B. Bruckenthal József a meghagyás nem-teljesitése esetében köteles lett volna a reá háramlott örökséget azoknak kiadni, kik azt nyerendették volna, ha az ő örökössé kineveztetése nem jő közbe, tehát azoknak, kik azáltal, hogy ő instituáltatott, az öröklésből kiszoritattak, — rendszerint a mellőzött törvényes örökösöknek, vagy esetleg tán azoknak, kik egy korábbi, de az ujabb végrendelet által rumpált végrendeletben instituáltattak. A meghagyás nem-teljesitésének czimén tehát az emiitettek b. Bruckenthal Józseftől az örökséget elvonhatták volna. Természetesen a meghagyás azért, hogy az elsőrendű örökös (institutus) annak nem teljesítése miatt jogvesztéssé lett, nem szűnt volna meg, hanem kötelezettségkép átszállott volna mindazokra, kik a kérdéses örökséget a meghagyásnak az örökös részérőli nem-teljesitése czimén megszerezték volna. A meghagyás (modus) követi az örökséget vagy hagyományt, melyen -nyugszik, kézről kézre. Következéskép a későbbiek is kötelezve lettek volna a családi hitbizományt a meghagyás értelmében felállitani. Csupán a meghagyás teljesítésének lehetetlenné válta, feltéve, hogy az örököst a körül vétkesség nem terheli, azaz nem az örökös szándékosan maga okozta, hogy a teljesítés lehetetlenné vált, — p. o. ha a szükséges fejedelmi jóváhagyást nem bírta volna kieszközölni, — menthette volna fel a sub modo kinevezett örököst a meghagyás nem-teljesitésének jelzett jogkövetkezménye alól. (Befej, köveik.) Egy árvakövetelés története. (Oe.) K. F. volt gyöngyösi lakos az 1847-ik évben elhalálozván, 2 gyermekének mindegyike részére 400 pengő forintot hagyott hátra örökségképen, mely összeg a gyöngyösi városi árvapénztár által az örökösök nagykorúságáig leendő kezelés végett átvétetett. Az egyik örökös K. T., férjhezmenetele alkalmával az őt illető 400 pengő forintot szerencsésen meg is kapta, a másik örökös K. F., jóllehet az örökhagyó halála óta már 31 év lefolyt, és így K. F. nagykorúságát már rég elérte, az őt illető 400 p. forinthoz mai napig sem volt képes jutni. Hogy pedig K. F. mai napig sem kapta meg örökségét, annak oka nem abban rejlik, hogy talán elmulasztotta azt követelni. K. F. nagyon is szorult ezen örökségére és követelte is azt. Követelése érvényesítése végett tett lépései azonban mindeddig sikertelenek maradtak. Folyamodott több ízben a volt gyöngyösi városi törvényszékhez, ugy a gyöngyösi árvaszékhez örökségi jutalékának kiadása végett. Folyamodásai következtében Gyöngyös városa törvényszéke ez ügyben az 1871. évben a következő két végzést hozta: »2608/1871. sz. Végzés. Csomor Imre és neje elleni csödügy jelenleg rendes folyamatban lévén, hovaelőbb befejeztetni fog. Erről kérvényező jelen végzés kézbesittetni rendeltetik. Kelt Gyöngyös 1871. június 10-én tartott törvényszéki ülésből. Kiadta Csintalan Mihály, s. k. törvényszéki jegyző.': »3381/1871. B. Gy.-nek mint K F. meghatalmazottjának 1871 január 26-án érkezett levelére, mely szerint az állítólagos meghatalma" zottját illető pénzéhez 14 napok alatti juthatását kéri, és hozzá nem jut. hatása esetében panaszát felsőbb helyre terjeszteni nyilatkozik. Végzés. Kérvényező előtt már végzésileg tudva lévő azon okból, hogy K. F. árvát illető tőkéje néh. Csomor Imre és életben lévő neje Rajnikovszky Francziskánál lévén kihelyezve, kiknek vagyona csőd alá kerülvén, azon ügy az akadályoknál fogva be nem fejeztethetett — nem juthat pénzéhez — erről nevezett kérvényező végzésileg értesíttetni rendeltetik. Kelt Gyöngyösön 1871. évi július 8-án tartott törvényszéki ülésből. Kiadta Csintalan Mihály s. k. törvényszéki jegyző P. H.« Folyamodó a gyöngyösi városi törvényszék azon végzésében, hogy pénzéhez nem juthat, sehogyan sem akart megnyugodni. Nem bírta felfogni a fentidézett végzésben felemlített Csomor Imre és Rajnikovszky Francziska-féle csődügynek az ő követeléséveli összefüggését, nézete szerint az árvapénztár átvévén pénzét kezelés végett, azt neki nagykorúsága elértével kamataival együtt vissza tartozott adni. 1873. évi február havában az igazságügyminiszterhez is folyamodott, mely folyamodványa a belügyminisztériumhoz áttétetvén, a belügyminisztérium 1873. évi június 14-én 22016. sz. a. kelt rendeletével Gyöngyös városa árvaszékének az ügy azonnali elintézését meghagyta. Az ezen meghagyás folytán a gyöngyösi városi árvaszék által 694/873. sz. a. hozott végzésben kimondatik, hogy az árvaszék a csődbíróságnál a Csomor Imre és Rajnikovszky Francziska-féle csődügyet megszorgalmazta és az erre vonatkozó iratok a belügyminisztériumhoz felterjesztetni rendeltetnek. K. F. aztán ismét közvetlenül Gyöngyös városa árvaszékéhez fordult, kérvén pénze kiszolgáltatását oly kijelentéssel, hogy kérelme nem teljesítése esetében a 400 pfrtot és jkait per utján fogja követelni. Gyöngyös városa árvaszéke 454/873. sz. végzésében kijelentette, »hogy a kérvényben megirt 420 frt tőke, nem más alapból, mint a hová az 1853. évben életben lépett általános polgári törvénykönyv és kormányrendeletek értelmében fen volt gyöngyösi árvabizottmány által névszerint Csomor Imre és Rajnikovszky Francziskának kötelezvényére elhelyezett tőkével fedezhető és kielégíthető, — ha K. F. azonnali kielégítést kiván, az érdeklett árvabizottmánytól átvett kötelezvénynyel, azon kötelezvény átruházásával fog kielégíttetni, és a kérvényben megemlített per megindítása esetében is, más árva vagyon nem, hanem az átvett kötelezvény foghat végrehajtás alapjául kiadathatni stb" Kelt Gyöngyösön 1873. évi július 1-én tartott városi árvaszék nyilvános üléséből. Kiadta Fehér Sándor s. k. hely. árvaszéki jegyző P. H.« K. F. árvakövetelésének a Csomor Imre és neje Rajnikovszky Francziska vagyonbukottak csődügyéveli, a követelés érvényesítésére oly végzetteljes összeköttetésbe jutása következő módon történt. Gyöngyös városa árvahatósága 1851. évi május 10-én a K. F. árvát illető 1000 váltó- vagyis 400 pengöfrtot néh. Csomor Imre és Rajnikovszky Francziska házastársaknak kikölcsönözte, a kölcsönvevők ellen pedig még a kikölcsönzött összeg visszafizetése előtt a csőd megnyittatott. A gyöngyösi árvaszék most azt vitatta, hogy ő a pénzt az adósok csődbejutása miatt K. F.-nek ki nem szolgáltathatja, ő csakis a Csomor Imre ós neje által kiállított kötelezvényt adhatja ki, lássa aztán K. F., hogy ezen kötvényt miképen érvényesítheti. K. F. azon nézetben lévén, hogy az árvapénztár 400 írtját készpénzben kapván, azt neki időközi kamataival együtt készpénzben kiszolgáltatni tartozik, magát kötelesnek nem tartotta, pénz helyett egy talán soha meg nem valósitható kötvényt elfogadni és a gyöngyösi árvaszék ellen a 400 pfrt és jkai iránt a fenállott gyöngyösi kir. törvényszék előtt 1873. évi september 29-én 4992. sz. a. keresetet indított. A fenállott gyöngyösi kir. törvényszék ezen perbeu 1876. évi jaó nuár 26-án 5739/875. sz. alatt hozott ítéletével gyöngyös város árvaszékét kötelezte »a K. F.-et illető és árvatárilag kezelt 400 pfrtról szóieredeti kötelezvényt ezen árvatartozásnak az árvapénztár részérőli végkielégítése fejében felperes részére ki- és valósággal átadni.« Ezen ítéletben annak indokolására, hogy alperes nem a pénznek, hanem csak a kötvénynek kiszolgáltatására köteleztetett, felhozatott, hogy »a K. F.-et illető és gyámkezelés alá adott 400 pfrtot nem Gyöngyös városa árvaszéke vagy gyámhatósága, hanem az absolut kormány által szervezett járási árvabizottmány helyezte el, — hogy ezen adósok még a járási árvabizottmány fenállása idejében csőd alá kerültek, és az árvabizottmány feloszlatása után Gyöngyös városa által szervezett árvahatóságnak a csőd alá került adósokat terhelő kötelezvény adatott át kezelés végett, és végre hogy a perbe vont és Gyöngyös városa által a község garantiájára felállított és működő árvaszéket, az absolut hatalom által szervezett járási árvabizottmánynak olyatén utódául, melynek minden tette-és mulasztásáért felelősséggel tartoznék, s következve, hogy ez amaz által kihelyezett és az adósok csődvagyonában kótvényileg átadott árvá; összeget a csőd alá került adósok helyett kielégíteni tartoznék, — tekinteni egyátalán nem lehet.«