Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 3. szám - A kártérítési jogról

leges sokféle szabályozásnál, melyre a kárté.ités tekintetében máig találunk. Bármily csábitó lenne is, Tylor, Lubbock, Sumner-Maine, Bastian, stb. nyomdokaib, a darwini fejlődési törvények alkalmazásával, ausztráliai s amerikai embryonalis képződményektől chinai, árja, kelta, stb. fejlődéseken át a kártérítési jognak fejlődését napjainkig kisérni, be kell érnem közvetlen európai s amerikai jogrendszereinknek s a római anyajog képződésének és fejlődési törvényeinek vázlatos jellemzésével, hogy a kártérítés jogi természetét és a kártérítési jog fejlődési tendentiáit meghatározhassam. A mi általános érdekű jelenségként itt első sorban szembe tűnik, az a magánjog és büntetőjog egysége. A büntetés először magánboszu, utóbb úgyszólván törvényes kártérítés. A törvényes kár, becsű minden népnél, nemcsak a germánoknál, kiket mi utánoztunk, találtatik. Az államhatalom kezdettől fogva a polgárok élet- és kárbiztosiló intézeteként lép fel, a minek azt modern nemzetgazdászati s jogbölcselő iskolák ismét declárálják. A büntetés hasznában a fejedelmi hatóság részesül, köteles tehát azt garantirozni is. A XII. táblás törvényben a menibrum ruptum-ért még talio, az os fractum-ért már 300 ass statuáltalik — et videbantur illis temporibus in magna paupertate . . . satis idoneae . . . poenaec mintGaius mondja (Comm. III. §. 223; §. 7. I. de iniur.) Hogy a Paulus szerint (Sent. V- IV. §. 6.) abban felölelt »carmina famosa* poena-ja mi volt, nem tudjuk. A lex aquilia nevü plebiscitum keletkezési kora Mommsen, Rudorff, Demangeat (Cours de droit romáin. Paris 1866), Ortolan (Explication historique des instituts. 8-ik kiad. Páris 1870.) slb. tanúsága szerint bizonytalan, de mindenesetre korai, mennyiben csak testi vagyon erőszakos sérelmét s a fraus egy nemét torolja meg, a mi primitív gazdasági viszonyokra mutat, és valószínűbb, hogy a város V. mint VI. századában keletkezett. Annak szabályai a damnum corpore datum-ról, melyek a praetori jogban az ismert kiterjesztésben utilis s in factum actio-k által alkalmaztattak, s a közönséges német jogba átmentek, a^fenyitő jelleget a magasabb érték követelésében fentartják, mennyiben a sértett illetve megölt rab, barom st\ utolsó 30 napon illetve 1 éven belüli legmagasabb értéke követoltethetett. A praetorok által, mint mondák, »moribus« Gaius korában már kiképezett s a lex cornelia mellett Justinianig gyakorlatban maradt actio iniuriarum rendszerében, mely a XII. táblás törvény helyébe lépett, e jellem még inkább és öntudatosan fentartatott, mutatja ezt nemcsak az a?stimatio sajátszerű alkalmazása, hanem az is, hogy midőn a polgári s fenyítő eljárás különvált, csak egyiket lehetett választani, mert az első czélja is megtorlás volt: »ut vindicetur, non ut damnum sancialur«. (1. Demangeat i. m. 3. k. 411. s k. 1.) Ugyan e felfogasra találunk az angol jogban, hol bizonyos esetekben a sértett fél vagy fenyítő uton (indictment által) vagy polgáii keresettel léphet fel trespass vagy misdemeauor okozta damnum miatt. Angliában a civilis iniuriának, az u. n. »torU-nak, rendszere, mint az esetjogból, alkalmi törvényekből és döntvényekből képződött jog egyéb részei is, — történelmi képződmény, mely ép oly casuistikus, homályos és anomális, mint a római rendszer. Miként a római jogban, ugy itt is különbség tétetik a breach of contract (non- or nondueperformance, fulfilment) azaz a szerződési kötelem megszegése (nem teljesítés vagy nem kellő betöltés által), és egyéb legal duty azaz törvényes kötelem megszegése a szorosabb értelmű tort között. És valamint a római remek jogászok, átlátva a ius slrict um-ból, az actio-t adó lex quilia analógiájából való kiindulásnak hiányosságát, felállították azon tant, hogy mindeu »iniuria est quod non iure fit«, minden jogellenes, jogsérelem, ami nem jogból ered, mi nem jognak gyakorlása, avégből, hogy igy a kártétel ipso facto kötelezzen megtérítésre: épen ugy az angol jogászok is ugyanazon czélból az ár-jogi egyetemes negatív kötelmek fogalmához és azon maximához folyamodtak: »sic utere tuo ut alienum non laedas«. — E mellett épen ugy mint a római jogban roppant complikált kereseti és eljárási distinctiók eredtek, melyek római szigorral kezelve, számtalan jogigény ki nem elégitését eredményezték, míg 1873-ban a birói szervezet és eljárás reformja e bajt is orvosolta, így p. o. a kötelem közvetlen megszegése (direct breach of duty) u. n. trespass-t képez, az indircct és igy minden mulasztás általi sérelem action on the case (in factum actio) jogalapja. A misdemeanor (kisebb büntettek) esetében is lehet vagy csupán polgári kártérítést követelnie vagy egyidejűleg fenyítő uton fellépnie a károsultnak; csak a felony legsúlyosabb bűntett absorbeálja a tort-ot. A trespass vagy személy elleni sérelem, minő : a test, házbéke, szabadság sérelmei az u. n.battery, assault, imprisonment; vagy becsület elleni sérelem, minő a libel (sajtó általi becsületsértés), a slander (szóval stb. becsületsértés) és némileg a hamis vád (malicious prosecution), vagy végre a vagyon elleni sérelem. A »nuisance« a »tort«-nak egy faja stb. (C. G. Addison: The law of torts 4-th edit. London 1873. és Dávid Nasmith : The institutes of english priváté law. London 1875. b. l.ch. 6.) E »tort« s főkép a »trespass« rendszere a kártérítéssel együtt járó magyar poena violentiae-re emlékeztet. A mai német-római jogban a lex aquilia szerinti magasabb érték követelése antiquált, de helyébe személy testi sértésénél az époly büntetés jellegű germán fájdalomdíj rendszere lépett. Az actio íurti-nál a kár kétszeres, a tettenkapás esetében négyszeiese jár s a hajón vagy szállodában meglopott vagy megrablott e kétszeres értéket keresheti azo felelős birtokosán is. Az actio doli az interessé megtérítésére megy, de két cv után s harmadik személy ellen mindig csak arra, mivel gazdagodott; örökös ellen — mint minden kártérítési igény —' csak az örökség erejéig. Fraus in creditorem esetében az adós v.-.gyonát átvett harmadik személy csak akkor nem támadható meg, ha fizetésként, bár le num járt követelésére, vette át, míg hap.o. csak zálogul vagy datio in solutum-ként vette át, megtámadható. Ezen mai felfogásunkat épen nem kielégítő szabályok mellett a tényleges állapot (birtok) sérelmére, rendőri kihágásokra, hivatalos kötelesség megszegésére, perbeli calumnia-ra stb. vonatkozó kártéritési szabályokat találunk a római jognak alkalomszerű keletkezésének megfelelően, melyek elsorolását annál nyugodtabban hagyhatjuk a pandekták kézikönyveire, mert itt csak a kártétel általános jogi természetével foglalkozunk. A delictum és quasi-delictum, melyek megkülönböztetésére különben, mint Austin a világhírű >,Lectures on Jurisprudence«-ben helyesen megjegyzé (London 1873. I. k. 514. 1.) észszerű alap nincs, mostp. o. az orvos ügyetlensége (delictum) s a bíró tévedése (quasi delictum) alakjában egy önálló obligátiót szül, melynek tartalma a damnum iniuria dátum, az u. n. interessé (damnum positivum és negatívum azaz lucrum cessans) megtérítése. Már lét"ző obligatio (ex contractu vagy quasi contractu mint dotis datio, tutela, etc.) sértése t. i. a szerződéses vagy törvényes kötelezettség kellő teljesítésének elmulasztása által okozott kár hasonlókép megtérítendő. Az interessé nem me'iet azonban tul a kötelem eredeti tárgyának, meghatározható értékének kétszeresén (1. un. C. 7. 47. Cohnfeldt Lehre voin Interessé, 1865. eltérő magyarázata szerintünk tarthatlan). A kötelmen belül (in coutrahendo vagy in praestando) támadt, annak tárgyát megváltoztató vagy terjedelmét kiszélesítő culpa fokainak jelentőségére még visszatérünk. Minden kártétel közös jellemvonása, mint ezt Hasse remek értekezésében (Die Culpa d. Böm. Bechts. 1806. II. kiad. Bethmann-Holweg által 1838.) kifejté, az, hogy a kárt okozó cselekménynek törvényszegésnek vagy jogsértésnek kell lennie. E ponton ismét a fenyítő momentum lép élénkbe. Máig minden magánjogi törvényhozás érvénytelennek mondja ki a dolus futurus nempraestálásának kikötését; sőt a legújabb schweizi kötelemjogi javaslat 1876-ból mindig a culpa lataét, s a biró belátása esetleg még a culpa levisét is; a felek ily irányú dispositionalis jogát magasabb közérdek, erkölcsiség szempontjából el nem ismeri. A kártétel és a bűntett nem is különböznek in geuere. A jogtalan, mely Schopenhauer szerint a jog anyja, történetileg képződő, változó fogalom; a személy és vagyonbiztonság oltalmára súlyosabb támadás ellenében a civilis in integrum restitutión kívül büntetés is alkalraaztatik, valamint a kártétel bizonyos nemei mindenütt államilag fenyíttetnek. A civilis és eriminalis iniuria megkülönböztetésének történelmi eredetét kimutatta az angol és római jog történetéből Sumner-Maine Ancieut Law p. 37 2. s e megkülönböztetés elméleti tarthatlanságát, melyet Sumner-Maine nem ismer fel, kifejtette előtte már Austin (i. m. 416. s k. 1.) s utána Sheldon Amos (The Science of Law London. 1874. 228. sk. 1.) s ezeket nem ismerve, kimondotta, hogy a nálunk népszerű minorum gentium egyikét is nevezzem, ujabban Neuner (Wesen u. Arten d. Privatrechtsverhaltuisse 1866. 206—211. lk.) Austin helyesen gáncsolja a római jog rendszerének, melyet a classikus iuristák tankönyveikben (instutiók) megállapítottak, oly hiányaként, melyből sok zavar eredt, hogy a civilis iniuria szülte jogokat az obligatiók közé helyez:ék, tekintettel csak arra, hogy ezek is actio personam (certam) s nem in rem (in personam incertam) alapja (1. i m. 63. s k. lk.). Delictum s iniuria ezért a corpus iurisban rendszerint csak a iura in rem sérelmei neveztetnek, mig a szerződési jogok sérelmei rendszeresen külön nem is tárgyaltattak.