Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 21. szám - Törvényjavaslat a magyar rendőri büntetőtörvénykönyvről. (Befejezés)

— 166 — év még nem telt le: 8 napig terjedhető elzárással és 200 írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A kihágás elkövettetik az által is, ha a hitelesitéssel el nem látott suly- vagy űrmérték a kereskedésben, raktárban, iparüzletben vagy árudákban, habár használatlanul, tartatik, 134. §. A ki iparczikkeinek kicsinyben való eladása esetében az 1872: VIII. t.-cz. 34. §-a rendeletéből azoknak sulyszerinti árát kitenni köteles és ezt nem teljesiti: 20 írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. 135. §. Száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, a ki az 1872: VIII. t.-cz. 34. §-a intézkedése alá esvén, a suly és ár szerint meghatározott valamely iparczikket vagy magasabb áron, vagy csekélyebb súlyban, vagy pedig gyengébb minőségben árusítja el. Utolsó elitéltetése óta számítandó két év eltelte előtti ismétlés esetében a pénzbüntetés 300 írtig felemelhető. 136. §. Husz írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, a ki az általa folytatott iparágra vagy annak valamelyik részére nézve, hatóságilag megállapított árszabályhoz kötve lévén, ezen szabályt megszegi. 137. §. Sütők, mészárosok és kéményseprők, a kik elkezdett iparukat az iparhatóságnál történt bejelentés nélkül vagy az iparhatóság által az 1872: VIII. t.-cz. 36. §-ának megfelelöleg kitűzött idő eltelte előtt beszüntetik, vagy azt a folytatási kötelesség kijátszására szolgáló módon folytatják: 300 írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők. 138. §. A ki a tűzvész kiütésének vagy terjedésének meggátlása czéljából kiadott rendeletet vagy szabályt megszegi: 300 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A ki pedig a tűzvész kiütése esetén, az oltásra, a rendre és biztonságra vonatkozólag a kiadott rendeletet vagy szabályt szegi meg : 3 napig terjedhető elzárással és 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. 139. §. A ki tűzvész vagy vizáradás esetén nem engedelmeskedik a hatóság azon meghagyásának, hogy a fenyegető vagy már létező közveszély elhárítására illetőleg megszüntetésére személyes, vagy háznépének, cselédeinek munkájával vagy szekereinek, lovainak, ökreinek ideiglenesen a hatóság rendelkezése alá bocsátása által közreműködjék, a mennyiben a közreműködésben alapos okok által nem akadályoztatott: 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A ki pedig az oltásnál való segítéstől másokat tartott vissza, vagy beszélt le: 8 napig terjedhető elzárással és 200 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. XI. Fejezet. Átmeneti intézkedések. 140. §. Az erdei kihágásokról külön törvény rendelkezik. E külön törvény hatályba léptéig az ezen tárgyról rendelkező törvények és szabályok fentartatnak. 141. §. A mezei rendőrségről szóló törvények, a mennyiben későbbi vagy a jelen törvény által nem módosíttattak, továbbra is hatályhan maradnak. 142. §. A gát-rendőrségről intézkedő 1871: XL. t.-cz. 14. §-a továbbra is hatályban marad. E törvény 15. §-a oda módosittatik, hogy a 14. §-ban elősorolt bármelyik cselekmény elkövetője 8 napig terjedhető elzárással és 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.. A jelen szakaszban megjelölt törvény 16. §-a a bűntettekről és vétségekről rendelkező btk. által hatályon kívül helyeztetett. 143. §. A vadászatról szóló 1872 : VI. t.-cz. ÍV. fejezetének 21., 22., 23., 24., 25., 26., 27., 28., 29.§-ai, valamint V. fejezetének 39. §-a továbbra is hatályban maradnak. A 30., 31., 32., 33. és 41. §§-ban foglalt rendelkezésekre nézve azonban, a jelen törvény határozmányai alkalmazandók. 144. §. Az 1872: VIII. t.-czikknek (ipartörvény) V. fejezete, a mennyiben a jelen törvény által nem módosíttatott, továbbra is hatályban marad. 146. §. Az 1874: VIII. t.-cz. 19. §-a hatályon kivül helyeztetik. 146. §. A marhavészről szóló 1874: XX. t.-cz. V. fejezetének rendelkezései a jelen törvény által nem érintetnek. 147. §. Az 1874: XXXIII. t.-cz. VI. fejezetének 91., 94., 95., 96., 98., 99., 100., 102., 103., 106. §-ai mint részint a bűntettekről és vétségekről szóló törvény által, részint pedig a jelen törvény által módosított rendelkezések, hatályon kivül tétetnek. 148. §. Az 1876: XIV. t.-czikknek a jelen törvény által nem j érintett intézkedései továbbra is hatályban maradnak. 149. §. A jelen törvény jelen fejezete szerint továbbra is hatálytan tartott, vagy érintetlenül hagyott előbbi törvényekben megállapított »fogház« vagy »fogság« helyett mindenütt »elzárás« alkalmazandó. 150. §. A törvényhatóságok és a törvényhatósági joggal fel nem ruházott sz. kir. városok, valamint a rendezett tanácscsal bíró városok által kiadott azon szabályok, melyek rendőri kihágásokra vonatkoznak, habár azok, belügyminiszteri megerősítéssel elláttattak volna, a jelen törvénynek megfelelően átváltoztatandók, és a jelen törvény hatályba lépte utáni 6 hó alatt ujabb átvizsgálás és megerősítés végett a belügyminiszterhez felterjesztendők. Mindenik ilynemű szabályrendeletben lehetőleg tüzetesen meghatározandó a cselekmény illetőleg mulasztás, mely rendőri kihágásnak minősíttetik, s határozottan kiteendő a büntetés is, melylyel a kihágás elkövetője büntetendő lesz. 151. §. A jelen törvény 150. §-a értelmében fölterjesztett szabályok, a mennyiben azok a jelen törvénynyel ellentétben nem állanak, a | belügyminiszteri megerősítésig vagy a megerősítés megtagadásáig a 149."§. hatályának azokra való kiterjesztése mellett hatályban maradnak. ] 52. §. A jelen törvénynyel ellenkező törvények és szabályok, habár a 140.—150. §§-ban különösen nem is jelöltettek volna meg, hatályon kivül helyeztetnek. 153. §. A jelen törvény végrehajtásával a bel- és igazságügyi miniszterek bízatnak meg. Kelt Budapesten, 1878. ápril hó 30-án. Perczel Béla, s. k. igazságügyminiszter. Az ügyvédi kamarákból. — A soproni ügyvédi karaara elhatározta, hogy a bélyeg-törvényjavaslat ellen az igazságügyminiszterhez felterjesztést intéz és föliratának támogatása végett a társkamarákat fölhívja. A kamarai titkár által indítványozott s most tárgyalás alatt lévő felterjesztés tervezetének főbb pontjait a következőkben közöljük: »Hogy a bélyegilleték első fokozata, s akár a többi is, leszállittassék, azt — ha tekintetbe veszszük, hogy ezen adó csakis annyiban bir jogosultsággal, a mennyiben az ez uton befolyó összegek az állam által gyakorolt jogvédelem költségeinek fedezésére szükségesek, s hogy ezek az ebbeli tényleges szükségletet mindeddig csakugyan felesen is fedezték, — elvben kifogástalanul hagyhatnók. De bár már azon tény, hogy a szóban levőhöz hasonló törvényjavaslat napvilágot láthat, hogy a fiscalitási szempont nem irtózik többé az állampolgárok szerencsétlenségeit, sok esetben nyomoruknak okát, vagyonuknak koczkára jutását a legembertelenebb kizsákmányolásnak alapjává tenni, eléggé veszélyesnek tünteti fel az elv mellőzését, — mi mégis, szemben azon súlyos anyagi viszonyokkal, melyekkel államháztartásunknak küzdenie kell, e leszállítás mellett lándzsát törni nem mernénk. S erre nézve azon okot, hogy félni kell, hogy különben a honi váltók az alacsonyabb bélyegilletéket követelő Ausztriában fognak kelteztetni, az eddigi ellenkező tapasztalat nyomán valóban figyelembe vehetőnek sem tartjuk, Egyébivánt a nmlgu Pénzügyminiszter ur is ismeri a pénztár szükségletét, s ha ez a leszállítást megengedi, mi azt csak örömmel üdvözölhetjük, se pontot itt csakis azért emiitők meg, hogy felhívjuk rá a figyelmet, mily kicsinyes agyrém a gyakorlati viszonyoknak, mily kevés ismerete volt okozója a bélyegjövedelem oly reductiójának, mely másrészről a legnagyobb jogtalanságok, az államnak a polgárok és idegenek előtti gyűlöletessé tétele mellett, kívántatik pótoltatni. Az első ut erre a büntetések felemelése. Nem szabad feledni, hogy a ki büntet, nemcsak az igazság követelményeinek tesz eleget, hanem a jogrend fentartására is igyekszik. A büntetés tehát a mellett, hogy az osztó igazságnak a törvényszegést sújtó csapása, egyúttal czélt is lát maga előtt, a jogrend megóvásának czélját;sha egyúttal ez utóbbinak is meg nem felel, vagy ha ezt még veszélyezteti is, akkor káros és meg nem engedhető. A bélyegleletek statistikája mutatja, hogy a leletezett okmányok legnagyobb része vagy régibb keletű, s azon időből való, melyben a magyar polgár magát nem az állam tagjának, hanem ellenségének tekintette, — vagy a falukról való, hol bélyegjegyek sokszor nem kaphahatók, s legtöbbször csak nehezen szerezhetők ; tehát, hogy a bélyegcsonkítások legtöbbször nem a bélyegkötelezettek rosz szándékából folynak. A legtöbb esetben tehát hiányzik maga a bűnösség, s itt isten nem büntet. De ha büntet az ember, nem sérti-e az a jogérzületet ? S ha büntet oly súlyosan, mint a javaslat tervezi, nem kelti-e fel az állampolgárok ellenszenvét ugy annyira, hogy attól tartható, hogy leggonoszabb ellenségünket ismét abban keressük, a minek előttünk a legszentebbnek kellene lennie ? Ezen büntetés pénzbeli nyíltan bevallott czélja az államjövedelemnek emelése, s így határozottan erkölcstelen, s erkölcstelensége által szükségképen tönkre teszi azon tiszteletet, mely Angliában a törvényt szentté teszi. Egyaránt sújtja a bűnöst és bűntelent, s egyetemlegesen terheli azt, aki bélyegtelen okmányt volt kénytelen elfogadni, mert mást nem kapott, azzal, a ki a bélyegcsonkitást elkövette. Ezek figyelembe vételével pedig észszerüleg csak kárhoztatnunk lehet a bírság ily felemelését. A büntetésnek minden esetben megvan a maga határa, s nem mehet az soha tovább, mint a meddig a bűntett erkölcsi súlya, s a büntetetés czélja megköveteli. Minden további lépés erkölcstelen és erkölcstelenitő. A fiscalis-czéloknak pedig a jogérzületet, a morált, a törvénytiszteletet feláldozni nem szabad. S meddig megy a kapzsi fiskálitás? Nem csak oly bírságokat szab ez meg, melyek a bűnös cselekménynyel, az állam kijátszásának megakadályozó hatásával semmi arányban nem állanak, hanem azonfelül még a szerzett magánjogok megsemmisítését is maga után vonja, melyeket az államnak védelmeznie még akkor is vele született, soha nem mellőzhető kötelessége, ha e védelmet oly szegény állampolgár követeli is, aki a bélyegadó megfizetésére nem is képes. S ezen polgár a javaslat szerint még csak meg sem kérdezhető, mulasztásának mentségére nem is bocsátható, holott a törvény még az apagyilkosnak is kötelezett védelmet rendel. Mi azt hiszszük, hogy efféle büntetés igazságtalan, mert teljesen