Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 21. szám - Törvényjavaslat a magyar rendőri büntetőtörvénykönyvről. (Befejezés)

— 167 — szükségtelen ott. ahol az állam már annyi más legális uton biztosithatja érdekeit. Tízszeres és 50-szeres birság, különös gonoszság esetében még külön büntetés, s minden krajczárra feltétlen zálogjogi elsőbbség a kötelezett egész vagyonára, valóban feleslegessé teszi ezen eszélytelen szigort. De lássuk e javaslat gyakorlati következményét is. A bélyegtörvény oly homályos, annyi külön-külön törvényből és rendeletből áll, ezek egymásnak gyakran oly ellenmondók, s valamennyinek megszerzése oly vesződséges, hogy alig van ember Magyarországon, a ki jó lélekkel elmondhatná, hogy azt minden esetre helyesen alkalmazni tudja. A leletek statistikája bizonyítja, hogy a leletezők — még azon ritka hollók is, a kik a bélyegcsonkitásokat nem a leletdijakért kutatják, — oly helytelen leleteket vesznek fel, a felelősség következményeitől tartva, melyek jogosságát maguk sem hiszik, de melyekről ugy tartják, hogy egy vagy más §. alapján talán mégis helyeseknek volnának kimutathatók az által, aki a bélyegtörvényt jobban érti, mint ők. Már ezen kamarának is voít alkalma e tárgyban concret panaszokkal lépni fel, s többek közt egygyel a nmlgu Igazságügyminiszteriumhoz is, s több pontban kedvező elintézést is nyert. Már most ezt tudva, melyik szerződő fél lesz oly badar, hogy bármely szerződést vagy okmányt itt Magyarországon állítson ki, midőn keltezheti más helyről is, érezve azt, hogy az ő bélyegtörvény-tudománya megbizhatlan, s egy krajczár bélyeghiány, a bélyeg szabálytalan felhasználása, helytelen keresztülirása jogügyletének megsemmisítését vonhatja maga után? S ki fogja ezt tenni különösen akkor, mikor nagyobb érdek forog szóban, tehát épen akkor, mikor ez államnak épen nagyobb jövedelméről van szó? S ha ezen fél megbízik is a maga bélyegtörvénytudománjában, de megbizhatik-e a máséban is? Birói karunk a bélyegtörvényekböl eddig vizsga alá nem vonatott, s nem is ismeri azokat alaposan. Hogy ezután hogyan fogja tanulmányozni, az, az egyesek magán szorgalmától s jóakaratától függ. Ott leszünk újra, hogy minden bíró először is oly kérdést fog megbírálni, melyre nézve szakértelme nincs. Mily bizalmat fog ez szülni a magyar igazságszolgáitatás iránt ? s hány fontosabb okmányt fog a lelkiismeretesebb üzletember Magyarországon kiállítani merni ? könnyen elgondolható. Ezen törvénynek első következménye tehát az volna, a mitől a pénzügyi kormány oly nagyon fél. hogy az első fokozat díjszabásainak leszállítását indítványozza puszta agyrém folytán, t. i. hogy az okmányok nem fognak Magyarországon kelteztetni, még ha másutt kétszeres sőt háromszoros bélyegilleték követeltetik is, de evvel kapcsolatosan jár az is, hogy a magyar váltónak keleté nem leend, külföldön el sem fogadí* ik. s hogy a magyar jogszolgáltatás hitele teljesen elvész. Még inkább elősegíteni fogja ezt azon zavar, melyet a javaslott intézkedés elfogadása a jogszolgáltatási téren szükségkép előidézend. A bélyegcsonkitások eme neme a törvénykezési eljárás módosítását involválja. Az okmányok bélyegzése, a bélyegek szabályos felhasználása az okmányok érvényének első kellékei lesznek. Azon okmány, a melynek szövege elejétől végig csupa correctió, nem lesz érvénytelen, hanem csak gyanús; — de azon okmány, a melyen a bélyegjegy ennek nem alsó zöld részén, hanem a közepén fog keresztüliratni, érvénytelen leend. S mindez törvényt fog képezni nem a jogszolgáltatás törvények keretében, hanem egy egyszerű pénzügyi novellában, mely a perrendtartást nem is tudatosan érintette, azt változtatni talán szándékában sem volt, legalább e részben világos intézkedést magában nem foglal. Ez állitásunk talán különösnek látszhatik a javaslat 4. és 13. §-ai ellenében, de igazolására felhozhatnánk igen sokat magából a javaslat hiányaiból, melyek nem létezhetnének, ha a törvényjavaslatot benyújtott pénzügyminisztérium ezen §-ok egész jelentőségét megértette volna. E helyett azonban csak egy tényre hivatkozunk, mely hazai törvéüygyártásunk fejetlenségét is tanúsítja, de kétségtelen bizonysága annak is, hogy a bélyegtörvényjavaslat tervezője, a kit az indokolásból következtetőleg a franczia, angol s egyéb törvénykezési eljárásból ragadott ki e munka, nem is sejtette, a 4. és 13. §-okkala törvénykezési eljárást is fogja módosítani. Ezen tény abban áll, hogy aczáfolt bélyegtörvényjavaslat körülbelül egy időben került a törvényhozás elé, s együtt fekszik most ott a perrendtartási novellával, s hogy e két javaslat egymásról nemcsak hogy tudomást nem vesz, de sőt egymásnak contradikál is, a mennyiben egészen más érvényességi kellékeket szab meg, épen birói és hatósági eljárásra valóság tárgyában az okmányokra nézve a perrendtartási s másokat ezen bélyegtörvényi javaslat. Méltán kérdezhetjük evvel szemben, melyik a kormány valódi javaslata? S ha mindkettő törvénynyé válik, s talán egyidejűleg, melyik köti majd a birót, melyik a financzot, s miből merítse a szegény honpolgár a hazai jog ismeretét ? S ha e tény nem bizonyítja eléggé önmaga is, hogy a javaslat tervezője maga sem fogta fel ezen §-ok jelentőségét, talán fogja bizonyítani a megtámadott 3. §., mely az általa megnevezett szabálytalanul bélyegzett okmányokat semminemű birói eljárás alapjává tétetni nem engedi, s igy azok még a büntető eljárásban sem volnának használhatók, a mit, hogy a kormány javasolni akart volna, a javasló elleni sértés nélkül el nem hihetjük. Még inkább kitűnik e megfontolatlan eljárás a javaslat 11. §-ából, mely szerint a nem peres szabálytalanul bélyegzett beadványok, a mennyiben a fél által személyesen adatnának be, el nem fogadhatók, ellenkezőleg iktatandók ugyan, de el nem intézhetők, hanem az irattárba teendők. Valóban érthetetlen ezen szakasz. Az még világos ugyan, hogy a famosus javaslat első esetben az iktatóra bízza annak eldöntését, vajon hely adható-e a fél kérelmének ? — s egy bukott kereskedelmi könyvelő, ki nagy nehezen megtanulta, hogyan kell iktatni, lesz majd ama fontos személy, aki magyarázni fogja a pénzügyi törvényeket, melyeknél sok esetben maguk a szakférfiak is csak tapogatódzva járnak el; — de miután egy beadványnak az irattárba eltételét rendelő végzés is a beadvány elbírálását involválja, valóban nem érthető a második esetre szóló intézkedés, s mindenkor kérdés marad, hogy teszem azt: egy telekkönyvi nem peres tárgyra nézve kit fog illetni a jog a beadványt egyszerűen félre tenni ? Hol van a javaslatban annak meghatározása, hogy a szegényjog felett ezután nem a bíróság vagy hatóság, hanem az iktató vagy irattárnok határozand? Pedig a 11. §. gyakorlatilag kizárja a bíróságnak vagy közhatóságnak e tárgybani határozatát. Sőt a 12. §. még tovább is megy, s e szerint a távirat bélyegmentessége, s mikénti bélyegzése iránt észszerüleg nem fog intézkedhetni más, mint maga a távíró tiszt*. Különfélék. — Az ügyvédek hivatalos összeírása Magyarországban 1769ben. Tabula Regia 39 Advocatos habét, 50 ad minus necessarii essent. Tabula Banális habét 16. Tabula Districtualis Transdanubia 10. Tabula Districtualis Cisdanub i a n a, non sunt nimii. C omitatus. Albensis 12. Poseganus desiderat duos ComiAradiensis 5. tatenses, 10 dominales FiscaArvensis 8. les, et adhuc duos. Bacsiensis 18. Posoniensis circiter 60 (inclusis Baranya, Piscales in Domininiis, Civitatibus). et 3. Sárosiensis 16. Barsiensis 15. Simeghiensis — Békesiensis 2 (quorum unus Co- Soproniensis circiter 50. mitatus, altér Dominii Gyula Strigoniensis 4, sufficiunt. Fiscalis). Syrmiensis Comitatus et DominiBereghiensis 4 (unus Comitatus, orum Fiscales 5. unus Dominii Munkács Fisca- Szaladiensis — lis, duo privati). Szathmariensís 13. Bihariensis 10. Thurociensis, sufficiunt qui sunt. Borsodiensis 23. Tolnensis, pausi sunt Advocati, Castri Ferrei 40. ita ut Pestino et Alba suppleri Comaromiensis 18 (omnes simul, debeant. etiam Civitatis et Dominio- Tornensis, praeter dominales Fisrum), cales vix ullus. Crisiensis 8, sufficiunt. Trencsiniensis — Csanadiensis 2. Ugocha 4, nec plures necessarii. Csongradiensis, rari processus, Unghensis 8 (duo Comitatus, 4 Fiscales in Dominiis. dominales, duo privati). Gömöriensis 16. Varasdensis 9 (duo Comitatus et Hontensis 14. 7 alii). Liptoviensis 14. Verőcze 5 (duo Comitatus, tres Marmarosiensis 6 (unus ad exa- dominales. men Debrecinum inviatus). Weszprimiensis 34. Mosoniensis 19. Zagrabiensis 24, sufficiunt. Neogradiensis — Zempliniensis 30 (inclusis domiNitriensis 38. nalibus). Pestiensis 15—20 (quia plurimi Zoliensis 12. ad Curiam.) C i v i t a t e s. Alba Regia 5. Libetbánya, ne quidem Fiscalis Bakabánya nullus. cuius loco Orator fungitur, Bartfa — Módra nullus. Bazinium nullus (tantum Fiscus). Nagy-Bánya 3. Belabánya nullus. Neoplanta, Fiscalis et duo AdvoBreznobánya nullus, duos petit. cati praeter quos Jurassor et Buda 8. Commissarius etiam causas proCaproncza, praeter Fiscalem duos movent. desiderat. Neosolium, e 12 Advocatis CoCorpona, duos desiderat. mitatus Zoliensis 3 hic habiCassovia 2. tant. Cibinium — (hic habitant 3, duo Pestinum 8 sufficerent. Districtuales Tabulae, unus Co- Posega duos desiderat. mitatus. Posonium (causae 40—50 annuaCremmcium 1 (dimissus officialis tim occurrunt.) Civitatensis). Ruszt nullus. Comaromium (sicut Comitatus). Semnicium nullus. Debrecinium 10 desiderat. Sopronium 10. Sanctus Georgius nullus. Szakolcza cum Fiscali 3, suffiGinsium (sicut Tabula Districtua- ciunt, lis.) Szatmár praeter Fiscalem 2, sufJaurinum 17, sufficerent abunde ficiunt. 8. Szegedinum praeter Fiscalem 2, Kézmarkium, Fiscalis et unus Ad- sufficiunt. vocatus, unus adhuc desidera- Trencsinium 2 (desiderat 3). tur. Újbánya nullus. Kis-Martonium nullus. Varasdinum in civitate constauLeutsovia, praeter Fiscalem duo ter 4, temporarie 6. sunt, qui tamen et alibi alle- Zagrabia, dum Varasdini Tabula gant.