Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 21. szám - A magyar rendőri büntető-törvénykönyv javaslata

— 162 — creto nem veszélyes. Mig a tulajdonképeni veszélyeztetési tilalmak a cselekvést csak annyiban tiltják, a mennyiben azzal in concreto veszély jár, az utóbb érintett tilalmak a cselekvés mint ilyen ellen irányulnak. Valamely vár tervrajzának legártalmatlanabb közzététele, a kutyák tartására vonatkozó szabályok még oly veszélytelen megszegése, a zárórának menthető ignorálása is a norma tilalma alá esik. A concret veszélyesség vagy veszélytelenség teljesen irreleváns. Követeltetik a tilalom iránti engedelmesség feltétlenül, önnönmagáért. Nézzük már most, miként foly be a tiltó normák ezen lényegileg különböző' tartalma a jogellenesség, a normaszegés alakulására. Az okozási, illetve a sértés elleni tilalmakkal összeütköző' cselekvésekben a jogellenesség s ezzel együtt a bűnösség mozzanata sajátszerüen complicált alakot ölt fel. A tilalom elleni engedelmetlenség, vagyis a formai jogellenesség alatt valamely jogi javnak sértése, teljes vagy részbeni megsemmisitése rejtőzik. Az alaki jogellenesség — az egyéni akaratnak a közakarattal való bűnös ellenkezése — egyúttal valóságos materiális jogsértést is képez. A bűnösség mozzanata tehát az ily cselekvésekben két rendbeli. Bünt képez a törvény szentségének megsértése, a formai jogellenesség, mert irreparabilis; bünt képez továbbá, mert ép oly helyrehozhatlan. a jogrend által védett anyagi javak megsértése. A vagyoni megkárosítás által okozott csorba is irreparabilis, mert bár a kárositó cselekmény részben jóvátehető, de soha és mi által sem az a tény, hogy a kárositott vagyon urának a jogsértést tűrnie kellett, A bűnösség e kétszeres árnyalata közül természetesen a törvény tilalmának megszegése, a formai jogellenesség kevésbbé érzékenyen sújtja a jogrendet, mint a javak megsemmisitése, az anyagi jogsértés. Hisz engedelmességet a törvény, tiszteletet a norma csak azért kiván, hogy biztositott legyen a jogrend által védeni kivánt társadalmi javak épségben maradása. Az integritás a czél, az engedelmesség az eszköz. Az anyagi jogsértés magát a czélt hiusítja meg, a norma legmagasztosabb hivatása ellen támad. Hogy a kérdéses cselekvések tekintetében az anyagi jogsértésben rejlő bűnösség menynyire túlhaladja ethicai, jogi súlyára nézve az engedelmetlenségben nyilvánuló bűnösséget, legjobban kitűnik a különböző büntetési arányokból. Az emberölésre a halál, a tűzijátékra két heti elzárás! Legjobban bizonyítja ez, hogy a bűnösség mérlegében nem az engedelmetlenség, nem a formai jogellenesség, hanem a jogi javak értéke és a rajtuk ejtett sérelem súlya foglalja el a döntő helyet. A büntettek értékmérői a javak. Ki gondolna a gyilkosságnál még másra, mint hogy a földi javak legdrágábbja, az emberi élet ellen emelte a tettes bűnös kezeit, — ki akarná a gyilkosnak, a rablónak, a tolvajnak, a gyujtogatónak, az erőszakos fajtalankodónak, a felségsértőnek külön bünekép beszámítani azt, hogy megszegte a norma tilalmát, hogy nem cselekedett ugy, mint az állam akarta, hogy cselekedjék hogy eugedelmetlenségével formai jogellenességet is követett el! ? A jogrend legnemesebb törekvései ellen kelnek a kérdéses bűnök; czélját, hogy a társadalom javait biztosítsa, oltalmazza, hiúsítják meg; — inkább legyen valaki tízszer törvény szegő, mint egyszer gyilkos! Az engedelmetlenségben rejlő bűnösség mozzanata teljesen háttérbe szorul, az igazság karja első sorban az anyagi jogsértést sújtja. Másként a policialis jogellenesség eseteiben. A norma csupán a cselekvést, mint ilyent, minden tekintet nélkül valamely jogsértő eredményre, tilalmazván, a norma megszegése nem lesz egyéb, mint tisztán formai összeütközése az egyéni akaratnak a közakarattal, mint alaki jogellenesség. Jogi javak nem sértetvén, a bűnösség csak egyszeres, - - merő engedelmetlenség. A csavargó büntettetik, nem azért, mert anyagi jogsértést kö vetett volna el, hanem azért, mert a norma tilalmát szegte meg. Es ezzel ugy hiszszük, megtaláltuk a criminalis és policialis jogellenesség közti genericus különbség elvi alapját. A szerint ugyanis, a mint a jogellenességben a bűnösség mozzanata egyszeres vagy kétszeres, válik az el két lényegileg különböző csoportra: az egyikbe tartozván azon cselekvések és mulasztások, melyeknek bűnössége egyedül a merő engedelmetlenség, a törvényszegés, a formai jogellenességben található ; a másikba tartozván azon cselekvések, melyek a formai jogellenességen kivül még valóságos materiális jogsértést is tartalmaznak. Az, hogy a bűnösség egyszeres vagy kétszeres, mondani sem kell, hogy nem csupán quantitativ, hanem valóban q u a 1 i t a t i v criterium. Mielőtt érdemleges fejtegetéseinkben tovább mennénk, helyén valónak látjuk, felszólalni az ellen, hogy a formai jogellenesség, mint történni szokott, policialis vagy rendőri jogellenességnek neveztessék. Felszólalunk pedig ezen nézetünk szerint teljesen alaptalan elnevezés ellen annál is inkább, mert a beterjesztett magyar javaslat is ugy czimében, mint speciális rendelkezéseiben »r e n d ő r i k i h á g á si o k<-at emlit. Mit akar a »rendőri* kifejezés tulajdonképen jelezni ? A terminus technicus alatt jogositva vagyunk fogalmat keresni. Azt mondják, hogy jeleztetnék azzal az idevágó rendelkezések praeventionalis tendentiája. A kérdéses cselekvés vagy mulasztás nem önmagáért, hanem az abból származható jogsértés megelőzése végett minősíttetnék jogellenességnek. Az okoskodás nem fogadható el. A megelőzés, nem lehet eléggé hangsúlyoznunk, a tilalom indoka, a törvényhozói czél, s mint ilyen nem vet semmi világosságot a tilalom elleni cselekvés büntetőjogi jellegére. Azzal, hogy a csavargás vagy a koldulás a rend kedvéért tiltatik, nem mondtuk meg, hogy miben áll a csavargás bűne, hogy minő jogellenességet követ el a csavargó. A norma czélja nem foly be a normaellenesség fogalmi alakulására. A kihágás lételeme különben, mint a fentebbiekben kimutattuk, nem a megelőzés, hanem a törvényszegés, az engedelmetlenség, a formai jogellenesség. Abban áll a csavargó bűne, hogy megszegte a tilalmat. Az engedelmetlenség mozzanata az elvi criterium. Már , pedig valamely fogalom műszavának a fogalom characteristicus mozzanatait kell hogy kifejezésre juttassa. A >rendőri< kifejezés hallgat a kérdéses cselekvések és mulasztások lényegéről. Sőt ha őszintén veszszük, nem kis mérvben akadályozza a kihágások valódi természetének felismerését. Olyat jelez, a mi a büntetőjogi fogalmak világában csak másodrendű jelentőséggel bir. A tényálladéki és bünösségi momentumot még sejteni sem engedi. — Ne feledjük továbbá, hogy a megelőzés eszméjének köszönheti lételét minden tilalom. Nem a bűnös cselekvések egy bizonyos csoportjának képezi az sajátszerűségét, hogy a megelőzés czéljából állíttatnak büntetési sanctió alá. Minden tiltó norma czélja, a tilalmazott cselekvés meggátlása, megelőzése. A norma mint ilyen mindig praeventiv. Vagy mit akar a norma: ne ölj! ne rabolj ! egyebet, mint az ölést, a rablást lehetőleg megakadályozni, megelőzni. Azért tiltja, hogy meg ne történjék. A törvény szentségét állítja oda gátnak. Minden norma őre akar lenni a rendnek. Hogy egyik tilalom közvetlenebb védpajzsa a rendnek, — mert tiltja a sértést — mint a másik, mely csak a sértések lehető forrását akarja betemetni, nem határoz. A végczél egy és ugyanaz. Van a »rendőri« kifejezésnek még egy históriai eredete is. Valamikoron ugyanis jeleztetett azzal a jogellenesség azon neme, melyre nézve a sajátképeni rendőri hatóságokat illette a bíráskodás. Az administrativ közegek jurisdictiója azonban jobbára már a mult lomtárába vándorolt. Nem ép kedves emlékek fűződnek hozzá. Reményelhető, hogy nálunk is törvénytudó birák fogják az uj codexet kezelni. Két havi elzárás nem oly minimum, hogy »non curat praetor.« A terminus technicus tehát ez irányban sem birna valami hozzáfogható jelentőséggel. Bajorországban a »rendőri kihágás «-nak megfelel az u. n. 2>Polizeiverboth«. Ott is bizonyos hatóságok fel lévén ruházva a büntető rendelkezés jogával, jelezi a »Polizeiverboth« az ezen hatóságok által autonomicus körükön belül kibocsátott rendeleteket és tilalmakat. A kifejezés ily szük értelemben még bir némi alappal. A javaslat azonban a terminust generalisálja és kiterjeszti még azon kihágásokra is, melyeket maga a törvény minősít azzá. Ily kibővitett értelemben a műszó mit sem mond. Epenséggel nem birjuk tehát belátni, hogy mit akar a magyar javaslat a »rendőri« kifejezéssel jelezni. Fogalmat nem találunk alatta. Felesleges és nem ép