Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 21. szám - A magyar rendőri büntető-törvénykönyv javaslata

Nyolczadik évfolyam. 21. szaru. Budapest, 1878. rr\ájus 23, Kül6n mellékletek : a „Döntvények gyűjteménye" az. „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazság-' ügyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 7. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. (helybe Előfizetési árak házhoz hordással, vagy vidékr tes szétküldéssel) bér a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye", az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjtemenynyel" czimü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Ax előfizetési pénzek bínse legczélszerübben p o g t a u küldendők. idékrSl t al T á n y ntjá MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. vcui ™»Ü»I. ^ suproui ugyveui Kamara lenrata a bélyegtorvényjavaslat tárgyában). — Különfélék, (Ügyvédi statistika 1769-böl) — Legközelebbi cstídrjejelentési batáridők. - Kivonat a ^Budapesti Közlöny«-böl. - Csődök. - Csődmegszüntetések. - Pályázatok. - Igénykereseti felhívások). — Kii Ion melléklet: A »Döntvények gyűjteményé c-nek egy ive. A magyar rendőri büntető-törvénykönyv javaslata. Dr. Barna Ignácztól. V (Folytatás.)*) A criniinalis és policialis jogellenesség szembetűnő rokonsága az, a mi oly hosszú életűvé teszi a kettő közti genericus különbség megállapítása körül folytatott vitát; a szűkebb értelemben vett büntettek és a tulajdonképeni kihágások körében nem ritkán felmerülő tényálladéki hasonlatosságok nehezítik meg annyira a fogalmi elhatárolást, a qualitativ megkülönböztetést. Növeli ugyanis az elvszerü határrendezés nehézségeit a positiv törvények azon ingadozó állása, melynél fogva a bűnös cselekvések és mulasztások, tekintet nélkül a tudomány által megállapitott határvonalra, minden belső okadatoltság hiányában, többnyire merőn czélszerüségi tekintetekből majd ezen, majd azon csoportba soroztainak. Az általános és a rendőri büntető-törvénykönyveknek tartalmuk szerinti összehasonlítása és az itt-ott észlelhető érintkezési pontok vagy eltérések a tudományos kutatásnak tehát csak a legnagyobb óvatossággal használható anyagot nyújtják. E helyen azonban, hol első sorban az elvi elválasztásra fektetjük a fősúlyt, a positiv törvények rendellenességei természetesen nem jöhetnek tekintetbe, és többek közt p. o. azon anomália, hogy a criminalis jogellenesség egynémely esete a kiszabott büntetés csekély voltánál fogva a sajátképeni kihágások csoportjába, s viszont a policialis jogellenesség egynémely esete a súlyosabb büntetés szükségességénél fogva a büntettek közé soroztatik, — a dolog természetére alapitott constructiót nem képes megingatni. A policialis és criminalis jogellenesség megegyeznek abban, hogy mint ez, az is törvényszegést képez, hogy egyikben ugy mint a másikban az egyéni akarat közvetlen összeütközésbe jön a közakarattal, bűnös ellenkezésbe az objectiv jogrend valamely parancsával vagy tilalmával. A csavargás és az emberölés formailag egyenlő törvénysértés, normaellenesség. A törvény szentsége ugyanaz marad, akár tiltsa a gyujtogatást, akár a koldulást. A törvény megszegésében rejlő bűnösség, mint ilyen, nem ismer fokozatokat, nem tűr qualitativ megkülönböztetéseket. A jogtétellel való bűnös ellenkezésnek, a formai jogellenességnek nincsenek különböző nemei. De azzal, hogy a bűntett és a kihágás egyaránt törvényszegés, egyenlő minőségű formai jogellenesség, nincs eldöntve azon kérdés, hogy a criminalis és policialis jogellen^sség között béltartalmukra nézve nem létezik-e lényeges, genericus különbség, hogy ugyanis a büntettek nem rejtenek-e magukban az alaki törvénysértésen kivül még olynemü sértést is, mely a kihágásokban nem fedezhető fel és melynek folytán bűnösségük nemileg másként alakul, mint ezeké. Érzik a helyes megoldás nyitját a miniszteri indokok, midőn mondják, hogy a legtöbb kihágás nem képez valóságos jogsértést, hanem bizonyos cselekményből vagy mulasztásból könnyen származható jogsértés megelő*) Az első czikket 1. »M. Th.« 19. sz. Sserkzése végett alkotott törvénynek megszegését. Hogy tehát a genericus különbségre rájöhessünk, a criminalis és policialis jogellenesség béltartalmát kell vizsgálat alá vennünk, és nyomoznunk, vajon a bűnösség mozzanata tartalmilag és ennek folytán minőségileg másként alakul-e az egyikben, mint a másikban. A törvényszegés vagyis a formai jogellenesség tartalma függ azon törvény, jogtétel (norma) tartalmától, melynek parancsa vagy tilalma ellen lázadt fel a bűnös. A megszegett norma parancsának minősége szerint fog a parancsellenesség alakulni. A parancs czélja, indoka p. o. a megelőzés, mint múltkor kifejtettük, a jogellenesség lényegére nézve teljesen közömbös. E szerint a kérdés, hogy a jogellenesség beitartalma szerint szétágaz-e különböző nemekre, összeesik a kérdéssel, hogy lehet-e magukat a jogtételeket, a normákat, parancsaik és tilalmaik tartalma és minősége szerint lényegileg különböző csoportokra elkülöniteni. Feleletünk kiindulási pontjául veszszük a gyakorlatilag legfontosabb, mert legszámosabb tiltó jogtételeket. A tilalmazó jogtételeknek, mint p. o. ne ölj, ne okoz életveszélyes vizáradást, ne rendezz hatósági engedély nélkül tűzi játékokat, — közös végczélja, gondoskodni arról, hogy emberi cselekvések által ne okoztassanak bizonyos érdekellenes változások a jog világában. A szerint azonban, a mint a tilalmak a változást meggátolni törekszenek, különböznek egymástól. A normák egyik csoportja a meggátolni akart eredmény bekövetkezésének okozását mint ilyent tilalmazza. Ne okozz emberhalált! Tiltatik a cselekvés, mint az abból származható változás oka. A causalis cselekmény ellen irányul a norma. A tilalom e neme, melyet okozásitilalomnak (Verursachungs-Verbot) nevezhetünk, a megőrzendő jogi javak közvetlen védpaizsát képezi. A javak sértését teljes vagy részbeni megsemmisítését akarja meggátolni. De a jog még szélesebb körben állitja fel védfalait a társadalom javai körül és minél értekesebbek, becsesebbek ezek, annál szükségesebbnek tartja a kétszeres, sőt a háromszoros pánczélt. A sértés, amegsemmisités elleni tilalom csak egyik bástyája a javaknak. Mögötte áll azok veszélyeztetésének tilalma. Ne veszélyeztesd az emberi életet vizáradás által! Tiltatik a cselekvés mint olyan, mely az érdekellenes változás bekövetkezésének veszélyét hordja magában. A veszély nyugtalanitó hatásától akarja e tilalom a javakat megóvni, ezeknek teljesen háboritan lételét biztosítani. Mindkét esetben követeltetik az engedelmesség nem maga magáért, hanem mert a tilalom elleni engedelmetlenség ép azt a változást idézné elő, melyet a norma mint a jogrend érdekeivel ellenkezőt meggátolni óhajt. Legtávolabb állnak végre a védeni akart javaktól azon normák, melyek bizonyos cselekvéseket, minden tekintet nélkül valóságos eredményeikre, csupán azért tilalmaznak, mert félnek a lehetséges eredményektől. Mert a cselekvés rendszerint veszélyes; tiltatik az, mégpedig tiltatik nem csak akkor, ha in concreto veszélyes, hanem akkor is, ha in con-