Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 3. szám - A perrendtartás módositása a képviselőház előtt

Nyolczadik évfolyam. 3. szarr\. Budapest, 1878. január 7, Kiilún melléklete* : a „Döntvények gyűjteménye", az „Igazságügyi rendeletek tára" és a/, „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 7. sz. MAGYAR THEMI A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak: (helyben há/.hoz hordásul, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel) a „Magyar Themis", • „Oöntvények gyűjteménye", az „Iga-ságügyi rendeletek tára" éa az „Igazság, ügyi törvények anyaggyüjteménynyel" czimii mellékletekkel együttesen: egész évre 10 for.nt, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az elfAzrtúsi pénzek b ér m e n tes c n, vidékről le.xzélszerübben postautalvány utján küldendők. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM A perrendtartás javaslata a képviselőház előtt. — Eszmék a büntetés végrehajtásának reformjához. — A kártérítési jogról. Dr Dell' Adami Rezső budapesti ügyvédtől. — Czégbitorlási jogeset. — A kir. tábla elsü Ítélete a »Haza«-»Tisza«-ügyben. - Az ügyvédi kamarákból. (Fegyelmi tárgyalás a budapesti ügyvédi kamaránál). — Különfélék. — Legközelebbi csődbeje'.entési határidők. — Kivonat a .Budapesti Közlöny-bői. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereaeti felhívások). — Külön melléklet: A váltótörvény anyaggyüjteményének egy ive. A perrendtartás módosítása a képviselőház előtt. (u.) A közelebb lefolyt időben csak a criminalistáknak jutott ki az érdekes codifikationális újdonságokból. Nehogy a civilisták valamikép a háttérbeszoritásról panaszkodjanak, gondoskodtak most róluk is ; a mult hét folyamában a képviselőházhoz egy uj perrendtartási törvényjavaslat lett beterjesztve. Mint a mesében a farkas, a mely akkor toppan be, midőn legkevésbbé várják: ugy jött majdnem hat vagy hét év óta egy bizonyos politikai napilapban időnkint azon egyforma hir: hogy a perrendtartás módosítása tárgyában egybehívott bizottság megtartotta első ülését s benne a következő tekintélyes jogászok vettek részt. Ezen ujdonsági hir megjelenése nem vala bizonyos időhöz kötve; olvasható volt már télen a farsang idejében, tavaszkor mikor a városliget zöldül, s nyáron a legforróbb ugorkaidényben is. Sajátszerű egy beteges tünetet képeznek jogügyi reformjaink terén ezen folytonos kisérletek a perrendtartás körül. A közzétett javaslatok, melyekre a jogi szaklapok oly sok tért és szedési költséget fordítottak már, megközelítik az apostolok számát, ha ezt — miről nem kezeskedhetünk — már meg nem haladják. A fanatismussal határos a mi irányadó köreinknek azon hite, hogy minden módon és mindenek felett a perrendtartást kell módosítani. Nem vétetik figyelembe, vajon a módosítás nem lesz-e igen kétes értékű javítás vagy nagy hátrányokat feltüntető roszabbitás. A jelszó az: módosítás mindenképen. Senki sem tagadhatja, hogy kívánatos a perrendtartás némely részleteit átváltoztatni. Hiányos mű ez, mely nagyon is magán hordja codifikationális serdületlen korunk jellegét, melynek első terméke. Reformja szükséges leend, mivel sok tekintetben tul van szárnyalva és más részről alapjában elhibázott. De egy kérdést mégis csak bátorkodnánk tenni. Nincs-e égetőbb, el nem halasztható szükség más törvények alkotására azon a téren, a hol államéletünk és társadalmunk újjászervezése folytán a kapocs a régi negyvennyolcz-előtti viszonyok és a mai élet alakulásai közt teljesen megszakadt? Nem múlhatatlan kellékének tekintendő oly államnak, mint a milyenként mi jelenleg szerepelni akarunk, egy az összes magánjogi viszonyok alapjául szolgáló polgári törvénykönyv, egy a polgári szabadságot biztosító bűnvádi eljárás? E téren bármily csekély és jelentéktelen alkotás, tabularasa-t és- ennélfogva a legnagyobb ázsiai zavart előtüntető viszonyainkra üdvös hatással volna és jótékony haladásuak bizonyulna. Mintha ezt senki sem érezné, e téren a teljes nyugalom, a tökéletes pangás uralkodik. Minden igyekezet csak a perrendtartás módosítása körül forog. Láttunk novellákat a perrendtartáshoz, a melyek 160, másokat, a melyek 230, és még másokat, a melyek háromszáznál több paragraphust tartalmaztak. Ha az 1808. evi LIV. t.-cz.-ből fenmaradandó szakaszok a tervezetekben levő ujakkal összehasonlittattak, valódi szemkáprázás fogta el az embert. Első pillanatra feltűnt az összefüggés hiánya és a legkülönbözőbb ellentétek. Mindenki kérdezte: hol van azon birói kar, a mely ily tömkelegben eligazodhatik. Most ettől eltérve egy egészen uj perrendtartás javaslata fenyeget. Uj annyiban, a mennyiben nem mint a réginek toldatja jelenkezik, hanem mint oly egész, mely felöleli magában az 1868. évi LIV. t.-cz. összes intézkedéseit a per folyamáról a végrehajtásig. Ezen legutóbbi — a lehetőleg szelid elemekből összeállított enquéte által megállapított — javaslat részleteiről akkor fogunk szólani, ha az egész előttünk fekszik. Azoktól eltekintve, határozottan azt állíthatjuk, hogy ha a polgári perrendtartás á tout prix módosítandó, ez csak két nton lehetséges. Az első az, melyet már évekkel ezelőtt a semmitőszék — midőn erre felhívatott — megjelölt. Ez megtartja a meglevő keretet és csak azon intézkedések változtatását ajánlja, melyeket a gyakorlati alkalmazás határozottan hibásaknak tüntetett fel. Némely rövidítésekkel és egyszerűsítésekkel ez volna az egyedül életképes novella. Mert nem kell szem elől téveszteni: a ki minél többet akar változtatnia törvénykezési rendtartás alapelvein, az annál többet ront a polgári igazságszolgáltatáson. Az egyedüli kiindulási pont ezen irányban csak az lehet: vagy semmit sem változtatni, vagy mentül kevesebbet, de ezt jól, érett megfontolás és kellő tájékozás után. E tekintetben több elsőrangú külföldi állam példájára hivatkozhatunk, a hol minden bizonynyal több helyes tapintattal bírtak az igazságügyi reform iránt mint nálunk. Nem csak Franciaországban, hanem az egész művelt világban elismerik, hogy afranczia »Code de procedure« a leggyengébb és a leghiányosabb törvény, valamennyi nagyobb szerves törvények közül, melyek I. Napóleon nagy szellemének behatása alatt alkottattak. Az ezen törvényt kidolgozó jogászok nem bírtak a teremtő jogi szellem azon erejével, melyuj eszmék keresztülviteléhez szükséges és azért nagyobbrészt a forradalom előttikor »ordonnance-ait« compilálták és az ezekben foglalt alapelveket egészítették ki. Midőn néhány évvel rá a törvény hiánya szembetűnő lett, az e miatt megtámadott törvénykészitők azt válaszolták, hogy perrendtartás alkotásánál jobb az ismeretes, ha nem is egészen tökéletes formákat és szabályokat megtartani, melyek alkalmazásában minden jogász jártas, mint uj theoriák meghonosítását megkísérlem, melyek következményei és hordereje iránt még senki sincs tisztában. Ez óta egy félszázadnál több folyt le, a röpiratok és észrevételek, melyek a franczia »Code de procedure« reformjáról Írattak, egy tisztességes könyvtárt képeznek, és a Code néhány módosítással még most is érvényben áll és valószínűleg még néhány nemzedék megelégszik jelenlegi szerkezetével. Nem lesz azonban sem Francziaországban, sem a né-