Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 20. szám - Eszmetöreűékek a büntetőjogi perújításról

Nyolczadik évfolyam. 20. szarrv Budapest, 1878. május 16. Külön mellékletek: a „Döntvények gyűjteménye" az. „Igazságügyi rendeletek tára" és a?. „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendö'k. Szerkesztőség : Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 7. sz. MAGYAR THEMIS Klőfizt'ti'si árak a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye-" ^' „Igazságügyi rendeletek tára" é? u „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel" nimil mellékletekkel ecvilttescri: egész évre 10 lonnt, télévre 5 forint, negyederre 2 torint 50 kr. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Az előfizetési pénzek bérmente legczélszerübben poMautal' küldendők. •hU-krr, Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. _ Kiadó: az „Athenaeutn" részvénytársaság. TARTALOM: Eszmetöredékek a büntetőjogi perújításról. — Döntvénybirálat. — A pestvidéki királyi törvénys7ékTörtön«i. Helmbacher"xándörpeetvidéki kir. alugyésztöl. — Törvényjavaslat a magyar rendőri büntető-törvénykönyvről. — Az ügyvédi kamarákból. (Az igazságyminiszterium leiratai kamarák jelentéseire.) — Különfélék. — Legközelebbi csödbejelentési határidők. — Kivonat a .Budapesti Közlöny«-ből. — Csődök. — Csödme^szüntetések. — Pályazatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet : A »Döntvények gyűjteményé«-hek egy ive. Eszmetöreűékek a büntetőjogi perújításról. (F. A,) A büntető-eljárásban előforduló perorvoslatok közt igen fontos a perujitás. A perújítás bebizonyítja, hogy a legpontosabb, legszigorúbb vizsgálat is gyakran szerfelett hiányos ; hogy a legnagyobb gondossággal, leleményességgel és praecisióval fölemelt vádépület gyakran, mint ha semmi alappal sem bírt volna, összeroskad, miglen néha már is ártatlanoknak hitt egyének újra az államhatalom büntető kezeibe kerülnek; bebizonyítja, hogy anuyijuristai elmélkedést, vitatkozást, érvelődést és következtetést fölemésztett ítéletek gyakran szappanbuborékokként széteshetnek. így látjuk aztán, hogy mindaddig, a mig emberi igazságszolgáltatás létezik, tökéletességről beszélni nem lehet. Ezzel ugyan nem sok ujat mondottunk; azonban sohasem árt emlékeztetni a bírákat arra, hogy az emberi gyarlóság bennök is megvan, hogy nemcsak az esküdt ítélete függ a pillanatnyi felindulás vagy sajnálat érzelmétől, hanem hogy a törvénytudó biró is gyakran emberi gyöngeségek által vezetteti magát. Nemcsak juristai tévedések, a közvélemény egy ferde iránya, általánosan elfogadott hibás nézetek teszik rabbá a birót, hanem tény, hogy gyakran a vádló vagy a vádlott ékesszólása is úgyszólván terrorizálni képes bármely biróságot, miglen gyakran a vádló vagy vádlott, vagy az ezeket képviselő személyek csakis a birák ellenszenvét hívják ki. Sajnos, hogy többnyire épen az ártatlan nem képes akként viselni magát, hogy biráit megnyerje, és hogy a birák emberismerete nem terjed annyira, tudni azt, hogy épen a bűnös érti legravaszabban színlelni az ártatlant. Régen elismert dolog, hogy a bizonyítékok mérlegelésének tana még sok tekintetben kívánni valót hagy hátra, hogy a tanuk vallomása minden eskü daczára megbízható sohasem lehet — különösen, ha oly tényekről van szó, a hol az emlékező tehetségnek is kell működnie. Hány tanú bir előítéletekkel, avagy képzelődések által ejtetik maga is tévedésbe, attól is eltekintve, hogy némely tanút gyűlölet, ellenszenv, de sőt nyerészkedési vágy is ösztönözhet. Még kevésbbé lehet bízni a bünjelenségekben ésabirói szemlében, a szembesítésben és egyéb bizonyítékokban. Erről beszélni sem érdemes, mert épen ugy mint az inquisitió tortúrája gyakran a gyenge testalkatú ártatlanból vallomást csikart ki, épen akként képes a jelenlegi bűnvádi eljárással egybekötött mindenféle formaság és a vizsgálatnak ezerféle csinja-binja megzavarni a nem épen jellemerős és nem igen nagyeszű embert. Akárhányszor megtörténik, hogy ártatlanul elitéltek nem felebbeznek, mert mig némely appellatioualis fórum a felfolyamodás felett határoz, addig a vádlott már büntetését is kiszenvedte. Ilyen és hasonló esetek nem egyszer ismétlődnek s nem kevés mértékben járulnak ahhoz, hogy azon hit és bizalom, mely a bíróságokat működésükben kiséri, megingattassék. Ámde ha valóban történnek oly tények, melyek egész lefolyásukban oly rosz világot vetnek a bíróságok eljárására, és ezeknek tekintélyét nem kis mértékben csorbítják, midőn a perújítást szükségessé teszik, addig másrészről azon kérdés merül fel, vajon kivánatos-e, hogy a perujitás megengedése által oly cselekmények hozassanak köztudomásra, melyek a bíróságok tekintélyét csakis aláásni képesek. Hányszor derül ki a perujitás által az, hogy a biró teljesen tévedett. Kivánatos-e, kérdenék a perujitás ellenségei, hogy a birák ekként compromittáltassanak ? Kivánatos-e, hogy azon tekintélyek, miket a nép tisztelete kisér, mik előtt a nép meghajol, megsemmisüljenek ? Erre válaszunk a közetkező. Ámbár legritkábban hoz a perujitás oly dolgokat napfényre, melyek, mint pl. a birák hivatali bűntettei, felháborodást tudnak szülni a bíróságok, az állam e nevezetes közege, ellen; hanem a legtöbb esetben csakis nem használhatott bizonyítékok, eddig mellőzött adatok kerülnek a biróságok elé, vagy pedig már elitéltek tekintetében büntetésük könynyitésére enyhítő körülmények, mik eddig nem érvényesíttettek, tűnhetnek fel: még az esetben sem lehetünk elvbeli ellenségei a fenyítő ügyekbeni perújításnak, ha valóban az államnak tekintélyén ejtetnék általa csorba is. A társadalom czélja a tökélyesbülés; a mint képes volt az ember állatiságából a szellemi műveltség azon magas fokára emelkedni, melyen jelenleg vagyon, ugy leszünk képesek idővel az igazságszolgáltatás még eddig is nagyon silány helyzetét nemesebb alappal biró rendszerek általános elfogadása által javi tani. A mai korban, midőn már a római és canoni jog reánk erőszakolt igájából kiszabadultunk, meg kell szűnni minden melléktekintetnek. De egyáltalában is mi okból és mi alapon identificálta magát az állam az igazságszolgáltatás közegeivel, hogy azok hibáinak földerítése által önmagát vélte compromittálni ? Az állam magát egy polgárával sem identificálhatja, mert az állam nem az egyén, hanem az összesség, és az összesség nem ismer kivételt, nem kifogást, nem melléktekinteteket a bűntények üldözésében. Vannak azonban a bűnügyi perujitás ellen más érvek is. Azt mondják, hogy a büntető törvénykezés főkelléke a rövidség, a gyors majdnem sommás eljárás, és épen ezen elvnél fogva a büntető eljárás eszméjével meg sem férne a perujitás, de még tán a felebbezés sem, a mint az esküdtszékek ítélethozatalai tekintetében valóban mellőztetik is. A perujitás ugy mond csak hosszabbra nyújtja az ominosus bűnvádi eljárást, tovább foglalkoztatja a nyilvánosságot a nagyobb bűntényekkel, s igy némileg immorális hatása is volna. Nem czélom e helyen az esküdtszéki intézménynek de különösen bíráskodásuknak kritikáját nyújtani, mert ez intézmény a mennyi üdvöst ép annyi ártalmast tartalmaz magában, smég fájdalom! nem állunk ottan, hogy csakis jó oldalairól ismernők; de annyit ezer statáriumbarát ellen is bátorsággal merünk nyilvánítani, hogy nem azért védi az állam polgárait, hogy az elitélt még azon jogot se élvezhesse, hogy azon ítélet, mely által megbélyegeztetett, többé semmi fórum által