Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 17. szám - Még egyszer az ügyyéd bírája

— 132 — t.-cz. 11. §-ának pénzkövetelésre vonatkozó a) pontja értelmében 14. §-át. A per birája fogja tehát ezentúl is mindenkor megállapítani a dijakat, és ekkép a paraszt soha sem Ítélni a szellemi munka értéke fölött, hanem csak a liquid tartozás fizetése iránt, mely liquid tartozás csak olyan pénzbeli tartozás, mint akár a kölcsönből eredő, akár a vál­tón alapuló tartozás. »A bírált döntvény indokolásának súlypontja tehát abban fek­szik, hogy »niár megítél t« dijakról volt szó s mi szerencsétlenül elemeztük azt, midőn e kitételt »már megitélt« csak az eset minősítésé­nek vettük, és tévedtünk, midőn azt állítottuk hogy annál inkább fog ítélni a községi biró 20 frton alul levő meg nem állapitottt dijak kö­vetelései iránt, mert ezek ezentúl is a 1874: 34. t.-cz. 58. §-a értelmé­ben a perbíróság illetőségéhez fognak tartozni; és végre tévedtünk, midőn az 1874: 34. t.-cz. 58. §-át megállapitott dijak igényeire kiter­jesztettük, melyekről az nem szól.< Ezen egész érvelés alapjában nemcsak hibás, hanem hamis, s első sorban a polémia perfidiája botránkoztat meg abban. A ránk olvasott 1874: 34. t.-cz. 58. §-ából ugyanis egyszerűen elhallgattatik a ravasz Névtelen által azon passus, mely bizonyitja, hogy nincs igaza akkor, midőn azt állítja, hogy abban csak a perbíró­ság kivételes illetősége állapittatik meg, nincs igaza akkor, midőn azt állítja, hogy a paraszt nem fog ítélni szellemi munka értéke fölött, nincs igaza akkor, midőn a döntvényből levont következtetésünket helytelennek s a döntvényt törvényesnek találja. A vonatkozó szakaszt ő ekkép idézi: sLássuk, mit tartalmaz a mondott szakasz ? az szórói-szóra i g y szól: »ha az ügyvéd a jutalomdíj s költségek iránt az általa képviselt féllel sem ki nem egyezett, sem általa ki nem elégíttetett, s ha magában a perben a polgári törvénykezési rendtartás 252. §-a ér­telmében saját fele irányában dijai még meg nem állapíttattak: díj­jegyzékét az illetékes bíróság előtt érvényesítheti. Ezen kere­setekre nézve peres ügyekben a per bírósága .... illetékes.« A szórói-szóra idézésben pontozás-jelezte hézagot a törvény e szavai foglalják el: »egyéb ügyekben az ügyvéd személyes b i r ó s á g a«. E szavak hordereje kézen fekvő. A nem peres ügyekből, illetve minden nem közvetlenül perbeli munkából eredő s igy a ptrs. 252. §-a szerint meg sem állapitható díj­igény tekintetében is kivételes illetőséget állapit meg e szerint az 1874: 34. t.-cz. 58. §-a s e kivételes illetőséggel az ügyvéd személyes bíróságát ruházza fel. E »s z e m é 1 y e s« bíróság az összegre való tekintet nélkül (1868: 54. t.-cz. 93. §. k.) azon kir. járásbíróság, melynek területén az ügyvéd lakik, s akkor sem volt az a községi bíróság az 1868 : 54. t.-cz. 475. §-a szerint, ha az ügyvéd s fele egy községben laktak s a díjkövetelés 30 frtot meg nem haladt, mert az általános »személyes keresetek« alul az ügyvéd dijkeresete az 1874: 34. t.-cz. 58. §.-a által kivétetett, ki­nek személyes birósága csak egy lehet s pedig a k. járásbíró­ság mint rendes személyi bíróság, míg a községi bíróság rendkívüli bíróság illetve puszta béke- vagy quasi választott bíróság (1868: 54. t.-cz. 9. czim, különösen 478., 480. §§.). Ha már most megengedjük azt, hogy az 1877. 22. t.-cz. 11. §. 1. pontja s következésképen a 14. §. nemcsak az 1868. 54. t.-cz. 93 §. a) hanem k) pontjának is derogál; hogy az 1877. 22. t.-cz. szerint a köz­ségi (esetleg béke-) biró rendes személyi bírósággá lett 20 frtig; hogy az 1874. 34. t.-cz. 58. §-ában tekintettel az akkori birói szervezetre s eljárásra privilegiált illetőségű ügyvédi díjigény most már k ö­zönséges pénzkövetelésként az általános, érték szerinti il­letőségű birósághoz tartozik, mint ezt feltételezi a bírált döntvény, melynek indokolásában a súlypont azon fekszik« hogy 20 frton aluli pénzköveteiés« forgott fen: akkor világos, hogy még azon esetre is, ha a névtelen érvelése értelmében a semmitőszék meg nem állapított perbeli dijak perlése tekintetében fentartaná a perbíró­ság illetőségét, mind azon esetekben, midőn nem perbeli dijak igényel­tetnek, sőt akkor is, midőn perbeli dijak követeltetnek de a perbiró épen bagatell-biró, a paraszt fog ítélni a szellemi munka értéke felett és botrányos sérelem fog ejtetni az ügyvéden. Már pedig e dijak átlagos ügyvédi gyakorlatban a jövedelem na­gyobb részét képviselik. Jogi tanácskozások, jogügyletek közvetítése, a képviselet peren­kivüli törvénykezési és közigazgatási ügyekben rendszerint több idejét s munkáját igényli az ügyvédnek a szoros perbeli képviseletnél. Egy fenyitőügyi panasz vagy vádlevél, egy szerződés vagy végrendelet, te­lekkönyvi, hagyatéki, pénzügyi beadvány, — mindez szellemi munkát, annak dija számtalan ügyvéd mindennapi kenyerét, képviseli. Botrány, hogy, ha ily díjigény esetleg hátraléka 20 forinton aluli összeg, a paraszt biró, a minta-könyvből zugirászkodó községi jegyzőnek skálája alá szállva, ítéljen az időveszteség kárpótlása és arányos jutalomdíj, tehát szellemi munka értéke felett, az a paraszt, ki a törvény e distinc­tióját meg sem értheti, mert nála minden szellemi munka puszta idő­veszteség. De még peres ügyben is azon munka, melynek dijai meg nem állapíttathatnak a perbíróság által, u. m. levelezések és értekezé­sek, sürgetések és informatiók stb., melyek szellemi értéke s befolyása az ügy sorsára minden actáénál nagyobb lehet, a perről mit sem tudó paraszt ítélőszéke előtt egy nemes collegánk azon mértéké­vel fognak megbecsültetni, hogy az ügyvédnek több láb mint ész kell. Mindazon ügyekben a fél által perre kényszeritett ügyvéd költ­ségeinek megtérítésétől is elesik. De a megállapitott dijak fizetése is a fél jóakaratától függ, ha azokat községi biró előtt újra perelni kell. Az ügyvéd védtelen minden chicane ellenében és kiérdemelt dija után lóthat futhat községi bíróhoz, bagatell-biróhoz stb. íme: feljajdulásunk nem volt alaptalan! Pedig a bírált döntvény ezen álláspontja helytelen, mert a köz. ségi biró az 1877. 22. t.-cz. szerint csakúgy mint azelőtt pusztán béke­vagy quasi-választott biró, kinek határozata sem itélt dolgot nem al­kot, ha a félnek nem tetszik, sem jogorvoslat által hatályon kívül he­lyezést nem igényel, hanem bármely elégedetlen fél kívánatára egysze­rüen semmivé lesz; a mennyiben az ügy áttétetik a bagatell-biróhoz (25. 26. §§.), ki uj eljárást indít meg, az előző községi birói határozat pedig jogilag nem létezőnek tekintetik. A községi bíróság most sem rendes személyi biróság s az ügy. védi díjigény az 1874. 34. t.-cz. 58. §-a következtében akkor sem uta­sítható oda, ha az nem perbeli megállapitatlan dijakra vonatkozik. De észszerütlen s anomális a Névtelen szerint követendő : azon gyakorlat is, hogy a meg nem állapított perbeli dijak praemiáltassanak perbirósági illetőséggel, a már megítéltek pedig még néhány szerinte haszontalan retortán sajtoltassanak át. Jogászok előtt nem igényel czáfolást azon nevetséges felfogás, hogy a megállapítás által a díjigény jogi természete olykép változnék, hogy az ^pénzköveteléssé lesz«, holott tárgya, hacsak nem köttetett ki más tárgyban való dí­jazás, ab ovo pénz (a munka ellenértéke: bér, s a szellemi munka prae­miája: a honos aequivalense) s a követelés e megállapítás által legfö­lebb res iudicatává lehetne, mivé a birált döntvény szerint nem lesz. A községi biró tehát nem csak »fizetés«, hanem mindennemű kifogások (megbízás tagadása, nem kellő eljárás, beszámítás etc.) és ellenkövete­lések fölött is ítélni fog. Kétségtelenül elvileg helytelen volt és a ptrs. 252. §-a s az 1874. 34. t.-cz. 6. fejezete intentiójának sem felelt meg azon gyakorlatunk, hogy megítélt dijakat valóságos perrel kellett érvényesíteni. Mennyi­ben a semmitőszék azonban e gyakorlatot uralja, azt az 1874. 34. t.-cz. szellemében legalább lehetőleg enyhévé tenni kell. Az 1874. 34. t.-cz. 58. §-ának azon magyarázata, melyet annak a Névtelen ad, kétségtelenül szűk; abból azt kiolvasni, hogy a kivéte­les illetőség megállapitott dijakra ki nem terjed, nem lehet. Az 58. §. feltevései: »ha még egyességi vagy a ptrs. 252. §-a szerint birói díj­megállapítás nem forog fen« — szorosan csak arra vonatkoznak hogy ez esetben a díjjegyzék a perbeli vagy személyes biróság előtt per utján érvényesíthető. Ebből a contrario nem következik tehát egyéb, mint az, hogy egyességileg vagy bíróilag megállapitott dijak nem díjjegyzék, hanem csak az egyesség vagy birói megállapítás alap­ján érvényesitendők az illetékes biróság előtt. Az illetékes biróság mint kivételes, az 58. §. uj bekezdése: »Ezen keresetekre* stb. által már csak azért sem állapíttathatott meg, mint a Névtelen akarja, pusz­tán a díjjegyzék perlésének feltételekhez kötött eseteire nézve, mert különben a Névtelen által elhallgatott passus tekintetében, hogy t. i. »egyéb ügyekben az ügyvéd személyes birósága illetékes,« egyik felte­vés értelemmel nembirna, mert ily ügyben a ptrs. 252. §. szerinti előző birói megállapítás soha sem foroghat fen, a törvényben coniunctive előirt feltételek egyike tehát fölösleges lenne. De az 56. §-ból is, mely szerint a fél is köteles az egyességileg megállapitott dijak leszállítása iránti pert az ügyvéd kivételes illető­ségű birósága előtt t. i. a perbeli biróság vagy az ügyvéd személyes bi­rósága előtt megindítani, következtethető, hogy viszont az egyességi­leg megállapitott dijak e kivételes biróság előtt is perelhetők, minek feltevése nélkül nincs ratiója az 56. §-nak. Pedig a Névtelen szerint magyarázva az 58. §-t, egyességileg megállapított dijak is ki lennének véve a kivételes illetőség alul. Végre a kiváltság nem magyarázandó a kiváltságolt hátrányára. Ugyanazon érvek szólnak a dijak megítélésének, mint megállapításuk­nak kivételes illetőségű bíróhoz utasítása mellett. A törvény rátiója az volt, hogy az ügyvédi díjigények perlése az ügyvédre nézve megköny­nyittessék s hogy ne legyen kényszerítve azokat az ország ezer biró­sága előtt perelni s hogy ne legyen oltalmazva azon jogsérelem, me­lyet e dijak fizetésének megtagadása képez. E ratióból kiindulva, lo­gikai interpetatió szerint, a kivételes illetőséget általánosnak tekinteni kell, mely megállapitott dijakra is kiterjed, melyek fizetésének megta­gadása mindenesetre még nagyobb sérelem, mint a félnek magasnak tetszhető díjjegyzék fizetésének megtagadása. E sérelemre felhív azon gyakorlat, mely az ügyvédet majdan kényszeritheti százféle, feleivel cimboraságban levő paraszt előtt perelni, ki feleket személyesen meg­idézni, megbírságolni, biztosítást elrendelni stb. egy őrült törvény által felhatalmaztatott. E sérelem ellen szólaltunk fel, a törvény betűi ellen esetleg szel­lemére s arra hivatkozván, hogy rosz törvényt lehető szorosan magya­rázni érdemes. Ezért tanácsoltuk a dijak meg nem állapittatását, mert ha ugy is perelni kell, józan észszel kivételes illetőségű biránkat preferáljuk annak, kinek Ítéleténél nem nyugtathat meg a Névtelen bölcsesége, hogy csak pénzünk fizetése iránt disponál. Ezért utaltunk jobb időre, mely nemcsak az ügyvédi, hanem minden szellemi és anyagi munka oltalmát az ingatlan tőke oltalmá­nál nem kevésbbé fontosnak tekinteni fogja; mely a jogérzület és köz­erkölcsiség rovására a kötelemszegés jutalmazását eredményező azon törvények fölött pálczát fog törni, melyek tendentiája az elijesztés a biró! segély igénybevételétől; mely az uri székek pendant-ját képező hozzánk idegen törvények s könyvek nyomán importált parasztszéke­ket eltörölni fogja, mert a birói hivatal első sorban sociális tekinté lyen nyugszik, mert a miveletlen osztály bíráskodása az általános bírói

Next

/
Oldalképek
Tartalom