Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 17. szám - A német ügyvédrendtartás javaslata

Nyolczadik évfolyam. 17. szarry Budapest, 1878. április 25. ^illön mellékletek : a „Döntvények gyűjteménye", az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 7. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak (helyben házhoz hordánál, vagy vidékre bérmentei szétküldéssel) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye" az „Igazságügyi rendeletek tára" és ai „Igazságügyi törvények anyaggyüjtemenynyel" cv.imü mellékletekkel efyatttien: egész évre 10 forintfélévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az elíSietés) pénzek bérmentesen, ridékrjl legczélszerübben postautalvány ntján küldendők. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. JKiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. b01- ~ Csődök. - Csödmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). - Külön melléklet: A .Rendeletek tárádnak , A német ügyvéűrendtartás javaslata. Dr. Siegmund Vilmostól. (Befejezés.) Az előadottakból kitűnik, hogy az ügyvédség egységes szervezését a német birodalomban elodázni többé nem lehetett és hogy a negyedik és hetedik jogászgyülés ez iránybani határozatainak végrehajtása már elkerülheti ennek mutatkozott — különösen azért is, mert az uj birói szervezet és a polgári és büntető perrendtartás reformja az eddigi ügyvédi állapotok tarthatlanságát kétségtelenné tette. A német birodalom intéző körei ezen meggyőződéstől áthatva, annak a szövetségi tanácsban félreérthetlen kifejezést adtak és felkérték a birodalmi kanczellárt, hogy egy általános ügyvédrendtartás tervezetét előkészítvén, azt törvényjavaslat alakjában terjeszsze a birodalmi tanács elé. így keletkezett a jelen vázlatos ismertetésem tárgyát képező íEntwurf einer R e ch t s an w al t s-0 r d n u ng«, mely beható és szabatos indokolással, és az idevágó anyag teljes képét, nevezetesen a létező német ügyvédrendtartások szabványainak átnézetét nyújtó függelékkel van ellátva. A javaslat az ügyvéd (Advokat) és ügyész (Anwalt) közötti különbséget megszünteti, és általában az ügyvédség szabad gyakorlatának alapjára áll; nem tud azonban némely velleitásokból teljesen kibontakozni, és igy egyes megszorításokkal a szabad ügyvédkedés fogalmától a részletekben messze eltér. A javaslat első fejezete az ügyvédkedés előfeltételeit tárgyazza; ezen fejezet 1. —3. §-ai szerint >az ügyvédség gyakorlatára bocsátható, ki birói hivatalra képesített. A ki a birói minősitvényt egy szövetségi államban elnyerte, az az ügyvédség gyakorlására bármely más szövetségi államban is bocsátható ; az ügyvédség gyakorlására bocsátást tárgyazó jelentkezések felett az ügyvédi kamara »elöljáróságá«-nak (Vorstand) meghallgatása mellett az állam igazságügyi kormánya határoz. A f. é. martius első napjain Frankfurtban ülésezett német ügyvédgyülés ezen szakaszok módosítására czélzó azon indítványt fogadta el, hogy azok permissiv rendelkezésének mellőzésével kimondassák, hogy az, ki birói minősitvénynyel bir, az ügyvédség gyakorlására bocsátandó és ennek corrollariumaként kimondassák az is, hogy az ügyvédség gyakorlására bocsátás az igazságügyi kormány utján történik, de nem függ ennek belátásától. Közbevetőleg legyen itt megjegyezve, hogy a birói minősitvény a német birodalomban 3 évi jogi tanfolyam bevégzése és 3 évi, részben bíróságnál, részben ügyvédnél, részben államügyészségnél tölthető gyakorlati idő befejezése után, és a tanfolyam bevégzése után leteendő elméleti valamint a gyakorlat befejezése után leteendő gyakorlati vizsga sikeres kiállása után éretik el; birói minősitvénynyel bir egyébiránt minden egyetemi rendes jogtanár is. Megjegyzem még, hogy a 3 éves jogi tanfolyam 3 féléve csak egyetemen hallgatható. A javaslat 4. §-ában részletezett kizárási okok körülbelül ugyanazonosak a mi törvényünkben felállitottakkal. Az 5. §. azon megszorítást tartalmazza, hogy az, ki birói minősitvényt nyert, ha a vizsga letételétől számitott egy év alatt jelentkezik, a szövetségi állam azon bíróságánál, melynél a vizsgát letette, az ügyvédség gyakorlására bocsátandó. Ezen jog elenyészik, ha a jelentkező állami szolgálatba lépett. A német ügyvédgyülés az ezen szakasz kihagyására czélzó inditványt elfogadta. A 7. §. értelmében az ügyvédség gyakorlása bizonyos bíróság területére van szorítva. A német ügyvédgyülés javaslatához képest az ügyködési jogosultság valamely országos fótörvényszék illetve a birodalmi törvényszék területére volna kiterjesztendő. A javaslat 9. §-a az ügyvédnek csak akkor engedi meg a székhely változtatását és csak akkor jogositja őt fel arra, hogy más bíróság területén folytathassa az ügyködést, ha egy és ugyanazon helyen mint ügyvéd öt éven át működött. A német ügyvédgyülés ezen szakasz egyszerű törlését véleményezte, ép ugy mint a 11-ik (úgynevezett »Sperr-Paragraf«) törlését, mely szerint a kormány az állam valamely bíróságának területére nézve mindaddig megtagadhatja az ügyködésre bocsátást, mig ezen állam egy vagy több más bíróságának területén székelő ügyvédek száma az ügyforgalom kívánalmainak meg nem felel. Az ügyvédi esküt az ügyvéd a javaslat 15. §-a értelmében, a gyakorlatra bocsátás után azon biróságnál teszi le, melynek területére nézve nyerte az ügyködési jogosultságot, és azután igtattatik be az ügyvédek jegyzékébe, mely az illető biróságnál vezettetik. A 16. §. szerint az ügyvéd a most érintett bíróságok székhelyén (az ügyvédgyülés módositványához képest: az országos fótörvényszék illetve birodalmi törvényszék területén) tartozik lakni, és ezen lakhelynek elhagyása az ügyködési jogosítvány visszavonását vonja maga után; (az ügyvédgyülés módositványa értelmében az ebbeli határozat ellen az ügyvéd a birodalmi törvényszék elé terjesztendő felebbezéssel élhetne); még egy hetet meghaladó szabadságidőt sem élvezhetne az ügyvéd a javaslat szerint, ha csak a 25. §. értelmében a bíróság elnökétől, illetve ha 6 hétnél tovább akarna lakhelyétől távol maradni, a kormánytól erre előleges engedélyt nem nyer. (Ezen valóban megszégyenítő megszorítást törlendőnek találta a német ügyvédgyülés). A javaslat második fejezete az ügyvédek jogairól és kötelességeiről szól, s feltűnően hasonlít a mi törvényünkhez abban, hogy a jogokat csak hasonszenvi adagokban osztogatja, a kötelességek felsorolásában pedig ugy az első mint a második fejezet vetekedik a mi törvényünkkel. A 27. §. felsorolja azon eseteket, melyekben az ügyvéd a képviseletet megtagadni köteles; ugyanezen esetek azok, melyeket a mi ügyvédrendtartásunk 47. §-a is tartalmaz. (A német ügyvédgyülés ezen szakaszt kihagyandónak találta.)