Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 15. szám - Törvényjavaslat, bélyeg- és illetéki szabályok némely határozmányainak módosításáról

— 118 — Az 1876. évi 15. t.-cz. a jövedéki áthágásokat két csoportra osztja; az első csoportba tartoznak a 76. §-ban megnevezett esetek, a melyek rendesen nagyobb kihágásoknak neveztetnek, és ezek felett a kir. törvényszék illetékes Ítélni, a felebbezés a kir. táblához történik; a második csoportba tartoznak a 77. §-ban jelölt, úgynevezett kisebb kihágások, és ezek büntetésére nézve illetékesek az ügy természetéhez képest, vagy a kir. adófelügyelő, vagy pedig a kir. pénzügyigazgatóságok ; az adófelügyelőnek határozata a közigazgatási bizottsághoz, a pénzügyigazgatóságé pedig a pénzügyminiszterhez felebbezhető. Sajátságos az 1876. évi 4. t.-cz. 20. §-ának azon intézkedése, hogy ha a megitélt birságnak csak egy része maradt behajthatlan, a bíróság a kitöltendő fogság idejét azon arány szerint állapítja meg, mely az egész megitélt birság után megszabott fogsági időből a beszedetlenül maradt birságrésznek megfelel, s ezen határozat ellen felebbezésnek nincsen helye. Szerző a pénzbirságnak fogságbüntetésre átváltoztatásáról szólván (39. oldal), azt állítja: »hogy az 1876. évi 15. t.-cz. és illetőleg az 1876. évi 4. t. cz. életbeléptetése előtt elkövetett kihágásokra nézve azonban a pénzbirságnak fogságbüntetésre való átváltoztatása csak a birság végett az elmarasztalt ellen megkisérlett végrehajtás igazolt sikertelensége esetében különlegesen változtatik át.« Szerzőnek ezen nézete téves; az 1876. évi 4. t.-cz. 20. §-ának azon intézkedése, hogy . . . *>azon Ítéletben, melyben a birság az elmarasztaltra kirovatik, előre megállapítandó a fogság azon mérve is, mely a birság be nem bajthatása esetében az elmarasztalt személyre alkalmazandó,*— nem anyagi-, hanem alakijogi intézkedés; már pedig az alaki jognál jogi elv az, hogy a bíró azon alaki jog szerint tartozik eljárni, mely az eljárás alkalmával érvényben van. Itt visszaható erőről nem lehet szó. — De hol volna annak észszerű oka is ? Nem egyszerübb-e, ha a biró ay ítéletben egyszersmind a fogságbüntetés mérvét is meghatározza, mintha először a birságot és csak ennek be nem hajthatása után róvná ki a fogságbüntetést? Ha szerzőnek ezen nézete elfogadtatnék, ugy a legnagyobb zűrzavar idéztetnék elő, és az 1876. évi 15. t.-cz. többi intézkedései sem volnának alkalmazhatók, s ott volnánk, hogy az előbbi ügyekben az előbbi eljárást, az ujabb ügyekben pedig az ujabb eljárást éveken át kellene követni és igy két eljárásunk volna. Kár, hogy szerző nem nyilatkozik az iránt, hogy az 1876. évi 15. t.-cz. 77. §-ának eseteiben milyen eljárás lesz követendő a birság átváltoztatásánál; fenáll-e ezekre nézve az 1855. évi október 10-én kiadott rendelet, vagy át nem változtathatók-e ezen pénzbírságok ezentúl fogságbüntetéssé ? A mi az ítélet végrehajtását és illetőleg a pénzbírságok végrehajtás utjáni beszedését illeti, szerző az 1874. évi april 23-án 12504. sz. a. kelt rendeletre támaszkodva, azt állítja, hogy azok a törvénykezési rendtartás szabályai szerint bírósági uton hajtatnak végre. Szerző ez állításának helyességét az 1876. évi 15. t.-cz. alapján kétségbe merem vonni. A jövedéki biróságok az 1871. évig kizárólag a közigazgatási uton szedettek be; 1871. évben egyes pénzügyigazgatóságok az ítéletek végrehajtása iránt a biróságokhoz fordultak, de ezen eljárásnak csakhamar véget vetett az 1872. év január hó 14-én 43036. sz. a. rendelet, mely utasította a pénzügyigazgatóságokat, hogy a pénzügyi törvényszékek ítéleteinek végrehajására nem a biróságok, hanem a törvényhatóságok hivatvák. Ezen állapot tartott 1874. évig, a midőn is egyes törvényhatóságok az ily ítéletek végrehajtását megtagadták. Ezen felmerült körülmény folytán, de különösen azért is, mert az 1868. évi 21. t.-cz. a végrehajtást körülményesen nem szabályozta, é? tekintettel az 1870. évi 42. t.-cz-re, a mint azt hivatkozott rendelet is kiemeli, a köztörvényhatóságok az ily czélra megbízott közegekkel nem rendelkeztek, az igazságügyi minisztérium a fent hivatkozott rendeletet bocsátotta ki, de nem kötelezőiég, hanem csak tudomás és miheztartás végett oly czélból, hogy a törvényszékek tudomással bírjanak arról, hogy összeütközések esetén az igazságügyi minisztérium ezen rendelet értelmében fog intézkedni; ezt mutatja, nemcsak a hivatkozott rendelet szövegezése, hanem a következő incidens is: az igazságügyi minisztérium fenti rendelete ellen a volt budai törvényszék felterjesztést tett, és ezen felterjesztésre az igazságügyi minisztérium következőleg válaszolt: »16625./I. M. 1874. szám. Folyó évi május hó 29-én 454. sz. a. kelt jelentésével, pártoló véleményével terjesztette fel hozzám Méltóságod a vezetése alatti kir. törvényszék alelnökének, ugyanazon hó 20-án kelt előterjesztését, melyben megengedtetni kéri, hogy a jövedékkihágási ügyekben hozott marasztaló ítéletek végrehajtása f. évi april hó 23-án 12503. sz. a. kelt rendeletiemmel ellentétben, a törvényszék által állítólag eddig követett gyakorlathoz képest a közigazgatási hatóságok által eszközöltessék. Ennek folytán értesítem Méltóságodat, hogy hivatkozott rendelemmel a kir. törvényszéket »tudomás és miheztartás végett« értesítettem arról, hogy egy concret esetben felmerült illetőségi összeütközés folytán utasítottam az illető kir. törvényszéket, miszerint a hozott Ítéletek végrehajtását saját hatáskörében rendelje el, s azok foganatosítása iránt az 1868. LIV, illetve 1871. LI. t.-czikkek értelmében intézkedjék. Ezen speciális rendeletemet a bel- és a pénzügyminiszter urakkal egyetértőleg az 1869. IV. t.-cz. 25. §-ában a minisztériumra ruházott jog alapján bocsátottam ki, s a mennyiben fentebb is érintettt 12503. sz. a. kelt rendeletem ellenére valamely bíróság és közigazgatási hatóság között a jövedékkihágási ügyekben hozott itélétek végrehajtása tekintetében netalán még ezentúl is illetőségi összeütközés merülne fel, ez esetben az illető bíróságot az 1869. IV. t.-cz. 25. §-nál fogva kötelező-1 e g fogom utasítani, hogy az említett ítéleteknek végrehajtása iránt a fentebb irt értelemben intézkedjék. Budapest 1874. évi september hó 8-án.« Ezekből világos, hogy az igazságügyi minisztérium az 1874. évig követett gyakorlaton nem akart változtatni, hanem csak az esetben, ha a törvényhatóságok a végrehajtást megtagadnák, a bíróság a végrehajtást bírói uton elrendelni köteles leend. Igaz ugyan, hogy egyes biróságok ezen rendelet alapján a közigazgatási hatóságokat, valószínűleg az összeütközéstől tar tván, meg sem keresték, hanem a végrehajtást bírói uton rendelték el, de ezen eljárás szabál) ellenes volt, és ha az eljárás szabályellenessége, tekintettel az előfordult összeütközésekre nézve, némileg igazolható volt is, ugy azt most az 1876. évi 15. t.-cz. élétbeléptetése után igazolni egyáltalán nem lehetne, mert nemcsak, hogy ezen törvény a végrehajtási eljárást körülményesen szabályozza, a törvényhatóságok ezen törvény értelmében az ily czélra meghatározott közegekkel bírnak, hanem ezen törvény III. részében az államot illető egyéb tartozásokról is szólván, összeütközések többé nem képzelhetők. Ha már a fenti igazságügyminiszteri rendelet kibocsátását kénytető okok megszűntek, az esetleges eljárást is megszűntnek kell tekinteni, és azért az ítélet végrehajtásának foganatosítása nem bírói, hanem közigazgatási uton rendelendő el, a mint ezt több kir. törvényszék mindig követte és követi most is. Hogy a végrehajtások csak közigazgatási uton foganatositandók, következtetni lehet az 1876. évi 46565. sz. a. az igazságügyi minisztériummal egyetértőleg kibocsátott pénzügyminiszteri rendeletből is, mely szerint a kihágási ügyekben szükségesnek mutatkozó biztosítási végrehajtások a közigazgatási hatóságok által a közadók biztosítása iránt fenálló szabályok szerint foganatositandók: a biztosítási végrehajtás pedig a közönséges végrehajtástól csak bizonyos a végrehajtás lényegét nem alteráló formákban különbözik, és bizonyosan, ellenmondás rejlenek abban, ha a biztosítás a közigazgatási hatóságok, a végrehajtás pedig a kir. végrehajtók által foganatosíttatnék. A végrehajtásokra vonatkozólag kiemelendő még az, hogy a biztosítási végrehajtásnak elrendelése nem a bíróság, hanem a pénzügyi hatóság hatáskörébe tartozik. Kívánatos lett volna, ha szerző munkájában kiemelte volna, hogy a letartóztatások nincsenek szabályozva, hogy a megesketendő tanukat a vizsgáló hatóság jelöli ki és hogy ez ellen nincs perorvoslatnak helye, ismertette volna továbbá a vizsgálati hatóságokat és azok hatáskörét a jövedéki kihágásoknál, és pedig mind a vizsgáló hatósági illetőségükre, mind pedig az elállási hatáskörükre nézve, de kivált a pénzügyőri személyzet hatáskörét a jövedéki áthágásoknál, a mi minden körülmények közt nagyobb érdekkel bírt volna, mint oly dolgok felhozatala, amiket a jövedéki törvények és rendeletek nem szabályoznak, és azokat szerző csak az átalános elvek szerint ismerteti, mint a bizonyítási eszközöket, önvallomást, okiratokkali bizonyítást, a tanuk hitelérdemlőségét, stb.; ez már azért sem mutatkozott szükségesnek, mert a munka csak szakértő közönségnek van irva. • Mindezek hiányok ugyan, de a munka nyereséget képez irodalmunkra nézve, mert a törvényekben és rendeletekben szétszórt intézkedéseket összefoglalja és ez által könynyebb áttekintést nyújt, de főleg azért is, mert eszmecserére alkalmat fog szolgáltatni. Egyébiránt, bármily szerényen nyilatkozzék maga a szerző müvéről, annyi kétségtelen, hogy elismeréssel tartozunk neki, hogy ezen járatlan rengetegben az úttörő munkájára vállalkozott, és a jövedéki kihágások, úgyszólván, teljesen hiányzó irodalmát tudományos mederbe terelni igyekezett: s ez elismerésünk annyival nagyobb kell, hogy legyen, mert a maga részéről megezáfolni igyekezett, sokszor hangoztatott vádját a mindig elégedetleneknek, mely abban áll. hogy bíráink a reájuk nehezedő munka sokasága alatt csak gépiesen végzik teendőiket és még azon szakmákban sem igyekeznek tudományosan haladni s maguknak a traditionális gyakorlat motívumairól számot adni, mely szakmákban az egyesek kiválóan foglalkoznak. Ihlmbacher Nándor, kir. alügyész. Törvényjavaslat, a bélyeg- és illetéki szabályok némely határozmányainak módosításáról! 1. §. A bélyegilletéki 1-ső fokozat tételei érvényen kívül helyeztetnek, s azok helyébe következő uj tételek lépnek érvénybe : . . -. Bélyeg 75 íonntig 75 " 150 300 450 600 750 900 1050 1200 1350 1500 3000 4500 6000 forinton felül 150 forintig 10 3» 2> » 300 » » 20 » » » 450 » 30 > » 600 » 40 > » 750 » 7> 50 » » 900 » » 60 » » » 1050 » » 70 80 » 1200 » » 70 80 > » 1350 » J> 90 > » » 1500 » 1 » » 3000 2 » » 4500 » 3 » » 6000 4 » > > » 75(10 5 » >