Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 15. szám - Törvényjavaslat, bélyeg- és illetéki szabályok némely határozmányainak módosításáról

— 119 _ kr. 7500 forinton felül 9000 forintig 6 frt 9000 » » ]o,500 , 7 » 10,500 » » 12,000 » 8 » — » 12,000 » » 13,500 » 9 > — » 13,600 » » 15,000 » 10 » — » 15,000 » » 16,500 » 11 » _ » 16,500 » > 18,000 » 12 » — > 18,000 » » 19;500 » 13 > — » 19,500 » » 21,000 » 14 » — » 21,000 » » 22,500 » 15 » — > s így tovább minden 1500 forinttól egy forinttal több; az 1500 forintnál kisebb maradványösszeg teljesnek veendő. 2. §. Az 1-ső §-ban meghatározott bélyeg alá továbbra is ugyanazon okiratok és ügyletek esnek, melyek eddig is a bélyegilletéki Lső fokozat alá tartoztak. 3. §. Az 1871. évi LXIII. t.-cz. 2. § ának a váltóktól járó bélyegilleték iránti határozatai oda módosíttatnak, hogy a pénzügyminiszter a magán- váltóürlapokra aláírás előtt felhasznált bélyegjegyek átbélyegzésére más hivatalokat és közegeket is feljogosíthat, s az átbélyegzési eljárást rendeleti uton szabályozza. 4. §. Oly váltó alapján, mely bélyeg nélkül, vagy nem a megszabott mérvű bélyeg alkalmazásával állíttatott ki, vagy ha az attól járó bélyegilleték nem törvényszerű módon rovatott le, váltóbirósági cselekménynek nincs helye. 5. §. Oly kereskedői kötjegyektől s utalványoktól, melyek pénzfizetésről állíttatnak ki, s a bélyegilleték tekintetében a váltókkal egyenlő okiratoknak tekintendők, továbbá a kereskedők által árukra vagy értékpapírokra adott előlegekről kiállított kötvényektől járó bélyegilleték akként rovandó le, hogy oly esetekben, midőn az ilyen okiratokra űrlapok nem használtatnak, a megfelelő bélyegjegy az okmány első lapjára előzetesen felragasztassék és az okmány szövegének első sora a bélyegjegy alsó szines részén keresztül írassék, ha pedig űrlap használtatik, ez esetben a váltóknál használt magán-ürlapok bélyegilletékének lerovására megállapított módozat alkalmaztassák. (3. §.) 6. §. A kereskedők s iparüzők számláinak bélyegilletékére nézve fenálló szabályok következőleg bővíttetnek. A kereskedők és iparüzők által saját üzleteikből származó tényleges követelések iránt mások részére kiállított számlák vagy számlakivonatok, ha a követelési összeg 10 forintot meg nem halad, ivenkint 1 kr.. különben pedig ivenkint 5 kr. bélyeg alá esnek. Ezen bélyeg fizetésének kötelezettségére nézve nem tesz különbséget, akár elláttatik a számla vagy számlakivonat kiegyenlítési bizonylattal, akár nem, vajon a kiállító azt aláirta-e vagy sem, és legyen azon a kiállító czég írásban vagy nyomatva, vagy bármely más módon jelezve. A bélyegilleték akkor is fizetendő, ha efféle számlák vagy számlakivonatok a kereskedői és üzleti levelek szövegébe felvétetnek, vagy ily levelekhez mint függelék vagy melléklet csatoltatnak. Midőn kiegyenlített számlák vagy számlakivonatok bírósághoz, vagy valamely közpénztárnál nyugtatvány helyett benyujtatnak, — azoktól a bíróság-, illetőleg a közpénztárnál való benyújtásuk előtt mint nyugtatványoktól a Il-ik fokozat szerint járó bélyegilleték a már felhasznált 1, illetőleg 5 kros számlabélyeg beszámítása mellett bélyegjegyek felragasztása által rovandó le. Közpénztárak alatt mindazon pénztárak értetnek, melyek az állam, a köztörvényhatóságok s községek közegei, vagy az állam igazgatása alatt álló közintézetek s vállalatok által kezeltetnek. Ugyancsak 1, illetőleg 5krajczáros bélyeg alá esnek a bankárok, pénzváltók, hitelintézetek s egyéb vállalatok leszámítolási jegyei is, nemkülönben a szállodák és vendéglök üzletében aláírás és kiegyenlítési bizonylattal, vagy ezek nélkül kiállított számlák, valamint a számláknak másolatai. Oly könyvecskék, melyekben a kereskedők és iparüzők által a felek részére a nekik kiszolgáltatott áruczikkek, teljesített munkák vagy egyéb üzletbeli szolgálmányok és ezekből származó követeléseik bejegyeztetnek, számláknak tekintendők, és azok után ivenkint 1 kr. bélyeg jár. A megfelelő bélyegjegy, különbség nélkül, ugy a számlák — valamint a könyvecskék minden megkezdett ivének első lapjára ragasztandó fel, s a számla vagy könyvecske első tételével keresztül irandó. A számlától járó bélyegilletéket mindig első sorban a kiállító tartozik fizetni, ki ellenben jogosítva van, a befizetett illetéket a számlában mint követelést felvenni. Törvényszerű bélyeggel el nem látott számlát senki sem köteles elfogadni. — A ki mégis elfogadja, az, az elkövetett bélyegcsonkitás bűnrészesévé válik, és a kiállítóval ugy a bélyegilleték, mint a törvényszerű birság befizetéseért egyetemlegesen felelős. 7. §. Bélyegröviditések és kihágások eseteiben, melyek: a) váltók utánazl-ső fokozat szerint fizetendő bélyegilietékeknél, b) a jelen törvény 5-ik §-ában említett kereskedői okiratok után, c) a jelen törvény 6-ik § ában felsorolt számlák után, d) a kereskedők és iparüzők mérlegei, vagy mérlegezett számlái utái?, — és e) a kereskedők s intézetek által kézi-zálogra adott kölcsön iránt az úgynevezett tartási üzletben 8 napot meg nem haladó időtartamra kiállított zálogjegyek után járó bélyegilletékre nézve elkövettettek, — azon felek, kik a szabályok szerint az illeték lerovására köteleztetnek, vagy kiket az ebbeli illeték lerovásáért jótállás terhel, — :a pénzügyi hatóság által az épen nem, vagy a törvényszerűnél kisebb mérvben lefizetett, vagy pedig nem szabályszerű módon lerótt bélyegilletékeknek ötvenszeres összegében egyetemlegesen elmarasztalandók 8. §. Midőn a váltók, és a jelen törvény 5-ik §-ában emiitett kereskedői okiratok után a bélyegilleték, a szabályok alapján Il-ik fokozat szerint fizetendő, vagy pótlandó, az előző 7. §-ban jelzett jövedékrövidités, s kihágás eseteiben az illető felek az épen nem, vagy hiányosan vagy pedig szabályellenesen lerótt bélyegilleték tízszeres öszszegében egyetemlegesen elmarasztalandók. 9. §. Ha a 7. és 8-ik §§-ban elősorolt jövedéki kihágások oly körülmények közt követtettek el, melyeknél fogva az elbírálás a pénzügyi bírósággal felruházott kir. törvényszékek körébe esik, — ezen bíróságok a pénzbüntetést az idézett §§-ban megállapított mértéknél kisebb összegben nem szabhatják meg. 10. §. A váltók és üzleti-számlák után járó bélyegilletékek körül elkövetett rövidítések vagy egyéb szabályellenességek miatt a felekre rovandó felemelt illetékekre vagy bírságokra nézve sem elengedésnek, sem mérséklésnek helye nincs. 11. §. Ha nem törvénykezési ügyekben a közhatóságokhoz és hivatalokhoz bélyegköteles beadvány nyujtatik be a nélkül, hogy az a törvényszerüleg járó bélyeg-jegy gyei elláttatott volna, a hatóságok és hivatalok a bélyegtelen beadványt nem vehetik tárgyalás alá, hanem az, ha a fél személyesen jelen volna, neki egyszerűen visszaadandó, különben pedig az iratokhoz teendő. 12. §. A közhatóságokhoz, bíróságokhoz, s általában a közhivatalokhoz magánfelek által táviratilag intézett oly tartalmú kérelmek, melyek különben írásbeli beadványba foglalva az illetéki szabályok szerint bélyeg alá esnének, az ily rendes beadványokra szabott bélyegilleték alá vonandók. A megfelelő bélyegjegy a fél által a távirdai állomáson feladott sürgönyre felragasztandó. A távirdai tisztviselő az igy alkalmazott bélyegjegyeket a hivatali pecséttel átbélyegzi, s a távirati sürgöny szövegének végén hivatalból díjmentesen megjegyzi, hogy milyen összegű bélyeg alkalmaztatott, vagy hogy bélyeg nem adatott. A közhatóságok és közhivatalokhoz érkező és bélyeg-illeték alá eső kérelmet tartalmazó olyan magánügybeli távsürgönyre nézve, melyért a bélyeg-illeték a feladáskor le nem rovatott, tárgyalásnak helye nincsen, hanem az, egyszerűen az iratok közé sorozandó. 13. §. Az érvényben levő szabályok szerint a bélyeg-illetéki II. illetve III. fokozat alá eső következő okiratok: u. m. kötelezvények, nyugtatványok, áruszerzési vagy szállítási kötések, bérleti, építési, társasági vagy szegődési szerződések, csupán ingók iránt kötött adásvevési okmányok és egyezségek csak az esetben szolgálhatnak bármely bírósági vagy hatósági cselekmények alapjául, ha az azok utján járó bélyeg-illeték szabályszerű módon lerovatott, vagy az okiratnak illetékkiszabása végett a törvényes 8 napi határidő alatt történt bejelentése igazoltatott, illetőleg, ha a megrövidített bélyeg-illeték (büntetésképen) háromszoros mérvben a fél által lefizettetett. (Befejezése köv.) Különfélék. A cselédtörvény alkalmazása a fővárosban. Volna cselédtörvényünk, de vajmi csekély annak haszna, mert ép azok, a kik e törvény oltalmát igénybe vennék, nem részesülnek abban. Az 1876. évi XIII. t.-cz. VII. fejezete világosan intézkedik a cselédügyekre illetékes hatóságokról, mely szerint a fővárosban a gazda és cseléd közt támadható viták elintézésére, úgyszintén a törvény rendeleteinek áthágóira a kerületi alkapitányságok az illetékes elsőfokú hatóságok; sdaczára a törvény ezen határozott intézkedésének, általánossá kezd válni a fővárosban azon törvényellenes állapot, hogy jogaikat kereső cselédek illetékes hatóságuk, az alkapitányságok által a kir. jbíróságokhoz küldetnek, mely utóbbi helyeken a cselédtörvény intézkedéséhez képest — a mennyiben az 1868. évi LIV. t.-cz. 93. §-nak k) pontja hatályon kívül helyeztetett — panaszaik meg nem hallgattatnak, hanem illetékes hatóságukhoz utasíttatnak, ahová azonban hiába fáradoznak, mert mindannyiszor az amúgy is óriási ügyforgalom mellett roppant munkával elhalmozott járásbíróságokhoz küldetnek. így a jámbor ügyefogyottak keresve az igazságot járnak-kelnek Pontiustól Pilátusig és hasztalan, mig végre is belátják, hogy nincs sikere fáradozásuknak s a dolgot abban hagyják. Tekintve azon igen figyelemre méltó körülményt, hogy Budapest fővárosnak lakossága a háromszázezret meghaladja, az igazságszolgáltatást kereső nagyszámú cselédséggel szemben az alkapitányságoknak a cselédtörvény helyes alkalmazását s a lehető leggyorsabb eljárást kellene foganatba venni, s evvel nemcsak hivatalos tisztöket töltenék be, de a cselédség közt oly gyakran elharapódzó számos rendőri kihágásoknak is eleje vétethetnék, mi egyúttal a közerkölcsiség hasznára is válnék. Tudva levő, hogy a cseléd és gazda közt felmerülő vitás kérdések s a követelési jog körébe eső ügyletek, tehát a szolgálati bérek feletti bíráskodás is, az alkapitányságok hatáskörébe esik; csak a gazda és cseléd között szolgálati szerződési viszonyból támadt kártérítési kérdések felett azon bíróságok — tehát a fővárosban nem a ker. alkapitányságok — Ítélnek, melye.; a fenálló, törvény szerint a kártérítési összegek nagyságához képest illetékesek. Óhajtandó volna tehát, hogy vé»re-valahára a fővárosban a ker. alkapitányságok az 1876. XIII. t.-cz. szigorú megtartására s végrehajtására utasíttassanak. Soltész Lajos. — Az Olasz jogászok közt még folytonosan nagy vita és élénk eszmecsere tárgyát 'képezi a mult őszkor nálunk is megfordult Crispi volt miniszter esete, a ki ellen a kettős házasság büntette miatt vád