Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 14. szám - A gyámsági törvény 254. §-ának értelmezéséhez - Észrevételek "az 1875. XXXVI. t.-cz. hatályon kivül tételéről, valamint az 1871: VIII. és IX. t.-czikkek némely intézkedéseinek módosításáról szóló igazságügyminiszteri törvényjavaslat felett

— 110 — n a k adott elsőbbséget s idővel a közvetlen szóbeliség annyira kiszorittatott a törvénykezési gyakorlatból, hogy midőn kikerülhetlennek mutatkozott néha mégis alkalmazás i. valóságos irtózattal vétetett foganatba a szokatlanná vált functió: námnk még különféle más okok is szólnak a felebbviteli eljárás ezen módja ellen. A ki nem akar örökre lemondani arról, hogy más civilisált és nem civilisált államok példájára hazánkban is meghonosittassék valaha^ a közvetlen szóbeliség, annak óhajtani kell, hogy legalább azon csekély tér melyen most a közvetlen szóbeliség még mozog, megtartassék, sőt tágittassék mert csak igy érhető az el, hogy az Írásbeliségben nevelt biró és ügyvédi kar a közvetlen szóbeliségre kiképezhesse magát. A ki nem akarja, hogy azon bizalom, mely a fegyelmi törvények lelkiismeretes és nyilvános gyakorlata folytán 1871. óta a biróságotc iránt a közönségben ébredezni kezd. ismét elfojtassék, annak lehetetleniteni kell azt, hogy oly eshetőség történhessék meg, miszerint valakinek ügye azalatt, mig ő a tárgyalásra várt, tudta nélkül elbíráltassák s a fél azon jogától, hogy sérelmét előadhassa, bizonyítékaira mutathasson tanuk tekintetbe vételéről meggyőződhessék, megfosztatván, az igazságszolgáltatás részlehajlatlanságát kétségbe vonhassa. Már pedig a javaslat 9-ik szakasza, bár láthatólagosan azt kívánja elérni, hogy költség és munka kiméltessék — mindezekre tág tér fog nyitni. Az előadó át fogja tanulmányozni az iratokat s részint költségkímélés, részint könnyebbség kedvéért hajlandó lesz mindannyiszor az ügyet az iratok alapján előadni s eldöntetni. Vagy fog azután a fegyelmi bíróságnál is azon az írásbeli eljárásban majdnem kikerülhetlen szokás beharapódzni, hogy az előadó ez iránybani (t. i. hogy nem kellenek a tanuk és felek) nézete lesz mindig az irán>tadó, vagy pedig nem, s ezen kérdés eldöntése előtt fogja kívánni a fegyelmi bíróság az összes iratok felolvasását, hogy maga győződhessék meg az előadó e tekintetbeni véleményének helyes vagy nem helyes voltáról. Az első esetben gyors lesz ugyan a procedúra, de el lesz temetve az alaposság; az utóbbiban pedig elégszer fog beállhatni ugyan annak szükségessége, hogy az ügy ilyetén előadása után a tanuk és felek beidézése mégis elrendeltessék, de akkor azután kétszer kelletvén ugyanazon ügyet végig hallgatni, egyszer az akták és egyszer a szóbeli előadások alapján: épen ennek elkerülése végett fog a fegyelmi másodbiróság írtózni a szóbeli tárgyalás elrendelésétől. Hogy tehát egyrészről költségkímélés tekintetéből ne kellessék mégis tanukat oly esetekben is beidézni, midőn az épen feleslegesnek mutatkozik, de nem is kívánja senki sem, s másrészről a feleknek még is meg legyen hagyva a mód. hogy ügyök mikénti felülbírálását mindenkor ellenőrizhessék, az iratokban levő adatok mikénti constatálását figyelemmel kisérhessék, azokra észrevételeiket megtehessék s lényegtelennek látszó körülményekre is a felebbviteli fegyelmi biróság figyelmét felhívhassák: a javaslat 9-ik §-át vagy egészen elhagyan dónak vagy pedig legalább oda módositandónak véljük, hogy a szóbeli tárgyalás mindenkor megtartandó a felekkel, s atanuk és szakértők mellőzése csakakkor történhetik meg, liaa felek egyike sem kívánja beidéztetésüket, s abiróságis teljesen tisztázottnak és kim eritettnek látja az ügyet a felterjesztett periratokban. Az I. pont alatti czél elérésére tervezett intézkedésnek tartjuk a javaslat azon rendelkezését is, melynél fogva az 1871. VIII. t.-cz. 22. §-át akként tartja módositandónak, hogy a fegyelmi büntetések közé 4-ik helyen az ^áthelyezés* büntetését is felveszi. Nemcsak hogy kifogást nem lehet ez ellen tenni, de el kell ismerni, hoay azzal valóságos hézag pótoltatott, amennyiben ezen büntetés okvetetlenül szükséges néhol arra, hogy azon biró, ki csekélyebb fegyelmi vétségek által is főnökével, birótársaival, alárendeltjeivel vagy kisebb helyeken a társasággal szemben oly viszonyba jöhet, hogy ennek folytán birói hivatásának üdvös gyakorlásában tetemesen korlátozva van és azon helyen esetleg hosszabb időn át képtelen talán az igazságszolgáltatás érdekében annyi haszonnal működni, amennyit más viszonyok között az előzmények által meg nem bénitott tevékenységével «redményezhetne, az igazságszolgáltatásnak még is megtartassék, de anélkül, hogy a viszonyok alatt maga az igazságszolgáltatás érdekei szenvedjenek. Azt is osztjuk, hogy ezen büntetés mint 4-ik fokú fegyelmi büntetés állíttatik fel, valamint hogy akár mint önálló, akár mint mellékbüntetés alkalmaztathatik, mert mig egyrészről lehetnek esetek és körülmények, melyek e büntetés alkalmazását sulytóbbá teendik mint az egyszerű pénzbüntetést, már csak azért is, mert anyagi áldozatokkal is jár, lehetnek másrészről oly esetek is, melyek kívánatossá teendik ugyan az »átbelyezés« alkalmazását, az önmagában azonban, inert a biró is elkivánkozhatik azon helyről, épen nem fog képezni az illetőre büntetést; addig másrészről lebet, hogy a fegyelmi vétség oly csekély és oly természetű, hogy azzal még a büntetés egy más nemét is összekapcsolni tulszigoru lenne. Teljesen osztjuk tehát a javaslat azon álláspontját, hogy a fegyelmi biróság belátására legyen bizva, vajon concret esetben az ^áthelyezést* mint egyedüli vagy mint mellékbüntetést tartja-e helyesebben s a fegyelmi vétség mérvének és körülményeinek megfelelően alkalmazandónak. Mielőtt a javaslatnak a birói felelősségről szóló törvény módosítására vonatkozó intézkedéseire tett észrevételeinket befejeznők, lehetetlen az 1871. VIII. t.-cz. még egy hiányára nem utalnunk. Ezentörv. €2-ik §-nak a) b) c) d) pontjai meghatározzák azon eseteket, melyekben a panaszlott hivatalától felfüggesztendő. Ezekben a d) pont szerint akkor is felfii"gesztendőnek rendeltetik az illető, »ha ellene csőd nyittatott vagy pazarlás miatt gondnokság alá helyeztetett*. Nézetünk Sze. rint ezen esetek közé okvetlenül az JS felveendő lenne, ha az illető mint elmebeteg gondnokság alá helyeztetett. Ezen torv. 165-ik .a felsorolja azon eseteket, midőn a felfüggesztés megszüntetendő, de arról hogy mi történjék a csőd vagy gondnokság ala helyezés íolyt&n felfüggesztett biröval. nincs semmi intézkedés téve. Rendelkezés lenne tehát teendő a csőd'vagy gondnokság miatt felfüggesztettekre nézve a felfüggesztés mikénti megszüntetése iránt is. Ami a II. alatti czélt, vagyis azon intézkedéseket illeti, melyek az 1875. XXXVI. t.-czikkhez hasonló törvények alkalmi alkotását a övöre nézve szükségtelenné tegyék, ilyenül kell tekintenünk a javaslat IG-ik g.&t, mely a biró áthelyezhetőségére vonatkozó 1871. IX-ik t.-cc. 1-ső §-ához az ott felhozott a) és b) pontokon felül a következő pontot teszi: »c) ha a biró személyes viszonyai vagy egyéb fontos körűimények a bírónak addigi állásán való üdvös működését lehetetlenné s ennélfogva a birói hivatal érdekében kívánatossá teszik*. Már az 1871. IX. t.-cz. 1-ső §-ának a) pontja olyan, mely alkalmas arra, hogy a biró elmozdithatlanságát illusoriussá tegye, aroenynyiben az igazságügyi kormánynak mindig módjában lesz »a bírósági szervezet törvényhozási változtatását* foganatba venni. Az igazságügyi kormány is csak a parlamenti többség kifolyása levén, aligha képzelhető oly eset, hogy valamelyik igazságügy-miniszter a birósági szervezet változtatását a törvényhozásnál keresztül ne vihesse, csak plnusibilisnek látszó indokot tudjon felhozni. Mindenkor attól fog tehát függni a »birói át nem helyezhetőség*, vajon egy uj igazságügyminiszter nem fogja-e az előde által változtatott birósági szervezetet hely. telennek, ismét változtatandónak vagy az előbbi állapotba visszahelyezendőnek tartani. S hogy a birósági szervezetben való ily változtatások utóvégre is a birói függetlenség és elmozdithatlanság teljes megingatására ne vezethessenek, csak az egymásután következő igazságügyminiszterek esetleges tapintatától lesz függővé téve. Ez pedig ellenkezik azon alapelvével az alkotmányos államoknak: »hogy nem személyekre, hanem intézményekre kell fektetni az állam létalapjait*, s hogy >a birói függetlenség lehetőleg távoltartandó a változó politikai áramlatok hullámaitól.* Mivel azonban viszonyaink nem tekinthetők még teljesen consolidáltaknak a birósági szervezet terén, s miután a birósági szervezet törvényhozási változtatása még sem oly eszköz, melylyel valamely igazságügyminiszter nyomósabb indokok nélkül élhetne, az 1871. IX. t.-cz. 1. §-a pontjának eltörlésére még nem tartjuk az időt megérkezettnek. De annál nagyobb aggodalmunk van a jelen javaslat 10. §-ába felvett intézkedés törvénynyé emelése ellen ; mert »a biró személyes viszonyai vagy egyéb fontos körülmények* oly tág és fixirozatlan fogalmak, hogy nem is képzelhető eset, ha valamely igazságügyminiszter egy neki nem tetsző vagy az esetleges kormány kívánságait nem teljesítő birót onnét, ahol neki feltétlenül engedelmeskedő elemekre van szüksége, eltávolítani akar, hogy zavarba jöhessen egy a fentebbi szakasz alá vonható indok feltalálásában. Különösen ha tekintetbe vétetik, hogy ennek megítélése tisztán a minisztertől függne, s hogy az országgyűlés, melynek többsége a minisztert hordja, még interpelláltatás esetében is aligha mindig meg nem fog elégedai minden tüzetes vizsgálat nélkül egy plausibilisnek látszó indok közlésével, — a javaslat 10.—12. §§-aiban czélba vett intézkedést oly veszélyesnek tartjuk a birói független s é g r e n é z v e, mely egyértelmű lenne az 1871. VIII. és IX. t.-czikkek teljes eltörlésével. Ha fontolóra vétetik, hogy némely biróra az áthelvezés esetié" oly büntetéssé válhatik, amely a hivatalától való elmozdítással majdnem egyértelmű, s miután az »áthelyezés* a fegyelmi büntetések legsulyosabbikául fel is vétetett a javaslat 2. §-ába, s kétségtelenül alkalmaztatni is fag, arra nézve, a ki nem akarja az »áthelyezést«, ténvleg mindig büntetés lesz is az, de az lesz a közönség szemében is:' lehetetlen elzárkózni azon meggyőződés elől, hogy ezen szakasz bizonyos körülmények között a birói függetlenség megingatásának legveszélyesebb, mert ellenőrizhetlen, eszközévé válhatik. Nézetünk szerint tehát ajavaslat 10 12. §§-ai abbój el hagyandók lennének. Épen mert az ^áthelyezést* a fegyelmi büntetések sorába felveendőnek tartjuk, nem oszthatjuk ajavaslat 13. §-ábdn foglalt intézkedés helyességét sem, mert egyrészt azáltal, hogy az »áthelyezés< fegyelmi büntetésnek nyilváníttatott, megegyeztethetleiiné válik azzal az, hogy a kötelességeit pontosan teljesítő biró, habár ideiglenesen de mégis akarata ellenére, administrativ uton is áthelyezhető Tegyen. Tagadhatlan, hogy bár utazási költségei megtéríttetnek s bár »rendes fizetése felének megfelelő működési pótlékot is* nyerend lehetnek esetek, hogy az akarata ellenére való ilyen időleges áthelyezés tényleg érzékenyen íogja bántani a birót, sőt ha családos ember annak hat hónapra való elhagyása anyagi kárával is fog járni. S bizonyos az is, hogy elégszer a közönség szemében is büntetésnek fog feltűnni ami pedig az ülető biró iránti bizalmat nem kevéssé ingathatja meg. Ha már most tekintetbe vétetik az is, hogy ezen administrativ intézkedés csak azokat sújthatná, a kik teendőiket pontosan elvégezvén, hátralékban nincsenek s azokat, akik hanyagok és lassú munkásak, soha, lehetetlen a javas lat 13. §-anak ezen alakban való megtartását üdvösnek tartani. Mmdpedig nem lehet kétség afelett, hogy módjában lesz az-