Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1877 / 8. szám
66 hajtásilag bejegyezett kamathátralékokat a tökével egyenlő elsőbbség a bejegyezésben kitüntetett időtől számítva a tétel rangsorában illeti«. Miután azonban a kamatok a tőkével egyenlő elsőbbségének három évre történt meghatározása főleg az elévülési elven alapszik és minden elévülés bizonyos jogcselekvények által félbeszakítható, ennélfogva az albizottság a jelzálogos hitelezőnek azon jogot véli megadandónak, hogy a három évnél tovább járó kamatokra nézve is a tőkével egyenlő elsőbbséget az által biztosíthassa magának, j hogy az első három éven belül jelzálogos követe- ; lését beperli és ezt telekkönyvileg feljegyezteti, a j végrehajtási eljárásban azonban ne késedelmes- ' kedjék. Ennélfogva az albizottság a 21. §-hozmég j azon pontot indítványozza hozzáteendőnek: ; »Ha a hitelező jelzálogos követelését beperli és i ezt telekkönyvileg feljegyezteti, a kamatok a tőkével egyenlő elsőbbséggel a bejegyzés napjától bírnak, de csak a mennyiben a hitelező a pert és végrehajtást szakadatlanul folytatja«. A 28. §-ra nézve az albizottság azon véleményének ád kifejezést, hogy a hagyatékhoz tartozó ingatlanokra nézve az uj szerző a maga jogát csak akkor jegyeztethesse be közvetlenül az örökhagyó után, ha az elidegenítés a hagyatéki bíróság közbejöttével történt, és ugyanazért ezen §-nak igy kellene szólani: »Ha hagyatékhoz tartozó ingatlan vagy telekkönyvi jog a hagyatéki bíróság közbenjöttével elidegenittetik, a szerző jogának bejegyzését az örökhagyó után közvetlenül eszközölheti«. A 30. §-ban az örökös hitelezőinek megengedtetik, az örökös elleni követeléseik erejéig az örökölt ingatlanokra még akkor is bekebelezést vagy előjegyzést kieszközölhetni, ha az illető ingatlan az örökös nevére még írva nincsen, csakhogy ezen telekkönyvi bejegyzésnek hatálya csakis attól tételeztetik fel, hogy az illető ingatlan az örökös nevére irassék. Ezen §. 2-ik pontjában azonban azon intézkedés foglaltatik, hogy ha az örökös átíratása előtt másra ruházta át jogát, azon esetben, ha az örökös elleni zálogjogi bekebelezés az örökjognak másra való átruházása után történt, a 3-ik szerző mégis a zálogjognak törlését kérheti. Az albizottság azonban ezen törlést csak úgy találná czélszerünek, hogyha az örökösödési jognak átruházása csakis közokiratilag bi- zonyittathatnék be, mert különben az illető okiratok antedatálása által a jóhiszemüleg szerzett zálogjog könnyen meghiusitható lenne. Azonkívül a harmadik szerzőnek engedett azon jog, hogy a törlést kérheti, annyiban nem felel meg az igazságnak, a mennyiben a törlésnek egyszerű kérelmezése esetében a hitelezőnek alkdÜom nem is nyujtatnék, az örökösödési jognak történt átruházását kifogásolhatni, és ugyanazért az albizottság szükségesnek találná, a törlést csakis kereset utján megengedni. Ennélfogva a 30. §. 2-ik pontjának igy kellene szólani: »Ha azonban az örökös átíratása előtt közokiratilag másra ruházta át jogát, azon esetben, ha ezen átruházás a hitelező biztosítási kérvényének beadása után történt, a fenebbiek szerint bejegyzett hitelező szerzett jogát nem sértheti; ha pedig az átruházás előbb történt, a harmadik szerző a törlést kereset utján kérheti. Ez esetben azonban az átruházás közokirattal igazolandó. A többi örökösök is kérhetik a törlést, ha kimutatják, hogy az illető örökösre a hagyatékból örökrész nem szállott. Törvényes osztályrészre ezen §. értelmében bejegyzésnek nincsen helye«. A 32. §-ban az albizottság azt nem látja kifejezve, hogy csak eredeti okiratok alapján engedtetnek meg a bekebelezések és előjegyzések és ugyanazért az albizottság ezen §. 1-ső tételében még a szót: »eredeti« okiratok alapján engedtetnek meg — felveendőnek indítványozza. A 37. §-ban elvileg kimondatik, hogy a bekebelezésnek alapjául szolgáló okiratokon előforduló aláírásoknak hitelesítve kell lenniök, és azon körülményt vevén tekintetbe, hogy az eddigi hitelesítési közegek az ezen törvényes intézkedés folytán halmozódó hitelesítések teljesítésére elégtelenek lesznek, a 38. §. ezen hitelesítés teljesítésére: 1) egy bírói tagot vagy kir. közjegyzőt, 2) a köz- igazgatási szolgabirót vagy békebirót, 3) a község elöljáróját vagy helyettesét és a községi jegyzőt, és 4) két ügyvédet is jogosít fel. Az albizottság átlátja ugyan a hitelesítési közegek szaporításának szükségességet, de a 38. §-han felsorolt közegek közül mindenek előtt a község elöljáróját vagy helyettesét és a községi jegyzőt, kihagyandó- nak véli azon oknál fogva, mert sopronmegyei általános tapasztalások elég bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a községi elöljárók a kellő műveltséggel nem bírnak oly igen lényeges hivatalos cselekvény teljesitésére, eltekintve attól, hogy még számtalan községben még oly elöljárók is léteznek, kik írni sem tudnak. De a lakosság legalsóbb rétegei közül, és ugyanezek által választott községi elöljáróság cselekményei a dolog természeténél és a tapasztalás által nyújtott adatoknál fogva erkölcsileg sem bírnak a megkívántaié hitelességgel, s az ily hitelesítés alig örvend bármily vidéken, ezen kamara területén legalább egyáltalán nem, oly tekintélynek, melyben a telekkönyvi hitel megnyugvást találhatna. A bírói tagokat illetve pedig az albizottság czélszerünek vélné, a hitelesítés teljesítése jogával csakis a kir. járásbirákat vagy albirákat és a törvényszéknek csak azon bi- ráját felruházni, ki a telekkönyvi teendőkkel van megbízva; mert a hitelesítés valamennyi bírói tag által való teljesítése által az úgyis egyéb bírói teendőkkel tulhalmazott bírák a tiszta bírói teendőkben akadályozva lennének. De eltekintve ettől, a collegiális bíróság tagja egy maga sem hivatalt nem képvisel, sem hivatalos pecsétet nem viselhet, s igy a hitelesítés kellékeit sem teljesítheti és végre a hitelesítő bíró per esetében mint érdekelt fél akadályozva lenne mint biró közreműködni. Ennélfogva a 38-ik §-nak úgy kellene szólani: »Az előbbi §. c) pontjában előirt hitelesítést teljesítheti: 1. a kir. közjegyző, járásbiró, albiró és a telekkönyvi teendőkkel megbízott törvényszéki biró; 2. a közigazgatási szolgabiró vagy békebiró és 3. két ügyvéd stb. stb. A 39. §-ban felsorolt közokiratok közül a d) pontban csak valamely közhatóságnak végrehajtó határozata emlittetik, holott a közhatóságok csak a legritkább esetekben hoznak végrehajtás alapját képező határozatot, mely inkább a bíróságok hatáskörébe tartozik. Azonkívül ezen d) pontban »biróilag jóváhagyott« vagy megállapított vételárfelosztások, »végrehajtásilag elárverezett ingatlanokról kiadott átadási okiratok« és hagyatéki ingatlanokra vonatkozó birtokbizonyitványok is soroltatnak fel oly köziratoknak, melyek alapján a bekebelezés eszközölhető; már pedig ezen említett közokiratok legalább a jelenleg érvényben lévő perrendtartás szerint nem léteznek, annál kevésbbé szolgálnak közvetlenül alapjául a bekebelezésnek, mert a végrehajtás utján teljesített árverések esetében az átíratás a vevő részére hivatalból történik, úgy szinte hagyatéki ingatlanokra nézve a perrendtartás szerint birtokbizonyitványok ki nem állíttatnak, hanem a tulajdonjog az örökös részére szinte hivatalból kebeleztetik be. Ennélfogva a 39. §. d) pontjának úgy kellene szólani: »Egyéb okiratok, melyek valamely bíróság vagy közhatóságnak végrehajtható határozatát tartalmazzák. Ide tartoznak: jogerejü ítéletek és végzések«. A 40. §-ban a 32. §-ban kimondott jogelv ellenére az egyoldalú nyilatkozatok elégségeseknek mondatnak a tulajdonjognak bekebelezése eszközlésére még akkor is, ha a jogczim megemlítve nincs. Ezt azonban az albizottság nem helyeselheti, mert úgy a tulajdonjog mint egyáltalán minden dologbani jog szerzésénél a jogczimnek megnevezése egyik leglényegesebb feltétel. Miután azonban ez elvet az albizottság is csak kijátszások elkerülése czéljából, s csak azon határokon belül, melyeke czéltbiztosítják,kívánjafentartani, véleménye szerint a 40. §-nak úgy kellene szólani: »Tulajdonjog bekebelezése egyoldalulag kiadott elismervény (bevallás) alapján is eszközölhető, melyben valaki ingatlanát másra átruházottnak jelenti ki és a telekkönyvi bekebelezést engedi meg. Ily bevallás érvényéhez azonban közjegyzői okmány szükséges«. A 42. §-ban az mondatik, hogy meghatalmazó ellen bekebelezés ezenkívül csak az esetben rendelhető el, ha az általa kiadott meghatalmazás vagya meghatalmazott jogügyletről szól vagy ha annak kiállításától a kérvény beadásáig egy év még le nem folyt. A »vagy« szócskának kétszeri j előfordulása folytán ezen §-nak azon értelme is le- I hetne, hogy általános, különösen ügyvédi meghatalmazások alapján is, és különös meghatalmazás alapján azon esetben is elrendelhető volna valamely telekkönyvi bejegyzés a meghatalmazó ellen, ha ennek keltétől a kérvény beadásáig egy vagy több év lefolyt volna is. Ez azonban nem egyezne meg az ezen §-ban foglalt intentióval. Másrészt azonban a meghatalmazvány egy évnél hosszabb időre való érvényességét az esetben a törvény nem tagadhatná meg, ha a meghatalmazó a meghatal- mazványban annak érvényét hosszabb időre határozottan kiterjeszteni akarná, és ugyanazért az albizottság nézete szerint a 42. §. 2-ik pontjának úgy kellene szólani: »Meghatalmazott által kiadott okirat alapján a meghatalmazó ellen bekebelezés ezenkívül csak az esetben rendelhető el, ha az az által kiadott meghatalmazvány meghatározott jogügyletről szól és ha annak kiállitásától a kérvény beadásáig egy év még le nem folyt, kivéve ha a különös meghatalmazás kifejezetten annál hosszabb időre adatott ki«. A 48. §. b) pontjában az előjegyzés igazolására nézve egész általánosságban van mondva, hogy a 46. §. esetében az igazolás az előjegyzett bírói határozat jogerőre emelkedéséről szóló kimutatás alapján történik. Miután azonban valamely birói határozat jogerőre emelkedésének meg- birálása egyedül és kizárólagosan csak a per bírája hatáskörébe tartozik, az albizottság szükségesnek tartaná ezen pontban kiemelni, hogy a jogerőre emelkedésről szóló kimutatás a per bírája által adandó ki és ennélfogva az albizottság nézete szerint a 48. §. b) pontjának igy kellene szólani: »A 46. §. esetében az előjegyzett birói határozatjogerőre emelkedéséről a per bírája által kiadott tanúsítvány, vagy az illetékes hatóságnak a követelés fenállásáról szóló jogerejü határozata, és a mennyiben a 46. §. d) pontja esetében az előjegyzés a vételár lenemfizetése miatt rendeltetett el, ezen lefizetést tanúsító okmány alapján«. Az 50. §. oly esetben, ha a tulajdonjog a 38. §-ban előszabott Hitelesítés hiánya miatt rendeltetett el, a telekkönyvi hatóságot azon teendővel ruházza fel, hogy az igazolást hivatalból eszközöltesse és e czélból az előjegyzési végzésben egyúttal a feleknek tárgyalási határnapot tűzzön ki, melyen az aláírások valódisága iránt a feleket meghallgatván, ha ezt elismerik, az előjegyzést igazoltnak mondja ki. Az albizottság ezen egész intézkedést czélszerütlenek tartja azon oknál fogva, mert mihelyt a törvény a hitelesítési közegek szaporításáról épen a 38. §-ban eléggé gondoskodott, a telekkönyvi hatóságot még az aláírás valódiságának kiderítése iránti tárgyalással is terhelni, annál szükségtelenebb volna, minthogy az aláírások valódisága épen a 38. §-ban előirt módon bíróságon kivül is könnyen begyőzhető, s a félnek, ha könnyebbségére esnék, épen ezen §. értelmében a telekbiró általi hitelesítési jog mindenkor fenma- rad. Az albizottság tehát az egész 50. §-t ki- hagyandónak véli. Az 52. §-ban elvül kimondatik, hogy az igazolási perben nemcsak a követelés valódiságát, hanem a követelés szerzési jogczimét és terjedelmét is bizonyítani kell. Tekintve azonban, hogy lejárt követelésekre nézve már a törvény is zálogjogot ád, és tekintve, hogy az 51. §. utolsó pontja azon esetben, ha az előjegyzési jog iránt az előjegyzési kérvény benyújtásakor már per folyik, külön igazolási pernek megindítása nem szükséges, mi által már megengedtetik, hogy a zálogjog szerzési jog- czimének bebizonyítása az igazolásnál okvetlenül nem szükségeltetik, ennélfogva az albizottság igy véli módositandónak ezen §-t: »Az igazolási perben alperes kérheti, hogy a zálogjog megszorittas- sék, ha a szerződési lekötés esetén kivül több tárgyra eszközöltetett ki, mint a mennyi a követelés törvényes biztosítására szükséges«. Az 53. §-bau a bizottság az előjegyzés nem igazolása miatti törlési kérvényhezi jogot nemcsak annak, a ki ellen az előjegyzés kieszközöltetett, hanem jogutódjainak is kifejezetten megadandónak véli, a miért is ezen §-nak igy kellene szólani: »Ha az előjegyzés kellő időben nem iga- zoltatik, az, a ki ellen az előjegyzés kieszközöltetett, vagy annak jogutódjai annak törlését stb.« Az 58. §-ban foglalt »engedmények« kifejezés helyett — miután nem az engedmények, ha