Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1877 / 8. szám
Hatféle módja annak, miként nem kell a bagatell-ügyek kérdését megoldani. A ház osztályainak előadóiból alakult központi bizottság előttünk fekvő jelentésében megtaláltuk mindezt a bat módot. Mulatságosabb beszámolás valamely törvényjavaslat felől még nem történt, mint milyennel a központi bizottság most készül kedveskedni a t. háznak. Ez a hatféle mód azonban mégis hasznosnak bizonyulhat, mert ha hat módról világosan be van bizonyítva, hogy azokon az apró ügyek kérdését nem lehet megoldani, a t. ház bölcseségéről felteszszük, hogy akkor csak megtalálja a hetedik, az igazi utat, melyet azonnal felfedez, mihelyt elveti a központi bizottságnak mind a hat véleményét. A központi bizottság többsége kirekeszti a békebirák sorából a kir. járásbirákat, s csak a szolgabirákra, községi és törvényhatósági békebi- rákra akarja ruháztatni a békebirói tisztet, fen- tartja az ügyvédi képviseletet, s a békebirói eljárás után a sommás per útját. A kisnbbség ezen főbb pontok ellen ö t különvéleményt nyújtott be. Az I. sz. különvélemény a szolgabirák ellen támad, s a kir. járásbirákat is fel akarja ruházni békebirói hatáskörrel. A II. sz.különvéleménynek pedig a törvényhatósági békebirák ellen van kifogása, s a javaslatnak ezekre vonatkozó intézkedéseit akarja törülni, mert fél a bíróságok concur- rentiájától, s attól tart, hogy a biróságok többfélesége nem csak bonyolultabbá teszi az igazságszolgáltatás rendszerét, de egyszersmind úgy a jogbiztosságnak, mint az igazságügyi administra- tiónak hátrányára szolgál. De alig, hogy ez az okos gondolata támad, rögtön beleszeret a falusi birákba s ezekért tör lándzsát. A III. különvéleménynek az ügyvédi képviselet ellen van kifogása, s nincs tetszésére, bogy a többség megváltoztatta a jogügyi bizottság idevonatkozó intézkedéseit, melyekre, néhány uj kibúvó ajtó kinyitása mellett, vissza is tér, s a meghatalmazott általi képviselet megszorítása mellett harczol. A IY. különvéleménynek nem kell sommás perut a békebirói eljárás után, mert hát igy a perek menete annál hosszabb és költségesebb lesz, ami igaz is. Mivel azonban a békebiró Ítéletét még sem akarja végérvényesnek megdecretálni, némi alapos gyanút táplálván a jogbiztosság veszélyeztetésére nézve, hát úgy gondolja, hogy egy felebbezés mégsem fog ártani extra dominium. A visszafelé exequálásnak ilyen formán tagadhatatlanul szép jövője nyílik. Az V. számú különvéleménynek a nagy községek békebiráira van pique-je. De ezentúl minden elképzelhető békebiróval kiengesztelődik. Sőt megembereli őket 50 helyett 100 forintig. Az ügyvédi képviseletet nem akarja ugyan kizárni, de korlátozására a többség határozatával egyértelműben practikus módot kínál, mely abból áll, hogy az ügyvéd sem felétől, sem ellenfelétől nem követelhet díjazást. Egy szóval, a szöget mindenképen fején találja. De jó is lesz, ha majd az ügyvéd előre adóslevelet vesz felétől, melynek alapján — természetesen ál-jogczimen — egy perből kettőt esinálhat. Legnevezetesebb azon indítvány, melyet a perorvoslatokra nézve tesz. A sommás perutat a Nro IY. véleménynyel megegyezve szintén kizárja ugyan, de a felebbezést nem a törvényszékhez, hanem az alispánhoz utalja. Though this be madness, yet there is method in it. Ebben legalább van következetesség. Kár azonban, hogy mindjárt az alispánok szaporítására is nem tesz indítványt. Boldog országgyűlés, már most csak válogass. Meg vagyunk győződve, hogy különféle keresztezések által még ritkább speciesek állíthatók elő. Csak az fájlalható, hogy a londoni madárkiállitást holnapután bezárják s e ritka hazai tollasokkal már nem nyerhetünk érdempénzt. »Ellenőr«. A soproni ügyvédi kamara véleménye a telekkönyvi törvényjavaslat tárgyában. (Folytatás.) A 18. §. összeállítása nem oly világos, mint az érvényben lévő telekkönyvi rendelet 57. §-a és épen azért az albizottság a 18. §. 1-ső bekezdése helyett a jelenlegi telekkönyvi rendeletnek 57. §-át véli elfogadandónak; a 18. §. 2-ik bekezdése pedig változatlanul megmaradhatna. A 20. §-ban kimondatik, hogy valamely követelésért nyert zálogjog csak annyiban terjed ki a beperlési és végrehajtási költségekre is, a menynyiben ezen költségek a tőke egy ötödét meg nem haladják. Ezen feltételt azonban az albizottság elfogadhatónak nem véli, mert ezen megszorítás folytán a kisebb összegeknek ingatlanokból való behajtása teljesen lebetlenné tétetnek, kivált a végrehajtói intézmény igen költséges voltánál fogva, és tekintetbe véve azon körülményt, hogy az árverési hirdetmények a hivatalos közlönyben való közhírré tétele után fizetendő dij 17 írtra rúg és igy a 2 árverési batáridő közhirrététele után. már maga is 34 írttal lenne fizetendő, a beperel- tetési és végrehajtási költségek a legtöbb esetben legalább is 90—100 írtra rúgnak. — A fenebbi korlátozás folytán tehát az 500 írton alóli követelés ingatlanokból csak úgy lenne behajtható, ha maga felperes — a mennyiben a birtok esetleg túlterhelve volna — a bepereltetési és végrehajtási költségeket sajátjából viselné; már pedig a hitelezőtől követelni nem lehet, hogy ő kisebb p. o. 50, 100 és 200 frtnyi követeléseknél azon oknál fogva, mert a felmerült költségek csak */5 része bírna az ő követelésével egyenlő elsőbbséggel, követelésének nagy részét a költségeknek */5 részbeni sajátjából való viselése folytán elveszsze. Az albizottság tehát a 20. §. végpontját, a mely igy szól: »azonban ezen költségek a tőke egy ötödét meg nem haladhatják« egészen kihagyan- dónak véli. A 21. §. megadja a bekebelezett tőkekövetelés utáni kamatoknak a tőkével egyenlő elsőbbséget, és pedig hat százalék erejéig három évre, annál magasabb kamatlábnál pedig csak egy évre. A törvénynek ily rendelkezése folytán a jelzálogos hitel igenis veszélyeztetnék és egyáltalán a már rég eltörölt uzsora-törvény ismét életbe hozatnék. Már pedig honunkban alig, de Sopronmegyében épen nem létezik egy pénzintézet, mely képes lenne hat százalékos kamat mellett kölcsönöket kiadni, és ennélfogva a legkárosabb következményekkel bírna a jelzálogos hitelre nézve oly intézkedés, a melynél fogva a hat százalékon túli kamatoknak kevesebb jog adatnék mint a hatosaknak. Az albizottság ugyan már nemzetgazdászati szempontból is helyesli, hogy a kamatoknak a tőkével egyenlő elsőbbsége egy bizonyos időtartamra korlátolva legyen. De ezen időtartam a kamatlábtól függővé téve ne legyen, és ennélfogva a 21. §. 1-ső pontjából a kamatlábra való tekintetet égé. szén kibagyandónak véli, a miért is ezen §. 1-ső pontjának igy kellene szólani: »A tőkével egyenlő elsőbbség illeti meg a szerződéses és törvényes kamatokat három évre«. Ugyanezen §. 2-ik pontjában a beperlés és marasztalási Ítélet kelte vagy az árverés vagy csőd- nyitás napja mondatik azon időpontnak, melytől a tőkével egyenlő elsőbbséggel biró három évi kamat visszaszámítandó. Az albizottság azonban a beperlés vagy marasztalási Ítélet keltét, vagy az árverést oly időpontoknak nem tartja, melyek a hitelezőkre nézve oly biztos számítási alapul nem szolgálnak, mint a vételárfelosztási nap, és ugyanazért czélszerüebbnek tartaná, hogy a háromévi kamat a vételárfelosztás vagy csődnyitás napjától visszaszámittassék, a miért is a 21. §. 2-ik pontjának úgy kellene szólani: »Ezen három év a vételárfelosztás vagy csődnyitás napjától vissza felé számítandó«. Ugyanezen §. végpontja azt mondja, hogy megítélt és végrebajtásilag bejegyzett kamathátralékot a tőkével egyenlő elsőbbség a bejegyzésben kitüntetett időtől számítva illeti. Ezen végpont az albizottság nézete szerint csakis oly követelésekről szól, a melyek épen csak valamely jogérvényes ítélet alapján végrehajtás utján beke- beleztetnek a nélkül, hogy már előbb is jelzálogilag biztosítottak volnának és miután az ítéletben egyszersmind a járulékok is és különösen az ítélet hozataláig lejárt kamatok is liquidáltatnak, igen természetes, hogy ily esetben a kamathátralékok is, habár három évnél régiebbek, a tőkével egyenlő rangsorozattal bírnak, mert ezen intézkedés már a dolog természetéből is folyik. Nehogy ezen végpont az 1-ső pontban említett esetektől való eltérésnek vétethessék, az albizottság czélszerünek tartaná, ezen végpont elé következő szavakat tenni: »magától értetődik, hogy« megítélt stb. De miután ezen végpontból még sem vehető ki egészen világosan, hogy melyik rangsorban illeti meg az elsőbbség a kamathátralékokat végrehajtási esetekben, az albizottság még azonkívül jónak tartaná azt is kitenni, hogy ezen elsőbbség a bejegyzésben kitüntetett időtől számítva a tétel rangsorában illeti. Ugyanazért a 21. §. végpontjának úgy kellene szólani: »Magától értetődik, hogy megítélt és végreElintézés Polgári Fegyelmi Úrbéri Váltó Büntető Összesen 1876. évben 13139 • 453 316 722 9152 23782 1875. évben 11908______________209_______________348______________634_____________9317______________22416________ Több 1231 244 — 88 — 1366 Kevesebb — — 32 — 165 — Hátralékban maradt 1876. évben 321 10 8 17 199 555 1875. évben 357 — 5 26 152 540 Több — 1Ö 3 — 47 fi Kevesebb 36 — — 9 — — H. Konoksági büntetések. A bírságok | | | | I | ! fi ! fi Sj Esetek me’gEö fokozata — ---------h--------------------------------------------------------------^®----------2------5--------®— száma bírság havában összege 1000 frt — — — — — I — — | — 1 j — —__________1__ 1000 Í00_» — — — ~ I T | TI — | — i 2 I i I 7 700 50 » 7 r 3 1 3 ! 3 2 | 3 1 | 3 4 2~ 1 27 1350 ~ 40 » — — — ~| 2 ~| ~l — | — — — IT"- 2 80 30 » — — — U | — — | 1 1 I 1 3 -- — 7 210 25~í 9 5 4 6~ J 11 <T| 6~ 1 | 2 3 3 4 60 1500 20 » 2 4 V - 3 i 5 ~| T 2 ] 3 9 3 1 42 840 15 » F 1 2 — |" 3 3~| — — | 2 2 I í 16 240 10 * 16 25 15 10 32 9~| ÜT 12 | 10 5 ÜT 5 162 1620 _______5 » — 4 | — — i — — | ~ _ - — [ — — 4 20 Esetek 29 42 27 23 I 57 22 | 24 17 23 28 j 23 13 328 7560 I Bírságok 490 640 480 49cT 1070 505 |_5ÍtT 265 | 620 1725 j 480 335 | mennyisége f ö r l n t — 65 —
