Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1877 / 8. szám
lesre rendelni a beavatkozás megeneredlie- töségét. Mihelyt pedig ez megtörtént, nincs többé kitéve az egyes részvényes a jelzett veszélynek, mert hisz vigye bármint is a pert a közgyűlésen választott meghatalmazott, ő a saját szempontjából fog allegálni és önmaga fogja a perben érdekeit képviselni. Kétségtelennek tartom ugyan a magam részéről a beavatkozás megengedhe- tőségét; mindazáltal nem tartom szükségtelennek utalni a külföldi törvényhozásokra, különösen a német kereskedelmi törvényre, hol a 194. és 195. illetve 224. és 226. czik- kekben rendeztetvén a részvénytársaság kereshetőségi joga, egyenesen megengedtetik az egyes részvényesnek mint beavatkozó (Intervenient) fellépni. Sőt a lipcsei keresk. főtörvényszéknek 1874. október 26-án kelt határozata, mely az egyes részvényesnek a kereseti jogot megadja, csak a részvénytársaság, de nem az igazgatóság ellen adja meg. A franczia (1867. évi) törvény megadja az egyes részvényesnek az igazgatóság ellen is a kereseti jogot, mire Renaud egész helyesen jegyzi meg, hogy a törvényhozó testület figyelmét kikerülték azon nehézségek, melyek az egyes részvényes által az igazgatóság ellen indítandó kereset útjában állanak. A belga revideált »Code de Com- merces-ben1) az elnézések- és mulasztásokért az igazgatóság csak a társaságnak, törvény- vagy alapszabályellenes cselekedetekért (infraction) azonban harmadik személyeknek is felelősek (52. czikk). E czikk tárgyalásánál következő szavak: »sóit envers la société, sóit enversles tiers« törlése inditványoztatott azzal, hogy ily fogalmazásban azt lehetne következtetni, hogy az »egyes részvényesnek« nincs kereseti joga az igazgatóság ellen. Erre azonban előadó (Pirmez) azt válaszold, hogy az egyes részvényes keresete ép úgy actio mandati (?), mint a részvény- társaság keresete, és a következmény az volt, hogy a javasolt törlés elmaradt.* 2 *) Az egyéb külföldi törvényhozások pedig nem adnak az egyes részvényesnek az igazgatóság ellen kereseti jogot. Végül megjegyzem, hogy Renaud5) szerint a jogi lehetetlenség, hogy az egyes részvényes az igazgatóságot perbe vonja, oly általános természetű, hogy még valamely törvény kétséges voltánál is egyedül e lehetetlenség volna mérvadó, — Midőn az előadottakban saját nézetemet és indokaimat, melyek arra vezettek, előadtam, azon reménynek adok kifejezést, hogy mások is hozzá fognak szólani a kérdéshez. Ifj. Dr. Neumann Sándor. Könyvészet. A ma g y ar váltójog az 1876. 27. t.-cz. szerint ok- nyomozólag, történetileg és ez előtti váltótörvényünkkel, valamint a külföld legelterjedtebb váltó jogszabályaival özszehason- litólag. Irta Mutschenbacher Viktor jgtdr, a pécsi jog- s államtud. kar rendes tanára, stb. Pécs 1877. 182 lap. Ára 1 frt 25 kr. Már régebben megfigyelt tapasztalat, hogy nálunk uj törvények keletkezése képezi leginkább a jogi irodalom növekvésének legközelebbi okát. *) L. Sachs: Kevision des Handelrechts in Belgien. 2) L. Auerbach: Das Actienvesen. 220. old, 3. jegyzet. s) D. Becht d. Act. Ges. 616. old. Csak ritkán s elvétve találkozik, hogy az általános jogrendszer, vagy az elvont elmélet terén keletkeznék önálló munka. Úgy látszik, hogy a különben termőképes jogászságnak is közvetlen ok és alkalom szükséges, hogy lethargiájából kiragad- tassék és producáljon. Természetesen e részben a kereslet alakulása is irányjelölőnek tekinthető. Egyes elméleti kérdések feletti — habár nagybecsű — dolgozatok a piaczon kevésbbé kerestetnek, mint olyanok, melyek a mindennapi gyakorlat terheit osztják meg; még akkor is, ha ezek értéke csak annyiban áll, hogy a gondolkodást nélkü- lözhetővé teszik, s habár főhasznuk csak az volna is, hogy azt, mi valamely törvény több lapján elszórva foglaltatik, egy lapra csoportosítva a kényelem hajlamának szolgáljanak; szóval, hogy szellemi »faulenzer«-ek gyanánt szerepeljenek. Majd minden uj momentuosusabb törvényünk köré immár egy egész kis irodalom csoportosult. így a legújabb, a váltótörvény köré is. Alig hogy megszülemlett, egymást érik a com- mentárok (sőt egynél majdnem filius ante patrem), s azt találjuk, hogy e szaknál a kínálat nyilván tul- teend a keresleten, miért is szerzők egymást taxál- ják müveik — practicus használhatóságának emelésében ; mig az egyik váltómintákat, okmánypéldányokat, stb. igér, a másik az összes vonatkozó bélyegszabályzat, skálák, stb. mellékelése által | véli a kényelem-hajhászó közönség minél nagyobb gyakorlatiasságra irányult igényét kielégíthetni. Inkább az elméleti irányt igyekszik érvényesíteni az előttünk fekvő munka, mely rendszeres formában oknyomozólag s összehasonlitólag kívánja a magyar váltójogot tárgyalni, mely czélját részben megvalósitnia sikerült is, és e melletta gyakorlati használhatóságot sem lehet tőle megtagadni. Főelőnyének a helyes rendszert tartjuk, melyet különben a törvény maga is kijelölt neki, s a helyes módszert, mely szerint az egyes fejezeteknél az indokolást előrebocsátva, resultátumul a törvény rendelkezéseit, — legtöbbször szóhangzatuk- ban — nyújtja, mi különösen a tanulmány szempontjából alkalmasnak mutatkozik. Érdeme az is, hogy a régi iskola sallangjaitól dicséretes erélylyel emancipálta magát s a régi kedvencz meghatározásokon való »váltónyarga- lást«, a hol csak lehet, mellőzte. E mindenesetre méltánylandó törekvés keresztülvitelében azonban úgy látszik szerző bárminemű definitio felállítása alól felmentettnek véli magát, mi oly műnél, mint a jelen, mely a váltójogot elemileg fejtegeti, súlyosító körülménynek tekinthető. Terjedelmesen, de korántsem oly világos áttekintést nyujtólag, mint annak idejében Karvasy s Apáthy, tárgyalja szerző a váltójog alapfogalmait, melyeknek ugyan egy egész részt, az elő- tant szenteli, mégis úgy hiszszük, hogy a váltóintézményben járatlan egyén nem egy könnyen fog abból magának tiszta képet alkothatni az alapfogalmakról. Alaposan s nagyobb apparátussal kezeli szerző a váltó történeti fejlődését, mely szakasznál a rendelkezésére álló irodalmat is sűrűn felhasználta. Kevésbbé szerencsés a váltóelméletek — 64 — tárgyalásában. Miután a kereskedelmi papírpénz elméletét a szerződésivel szembesítve, a mindkettő ellen felhozható érveket more antiquo felsorolja, önállósága jeleül saját »elméletét« következőleg adja: »A váltó szerződés természetű rendeleti magán értékpapír, mely épen úgy, miként más érték- vagy hitelpapir, szerződésből eredt, de melynek használata fizetési közegképen nem egyszerű forgalmat, hanem mindmegannyi egyes kötelezettségeket szülő üzletekből álló egészet (váltóüzletet) (?) képez, melyben az a birtokos javára hitelében annál erősebb, minél többször használtatott (!), de hitele csak addig álL fen, mig az egyes üzletek alapján beállott kötelezettségi állapotok (?) le nem jártak és meg nem szűntek«. Hogy eme elméletnek legfőbb hiánya nem a homályosság és hosszadalmasság, talán indokolnunk sem szükséges. Ily fogalmat a váltó lényéről legfölebb is egy váltóspeculáns alkothat magának, s még ez is sajnosán kénytelen panaszkodni, hogy az, miszerint a váltó hitelében annál erősebb, minél többször használtatott, vajmi sokszor nem egyéb, mint épen csak — elmélet. A váltójog többi fejezeteit szerző elég tudományosan s behatóan fejtegeti; feltűnő, hogy egyes helyeken nagyobbmérvü pongyolaságra találunk ; ezek felett sem akarunk azonban tulszi- goruan Ítélni, hanem inkább hajlandók vagyunk azokat a nagy sietségnek betudni, mely a munka alapos revisiójára sem engedett időt. így, hogy csak néhányat említsünk, az engedményt a tulajdonképi hátiratok közé sorolja! (60. lap). A »kötelezettség nélküli« forgatmányról szólva, a törvény e tárgybani rendelkezését akként fejti meg, hogy az ilykép forgató nem is akart a váltó átruházására tulajdonképeni nyilatkozatot tenni, hanem az aláírást csak (!) azért tette, hogy ez által a hátiratok összefüggő sora igazoltathassák! Ily önfeláldozást még a legloya- lisabb aláírónál is csak nagy ritkán fogunk találni! A 27. §-ban a toldatot (allonge) a váltótöbbszörözés egy nemének mondja, holott az pusztán technikus műveletnél nem egyéb. Az elfogadónak a kibocsátó irányábani felelősségéről értekezve, (89.lap),ez utóbbi jogát csak akkor ismeri el, ha ahhoz forgatmány utján jutott! Ily feltétel sem a törvényből nem következtethető, de előbbi törvényünk e tárgybani intézkedését a jelenlegivel összehasonlítva, egészen elfogadhatlan is, stb. Még többet idézhetnénk, de feleslegesnek tartjuk ; a mű értékéből — mint említők — nem sokat vonnak le, kivált miután abban szorgos előtanulmány nyomait találjuk, mit a források sürü idézése is igazol; csakhogy e részben is egy kis mérséklet nem ártana, mert könnyen önallótlanság színét öltheti, midőn valaki mint szerző azon általános axióma támogatására, hogy »jog és jogérzelem nélkül kereset nem képzelhető«, —autoritásul Savignyra hivatkozik! (47. §.) Egészben a müvet, melyhez appendixül váltójogi müszótár is van csatolva, mint a váltójog tanulmányát sikeresen elősegítő munkát bízvást ajánlhatjuk. Dr. K—k. Kimutatása a magyar királyi Curia mint legfőbb-itélőszéki osztály Összes beadványainak, elintézéseinek és hátralékainak az év végével. I. 1875-ik év végével hátralékban maradt Szaporodott 1876-ik év deczember hó végéig Váltó s kereske- Váltó s kereskePolgári Fegy elmi Úrbéri delmi, csőd és Büntető Összesen Polgári Fegyelmi Úrbéri delmi, csőd és Büntető Összesen bányaügyek bányaügyek 357 — 5 26 152 540 13103 463 319 713 9199 23797 Elintéztetett 1876-ik évi deczember végéig Hátralékban maradt 1876-ik évi deczember végével Váltó s kereske- # Váltó s kereskePolgári Fegyelmi Úrbéri delmi, csőd és Büntető Összesen Polgári Fegyelmi Úrbéri delmi, csőd és Büntető Összesen bányaügyek bányaügyek 13139 453 316 722 9152 23782 321 10 8 17 199 555 Bejövetel Polgári Fegyelmi Úrbéri Váltó Büntető Összesen 1876. évben 13103 463 319 713 9199 23797 1875. évben 12087 209 350 656 9346 22648 Több 1016 254 — 57 — 1149 Kevesebb — — 31 — 147 — já
