Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 8. szám

gatóság ellen, hanem más és igy esetleg az egyes részvényes is. Ezeknek előrebocsátása után nézzük, minő jogviszony létezik az igazgatóság és egyrészt a részvénytársaság, másrészt az egyes részvényes közt. Annyi tagadhatlan, hogy a társaság igazgatóságával meghatalmazói viszonyban állván, a társaságot az igazgatóság ellen az actió mandati okvetlen megilleti. Ezt kénytelenek elismerni azok is, kik az igazgatóságban többet vélnek láthatni, mint csupán a részvényesek összeségének, azaz a részvénytársaságnak meghatalma­zottjait, és kik mint főleg Renaud1) és Bluntschli* 2), valamint Auerbach,3) az igaz­gatóságot egyesületi hatóságnak tartják (Vereinsbehörde), mely mint a testület (rész­vénytársaság) szükségszerű képviselője anyagilag ezen képviselőség szükségszerű­ségéből nyeri működési jogosultságát, a részvénytársaság az igazgatóság megválasz­tása által csak azon személyeket jelelvén ki, kik e szükségszerű képviseletet gyako­rol andják. Kénytelenek pedig elismerni azért, mert bár az igazgatóság sziikségszerüleg megkivántatik is, azon személyek, kik az igazgatóság teendőit végzik, ezen működé­sűkre való jogosultságot még sem a társa­ság képviseletének szükségszerűségéből, ha­nem annak egy külön actusából meritik, mely akár kinevezés, akár választás által eszközöltessék, mindig mint meghatalmazás jelentkezik. A társaság igazgatósága tehát a rész­vényesek összesége által meghatalmaztatik a társaság ügyleteit a törvény és alapsza­bály értelmében, és a részvényesek össze­ségét képviselő közgyűlés netáni utasításai szerint vezetni. Szóval az igazgatóság tagadhatlanul mandátummal bir, és pedig a részvénytár­saságtól, úgy hogy nézetünk szerint csak is ezt illeti meg az actio mandati az igaz­gatóság ellen, semmi esetre sem azonban az egyes részvényest, ki az igazgatósággal sem a mandátumon sem egyéb jogviszonyon alapuló viszonyban nem áll, és igy az egyes részvényessel szemben az igazgatóság sem nem felelős egyátalán, sem különösen a nem is tőle nyert meghatalmazás vagy épen nem vagy hiányosan történt teljesitése- vagy végre annak túllépéséért. Az egyes részvényesnek tehát, — hiá­nyozván közte és az igazgató közt bármi jogviszony —, felperesség hiányából nem lehetne fellépni az igazgatóság ellen, s sze­rintünk neki csak azon joga van, hogy a közgyűlés azon határozata ellen, melylyel az alapszabály vagy a törvény ellenére eljáró igazgatóságnak mégis megadja a felment­vényt (decharge = absolutorium), a 174. §. alapján keresetet inditson. Es e nézethez ragaszkodnunk kell da­') L. Benaud : Das Recht der Actiengesellschaften 508. 1., hol azt mondja : »Die Vorsteher sind nicht Manda­tare der Gesellschaft.............Vielmehr ist der Vorstand eine Vereinsbehörde, und zwar diejenige, welche die Execu­tive hat, aus welcher Stellung sich dessen Befugniss er­klärt, nicht allein die Generalversammlungen zusammen zu berufen und zu eröffnen, sondern den Actienverein in allen Bechtsangelegenheiten gerichtlich zu vertreten und ins­besondere Eide Namens der Gesellschaft zu leisten«. 2) L. Rechtsgutachten betr. die Verantwortlichkeit der Vorsteherschaft der Actien-Gesellschaften. (Leu et Comp.) 3) Das Actienwesen. 146. és köv. oldalok. czára aDiiak, hogy a 189. §. értelmében az 1 igazgatóság a károsultnak minden a tör­vényt vagy az alapszabályt sértő kárai­ért felelős, mert károsult a fentiekhez képest mindig csak a részvényesek összesége lehet, i de korántsem az egyes részvényes, a mint j hisz az igazgatóság cselekedeteit nem a j többség, nem is az egyes részvényes, ha­nem a részvényesek összeségét fictio juris utján képviselő közgyűlés nevében teljesíti, A mint tehát oszthatlan és egy a mandátum, melynek alapján az igazgató­ság működik, úgy oszthatlan és egy lehet csak azon felelősség, mely e mandátumból folyik, és oszthatlan és egy a kár is, mely annak nem teljesítése vagy túllépése által amúgy sem az egyes részvényesen, hanem a részvényesek összeségén ejtetik. Sőt nézetünk szerint a 189. §. ép azért j tartja fen az igazgatóság felelősségét még | az esetben is, ha eljárása közgyűlési hatá­rozaton alapszik, hogy az egyes részvényes az ily közgyűlési határozat fenforgása ese­tére se szenvedjen semmiféle kárt, az az hogy ki ne zárassék annak lehetősége, hogy az esetleg okozott kárt a közgyűlés mégis per utján vegye meg az igazgatóságon, nehogy a károsult egyes részvényes, ha a társaság ellen fellépve, kártérítési igényei annak ellenében megitéltetnek, részvény-birtoká­nak az összes részvények számához fenálló arányához képest, részben a maga vagyo­nából is, fizettesse ki magának a szenve­dett kárt. A 197. §-ban előforduló 2azon« szócs­kának pedig nem adhatjuk a fent kifejtett magyarázatot azért, mert nézetünk szerint e szó csak megkülönböztetésül a közgyű­lési határozat folytán mások és nem az igazgatóság vagy a felügyelő bizottság el- j len inditandó perektől, lett használva. Végül megjegyezzük, hogy az egyes részvényest csak a felszámolást befejezett felszámolók ellen tartjuk jogosítva perrel fellépni önállóan, és pedig azért, mert a társaság feloszlásával annak összjogai az egyes részvényesekreszállnakismétvissza.*) A tárgyilagosság szempontjából szükséges­nek tartom kiemelni, miszerint Apáthy2) szerint az igazgatóság a 189. §. értelmében ’ felelős a kárért a károsultnak, legyen az akár a részvényes, akár a társaság, akár pedig egy harmadik; mig Schnierer3) az igazgatóságot úgy »kifelé a károsult har­madik személyekkel, valamint befelé a részvénytársasággal szemben mondja fele­lősnek, e felelősséget azonban az egyes részvényes irányában ki nem terjeszti.« II. Az eddig előadottakban kifejteni igye­keztünk, miszerint fenálló törvényünkhöz képest az egyes részvényes az igazgatóság ellen perrel nem léphet fel. Ha ez áll, akkor, mint már említettük, az egyes részvényes keresettel csak azon közgyűlési határozat ellen léphet fel, mely az igazgatóság törvény- vagy alapszabály­ellenes cselekedetét jóvá hagyja. Pernyertessége esetére az ítélet vég­rehajtása nézetünk szerint abban fog ál­') L. Renaud : Das Recht der Actiengesellschaften. 214. lap. 2) Kereskedelmi jog. 421. 1. 3) A kereskedelmi törvény magyarázata. 159. 1. lani, hogy a közgyűlés kötelezve leend az igazgatóságot perbe vonni, mert hisz ha magától a társaságtól nyerné az okozott kár kielégítését, részben kára megtéritetlen maradna, a mennyiben hisz a társaság va­gyonának aránylagos része őt illeti. így tehát az Ítélet végrehajtása oly módon volna eszközölhető, hogy a köz­gyűlés perbe vonatni határozza az igazga­tóságot és a 197. §. alapján e czélból meg- balalmazottat nevez ki. Ámde azon közgyűlési többség, mely az igazgatóság szóban forgó cselekede­teit már úgy is jóvá hagyta, bizonyára oly meghatalmazottat fog választani, a ki­ről meg van győződve, hogy az igazgató­ság ellen inditandó pert az ő, t. i. a meg­semmisített határozat intentióihoz képest fogja vinni, az az magyarán mondva, a kényszerűségből indított pert szerencsésen el fogja veszíteni. Ily módon azután az egyes részvényes hiába vitt volna pert, hiába lett volna per­nyertes, mert a közgyűlés illetve a megvá­lasztott meghatalmazott, ha akarja, az egyes részvényes érdekeivel ép ellenkező módon fogja a pert vinni vagy legalább is vihetni. Nézzük már most, hogy csakugyan rejlik-e ezen veszély a törvényben, és ha igen, elkerülhető-e az, és mi módon. Tagadhatlan, hogy a jogaiban sérel­met és tán vagyoni érdekeiben kárt szen­vedett részvényes ki van téve a jelzett veszélynek, hogy t. i. a többség — meg­hatalmazottja alarczája alatt — a kisebb­ség vagyaz egyes részvényes érdekeit el­árulja. De tagadhatlan az is, hogy az egyes részvényes e veszélyt magáról és pedig a saját érdekére vonatkozólag teljes mérték­ben elháríthatja. A polgári perrendtartás ugyanis, mint tudjuk, a kereskedelmi perekben is mérv­adó; annak 73. §-a pedig a beavatkozási per megengedhetőségéről rendelkezik. Es hogy már előre is kijelentsük, a »beavatkozást« tartjuk hivatva a részvény­társulás körében és pedig ép az említett veszély elkerülése szempontjából, nagy sze­repet játszani. Ugyanis nézzük, hogy mi tulajdonkép a beavatkozás. Semmi egyéb mint az egyik peres fél ellenében érvényesített azon törekvés, a másik peres fél ellenében folyamatban levő pert vele együttesen, vagyis, mint a törvény szava hangzik, közösen vinni, és pedig a beavatkozó érdekei megóvása tekintetéből. Mindenesetre tehát a beavatkozás megengedhetősége feletti kérdés csak az egyik felet érdekli és pedig az itt fenforgó esetben a közgyűlésen megválasztott »meg­hatalmazott« által képviselt felperest, vagyis a részvénytársaságot. Alperes igazgatóság, mint a beavatko­zás által nem is érdekelt alperes, meg sem hallgattatik, hanem csak ezen felperes. Ennek ellenében pedig elégséges, ha az egyes részvényes részvényei felmutatása által kétségtelenül beigazolja, miszerint ama per kimenetele által ő is érdekelve van, úgy hogy a törvényszéknek minden fen­forgó ilynemű esetnél el kellene és pedig ex — 63 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom