Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 52. szám - A váltó-végrehajtási jog elévülése

- 426 — szemben. Az ifjú nem tudja, mit kell egész, mit kell fél évig hallgatni, és igy megesik, hogy a szorgalmasabb hallgatók is csak félévig hallgatják az egész év alatt is nehezen végezhető tárgyakat. Némelyek most a hallgatást a tantárgy közepén kezdik. Mások pedig ugyanazon tárgyat kétszer is hallgatják, hogy akármelyik censor — saját tanítványát ismerje fel benne. Az alap- ugy mint az államvizsgálatra bocsáthatáshoz legyen elegendő az, hogy a jelölt a vizsgálatnak, melyre jelentkezett, mindenik tárgyából hallgatta a megkívántató óraszámot akárhány órás collegiumokban. A mostani rendszer valamennyi vizsgának valamennyi tárgyát hallgatni parancsolja. És c s a k az 5 órás collegiumot veszi számba. A speciális collegiumok ugyanazon tárgyból, még ha együtt 5 óránál többre mentek is, számításba nem hozhatók. Én a speciális collegiumok beszámítása mellett vagyok A magántanárok működését csak igy látom biztosítva, és a speciál oollegiumok becsét csak igy értékesítheti a hallgatóság. Az államvizsga természetéből folyónak lá-( tom, hogy ez az egyetem körén kivül essék. Az állam jogosítva, sőt kötelezve van ellenőrizni a főiskolát, a mennyiben az állam nevében vagy megbízásában működő egyének kiképeztetéséről van szó. Az államvizsgáló-bizottság legyen az egyetemtől egészen független, Önálló kormányközeg. Senki ne lehessen tagja hivatalból, hanem csak kinevezés alapján. A két államvizsgára a bizottság évenkint alakíttassak azon szakférfiakból, kiket a vallás- és közoktatásügyi m.' kir. miniszter felkér. Ugyanezen miniszter nevezze ki az elnököt és az alelnököt. Sok jó erőt megnyerhet a miniszter, és sok kellemetlen kanapé-kérdésnek elejét veszi. A hivatalnoki hierarchiában erre gondot kell fordítani. Nincs rá eset, hogy egy nagyságos ur vizsgáljon egy tekintetes ur elnöksége alatt. A jelöltnek indokolatlan elmaradása a vizsgadíj elvesztését vonja maga utáD, mely az egyetemi segélyegylet pénztárának adandó. •Ma annyira megy a fegyelmezetlenség, hogy 3—4 biztost összehívnak vizsgára; ez egyéb dolgait félretéve, oda fárad s néha egy, néha egy sem jelen meg a jelöltek közül csupa könnyelműségből, hanyagságból, mert az elmardásnak nincs érzékeny s arányos büutetéie. Minden tanév vége után az államvizsgálati bizottságok összes tagjai egy miniszteri biztos álcái értekezletre hivandók össze, hogy a vizsgálatok 'folyama alatt szerzett tapasztalatok és felmerülő kívánalmak közöltethessenek. A megállapodások a miniszter elébe terjesztendők. Jelenleg a dékán hivja össze az ily értekezletet. Természetesen ezáltal egyetemi jelleget nyer a tanácskozmány, merj ben a kar képezi a többséget. És az értekezlet megállapodása jelenleg a jógi kar elébe terjesztetik, tehát ha elébb curiatim, most viritim szavaz a karnak minden tagja ugyanazon megállapodások felett. Az egyetemtől független ellenőrző hivatást ma ezen értekezlettől a miniszter ur sem várhat. Szigorlatok, a) Jogi szigorlat. A jogturlori fok elnyeréséhez három szigorlat kivántassék, u. m.: 1. jogbölcsészet, római jog (Pandekták), egyházjog; 2. magyar közjog, magyar magánjog, osztrák jog; 3. büntetőjog és eljárás, magyar polgári peres és perenkivüli eljárás, váltó- és kereskedelmi jog; b) Politikai szigorlat. Az államtudományi tudorsághoz legyen elegendő két szigorlat. 1. A legújabb kornak politikai története, nemzetgazdaságtan és tételes nemzetközi jog, 2. magyar közjog, magyar közigazgatási jog (polgári, katonai, egyházi, pénzügyi stb.), statisztika (elmélete, gyakorlati, összehasonlító.) A szigorlatoknál el nem hallgathatom azon profán eljárást, mely nálunk divatozik. A szigorlat veszti komoly méltóságát. Ki- és bejárkálás zajos kopogással, társalgás oly fenhangon, minő még a képviselőházban is feltűnést okozna; a rigorosum idejének kitűzése 2—3 censor tanórájára, mi a félrigorozumra járást vonja maga után. Megkívánnám, hogy minden vizsgáló jelen legyen az egész szigorlat alatt, s necsak isoláltan a saját tárgyából, hanem mindenből lássa a jelölt készültségét, a mely felett itél — felebbezhetetlenül. Tarthatlan állapot az is, hogy minden csekély tanulói kérvény az egész jog- s államtani kar teljes ülésében, tehát 19 tagu tanács által tárgyaltatik, hol a jelenlevőknek esetleges csoportosulása, figyelme, s bizonyos irány képviselőinek jelen-vagy távolléte dönti el a kérdést. Másrészről mivel a kari ülések ritkábban tartatnak, ez a kérvények elintézését hátráltatja. Többször megesik, hogy ösztöndíjért pályázók ügye akkor jut a kar elébe, mikor a felterjesztés ideje rég elmúlt. Más ügyek is szenvednek a collegialis eljárás lassúsága mellett. Az évenkint váltakozó decanatus nem alkalmas a helyes ügyvezetésre. Lehet valaki tudós, de ügyetlen, gyakorlatiatlan referens. A 19 tagu gyűlés roppant időveszteséggel, a következetesség, egyöntetűség garantiája nélkül dolgozik. Az ifjúsági kérvények (melyekkel többnyire foglalkozunk) nem igényelnek testületi nagy apperátusu tárgyalást, hanem gyors elintézést. Én egy kari állandó cancellárt tartanék szükségesnek. A dekán aztán csak a tudományi ügyeket vezetné. Az évi változás kevesebb zavart okozna. Dr. Vécsey Tamás. A váltó-végrehajtási jog elévülése. (n.) A váltóügyekben követendő eljárás szabályozása tárgyában kiadott igazságügyin.rendelet 87. §-a értelmében a végrehajtási jog elévülésének azon hatálya van, hogy a végrehajtás ujolag elrendelendő ugyan, de csak a marasztalt fél kihallgatása után. A törvény ezen intézkedését bíróságaink csakis az annak életbeléptetése után elévült végrehajtásokra alkalmazzák ; ha azonban a végrehajtási jog ezen törvény életbeléptetése előtt a régi törvény uralma alatt évült el, ez esetben bíróságainknál ujabb időben azon praxis honosult meg, hogy az újonnan beadott végrehajtási kérelmet minden további eljárás nélkül elutasítják azon indokból, mert az ilyen kérvényekre, miután a végrehajtási jog már a régi törvény uralma alatt elévült, a 87. §. intézkedése nem alkalmazható. Itt el akarunk tekinteni attól, vajon az elévülés hivatalból figyelembe veendő-e vagy sem, és csak-érdemileg kivánjuk megvitatni azon kérdést, vajon igaz-e, hogy a régi törvény uralma alatt elévült végrehajtásokra a min. rend. 87. §-a nem alkalmazandó ? Nézetünk szerint bíróságaink, midőn a fenti elvet kimondják, a törvény visszaható erejéről elismert jogelveket roszul alkalmazzák; mert az ujabb törvénynek az előbb szerzett jogokra csak annyiban nem tulajdonítható visszaható erő, a mennyiben a törvény másként nem intézkedik és a mennyiben a törvény valóban uj. Feniorgó esetben azonban a rendelet 87. §-a uj törvénynek nem tekinthető. A törvényhozó nem akarja a végrehajtási jog elévülését szabályozni, hanem szabályozza csak a végrehajtási jog el vülésének hatályát,, kimondja csak azt, hogy mily hatálya legyen oly végrehajtásnak, a mely a törvény (1868. LIV. 378. §.) értelmében elévült, és ezt kimondván, ezen ujabb törvény a ptrs. 378. §-át csak magyarázza és magyarázni ákarja. Itt tehát nem uj törvénynyel, hanem legális interpretatióval van dolgunk ; a legális interpretatiónak azonban, a mennyiben a törvény az ellenkezőt ki nem mondja, visszaható erő tulajdonítandó, mert ez nem uj törvény, hanem a régi tör^ vénynek a törvényhozó által történt magyarázata. De még ettől eltekintve is, az idézett 87. §. nem mondja, hogy ezentúl a végrehajtási jog el nem évül, hanem érvényben hagyja az elévülést szabályozó régi törvény intézkedését, és szabályozza csak az elévülés hatályát, »a végrehajtási jog elévülésének azon hatálya van stb.«, tekintet nélkül arra, vajon mikor és mely időben évült legyen el a végrehajtási jog, minden elévült végrehajtási jognak ugyanazon hatálya, van A törvényben önmagában tehát annak visszaható ereje ki van mondva. Nem tudjuk, miképen magyarázzák bíróságaink az újonnan beadott végrehajtási jkérvény elutasításánál az ugyan szerencsétlenül szerkesztett, de mégis érthető miniszt. rend. 105. §-ának végpontját ; magunk legalább azt hiszszük, hogy a törvény ezen szakaszszal épen a 87. §. most divó magyarázatának akarta elejét venni, ámbár, mint kifejtettük ezen utóbbi szakasz rendelkezésének szüksége fen sem forgott, miután a törvény 87. §-a nagyon is világos. Végül azon bíróságainkhoz, melyek a végrehajtási jog elévülésének azon hatályt tulajdonítják, hogy az ítélet alapján többé a végrehajtás el nem rendelhető, azon kérdést bátorkodnók intézni, miképen és mily módon érvényesítse most a kérvényével elutasított hitelező jogérvényesen fenálló és még el nem évült követelését? Az ítélet alapján a végrehajtás el nem rendeltetik, az újonnan beadott kereset ellen pedig az adós a res judicatát kifogásolhatja. Mit tevő legyen hát ? Kérünk feleletet. Jogirodalom. Die österreichische Polizeipraxis. Von W. Prucha Polizeirath. Bécs, 1877. Az előttünk fekvő munka tisztán gyakorlati compendium, bár elméleti fejtegetésekkel is találkozunk benne, ha már oly liberálisok akarunk lenni, minden subjectiv, bár gyakran ferde általánosságot — a mint ezek a jelen munkában nem gyérek — theoriának nevezni. Négy könyvre oszlik: a) a hivatalok szervezete (rendőri igazgatóság), b) a praeventiv rendészet, c) a tulajdonképeni rendészet, d) a törvénykezési rendészet. A hivatalok szervezetére nézve tájékozást nyújt e munka a rendőrigazgatóság tagosítása, tagjainak jogai és kötelességei felett, a szerint mint ezek a rendőri centrumban vagy a rendőri kerületekben dolgoznak ; a mellérendelt és alárendelt hatóságoknak normaliváit szabályzó rendeletekkel együtt fejtegeti a rendőrség segédszerveit, milyenek az orvosok, szülésznők, a rendőrség »szeme és füle«, az ágensek, a csendőrök, szolgák, boltőrök és az azoknak rendelkezésül álló helyiségeket, eszközöket, a katonai segélyt, a nyilvántartási és nyilvánossági intézményt (Polizeiblatt, Polizeianzeiger). A rend.öri szolgálat nem gyakoroltatilc consiliaris tanácskozó alakban, hanem határozatainak és rendeleteinek, szükséges gyorsaságának és közvetlenségénék megfelelőleg, bureaucratice, és bélső s külső szolgálatra oszlik. Amaz magában foglalja a folyó és Permanenz jegyzőkönyvi, kimutatási, levelezési és tanúsító szolgálatot, a külső a felügyeletet, közbenjárást, elfogást, házmotozást, lefoglalást, biztosítást, kézbesítést. A praeventiv-rendésztt első feladatát képezi a személyek evidentiában tartása. Ide tartozik a bejelentési és az utlevélügy. A bejelentési és utlevélszabályok által evidentiában tartott egyén rendőrileg jön még tekintetbe személyes tulajdonságai szerint, minők az állampolgárság és a honosság, a kor, a nem, a rokonság és vallás, -rangi állás és kereseti hivatás szerint, végre az egyénállapot és a különös viszonyok tekintetében, minthogy ezen tulajdonságok és viszonyok által a rendőri tevékenység törvéuyek és rendeletek alapján indíttatik és igazoltatik. Ezen osztályozás keretében és alapján tárgyazza, illetve reproducálja szerző az állampolgárság körüli törvényeket és rendeleteket, a kivándorlási ügyet, a honosságot, a nemi kihágásra vonatkozó büntető- és a rokonságra vonatkozó polgári törvényeket, a régi és uj vallástörvényeket, á czimbitorlásról szóló rendeleteket, a házassági törvényeket, a napszámosokról szóló rendszabályokat, a szolgálati viszonyt, az ipart, az iparrend, kereskedelmi törvény, házaló pátens és egyéb rendeletek értelmében az iparvállalatot, az engedélyrendszert, kiterjedését és különös intézkedéseit (felügyelet: szállító, építési, fegyver, zálog, kimérési üzletek, czimerhasználat, szabadalmak, mértékhitelesités, piaczi forgalom, házalás felett); foglalkozik mint az egyéni állapotokból kifolyó és igy rendőri tárgyakként mutatkozó szegénységgel í dolog-, nien-, lelenczház, koldulási ügy), a betegséggel (egészsegugyi személyzet, gyógyszerek, intézetek, elmebetegek, öngyilkosak, halotti szemle, obductio, kórházak, utczán talált betegek), a prostitutióval i (nyilvántartás, orvosi- vizsgálat, felügyelet), a csa-