Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 51. szám - Eszmék a büntetés végrehajtásának reformjához 2. [r.]

Hetedik évfolyam. 51. szárr\. Budapest, 1877. deczember 20. Kül3n mellékletek: a „Döntvények gyűjteménye", az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendók. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak: (helyben házhoz hordással, vapy vidékre bérraezttes szétküldéssel) > „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye", az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel" c/.iimi mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre 5 torint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az elMzetési pénzek b é r m e n te s e n. vidékről legczélszerübben postautalvány utján küldendők Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 7. sz. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: Eszmék a büntetés végrehajtásának reformjához. — Sajtótörvényhozásunk és a felelősség kérdése. Dr. E m m e r Kornél országgyűlési képviselőtől. — A végrehajtási eljárásról szóló törvényjavaslatról. Dr. T e 1 e s z k y István országgyűlési képviselőtől. — Jogirodalom. (Bluntschli: Das Beuterecht im Krieg.) W e 11 i sz Vilmostól. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentés) határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet : A »Dönt.vények gyűjteményéinek egy ive. Eszmék a büntetés végrehajtásának reformjához. II. A büntetésnél ugyanaz áll, mi a vallásnál: a legegyszerűbb a legjobb. Minek azon mesterkélt disharmonia a büntetés kiszabása s annak végrehajtása között, melynek egyensúlyozására mesterkélt intézményhez kénytelenülünk folyamodni, külső segédeszközhöz, hogy avval a rothadt talajból felsarjadzó kinövéseket egyenként s veszélyes módon megnyeshessük. A baj alkotó elvét kell megtámadni, nem annak egyes consequentiáit. A »bűntett < szó modern értelemmeghatározása szerint már fogalmilag is érvényre juttatja a czélszerüség elvét: utilitas justi mater et aequi, hisz fó'ismérvét a > jogsértés* képezi. Miért legyen ezen elv kizárva a büntetés kiszabásának szabályaiból ? Törvényt s birót kizárólag az igazság tekintete vezérel, amazt tárgyi általánosítás, er-ezt tárgyi s alanyi individualisálás szerint; mindkettő' retrospectáló ; mindkettőnek figyelme csakis a tettre irányul, a tettesre az utóbbié is csak annyiban, mennyiben az alanyi körülmények tárgyi nexusban vannak a tettel. A társadalom-politikai tekintetek számára nincs hely a birói teremben. Miért képezzenek ilykép büntetés és czélszerüség elvált fogalmakat az itélet hozatalánál, mikor azoknak correlatióját ugy az elméletben, mint gyakorlatilag is a végrehajtásnál elismerjük ? Igaz ugyan, miszerint feltétlenül szükséges, hogy a büntetésben ne csorbítsuk a büntetés sajátlagos elemét czélszerüségi tekintetek miatt; hogy ne feledjük el, miszerint: poenaest malum passionis propter malum actionis, vagy mint Haus mondja: »La peine est la souffrancé que l'on fait éprouver d'une action illicite á cause de cetté action« j1) de épen a fentirt egyoldalúság s annak symptomaticus gyógyítási módszere vezet oda. Mi határozottan követeljük, miszerint a büntetés kiszabásánál első sorban az igazság emeltessék érvényre s a büntetés végrehajtásánál is az igazságügyi politika szempontjai csak az igazságvonta korlátokon belül méltattassaíjHani: Principes généraux du üroit Pénal Belge. Gand. 1874. 18. lap. nak figyelemre. A polgárban a bűnöst igazság szerint meg kell büntetni, mielőtt a társadalom a büntevőben ismét polgárát kereshesse. Mikor a büntetés eloltani iparkodik azon tüzet, mely a bűntett folytán a közrend veszélyére kitört, a gonosztevőnek a füstöt mindvégig el kell tűrnie. Röviden szólva, az igazságos szigort a büntetés lényeges elemévé kell tenni; feltétlenül szükséges, hogy a szabadonbocsátott reszkető félelem érzetével emlékezzék vissza a tömlöczre. Épen ez irányban mutatkozik ujabb időben sajnos felfogás. Minden eszmének az a hibája, hogy hiveit a keresztülvitelnél is könnyen idealismushoz ragadja. Az igazságszolgáltatási barbarismus rémképeivel szemben ellenkező végletbe tévedtek, s holott a múltban feláldozták az emberi méltóság eszméjét »a jog« rideg követelményeinek érdekében: addig a jelenben hajlandók a jog követelményeit feláldozni az emberszeretet érdekében, így keletkezett egy elvhézagos újjászervezés auspiciumai alatt azon módfelett enyhe felfogás, mely a törvényszéki gyakorlat terén sok helyütt s nálunk is tapasztalható, így keletkezett a fegyházreform azon nevetséges iskolája, melynek hivei, a humanismus eszmefényétől megvakitva, minden gonosztevőben a társadalomnak egy hajótört áldozatát látják vagy a gaz tettek felé a természettörvény biborpalástyát teritik s igy lassankint a bűntett dicsőítésébe s ápolásába tévedtek. Ezek tömlöczében csak egyszer kell sinlődnie a gonosztevőnek, hogy a büatetéstőli félelmét — elveszitse. Ép oly túlzás, minőbe C a r 1 y 1 e esett, midőn a pentonvillei fegyintézet felett haragosan pálczát tört, mivel abban a fegyenczek oly zárkákban tartatnak, melyekben egészséges levegőről van gondoskodva : ép oly bár ellenkező irányú túlzásba esett a fegyházreform buzgalmas előharczosa Eberty midőn 1867-ben a porosz országgyűlésen rendkívüli kegyetlenségnek bérmálta azt, hogy a foglyok rongyos ingeik kijavítására szoríttatnak?1) ') Csipős gunynyal ostorozza ezen tulplnlantropicus iskolát következő cz. röpirat: »Dr. Rebsclinur Cyankalius beszéde a fegyházreform felett, előadva a világjavitók utolsó ülésében Babilonopolis városában. Regensburg, 1867«, Igaz ugyan, hogy a villámot nem tarthatjuk fel az épület vastag falai által; a beteget nem gyógyítjuk avval, hogy panaszkodó száját bekötjük; nem elégséges, hogy a gyilkost bizonyos időre lánczba verjük, hogy kezeiből bizonyos időre kiragadjuk a kést: a vad állatot szelídíteni kell, nem pedig csak egyideig kalitkába zárni. A fegyháznak szerepe hasonlít a szivéhez, mely a vérnek haszontalanná vált részecs kéit befogadva: tisztult, éltető parányokkal megrakott vért áraszt vissza üterein a testbe; a büntetés nélkülözhetlen eleme a javitás. De a fegyháznak azért nem szabad nevelő intézetté fajulnia; a javitás csak annyiban juthat érvényesüléshez, menynyiben azt a büntetés sajátlagos természete megengedi; mire vonatkozó gondolatok azonban aberrálván jelen dolgozat tulajdonképi tárgyától, visszatérek ad rem. Midőn megengedjük, sőt sokkal határozottabban, mint ez eddig történik, követeljük, miszerint ugy az ítélethozatalnál minta büntetés végrehajtásánál az igazságos szigor legyen mérvadó: egyidejűleg azt is követeljük, hogy az igazságügyi politika igényei épugy a birói teremben találjanak érvényesülésre, mint találnak a fegyházban; hogy a büntetés nemesbítését czélzó törekvéseknek nemcsak a végrehajtásban, hanem a büntetés kiszabásánál is nyíljék tér. A büntetés oly kép szabandó ki, hogy az itélet, mig egyrészt a merénylet tárgyi s alanyi momentumainak igazságos szigorral való mérlegelését tartalmazza : addig másrészt a büntevőre mint majdan a társadalomba visszatérő polgárra való tekintettel a büntetés hatályosságára is reflectáljon. Szóval, hogy lehetséges legyen, miszerint a büntetés végrehajtásánál a czélszerüségi szempontok az itélet teljes épentartása mellett az ez által vont határokon belül legyenek érvényre emelhetők. Nem tévesztjük szem elől, hogy a biró a büntetés jövendőbeli hatását ki nem számithatja előre: de ebből épen nem következik, miszerint e fontos érdek az itélet hozatalánál mellőztessék: hanem az, hogy az Ítélethozatal szabályai a czélnak megfelelően változtassanak. A törvény a büntetést a tett objectiv