Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 51. szám - Sajtótörvényhozásunk s a felelősség kérdése

ismérvei szerint határozza meg; döntő benne az igazságos megtorlás. S az igazságos megtorlás határait a törvény a cselekmény qualitativ természetének megfelelő maximum s minimumban vonja; a bünösségi fokozatot s igy a büntetést relatív határozottsággal állapítja meg. De az igazság a büntetés tartamának kiszabására nézve bizonyos mértékben szabad mozgást engedhet ép ugy a bírónak a tett alanyi körülményeinek mérlegelésénél: a mint engedi azt a törvényhozónak a bünösségi fokot a tett objectiv ismérvei alapjáu meghatározó sanctióban. Azöszszerü bűneset, az individuális bünösségi fok is enged viszonylagosan határozott ítéletet. »Nem létezik általános arány, mely szerint a büntetés értékét a merénylet értéke szerint a priori lehetne meghatározni*.1) Valamint a törvényhozó az igazságot oly módon emeli érvényre, hogy annak objectiv szempont szerint megállapított maximum- s minimumtételekben ád kifejezést, melyek a törvényt alkalmazó biróra nézve lehetővé teszik, hogy a törvény általános intézkedését az öszszerü bűneset különös viszonyaira alkalmazhassa; hogy a tett tárgyi ismérvei szerint törvényesen megállapított büntetési tételeken belül a tett alanyi viszonyaira is fektethessen kellő súlyt: hasonlóképen szabhatná ki a biró a büntetést a törvényes sanctio korlátain belül a büntevő concret bünösségi fokának megfelelő maximum s minimumban; mi a büntetést végrehajtó hatóságra nézve lehetővé tenné, miszerint az itélet által a concret esetnek megfelelő igazság szerint vont határokon belül, tehát az igazságot érvényre juttató itélet teljes épentartása mellett, a büntetést mégis a fegyenczek egyéniségei szerint a büntető-politikai tekinteteknek megfelelőlega alkalmazhassa. A büntető-jog elfogadott czélszerüségi elvének megfelelő volna tehát, hogy a bíróság a vádlott bűnösségének szigorú mérlegelése alapján az ítéletben egyedül csak a megtorlás mennyiségének igazságos legkevesebbjét és legtöbbjét állapítsa meg. A fogságbüntetés időtartamának tényleges fixirozása, illetve annak megítélése, miszerint valamely fegyencz az ítéleti maximum és minimum között mikor bocsátandó szabadon, az itélet korlátai között illetékes f e g yházi bíróságokra bízatván. III. A fogságbüntetés sikere vagy sikertelensége nem függ az concret bűntett nagyságától, hanem összeredménye a bünős előélete, egyénisége, a hivatalnokok bánásmódja, a jó vagy rosz fegyintézeti tápozás, ruházat s még szász s száz a fogolyra fogsága alatt beható körülményeknek, melyeket hatásuk terjedelmében esetrŐl-esetre előre kiszámítani lehetetlen: de melyeknek a fegyintézeti hivatalnokok mindennap szemtanúi. A fegyintézet hivatalnokai közvetlen mindennapi érintkezésben vannak a fogolylyal, vizsgálhatják jellemét, lelkületét; vezetik és támogatják javulási küzdelmeiben ; hallják beszédeit, látják magavicz. m. 1S%B e e g e r H. : .Értekezések a büntető-jogból. — 414 — seletét. A tömlöcz lélektani műhelyében nyert emberismeret biztosabb útmutató valamely egyén megismerésére, mint a legalaposabb jogképzettség s a bírói éles ész. Alapelvül szolgálna tehát, hogy mig egyrészt az itélet feltétlenül érvényre emelendő : addig másrészt az itélet által engedett határokon belül a felett, hogy a fegyencz mikor helyzendő tényleg szabad lábra, nem kegyelmi fórum, hanem független fegyházi bíróság ítéljen, é.p. bíróság, mely kizárólag oly tagokból alakul : kik az illető fegyintézet foglyaival folytonos közvetlen érintkezésben vannak. A büntető-törvényjavaslat egy termékeny eszmének nyit utat, mely hivatva lesz fontos s áldásos szerepet játszani a büntetésvégrehajtás javítási műfolyamában. A 42. s 43. §§-ban ugyanis a börtönfelügyelő bizottság intézményét veszi fel reformtervébe, mi által a társadalom megbízottjainak közvetlen befolyás lesz engedve a fegyintézetben a társadalom érdekeinek képviselésére. Ezen intézmény embryoja lehetne egy nagy szervezetnek, mely a fegyházhivatalnoki személyzet s az összes fegyházi beiigazgatásnak ugy, mint az egész büntetésvégrehajtásnak hatalmas javitó tényezőjévé válhatnék, és pedig oly javitó tényezőjévé, mely az államnak semmibe sem kerülne. Az országos börtönügy egységes felügyelésére alakittassék az igazságügyminiszternek avagy a főügyészségnek kezdeményezése folytán egy országos bört ö n f ő f e 1 ü g y e 1 ő bizottság, mely tulnyomólag a társadalom előkelő tagjaiból álljon s mint közvetlenül az igazságügyminiszternek alárendelt legfelsőbb folyamodásu fegyházhatóság hivatalában fizetés nélkül eljárjon. Feladatának körébe esnék : az országos fegyintézeteket tagjai által meglátogatni, továbbá mint II. s legfelsőbb folyamodásu fegyházbiróság eljárni s végre összefutnának nála a szabadonbocsátott fegyenczek támogatására vonatkozó humanitárius törekvések összes fonalszálai.l) Az egyes fegyintézetek s börtönök beligazgatásának s a büntetés végrehajtásnak állandó ellenőrzésére pedig, továbbá a szabadonbocsátás felett való I. folyamodásu bíráskodásra s végre a szabadonbocsátott fegyenczekre vonatkozó emberszerető intézkedések vidéki vezetésére alakittassék minden fegyház területén a királyi ügyész, a fegyház magasabb állású személyzete (igazgató illetve várnagy, ellenőr esetleg ha van mint a munkácsi s váczi fegyintézetben: a munkavezető tanitó, lelkész v. m.) de tulnyomólag a társadalom tekintélyes s független állású polgáraiból s különösen az egyházi elem bevonása mellett: vidéki bőr tön felügyelő bizottságol:. Ily bizottság feladatához tartoznék: az illető fegyház beligazgatását ellenőrizni, mi czélból a helybeli fegyházba minden héten legalább egy tagot küldeni s az abban tapasztalt hiányairól, a hivatalnokok mű') Állhatna az országos fegyintézétek száma kétszerannyijának megfelelő létszámból, minélfogva évenkénti kétszeri látogatás esetében minden bizottsági tagra évenként egyszer esnék a felülvizsgálati utazás terhe. Állandó tagjai lehetnének : 1. a kir. főügyész mint a bizottság elnöke ; 2. a m. kir. budapesti egyetemi jogi karának egyik büntető-jogtani tanára ; 3. az országgyűlésnek egy vagy több választott tagja. ködéséről, a helybeli fegyházügy állapotáról s esetleges reformjavaslatairól minden hónap végén az országos börtönfőfelügyelő bizottságnak hivatalos jelentését beterjeszteni tartoznék. Ezen bizottság, mely a helybeli fegyház fegyenczeivel folytonos közvetlen érintkezésben volna, képezné az illetékes birói testületet, mely a tényleges szabadonbocsátásnak az itéletileg megállapított maximum s minimum közti időpontját meghatározná, s mindanynyiszor volna összehívandó, mikor ily tárgyú folyamodvány vagy indítvány beterjesztetett. Az intézeti bíróság ítélete felebbvihető volna az országos börtönfőfelügyelö bizottsághoz, mint e tárgybani legfelsőbb folyamodásu törvényszékhez. Az országos börtönfőfelügyelő bizottságnak végre díszes hivatása volna, hogy a vidéki börtönfőfelügyelő bizottságok hónapos jelentései, valamint az országos fegyintézetek látogatására kiküldött saját tagjainak tapasztalatai alapján az igazságügyminiszternek félévenként jelentését terjesztené be az országos fegyházügy általános állapotáról, részletes viszonyai s bajairól, valamint a külföld fegyházjavitási törekvéseinek összehasonlító tanulmányozására alapított javítási terveiről. Ily vagy hasonló fegyház felügyelő bizottságok Európa sok államában már századunk első évtizedeiben keletkeztek. így pl. alakultak Francziaországban legfelsőbb rendeletek folytán 1819. s 1823-ban a >Conseil des inspecteurs genéraux des prisons< (központi börtönfelögyelői-tanács), mely minden évben az országban fegyházfelülvizsgálati utazásokat tett; s minden departementban egy >Commission de surveillance des prisons* (börtönfelügyelői bizottság), mely egyszersmind a szabadonbocsátott fegyenczekről is gondoskodott. Hasonló bizottságok Belgiumban az u. n. >Commissions administratives« (igazgatási bizottságok), melyeknek a fegyházak igazgatói s összes hivatalnokai alárendelvék; Schweizban a >Conseillers inspecteurs< (felügyelő tanácsosok), alattuk az u. n. »erkölcsi bizottságok«. Skóthonban már az 1839. augusztus 17. parlamentacta (hatályba lépett 1840. július l-jén) folytán létesült a >General board of director ofprisons inScotland* (központi igazgató tanács Skóthon börtönei számára) 19 előkelő parlamenti tagból összeállitva, kik mint dignitariusok mindennemű fizetés nélkül az ország összes fegyházügyét egységes vezetésük alá vették. Alájuk rendeltetett minden grófságban egy »County prison board* (grófsági börtöntanács), szintén mindennemű fizetés nélkül; a legelőkelőbb polgárok vállalkoztak ily bizottsági tagságra. Hogy Éjszak-Amerikában a legkitűnőbb társadalmi állású férfiak tömegesen ajánlkoznak ily díjtalan fegyházfelügyelői tisztségre, köztudomású dolog. Sajtótörvényhozásunk s a felelősség kérdése. Dr. Emmer Kornél országgyűlési képviselőtől. Három hó még, s 30 éve lesz, hogy Budapest főbb utczáin lázas mozgalom volt észlelhető. A forrongás gyupontja a Pilvax czimü ká-