Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1877 / 49. szám - Bertha Sándor emlékezete. Tóth Lőrincztől. Budapest 1877. Kiadja a magy. tudományos akadémia. [Könyvismertetés]
— 400 — beszedendő.« Mily contradictio rejlik e pontban ! Mily jogi absurdum! A törvényszék büntetlennek mondja ki a vádlottat és mégis elitéli; kijelenti azt. hogy szándék fen nem forog és mégis azt kell vélelmeznie, mintha egy nem szándékos cselekményből folyó kötelezettség nem teljesitése vagy nem teljesitketése az előbbi nem szándékos cselekménynek szándékosságára következtetést engedne vonni. A fent hivatkozott pontnak intézkedése a nagyobb kihágásokra vonatkozván, természetes, hogy a kisebb kihágásokkal kevesebbet bíbelődnek, és azért az 1876. évi 15. t.-cz. 77. §-s határozottan kimondja azt, hogy ha a kincstár szándék nélkül rövidíttetett meg, 50 írtig büntettetik; nem különben helytelen az 1876. 15. t.-cz. 80. §-ának intézkedése is, mely a vizsgáló hatóságot egyenesen kegyelmi joggal ruházza fel; a vizsgáló hatóság ugyanis, ha a fél a feltételeknek egészben vagy részben eleget tesz, a további eljárást megszüntetheti. Ezen intézkedés csorbítja egyrészt a felségi jogokat, de másrészt előmozdítja még inkább a csempészetet, sőt merném állítani, hogy azon szomorú körülményben, hogy a csempészet napról-napra növekszik, ejzen §. intézkedésének lényeges osztályrésze van ; ha a csempészettel foglalkozó tudja azt, hogy az esetben, ha rajta kapják, az egyszerű dijaknak és csekély büntetési összegnek lefizetése mellett menekülhet, ugy bizonyosan feleslegesnek fogja tartani áruczikkeit bejelenteni, egynehányszor csak sikerül neki a csempészet; de az ezen elengedésnél követett eljárás méltatlan az államhoz is, mert mint egy zsibárusboltban alkudoznak, az állam közege követeli először az egész bírságot, ha ezt a fél megtagadja, a felét; ha ezt is megtagadja, a negyedrészét ; és ha ezt is megtagadja: még a rendes illetéken alól is megy. A bünrészesség szabályozásának hiánya felette sok igazságtalan intézkedéseket vont maga után. így egyes jövedéki áthágásoknál a vállalkozó az alattvalói által tudtán és beleegyezésén kivül elkövetett áthágásokért, és pedig nemcsak a kár nagyságáig — a mi igazolt —, hanem a büntetésül kiszabott összeg erejéig — és pedig kihallgatlanul szavatolni tartozik; és viszont vannak ismét esetek, a mikor a bűnösök nem büntettetnek, — így p. o. ha egy szeszgyárnak tulajdonosa gyárának vezetését egy igazgatóra bizza, és az — urának tudtán és beleegyezésén kívül — jövedéki áthágásokat követ el, az állam az adót és bírságot nem az igazgatótól, hanem a tulajdonostól követeli, ő tartozik a büntetést megfizetni, nem fizetés esetében ő záratik el, s ebből kifolyólag egy malitiosus igazgató urát boszuból nemcsak hogy anyagilag tönkre teheti, hanem a börtönbe is hozhatja, míg ő minden büntetéstől szabadul; ugy szabadul az igazgató az esetben is, ha az áthágás urának beleegyezésével történt és az a büntetési összeget lefizette; nem változtat azon körülmény sem, hogy ő anyagi hasznot húzott az áthágásból. Hasonlag érthetetlen a dohány-jövedékről szóló 1876. évi 4. t.-cz. 13. §-a is, mely szerint az, a ki engedély nélkül dohányt ültet, minden jogtalanul beültetett négyszögölnyi földtér után 30 krnyi birságban marasztaltatik; ha ellenben engedélylyel ültet: ugy a 3. §. szerint négyszögölenkint 40 krt tartozik fizetni; e szerint tehát, ha engedély nélkül ültet, 10 krral kevesebbet fizet, mintha engedélylyel ültetné. A kísérletet ugy rendeli büntetni, (12. §.) mint a befejezett büntettet. Az sem volna helyesen indokolható, hogy a pénzügyi igazgatóság ugyanezen törvény 7. és 10. §-a szerint a községi elöljárókat mint nem közvetlen közegeit, késedelmes hivatalos eljárásuk miatt 100 írtig megbírságolhatja; a részesség, a beszámítást kizáró és enyhítő okok, a bűnhalmazat stb. egyáltalán szabályozást nem nyertek ; ezen és még más számtalan esetek — melyeknek tömegesebb és részletesebb kiemelése mai feladatomon tulmenne — eléggé indokolják fenti állításomat és azért nem is folytatom az anyagi hiányok kiemelését, hanem áttérek az alaki részre, mely sokkal érdekesebb adatokat szolgáltat az előbbieknél. Már fenébb kiemeltem, hogy a jövedéki áthágásoknál az inquisitorius eljárás — hiányainak világszerte történt elismerése ellenére — a középkor minden formáiban honos. A harminczadi és 42. évi rendszabályok magára az eljárásra vonatkozólag kevés felvilágosítást nyújtanak s leginkább csak a vádlott miképi kihallgattatásáról szólanak bővebben. Az eljárásra egyedül a Bach-féle korszakban kibocsátott rendeletek irányadók, melyeknek tömkelegében eligazodni valódi herkulesi munka. Az 1876. évi 15. t.-cz. az eljáéásról mélyen hallgat és csak az illetékességről, elévülésről és felebbezésről szól egyegy §-ban. A hivatkozott törvényczikk 78. §-a szerint a jövedéki áthágások miatti vizsgálatok megejtésére a kir. adófelügyelők vannak hivatva, illetőleg a kir. pénzügyigazgatók, a mint t. i. az illető ügy egyenes adókra vagy pedig más közadókra vonatkozik. A nevezett vizsgáló hatóságok, melyek majd kizárólag közegei — a pénzügyőrök feljelentései folytán járnak el, kihallgatják a vádlottat és ha ugy tesztik nekik, letartóztatják; azonban hogy mily körülmények közt szabad valakit letartóztatni, és meddig letartóztatva tartani, kihallgatva vagy kihallgatlanul; határozatilag kimondandó-e a letartóztatás s van-e ez ellen felebbezésnek helye és hová, arról intézkedések nem tétetnek; a vizsgáló hatóság kénye-kedve szerint jár el. csalhatatlan intézkedései ellen orvoslatnak nincs helye, a letartóztatva tartott — a pénzügyminisztérium ellátásáról sem gondoskodván — azon alternatíva előtt áll: szökni vagy éhen halni. A házmotozás, a tárgyak elkobzása, ép oly kevéssé szabályozvák, mint a letartóztatásnak elrendelése; bemehetnek akárhová, elkobozhatnak amit csak találnak; elrendelő indokolt határozat, előleges felszólítás nem szükséges. A vizsgálat a legnagyobb titokban folyik, a védő csak névleg szerepel, betekintést az aktába egyáltalán nem nyerhet, és ha netáni mentő tanúi kikallgattatnak, ugy azt csak a vizsgáló közeg loyalitásának köszönheti. A tanuk meghiteltetésére a vizsgáló hatóság jogosítva nincs, de azért ők jelölik ki azon tanukat, a kik meghiteltetendők, ez ellen nincs észrevételnek, orvoslatnak helye, a megkeresett bíróság észrevétel nélkül tartozik a kijelölt tanukat megesketni, és ez annál nyomatékosabban dönt az ügy elintézésénél, mert a vizsgáló hatóság a tanuk megbiteltetésénél nem azon szempontból indul ki, hogy a tanú vallomása hitelt érdemlő-e, hanem a hitet kényszereszköznek tekinti az igaznak bevallására és azért nem ritkán történik, hogy a vizsgáló hatóság oly tanuknak meghiteltetését is kérelmezi, a kiknek vallomásai egymással homlokegyenes ellentétben vannak. Az ily módon elkészített vizsgálat az elsőfolyamodásu kir. törvényszék elé kerül, kisebb ügyekben az adófelügyelő vagy a pénzügyigazgatóság ítél. Vajon ily vizsgálat alapján lehet-e igazságos ítéletet hozni, arra felelhetnének azon bírák, a kiket a sors keze (a mint ők mondják) arra kárhoztatott, hogy ezen odiosus ügyekben eljárni kénytelenek. De mondhatjuk mi is, hogy ott, ahol a károsult egyszersmind vádló, vizsgáló és bíró is, ahol az eljáró közeg oly függő állásban van elöljárójától, mint a pénzügyi hivatalnokok, akikről Buschmann egyik czikkében azt mondja: ». . . Die als nichts anderes,als höher oder niedriger bezahlte Commis erscheinen« ; ahol még azon kivül az eljárás egyáltalán nincsen szabályozva, a szóbeliség és közvetlenség kizárásával tisztán csak az írásbeliség minden hiányaival dívik: ott igazságos ítéletet hozni nem lehet, és ha mindezekhez még hozzáteszszük azt, hogy a 15. t.-cz. 81. §-a szerint ily ügyek csak a kir. ítélő táblához felebbezhetők, mely másodfokulag és véglegesen határoz, — ami, ha helybenhagyólag határoz, még megjárná, de ha eltérőleg ítél, sem a károsultat sem a vádlottat ki nem elégítheti: ugy nagyjában kiemeltünk mindent, a mit a jövedéki áthágásokban követett eljárás hiányairól mondani lehet. A jövedéki áthágás az állam megkárosítására irányzott szándoknál és az állam megkárosításánál és az ez által szerzett jogtalan haszonnál fogva, de itt tovább nem fejtegethető erkölcsi szempontból is, büntetendő cselekmény, s azért annak megbüntetése az alaki és anyagi büntető-törvények alapján kell hogy történjék. Egyedül ezen eljárás lesz képes az oly nagy fokban szaporodó jövedékiáthágásokat kevesbíteni. Kívánatos tehát, hogy nálunk a jövedéki áthágások az általános büntető törvény elvei alapján mielőbb codifikáltassanak. Helmbacher Nándor. Jogirodalom. Beriha Sándor emlékezete. Tóth Lbrincztbl. Budapest 1877. Kiadja a magy. tudományos akadémia. Tóth Lőrincz urnák ezen akadémiai felolvasását nem közvetlen tárgyánál fogva, hanem az abban nyilatkozó szellemnél fogva figyelemre méltónak tartjuk. Határozottságra nézve képviselői programmbeszédnek mintául szolgálhatna; symptomatikus jelentőségében tekintve, általános érdekű mivelődési tüneményeknek szemléletére vezet. A magyar tudományos akadémia működését a társadalmi tudományok terén, melyek a tárgyazott gyakorlati érdekeknél fogva mindig politikai vonatkozásúak, figyelemmel kiséri az is, ki a történelmi tapasztalás folytán nem legjobbat vár a tudománynak bármely hivatalos vagy félhivatalos képviseletétől, melynek választottjai akkor sem valók mindig a hivatottak sorából, ha ezek számosan vannak. A tudós rangnak ünnepélyes elismerése oly előny, melyért mindennemű nagyravágyás és hiúság versenyez; ily verseny eszközéül természetesen nem pusztán szellemi munkának »nemes verítéke* szolgál. S miután a tudósok pantheonjában sem szűnik meg az emberi gyengeség hatása, a testületi önkiegészitéssel jár, hogy a babér aspiránsai közül első sorban azok számithatnak kegyes felavatásra, kik rokon szelleműek a széken ülő mesterekkel. Megesik igy néha, hogy a walhallába oly tudós félisten kerül, kinél a látható elismerés láthatlan szellemnek jutalma, míg olyanok, kik közkedveltségü bálványokat nem tömjéneztek, az olympiusok haragja által kizárva maradnak. Ez elősegíti az egyöntetűséget a testületben, mely természeténél fogva is az egyéni isolatióban teljesen független szellemi mozgást és érvényesülést bizonyos rendi kötelmeknek és testületi szellem tekinteteinek korlátai közé szorítja. Az érintkezés nem villanyozó súrlódás, hanem nivelláló collegialitás. Az olympusi langyos légkörben a meggyőződések érzelmi heve rangszerüen mérsékeltetik; a durva küzdtér porfellegei fölé emeltek, szánva tekintenek a végletes szenvedélyekben elfogult, viaskodó misera plebs contribuensre. Valami tudós nemesség öntudata, kiváltság igénye önkénytelenül képződik, elősegítve a külső siker utánitélő laikus világnak tisztelgése által, mely a tudósokat ezen érzékelhető alapon tábornokokra és közvitézekre