Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 48. szám - A legújabb belga törvény az óvásról

— 393 politikai szempontból bizonyos jelentőséggel birna ugyan, de ha meggondoljuk, hogy az ági öröklés magában a tőle e tekintetben várt jó szolgálatok teljesítésére a vagyonforgalmi szabadság korában egészen képtelen, e feltevés is hiúnak bizonyul. Többen utaltak már e részben azon sajnos tapasztalatra, hogy az ősiség eltörlése óta az ági öröklés annyi szép birtokos család elszegényedését legcsekélyebb részben sem volt képes megakadályozni. És ezen tapasztalat okát az ági öröklés pártolói hasztalan igyekeznek kizárólag az 1847/8-iki reformok rohamos keresztülvitelére vezetni vissza, mert ezen eredmény létrehozásában mint sokkal hatalmasabb tényező a politikai, társadalmi és gazdasági viszonyok azon gyökeres változása szerepelt, mely midőn az ingatlan birtokához kötött politikai és társadalmi előnyök jelentékeny leszállítása által az ingó vagyon, az ipar és kereskedés fontosságát a megillető fokra emelte s a vagyonszerzés vágyának az ingó vagyont is az ingatlanhoz hasonlóan keresett tárgyává tette, más részről mindinkább érvényre emelte a nemzetgazdászat azon állandó törvényét, hogy a helyes gazdálkodás szaporít, a rosz fogyaszt, s hogy a vagyon a helytelenül gazdálkodók kezéből az okszerűen számító gazdálkodókéba kerül. Ebből folyólag téves az ági öröklés pártolóinak azon utolsó helyen említett népszerű érve is, hogy az ági öröklés a régi magyar családok illő fényben való fentartására, s ez által a magyar nemzet fenmaradására, ma is a leghasznosabb és nélkülözhetlenebb szolgálatot teljesiti s van hivatva a jövőben is teljesíteni, a melyről lemondani könnyelműség s a hazafiság ellen elkövetett bün lenne. Az ily hiedelemben rejlő tévedés, ha az előzőleg felhozottakat latra vetjük, annyira szembetűnő, s mások különösen Teleszky István többször idézett munkájában oly meggyőzőleg ki lett mutatva, hogy a felett minden további vitatkozás teljesen meddő lenne. Politikai szempontból sincs tehát arra szükségünk, hogy öröklési rendünk szabályozásánál a haladástól visszariadjunk vagy — a mint Zlinszky Imre az öröklött és szerzett vagyon megkülönböztetésének még a köteles rész kijelölésére való kiterjesztése által czélozza — még visszafelé is menjünk. Viszonyaink ma már megengedik, hogy az ági öröklés fen- vagy fen nem tartásának kérdését tisztán az ész- és jogszerűség tekintetei döntsék el. Az ész- és jogszerűség pedig, ha a felhozottakra még egy futó visszapillantást vetünk, nem az ági öröklés védőinek, hanem ellenzőinek álláspontja mellett harczol. E két álláspont végjellemzésekép azt mondhatnám: az előbbi az által, hogy az öröklés központjául az első szerzőt tekinti, a hagyomány kedvéért nem számol kellőleg a való élettel, a jelen szükségeivel, a mult édes emlékeért nem vonakodik fájdalmat okozni a jelennek, míg az ági öröklés ellenzői az öröklés középpontjául az örökhagyó személyét tekintve, midőn törekvésök súlypontját az élet való szükségeinek kielégítésére helyezik, a multakon való merengés helyett, de azok sértése nélkül a mindenkori jelen boldogitását tűzik ki czélul, s én az utóbb emiitett irányhoz való csatlakozást magamra nézve könnyűnek látom. Enyiczkei Gábor. A legújabb belga törvény az óvásról. (b. h.) Legközelebb Belgiumban uj törvény alkottatott az óvásról (Loi sur les protéts, meghozatott 1877. július 10-én, és életbe lépett 1877 september 1-én), melynek az eddigi törvényektől eltérő és kiválóbb érdekű iutézkedéseit a Nypels által szerkesztett »Pasinomie Belge« nyomán a következőkben kívánjuk ismertetni. Az elfogadás vagy fizetés hiánya miatti óvások felvételét a végrehajtók teljesitik; oly helységekben, hol végrehajtó nincs vagy eljárni akadályoztatva van, a kormány által e czélra kijelölt hivatalnokok teljesitik az óvást. Az óvásfelvétel történik: a váltón kijelölt helyen, és a mennyiben a hely kijelölése hiányzik, annak lakhelyén, a ki által a fizetés eszközlendő, vagy annak ismert utolsó lakhelyén ; a váltón akár a kibocsátó, akár a forgatók által megjelölt szükségbeli utalványozottak lakhelyén; a névbecsülési elfogadó lakhelyén. Az óvás toldat alakjában az óvatolt váltóhoz függesztetik és az óvás cselekménye egyúttal egy törzskönyvbe (carnet a souche) bevezettetik. Az óváslevél megemlíti a váltóbemutatót; a váltó lejárati idejét; a fizetésre kötelezettnek jelenlétét vagy távollétét; az elfogadás vagy fizetés megtagadásának okát; a névbecsülési elfogadást vagy fizetést; annak vezeték- és keresztnevét, a kinél az óvásfelvételt tanúsító elismervény hagyatott ; a behajtott dijakat és illetékeket. Az elfogadás vagy fizetés hiánya miatti óvást helyettesitheti, ha a váltóbirtokos abba beleegyezik, egy nyilatkozat, mely constatálja az elfogadásra vagy fizetésre hivatott személy megtagadását. A fizetés megtagadását tartalmazó nyilatkozatnak legkésőbb az óvásfelvételre rendelt időpontot megelőző napon kell történnie. Ezen nyilatkozat vagy a váltóra jegyeztetik vagy külön okmányba iktattatik. Ezen nyilatkozatot az elfogadásra vagy fizetésre hivatott személy keltezi és aláirja. A kelettől számított négy nap alatt bejegyzékelendő a törzskönyvbe. A bejegyzékelés csak akkor engedtethetik meg, ha a váltó a külön okmányba felvett óvással együtt inutattatik be. A külön okmányba felvett nyilatkozat az elfogadás vagy fizetés végett bemutatott váltó lényegét tartalmazza. A névbecsülési elfogadás vagy fizetés az imént meghatározott nyilatkozat alakjában is constatálható. A végrehajtó a törzskönyvet a kereskedelmi törvényszék egy tagja által hitelesítteti. A hitelesítést helyettesíti a kereskedelmi törvényszék által alkalmazott megbélyegzés. A végrehajtónak egy helyen felvett óvás után járó dija 2 frankot tesz. Ha több helyen vétetik fel az óvás, minden további óváscselekmény után 1 frank jár. A bejegyzékelés illetéke a megóvatolt váltó összege szerint változik és legalább 50 centimet és legfeljebb 3 frankot tesz. A bejegyzékelés illetéke a nyilatkozat után is jár. A következő sorokat vettük: Tisztelt szerkesztő ur! »A világ, melyben az ind él, tündérálom ; a hova tekint, bóditó változatossságban hullámzik a természet tuldagadó termő ereje. »Igy szól tisztelt lapja, ugyanakkor, midőn a napi lapok szerint az angol premier elfordul< az iszonyú képtől, melyet India nyújt, mivelhogy az ottani éhhalálnál csak a (keleten duló) irtó háború lehet nagyobb szerencsétlenség*. így vagyunk örökjogi vitáinkkal is. De lege ferenda ábrándozva csillagok közt járunk, valóságban azonban végzéseket kapunk, melyek szerint »ha a hitelezők és hagyományosok az osztályos egyességhez hozzá járultak volna is, az ingatlan osztályrészek tulajdonjogának az örökösök nevére, a hitelezők és hagyományosok követelései erejéig pedig ezek javára a zálogjognak egyidejüleges bekeblezése a hagyatéki bíróság által nem volna eszközölhető : ^hagyatéki bíróság a hagyományok és hitelezők biztosítása iránti intézkedésre hivatva egyáltalán nincsen«. S ezen elv a törv. rendt. 581. és 592. §§-aira alapittatik! Hallunk továbbá kardcsörtetést az örökösök önálló cselekvése mellett; ha azonban kényszerülünk vagy merészlünk az osztályos administratiót akkép megtenni, hogy ne minden csipp-csupp activán, ne minden egyes tehertételen valamennyien elágazásunk mathematicai arányában osztozzunk : akkor egyszerre oly gyanús szemekkel néznek ránk, mintha fenyítő törvényszék előtt állanánk. Hallunk schulgerecht anathemákat a hareditas iacens ellen; — mikor aztán a hagyaték részére currens, halaszthatlan követeléseket, például házbért kellene behajtanunk, nem megy — nincs actoratusunk, az örökösök közt vagy ellenük folyó perek vagy más akadály folytán; az osztrák törvény idejében legalább curatort lehetett rendeltetni, most nem lehet. Hallunk végre a hagyaték biztosságáról. Ha azonban az örökösök egyike-másika által előre kapott összegeket be akarjuk számíttatni, úgyhogy ennyivel több terhet vállalaljanak el: kikapunk érte, mert úgymond, ez már valami rendkívüli; hagyatéki bíróság ilyesekkel nem bajlódhat. Az örökösi hitelezők természetesen még kevésbbé veszik tekintetbe, minek folytán az egyik örökös miatt a másik szenved ; ha pedig, mint némelyek vélekedtek, az előlegeket nyert örökösnél a részesülési quotalitást szállítjuk le, akkor ezen leszállítás módja válik peressé, vagy ha azzá nem válik, a leszállítás arányában veszti ezen ág azon értéket, melylyel az ő quotája időközben szaporodott volna. Ezen elsorolt casusok közül az elsőben fölebbezési jogorvoslat használtatott; azon indokolással, hogy a hagyaték nem csak activának, de passivának is összesége; máskor e kettőt el se választották; az 592. §. csak kétségbe vont hagyományokról szól; a hagyatéki igények elsőségét is a telekk. rdts 74. §-a hiába biztosítaná — az örökösök saját hitelezői az örökhagyóéit kijátszhatnák; ha a hagyatéki bíróság terhekkel bajlódni nem akar, akkor az örökösök a hagyatéki realitásokat nyakra-főre elfecsérelni, a hitelezőket s hagyományosokat készpénzzel kifizetni, s ugy a tiszta maradékot einantwortolás végett bemutatni kénytelenittetnének. A második esetre szinte felhozatott, hogy mathematicai osztály vajmi ritka esetben lehető a nova divisióról szóló 25. s több más decisiók szerint aequivalensekkel is osztozhatni — adjuk ehhez, hogy a minden egyes vagyonban való egyforma osztozás csak a bányavagyonban parancsoltatik meg törvényesen. A harmadik esetben a személyes bizalom segített ki, az alperes és a bíró is legbiztosabbnak hitte a végrendeleti végrehajtó kezében a házbért; vagy nem fizettük az adót (nem is lett volna miből), aztán az adóhivatal foglalta le a béreket, — a gyengébbek aztán odafizettek, az erősebbek se