Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 48. szám - Örökösödési jogunk reformjához. 7. [r.] - A kelet büntető-joga. [4. r.]

- 392 észellenes eredményre vezetne, hogy mig egyes esetben mint osztályos atyafiak a legtávolabbi, mondhatni pusztán névleges rokonok is örökölnének, más esetben, midőn az örökhagyó és első szerző közé alig egy-két rokonsági fok esik, midőn pl. első szerző az örökhagyó szüléje, az öröklésből az örökhagyó igen közel rokonai pl. nagybátvjai s unoka testvérei is kizáratnának, más részről pedig az örökhagyó szerzett A^agyonában való öröklés határára nézve legkisebb útmutatást sem nyújtana s e részben ismét csak az annyira ócsárlott észszerüségre utalna. Ezen, bár érzem, töredékes és tökéletlen, okoskodás is elég lesz talán annak kimutatására, hogy ma az ágiság mellőzésével történő öröklés az ági öröklésnél észés czélszerübb s a jogérzetet inkább kielégíti, és azt gondolom, ezen eredmény elérésére mi szükség sincs azon több tekintetben megtámadható s felette bizonytalan kiindulási pont felvételére, hogy a szabad végrendelkezés elismerésének okvetlen az ági öröklés megszüntetését kell maga után vonnia. Én — megvallom — ezen utat a kitűzött czél elérésére alkalmatlannak látom, mert azon alapból indulva ki, hogy a végrendelkezés szabadságának elismerése után a végrendelet nélküli öröklésnek is lehetőleg oly rendét kell megállapítanunk, mely az örökhagyó akaratának feltehetőleg leginkább megfelel,J) esetleg csakugyan alapos lehetne mai öröklési rendünk védőinek azon állítása, hogy hazánkban a végrendelkezési szabadság használata is az ági öröklés elvének kedvez, mert az örökhagyók családjuk egyik ágát a másiktól vagyonuk eredete szerint végrendelkezéseikben is megszokták különböztetni. Ez — bár kevéssé van bebizonyítva s bár ez esetben is legfölebb csak azt tanúsítaná, hogy a megszokás lassanként az emberek természetét is magához idomította — véletlenül igaz lehetne, De ily irányú okoskodásra nincs is itt szükség. Hol a meggyőződést, miként kimu») Ebből indul ki Teleszky István. L. i. m. 145. s k. 1. Lásd e felfogás elleu különösen Ungert »Das österreichische Erbrecht« 18. 1. municatióira emlékeztet. VI. Test fenyítő büntetések. Az igazságszolgáltatás egyszerű jelvénye egy bot volt. A testcsonkitó büntetések igen gyakoriak voltak.de mint márkimutatva lett, szaporábban szerepel a dichotomia az irott jogban, mint alkalmaztatott a gyakorlatban. A testcsonkitásoknál rendszerint a talio elve és pedig lehetőleg anyagilag is megfelelően volt mérvadó. VII. Vadba,1) Rulluka, kinek commentárját Jones követte, a Vadhat 3 csoportra osztja a) M árana (poena capitalis), b) Chedana (mutilatio), c) T á r a n a (fustigatio). S miután Stenzler idézett értekezésében, mely főleg csak a Vadha szó értelmének megállapításával foglalkozik, egyedül Manu után indult, azon téves eredményhez jut, hogy Vadha alatt érteni kell »omnem poenam, qua corpus affligitur«,a) tehát az egyszerű testfenyitést épugy, mint a testcsonkitást s halálbüntetést, minek következménye azon másik tévedése, mely szerint a Brahmanus nem csak halálbüntetés, hanem minden testfenyités alól is fel volt mentve.3) »Vádha«-nak közönséges értelme azonban J) A d. frid. Stenzler: Juris Criminalis vetenim Indorum specimen. Vratislavae 1842 ; lásd ebben >Vadha» szó lexikographikus magyarázatát 1. §-ban. !) ibid. 5. 1. ») ibid. 6. 1. tatni igyekeztem, tárgyilagos érvek biztos alapjára lehet fektetni, ott ellenmondásra található, bár nem egészen alaptalan, feltevéshez folyamodni fölösleges. Ehhez járul még és szintén súlyosan esik az ági öröklés ellen szóló tekintetek mérlegébe azon néha épen nem, s igen sok esetben alig legyőzhető nehézség, melylyel mai nap az öröklés egyes eseteiben az öröklött és szerzett vagyon elkülönítése jár. Ezt maguk az ági öröklés pártolói sem képesek tagadni. Azon eszköz pedig, melyet Zlinszky Imre e nehézség megoldására a törvényes vélelmek felállításában ajánl, tökéletlenségén kívül némi haszon mellett legalább is ugyanannyi kárt okozna. Kevesebb bajt okozónak, de még is számbaveendőnek tartom azon alkalmatlanságot is, melyet a hagyaték két részre osztása a hagyaték-felosztási arányok helyes kiszabása elé gördit. És e tekintetben bizonyos mérvben szintén tévesnek tartom Zlinszky Imre nézetét.J) Mert bármennyi szabadságot is lehet engedni az öröklés rendezése körül az örökhagyónak, egészen más tekintet alá esik a törvényi öröklés, melynél az öröklött és szerzett vagyon szétszakítása és külön öröklési rend alá vonása a hagyaték egységét oly esetben bontja meg, midőn annak az örökségi részek kiszabásánál nagy hasznát lehet venni, mert a vagyon szétosztására s különösen a hagyatéki terhek arányos viselésére nézve az örökhagyó intézkedése s így a legbiztosabb útmutató teljesen hiányzik. Nézetem szerint tehát az ágiságnak csaknem minden müveit nép öröklési rendéből tapasztalható eltűnését a római jog elveinek hódítása nem valami erőszakos módon, hanem azon >észszerüség« kényszerítő hatása által eszközölte, melynek létezésében az ági öröklés többször emiitett lelkes védője semmikép sem tud megnyugodni. A nemzetek, mihelyt politikai viszonyaik változása társadalmi életök szabad fejlődését, a magánjogi viszonyoknak a közjogi tekintetek béklyói alól való felszabadulását, megengedte, az észszerűt igyekez') L. i. m. 315. 1. csak is: halálbüntetés. »A Brahman is not liable to undergo Vádba« (Brahiaanus nem sújtható Vadhával) vagy Kátyájana elve: Vádba is for sinners, who are of low classes« (Vádha oly gonosztevők ellen alkalmazandó, kik alsóbb osztályból származnak«) csak halálbüntetésre vonatkozhatik. Azért fontos ez, nehogy kétségessé váljék, vajon azon törvény, mely szerint Brahmanus Vádhavai nem fenyíthető, jogkedvezményével kiterjeszkedik-e a testi büntetésekre általában vagy nem. A halálbüntetés szokásosabb nemei voltak: tűzhalál, felakasztás, megfojtás, vizbefulasztás, nyársrahuzás, keresztrevágás, elephansok által való széttiportatás, kutyák általi szétszaggattatás. Gyermekek, szolgák s nők kevésbbé súlyos bűnesetekben fegyelmi büntetésben részesültek csak, hol nem annyira a büntetés, mint inkább a javítás a czél,1) a nők büntetése pedig általában enyhébb volt, mint már fenébb említtetett. Altalános és hatékony büntetési pótszer kínálkozott végre az ind törvényhozónak egyrészt a parrnomasia (földöntúli büntetések) s kayápélut (Metempsychotis) rémeiben, másrészt azon val•) A wife, a son, a servant and a younger brother, when they commit faults, may be corrected with a roper the small sort of a cane«. Manu : 299 : 379. 1. tek érvényre emelni, természetesen mindegyik a maga módja szerint az örökösödési jog terén is, s a többé ki nem elégítő öröklési rendet olyannal cserélték fel, mely szükségeiknek, jogi meggyőződésöknek leginkább megfelelt, s ha e czélból római jogelvek segélyéhez folyamodtak, ezt nem a rómaiakért, hanem saják maguk érdekében tették. Már a felhozott döntő jogi szempontok elfogulatlan mérlegelése is elég — nézetem szerint — azon meggyőződés támasztására s fentartására, hogy a vagyon eredetére való tekintet nélkül szabályozott öröklési rend az ági öröklésnek elébe helyezendő. De határozott előnyben van az ági öröklés ellenzőinek álláspontja azon többi tekintetekben is, melyek ezen fontos kérdés megoldásánál mint többé-kevésbbé számbaveendő tényezők szerepelnek. Az ági öröklés pártolóinak különösen Zlinszky Imre által hangoztatott azon nézete, hogy az ági öröklés, különösen viszonyaink közt, az okszerű nemzetgazdászati elvekkel nemcsak nem ellenkezik, hanem minden más öröklési rendszer közt leginkább megegyezik, helyét semmikép sem állja meg. Azok, kik hazánk nemzetgazdasági viszonyait s különösen az ingatlan vagyon megoszlását tanulmányozták, nemzetgazdaságunk bajai közt soha sem tettek emlitést arról, hogy nálunk az ingatlan túlságosan szét lenne darabolva, sőt ez iránti aggodalmat még a közel jövőre sem fejeztek ki. De még, ha e baj léteznék is, ellene az ági öröklés fentartásában orvoslást hasztalan keresnénk. Egy ily nemzetgazdasági betegség okai sokkal mélyebben fekszenek, semhogy gyökereit az ági öröklés ártatlan gyógyszere kiirthatná. Azon másik szempont pedig, hogy az ági öröklés a régi családi vagyont a család kezére juttatván vissza, annak tagjaiban az ősrégi ingatlan birtokhoz, a családi tűzhelyhez való ragaszkodást növeli, a családok takarékoskodási hajlamát és munkakedvét erősiti, s ez által a nemzeti vagyonosodás egyik hatalmas tényezőjét képezi, kevésbbé nemzetgazdászati, mint inkább magyar nemzeti gazdasági lási töredelniezésekben, melyek az egyes sanctiók függelékét képezik. Ez egyszersmind mutatja annak okát, mért nem ismer az ind büntetőjog külön vallás elleni bűntetteket; mert itt valamint a hébereknél minden bűntett vallás elleni is volt. Kitűnik a kifejtettekből, hogy a Mayatanban gyökeredző hitelvies felfogás nagyszerű alkotó befolyással volt a büntetőjog terén is, s uralmát fentartotta itt évezredeken át, é. p. azért, mert az ind theologia nem teremtette az ind világnézletet, hanem mert mindkettő ugyanazon forrásból fakadt, mindkettő a természeti tényezők kifolyása s teljes összhangban volt azok feltételeivel; — s ha valahol, ugy itt meggyőződhetni, hogy mindig azon néposztály, mely a nemzeti értelmiség depositariusa, szabályozza egyszersmind a társadalmi s jogi közéletet s rásüti eszmeirányának bélyegét annak minden intézményeire.1) ') Midőn e czikksorozatot ezennel befejezzük, megemlitjük, hogy az t munkatársunknak hason czimünagyobb munkájából vétetett, melynek első kötete már sajtó alatt van. Szerk.