Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 47. szám - Párhuzamok a magyar és az osztrák büntető-törvénykönyv javaslata közt. 4. [r.]

— 385 — zos természetűek; oly tilalmak ezek, melyek bizonyos jogtárgyak oltalmára nem csak az innenső államban, hanem egyáltalán minden civilisált statusban fenállanak; minthogy az efféle joghatározatok tartalma valamennyi államban ugyanaz, azért a kötelességek coliisiója ilyenek tekintetében elő nem fordulhat. De amaz általános joghatározatokon kivül léteznek minden államban még számos speciális szabványok is, melyek megfigyelését és követését az állam a külhonosaktól is jogosan követelheti.') Ámde a belföldi joghatározatok kihatása a külállamok honosaira az által módosul, hogy e határozatok túlnyomó többsége olyan, melyet az idegen megsérteni csak akkor lesz képes, ha a belföld területére lép vagy ha akaratától függő valamely más tény következtében az innenső államhoz bensőbb jogviszonyba lép (péld. ingatlanok megszerzése, vagy valamely iparüzlet vezetése által). Ily esetben a jogviszony önkényes létrehozása azon alap-ok, mely az idegent a kérdéses jogviszonyra vonatkozó joghatározatok megtartására kötelezteti. Ezeken kivül léteznek még kisebb-nagyobb számmal oly joghatározatok is, melyek hatálya idegenekre kiterjed, anélkül, hogy azok az innenső államhoz valamely bensőbb viszonyba léptek volna; mivel azonban ily joghatározatok mindenkor oly javak oltalmára vonatkoznak, melyekre nézve az idegen állam saját honosaira kötelességeket nem ró, azért a kötelességek összeütközéséről itt sem lehet szó.*) ') Ha az állam ily joghatározatok hatályát a külföldiekre ki nem terjeszti, akkor a nemzeti jogközösséghez tartozó javak külföldiek irányában minden oltalom nélkül maradnának. ') L : Eohlandid. h. 123. 1. »Das Ge-agte auf die vorliegende Frage umgewendet ergiebt, dass die Ausdehnung des Geltungsgebiets der inlándischen Normen auf den Auslánder im Auslande eine Verletzung der Hoheitsrechte des auswártigen Staats nicht involvirt, denn gerade in dasGebiet, in welchem die auslándischen Normen exclusiv herrschen wollen, greift der inlándische Staat nicht ein. Er legt dem Auslánder Rechtspflichten einmal nach der Bichtung hin auf, nach welcher der auslandische Staat für ihn keine begründet — sodann zwar dort wo tek ; hamis tanúskodásra, csalás s a tulaj- j donjogsértés súlyosabb eseteire, bázasságtörésre s szüzek elcsábítására a gyakorlatban a legszigoruabb büntetések alkalmaztattak, különösen pedig a hamis tanúskodásra, melyet Manu »l'horrible crime«, a Gentai Codex »ce plus grand ciime du monde« nevez, s mely bűntett ellen irányuló hyperbolicus bár de ihletteljes kifakadásai Manuuak valóban meghatóak.1) Itt az ind büntetőjogi felfogás egy sajátsága említendő, mely a héber jogban hasonszerüségét találja, t. i. daczára annak, hogy az ind büntetőjog a hamis tanuzást mint irtózatos büntettet kárhoztatja: egy esetben mégis megengedi azt, t. i. akkor, ba a vádlott különben igaz tanúvallomás folytán halálra ítéltetnék; ily esetben meg engedi a hamis tanúskodást kifejezetten Manu, Yayiiavalkya2) nemcsak, hanem a későbbi gyakorlat is, mit a Gentai Codex bizonyít3). A gonosztevővel egyenlően büntetendő az, ki a bűntett elkövetésénél jelen volt s nem akadályozta azt, habár annak, megakadályozása hatal') M a n u : 82 : 343. és 89 : 345. 1. a)Yaynavalkya: 83: 58. »Where men of the four great classes would be liable to suffer capital pnnishment, there inde ed the witness may speak unt r u t h«. J) C o d e d. L. d. Gentoux: 14. f. IX, sz. 148.1. >Dans les cas, ou une déposition vraie priveroit un homme de la vie, il est permis de fairé an faux témoignage, afin de la lui conserv«r«. Kifejtett elméletünk szerint az állani büntető-illetősége több ok által alapittatik meg, igy nevezetesen a büntettuek az állam területén való elkövetése, a tettes álladalmi honossága, és a sértett jogtárgynak az államhoz való viszonya által; könnyen megeshetik tehát, hogy ugyanazon tettből több állam válik a büntetés alkalmazására jogosulttá. Azért nagyfontosságú azon kérdés is: minő befolyása legyen az innenső állam büntető-jogosultságára azon körülménynek, hogy a büntetés alkalmazhatása a külföldön, akár a büntetés kiállása akár a felmentő Ítélet, megkegyelmezés vagy elévülés által megszűnt? A fent kifejtett elvekhez képest kétféle eseteket keíl itt megkülönböztetni. 1. Ha akár belföldi, akár külföldi honlakos valamely a külállamot illető jogtárgy megsértése miatt válik bűnössé, az esetben a külföldön történt megfenyités (Strafverbüssung), a felmentés, megkegyelmezés vagy elévülés szükségkép consumálja a hazai állam büntető jogosultságát, mert mindez esetekre nézve a hazai államot csak subsidiarius büntetőjog illeti meg. 2. Ha ellenben akár belföldi, akár külföldi honlakos az innenső államot illető valamely jogtárgy megsértése miatt vált bűnössé, akkor a külföldön kiállott büntetés az ott történt felmentés, megkegyelmezés vagy elévülés szigorúan véve nem enyésztetheti el a hazai állam büntető jogosultságát, mert első sorban ezen állam jogrendje volt a bűnelkövetés által megsértve; az igazság mindazonáltal megkívánja, hogy ugyanazon tett kétszer ne kerüljön megfenyités alá (ne bisinidem); azért kell, hogy a külföldön már kiállott büntetés a még kiállandó büntetésbe mindig arányosan beszámitassék ; az eljárás újbóli megindítása a külföldön már elitélt vagy felmentett bűnős irányában pedig csak azon feltételek alatt engedtessék rneg, a melyek megfigyelése mellett az eljárás megnyitása a hazai auch dieser gleichfalls solche für ihn gesohaffen hat, hier aber statuirt er dieselben Pflichtenc. i mában lett volna; szintoly szigorúak s hasonlók az egyptusi törvényekhez a bűntárs bűnössége s büntetésére vonatkozó intézkedések, melyek szerint a bűntársak a gonosztevővel egyenlő beszámítás alá kerülnek. Bűntársnak tekintetik pedig az, ki a tettesnek alkalmat nyújt a bűntett elkövetésére, a testhez szükséges eszközöket, fegyvereket stb. szolgáltatja, s a bűnpártoló,1) sőt Manu szerint az is, ki büntevővel tudva egy évig társalog.2) A büntetés nem volt magánbosszu ténye; a bűntett ugy tekintetett, mint a közrend s bátorlét megsértése s annak megfenyitése legfontosabb uralkodói teendője a királynak. A chinai törvény szerint a büntetés nem czéloz elégtételt a jogrend megsértéseért. hanem a sértett fél magánbosz') Kátyájana: >He, who prevents not the inyury, though possessing the power, he who gives an asylum . . . and he Who furnishes weapons orgives food to evil doers . . . are all of thern actorsinthe dee d.« N á r a d a : They, who grant food and asylum, opportunityto thieves, flying before pursuit, and they, who wink at their escape, though able to stop therc, are alsó their accomplioesin theoffence andalso sharers in their punishmentc Du Boys: nChaque homme était donc appelé k empccher la vengeance privee de s'exercer par le meurtre et son indifférence von son inaction en présence de cetté action antrefois permise était interpretée comme une complicité par la justice mal«. Hist. de droit erimin. d. peupl. anc. I. k. 21. 1. »)Manu: 181 — 182:113—114.1. bíróság által hozott felmentő itélet ellenében is meg volna engedhető. Párhuzamok a magyar és az osztrák büntető-törvénykönyv javaslata közt. y ív. A magyar javaslatnak egy §-ból álló VI. fejezete (A szándék és a gondatlanság) megállapítja a hármas felosztás eszmei határvonalait. Nagy jelentősége ezen újólagos osztályozásnak nincs, mivel a szándékos cselekményeket megtaláljuk ugy a büntettek mint a vétségek és kihágások közt, a gondatlanságot pedig a vétségeknél és a kihágásoknál. Az osztrák javaslatban is megvan ezen kétes értékű határozmány; a német törvény mellőzi. S daczára annak, hogy a hármas felosztás határvonalait a magyar javaslat kétszer is megállapitja, a kételyek e tekintetben nincsenek kizárva. Előtérbe tolul különösen azon kérdés, vajon a bűntetté és vétséggé való osztályozás mindig a coneret esetben kiszabott büntetés nyomán történik-e, mint a 20. §. rendeli, vagy talán bizonyos esetekben, ilyen pl. az illetőség és az orgazdaság, a törvény különös részének szövegében használt elnevezés irányadó. Szerintünk az utóbbi felfogás a helyes. S ha az elszórt határozmányokból lehet az esetek iránt valamely szabályt kivonni, ez az volna, hogy mindaddig, mig a coneret bűnesetben a bűntetté vagy vétséggé való osztályozás a biró által nincs kimondva, a törvényben használt elnevezés az irányadó, mihelyt azonban a biró jogerejüleg itélt, a törvény rendelkezése megszűnt és előlép azon nomenclatura, a mely az ítéletben foglaltatik. Nem tudjuk, vajon ez volt-e valóban a törvény készítőinek intentiója. Ha igen, akkor jó lesz revideálni a törvényben foglalt elnevezéseket, mivel ezek a különös rész szuja,1) a legsúlyosabb bűntetteknél p. o. gyilkosságnál a rokonok üldözik a tettest s igy sok esetben a legocsmányabb gaztett büntetlenül marad a hátramaradt rokonok megvesztegése folytán.2) Ennek ellenkezője áll az indeknél, miért is ezek büntető-törvényeiben minden egyes sanctiónál a király hivatik fel a büntetés lelkiismeretes foganatosítására. A büntetés nem a jus laesi contra laedentem. hanem köz fenyíték; fogalmak, mint p. o. a héber jogban »Goél haddam«;3) a görögöknél a áy % iqr evujv TO a,wa4); a római jognak : »C o gnatus occisa« s piaca re manes«-a;5) a moslem jog »Kenos«-a;°) a germánoknál a »F e h d e, B1 u tr a c h e«7) stb. stb. az ind büntetőjogban ismeretlenek. Törvényforrás az isteni jog s az erényesek szokásai, az igazság szolgáltatója a király, ki maga is alá van vetve a törvényeknek. (Folytatása következik.) ') G. T. S t a u t o n : Penal Code of China ; Leudee ; CXCXXI. 352. 1. *) T r a n s a c t i o n s of the Koyal Asiatic Society II. k. 87. 1. ») M o a e s : IV : 35. 19. •) P 1 a t o : De Legibus IX : 866. 870. B u n s e n : De jure hereditario Atheniensium 36. I. M ü 11 e r : Die Eumeniden des Aeschylos 126. lap. ') Ovid: Fast II: 533. LiviusI: 20. 7. s ibid. ffl: 58. 11. •) K o r a n : II. S. 18. s XVII. d. 231. 1. T o r n a u w : Das moslemische Becht 337. 1. Grimm, Wildes, Geib, Köstlin stb. M. m.