Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 47. szám - A kelet büntető-joga. [3. r.]

— 384 — gadják, állítván, hogy senki sem köteles az idegen állam büntető-törvényeit ismerni, sőt mi több, gyakran nem is képes az egyén magának idegen törvényről tudomást szerezni ; a törvény ismerete pedig absolute szükséges arra, hogy valakit a törvény megszegéséért megfenyíteni lehessen. E tételek, mert a viszony valóságos természetének félreismerésén alapulnak, nem birnak döntő erővel. Azt ugyanis, hogy a tettes maga 3. büntető-törvény tartalmát ismerte légyen, még a honpolgárra nézve sem lehet a büntethetőség alapfeltételéül tekinteni, (mert különben csak az okleveles jogász kerülhetne fenyíték alá); mit jogosan követelhetni, az csak az, hogy a cselekvő alany tettének tiltott és bűnös voltát ismerte légyen, ennek tudatát pedig a legtöbb fenyítést érdemlő jogsértés tekintetében idegen honosnál ép ugy lehet feltenni mint az állam saját alattvalóinál. A civilisált népek között nincs nagy véleménykülönbség azon javak tekintetében, melyek kiváló értéküknél fogva kültárnadások ellen hathatós oltalomra szorulnak; bármi nagy eltérés legyen a részletek tekintetében a különböző államok törvényei között, a javak, melyeket azok oltalmuk alá helyeznek, csaknem mindenütt ugyanazok. A ki tudja, hogy ott hol él, az állam léte, épsége s alkotmánya ellen intézett merényletek súlyos büntetés alá kerülnek, annak nem lehet kétsége az iránt, hogy ez máshol is így van; mert azon javak iránt, melyek a polgári társaság létfeltételeit képezik, egy állam sem viseltethetik közönbösséggel. Azon idegen polgárban, ki az innenső jogrend ellen vét, megvan egyfelől a cselekvény jogtalanságának tudata, másfelől a tudat, hogy a cselekvény, melyet elkövet, az innenső jogrend által büntetést érdemlő tettnek van ismerve, ezeken kívül pedig nem lehet a bűnösség észszerűen még más subjectiv feltételekhez kötve, különösen pedig nem lehet a büntetés alkalmazását függővé tenni attól, hogy a tettes az innenső állam törvényhozó fenzik a perzsa praxissal arra nézve, hogy a beszámításnál suly fektettetik a tettesnek netán addig szerzett érdemeire. Döntő a beszámításra nézve a szándékosság s vétkesség különbsége. Manu1) s Yaynavalkya2) szerint az akaratlanul elkövetett bűntett csak vallási töredelmezést igényel, birói megfenyités alá csak a szándékos tett kerülvén. Valamint a büntettek büntetése a szerint súlyosbodik, a mint magasabb vagy alsóbb várnába tartozik a sértett: hasonlókép azt is veszi a törvény tekintetbe, hogy a magasabb osztályú tudósabb, értelmesebb s erényre nézve tökéletesebb, miért is az ily magasabb rangú hindu által elkövetett bűntett súlyosabban beszámittatik annak, mint ugyanaz egy tudatlan egyszerszülöttnek s a várna emelkedésével gyakran fokozódik a büntetés szigora is »each of them knowing the natúre of his offence«3)(mert ezek mindegyikeértijogsértésének termés z e t é t). Innét van, hogy a Brahmanus, ha brahmanusi méltósága ellen cselekszik, rangját vesztve még a Tschandala alá is sülyed,4) s hogy hol Cudra pénzbüntetése a kár 8-szorosának megtérítése ott a Yaijyá-é > 16 » » ') Manu: 46 : 89. lap. *) Yaynavalkya: II. k. 226 : 114. lap. *) Manu: 338 : 385. lap s C o d e d. L. d. G e n t. XXI. f. X. az. 321. 1. *) Manu: 176: 112. lap. ségének alá legyen vetve. A bűnös jogosan nem azért fenyíttetik, mert a törvényt megszegte, hisz különben igazságosan lakolna az is, ki valamely nyilván igazságtalan törvényt megszegett; hanem a jogos büntetés alapoka csak az, hogy a bűnös a törvény által oltalmazandó jog szentsége ellen szegült,1) mivel pedig a jog absolut uralomra van hivatva, azért a tett hatása ugyanaz, akár honpolgár, akár idegen támadta légyen meg a jog szentségét. Az állam hivatása, mint már mondva volt, az, hogy a nemzeti egyesület körében a jogot létesítse, de azért köteles is az állami közösséghez tartozó jogtárgyakat minden, bárhonnét származó megtámadás ellen hathatósan megvédeni, sőt azok megsértése esetében a sértett jogot —hol szükséges — a büntetés alkalmazása által ismét helyreállítani. Ezen álladalmi hivatásnak — melyben egyszersmind a büntető hatalom jogalapja rejlik — felel meg másrészt azon általános, az egész emberiségre háruló kötelesség, melynél fogva mindenki tartozik elkerülni mindazt, mi által az idegen jogközösség javain sérelem ejtetnék.2) A mondottakból világos, hogy a népközösséget illető javak oltalmára szánt joghatározatok nem csak a honpolgárra, hanem az idegenre nézve is kötelezők; minélfogva azok megsértője igazságosan alá lesz vetve a sértett állam büntető-hatalmának. A most kifejtett elvek nem részesültek még eddig általános elismerésben, különösen a territoriális rendszer követői tagadják, hogy az államnak joga legyen: bünJ) A legújabb időig el volt terjedve azon felfogás, miszerint valamely cselekvény bűnössége a büntetőtörvényből veszi eredetét. E felfogást B i n d i n g reetifikálta, (Die Hormen) kimutatván, hogy a büntevő nem azért érdemel büntetést, mert a büntető-törvényt megszegte, hanem bűnössége valamely általános joghatározat megsértéséből ered. =) Találóan mondja Eohland (id. m. 157. 1.) »Die Gehorsamspfücht des Auslánders gegenüber den inlándischen Normen geht hervor aus dem Bechte des Staates, Verletzungen und Gefahrdungen seiner Bechtsgüter Jeden zu untersagen. Sie stellt sich somit als eine allgemeine jedem Gliede der Menschheit obliegende, dar.« > a Kshatryá-é » 32 > » > a Brahmanus-é » 62 » » sőt 100, súlyos esetekben 128 szorosa, s még a király sem áll a törvényen kivül hanem magasabb belátása miatt ellenkezőleg gonosztetteiért aránytalannul súlyosabban büntetendő, mint közönséges Ind, mit Manu különös ünnepélyességgel rendel: »Where another man of lower birth would be fined one pana, the King shall be fined a 1000 . . . this is a s a ered rule*1) (»a hol más, alsóbb származású ember büntetése 1 pana, a király büntettessék 1000 panával ... ez szent szabály!*) Egyedül a Brahmanus az, kit magas, exempt diszállása feltétlenül felment a büntetés egy nemétől t. i. mint már fenébb kimutattuk — a halálbüntetés alól, a Brahmanus nem ítélhető halálra soha,2) rendes büntetése csak pénzbüntetés s a legocsmányabb bűntettre, ha Brahmanus elkövette, csak vagyonhátrány (legfeljebb súlyosbítással) áll, mi különben nem oly vad-idegenszerü lehet nekünk, mert analógiáját találta sokkal későbben nálunk is, a XVI. században in »taxis cancellariis apostolicis* (Velencze 1584,) foglalt foksor szerint a papok büntetése következőkép megálla>) Manu: 336 : 385. lap. ») Lásd fenébb. tetéssel sújtani azon idegfeneket is, kik külföldön tartózkodva az ő jogrendjét megsértették. A büntető-hatalom ily kiterjesztését — nézetök szerint — két oknál fogva nem lehet megengedni; egyrészt mert a külföldön vétkező idegennek megfenyitése akülállam souveranitásába és területi fensőségébe való engedetlen beavatkozást involválna, és másrészt mert az által, hogy a belföldi joghatározatok hatálya külföldiekre is kiterjesztetik, az utóbbiakra nézve a kötelességek megoldhatlan coliisiója idéztetnék elő. Ezen érveknek a legújabb időig rendkívüli súlyt tulajdonítottak, olyannyira, hogy még oly irók is, kik egyébként a territoriális rendszer következményeit elfogadni vonakodtak, az állam büntető-hatalmát mégis csak azon bűntettekre vélték szoritandónak, melyek állandó vagy ideiglenes honlakosok által követtettekel. Efelfogás ellen szólalt fel napjainkban Eohland, ritka elmeéllel kimutatván, hogy az állított beavatkozás az idegen statas souveranitásába tényleg fen nem forog. Az innenső állama külföldön vétkező idegent csak akkor vonja felelősségre, midőn az területére lép; mivel tehát igya jogszolgáltatás semmiféle actusa az idegen ország területén nem végeztetik, világos, hogy a területi fensőség korlátozásáról vagy az abba való beavatkozásról tényleg szó sem lehet. Az állítólagos beavatkozás ezekhez képest legfelebb az idegen állam törvényhozói fensősége ellen lehetne irányozva, s ilyen kétségtelenül fen is forogna, ha az innenső állam oly kötelességeket hárítana az idegenekre, melyek azok saját hazai államuk jogszabványaival coliidáinak. Létezik-e tényleg ily collisio ? E kérdésre csak ugy fogunk kielégítő választ adhatni, ha kiderítjük : mifélék azon joghatározatok, melyek hatályát oly állam az idegenekre is kiterjeszti, ütköznek-e azok a külföld törvényeibe, és szoritják-e félre azok érvényét, avagy idézik-e elő azok a külhonosra nézve a kötelességek összeütközését vagy sem? A belföldi joghatározatok egyrészt k'ópittatván: »ha pap gyilkosságot elkövetett, bűnhődésül az apostoli széket látogassa meg; ha hamisan tanuzott. 7 garast fizessen büntetésül; ha templomot nemi közösülés által megfertőztetett: 6 garas a büntetése; ugyanannyit fizessen, ha szüzet megfertőztet s csak 5 garast vérfertőztetés miatt*.1) — A Brahinanus pénzbüntetése súlyosabb esetekben szégyenitő büntetésekkel lett minősítve, így p. o. gyalázó tonsura, a hajnak szamárvizelettel való lenyirása, igen súlyos esetekben még száműzés, homlokbélyegzés stb. által. Szigorúan súlyosbító körülménynek tekintetett a bűnismétlés, mely a büntetést meg kétszerezi.2) De ha a bűnös illő büntetését kiszenvedte, mint fenébb kimutatva lett előbbi erkölcstisztaságát visszanyerte s követelheti köz-existimatióját mint bárki más; a büntetésnek magában véve becstelenitő hatály soha nem tulajdoníttatott s egyedül némely magánjogi következményt vont maga után, igy pl. hogy a bünős esetleges első szülöttségi jogát elveszti s egyes súlyosabb, különösen a közbizalom ellen irányuló bűntetteknél képtelen lesz bíróság előtti tanukodásra. Legszigoruabb beszámítás alá estek a közerkölcsiség s a közbizalom ellen irányuló büntet') Lásd Dr. P. v. Bohlen : Das alte Indien. Königsberg 1830. II. k. 8. 1. s) »For the second, hú penance must be doubled*. Manu : 233 : 123. 1.