Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1877 / 46. szám
fölébreszti s az önző felfogások sikeres le- küzdhetésével politikailag neveli s tanitja majdan nemzetünket, politikai látkörének szélesbitése segélyével. Hogy a szomszédos Ausztria, — úgy mond helyesen Szivák Imre1) mely alkotmányosságának még gyermek éveit éli, e (t. i. a közigazgatási törvényszék létesítése) tekintetben megelőzött bennünket, — sokban 1 e s z áll i tj a az annyi századot átélt alkotmányos érzületünk felőli fogalmakat.2)*) A tözsdebiróságról a » Jogászkör«-ben Dr JSchnierer Gyula miniszteri osztálytanácsos f. hó 8-án előadást tartott, melynek főbb pontjait a következőkben vázoljukA tőzsdebiróság intézménye a kereskedelmi forgalom szempontjából nélkülözhetlen mindaddig, mig a szóbeliség elvére fektetett gyors el járás be nem bozatik; de ettől eltekintve, az állam nincs is feljogosítva az oly választott biróság eljárását megakadályozni, melyre egy önjogu személy a maga ügyének eldöntését bízza. A tőzsdebiróság szervezetét illetőleg első kérdés, hogy megvannak-e az annak alakítására szükséges elemek. Ha valamely városban elegendő számú független és intelligens kereskedő lakik, ott a tőzsdebiróság működése üdvös lesz; de ahol a kereskedők száma igen csekély és ennélfogva érdekeik egymást folytonosan érintik, ott a tőzsdebiróság függetlensége megszűnik. E tekintetben az osztrák törvény egyszerűen azt rendeli, hogy a kereskedelmi és a pénzügyminisztérium jóváhagyásától függ, vajon létesithető-e valamely városban tőzsdebiróság. Nem kívánatos azonban e kérdés eldöntését csupán a közigazgatási hatóságokra bízni; czélszerübb kimondani magában a törvényben, hogy a kormány engedélyén kívül szükséges, hogy az illető tőzsdének legalább 2—300 bejegyzett kereskedő-tagja legyen. Az illetőség tekintetében megkülönböz- tetendők a tőzsdén és a tőzsdén kívül kötött ügyletek és az ügyleteket kötő személyek. Az nem szenved kétséget, hogy a tőzsdén kötött ügyletek a tőzsdebiróságra bízhatók ; másrészt józanul nem lehet megakadályozni azt sem, hogy ha két tőzsdelátogató a tőzsdén kívül köt üzletet, ezen ügylet is a tőzsdebiróság illetőségének legyen alávethető. Az azonban már nem helyes, hogy nem kereskedelmi ügyletek is a tőzsdebiróság elé vitessenek. így jelenleg az építési szerződésekben ki szokott köttetni a tőzsdebiróság, mivel az építésznek, mihelyt a munkát teljesíti, azonnal szüksége van a pénzre és per esetén nem várhat, mig a rendes bíróságok az ő hosszadalmas eljárásukkal eldöntik a felmerülhető peres kérdést. Az ily szer>) 1876. január 13-án tartott kópv. beszédében. 2) Hasonló értelemben nyilatkozik Mészáros Károly a »K özség Lapja« szerkesztője, ő ugyanis azt mondja : »Ha hazai közigazgatásunkra akarunk egy tekintetet vetni: lehetetlen, hogy egy kis szégyenpir ne fussa el arczunkat. Azt látjuk ugyanis, hogy még az annyira »élhetetlennek« kikiáltott Ausztria is elébb áll közigazgatási intézmény csoportosulásában. ------— Nálunk ugyanis közigazgatási kiilönbiróságok és törvényszékek még nem is léteznek, s bizonyos részben mindaz, mit a külön álló s független közigazgatási bíróságoknak és törvényszékeknek tenniök és végezniük kell: a mi közigazgatási bizottságainkra van átruházva. Hogy ily csonka intézmény- a maga egyoldalúságában s önmaga iránti joghatalom gyakorlásában sokáig fen nem állhat, s kinőnie kell, azt hiszszük, óhajtjuk, és ezen óhajnak megvalósulására e szaklapban irodalmilag is törekedni fogunk«. — L. »Közigazgatási Lapok« első mutatvány- szám, Budapest 1877. január hó, 11. lap, 3. hasáb, utolsó bekezdés s M é s z á r o s i. ez. ugyanott 2. sz. 22. 1. 3) L. még Horváth Boldizsár 1877. május 1-én tartott képvh. beszédét. ződéseknél rendesen csalódnak a felek, mivel a tőzsdebiróság előnye abban rejlik, hogy tagjai szakértők; már pedig a kereskedők az építési ügyekhez nem értenek, és igy a szakértők külön meghallgatásának szüksége merülvén fel, az ilyen per a tőzsdebiróságnál csaknem oly soká tart, mintha a rendes biróság elé vitetett volna. A főkérdés az: lehet-e megengedni, hogy nem kereskedők is a tőzsdebiróságot ismerjék el illetékes bíróságuknak ? Sokan ellenzik ezt, mivel, mint mondják, ez által a termelő, ki termését a kereskedőnek eladja, megrövidittetnék. Ez azonban nem fogadható el érvül, mert ha ily szempontból tekintjük a dolgot, nem maradna egyéb hátra, mint a gyámsági törvényt módosítani és minden földbirtokosra nézve gyámságot rendelni el. A kereskedelmi forgalom feltétlenül megkívánja, hogy a vételből eredő kötelezettségek pontosan teljesit- tessenek. Mikor a kereskedő üzletet köt egy másik kereskedővel, a szerződés megtartása felett a tőzsdebiróság őrködik; a kereskedőnek tehát biztosnak kell lennie az iránt, hogy a kötelezettség a termelő részéről is teljesittetni fog. Ha azon nemkereskedő, aki a kereskedő irányában van kötelezve, nem volna szintén ily gyors eljárású bíráskodásnak alávetve, a kereskedő igen sok esetben nem teljesíthetné kötelezettségét és a kereskedelmi forgalom és pontosság nagy hátrányt szenvedne. Nem kell gondolni, hogy a kereskedő köny- nyelmüen viszi az ő ügyét a tőzsdebirórág elé. A kereskedő csak akkor engedi a dolgot perre kerülni, mikor valóban meg van győződve, hogy nem tartozik fizetni; ha ok nélkül akarná magát kivonni fizetési kötelezettsége alól, elveszítené hitelét kereskedőtársai előtt, és ez neki nagyobb kárára válnék, mint valamely per megnyerése. A földbirtokos ily tekinteteknek alávetve nincs; ha ő nem is teljesiti azonnal kötelezettségét, azért ő [ még becsületes ember marad és a jövő évben ismét fog találni más kereskedőt, aki megveszi termését. Következik ebből, hogy mód adassék arra, miszerint a termelő alávethessse magát a tőzsde- biróságnak. A képviselet iránt az osztrák törvény 37. §-a azt határozza, miszerint a fél tartozik személyesen megjelenni, akadályoztatása esetében pedig magát üzlettársa, ezégvezetője, kereskedelmi meghatalmazottja vagy pedig más tőzsdei tag által képviseltetheti. Ez szelidebb formája az ügyvédek kizárásának. Ha annak idején igy fogalmaztatott volna a pesti szabályzat is, nem talál oly nagy resensusra. Azonban a képviseletet ily szoros korlátok közé csakis azon esetben lehetne szorítani, ha a tőzsdebiróság illetősége egyedül a tőzsdetagokra terjeszkednék. Mihelyt a tőzsdebiróság elé nemtőzsdetagok pereit is lehet vinni, szükségesnek mutatkozik, hogy a képviseletnek teljes mértékben hely adassék. Ha az egyik fél pl. nem lakik a tőzsde helyén, természetesen nincsenek is ott annyi ismerősei, és ennélfogva meg kell engedni, hogy bárki által, tehát ügyvéd által is képviseltesse magát. Az ügyvédi képviselet ellen felhozzák, hogy az ügyvéd megzavarja a tőzsdebiróságot, shogy a tanukra való hivatkozás által huzza-halasztja a pert. Mindez nem érv. Azon biró, a kit egy ügyvéd megzavarhat, nem érdemli meg, hogy biró legyen, és ami a tanukra való hivatkozást illeti, a biróság, minthogy az eljárás nincs formákhoz kötve, mellőzheti az oly tanúkihallgatásokat, melyek egyenesen a per húzására vannak szánva. Annyi azonban bizonyos, hogy az ügyvéd sok bajt okozhat az által, hogy az ellenfélnek a bi— 377 — zonyítást nagyon megnehezíti. A kereskedő az üzletet »auf Treu und Glauben« köti; egy szőr egy jel, egy intés elég arra, hogy százezrek iránt kötések történjenek. A kereskedőben rendszerint van annyi becsületesség, hogy a megtörténteket elismeri, különösen ha kereskedőtársai előtt folyik a tárgyalás. 1868-ban, mikor Magyarországon a nagy gabnakivitel volt, a pesti piacz az árak hanyatlása folytán két millió forintot vesztett, és a pesti kereskedők elég solidak voltak ezen differen- tiákat megfizetni, daczára annak, hogy a bíráskodás egészen az ő kezükben volt. Ezen tény alapította meg a pesti piacz és a pesti tőzsdebiróság' jó hírnevét. Mig tehát a kereskedő kereskedőtáj- saival közvetlenül érintkezik, nem engedi meg magának, hogy megtörtént tényeket tagadjon; ha azonban nem tartozik megjelenni bírósága előtt és küldheti az ügyvédet, igen sokszor meg fog történhetni, hogy a tények constatálása tekintetében az ellenfél állása meg lesz nehezítve. Szükséges ezeknél fogva, hogy amikor csak elérhető, a fél személyes megjelenésre köteleztessék, és ha elmaradna, tartozzék ezt igazolni; csak ha elfogadható okkal igazolja elmaradását, képviselheti őt más valaki, és igy ügyvéd is. A perorvoslatokat a mi jelenlegi szabályzatunk teljesen kizárja, mig az osztrák törvény megengedi a rendes perutat. Ez utóbbi azonban a legrosszabb módozat, mivel éveken át függőben hagyja a peres ügyet, és igy a kereskedő soha sem tudja, hányadán van. A jogorvoslati rendszernek másik módja az, mely a Teleszky-féle javaslatban foglaltatik, mely szerint a végrehajtó biróság megvizsgálja, vajon a tőzsdebiróság követett-e el semmiséget. Ezen módozat szintén nem helyeselhető, mivel elsőfokú biróság nem vizsgálhatja felül egy másik elsőfokú biróság határozatát, különösen pedig mert ott uj tárgyalást kellene tartani, meg kellene vizsgálni, vajon pl. helyesen idéztettek-e meg a felek, stb., ami igen sok időt venne igénybe. Harmadik mód gyanánt kínálkozik a semmiségi panasz valamely felső bírósághoz, a semmitőszék- hez vagy a kir. táblához. Itt ismét felmerül a kérdés, hogy mely esetekben engedtessék meg a semmiségi panasz, csupán formális kérdésekben-e, vagy az ügy érdemére nézve is ? Az első esetben a tőzsdebiróság által elkövetett anyagi sérelmek orvosolatlanul maradnának, a második esetben a szükségessé váló bizonyítékok gyűjtése folytán az eljárás sok időveszteséggel járna. Hátra van még — és ez mutatkozik legczélszerübbnek — a fe- lebbezés egy másik választott bírósághoz. A felek a per megindításakor kinyilatkoztatnák, miszerint fentartják maguknak, hogy az ügyet felebbezzék egy nagyobb számú tagokból álló választott bírósághoz. Ez azonnal megalakulhatna és előtte az egész ügy uira tárgyaltatván, úgy az elkövetett formasértések, valamint az érdembeni kifogások előadatván, csakis az elsőbiróság előtt tett beismerések volnának visszavonhatlanok, és mindezek alapján uj Ítélet hozatnék, mely ellen azután további orvoslatnak helye nem lehetne. Jogirodalom. Az inductiv-bölcsészeti módszer a jogtudományban s különösen a büntetőjogban. Irta Dr. Schick Sándor. Külön lenyomat a »Magyar lhemis«-böl. Budapest, Athenaeum 1877. E lapok utján (és külön lenyomatban is) a jogászi kar egy fiatal és tehetséges tagjának Dr. Schick Sándornak »az inductiv-bölcsészeti módszer a jogtudományban és különösen a büntetőjogban« czimü dolgozata jelent meg, mely megérdemli mindnyájunk figyelmét, kik a jogtudomány továbbfejlődése iránt nem csupán múló érdekkel i viseltetünk.
