Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 44. szám - A kelet büntető-joga. [1. r.] - Közigazgatási bíráskodás. [20. r.]

— 361 — delkezésünk. Az illetékességi vitánál, vagyis midőn ugyanazon egy minisztériumon belül két hatóság az illetékesség felett vitatkozik, nálunk a ressortininiszter dönt mindig. Az illetékességi összeütközésnél,1) vagyis midőn az egyik minisztérium hatósága a másiknak hatóságával az illetékesség miatt vitatkozik, a minisztertanács2) dönt nálunk a miniszterek közötti értesités alapján egyéni vagy hivatalos uton. Ha törvényhozásunk a törvényszékeket eléggé függetleneknek találta arra, hogy a rendeletek törvényessége3) (L. 1869: IV. t.-cz. 19. §. 2. Alin.) felett döntsenek, akkor Hannover4) s számos más állam példájára illetékességük határai feletti döntésre is fel lehetett volna őket hatalmazni államtanács hiányában.5) — Különben a jogi állam igényeinek legmegfelelőbb, ha egy az igazgatás és a jogszolgáltatás képviselőiből pariter álló fórum itél a mindketőjük között fenforgó illetékességi összeütközés felett. A mi végre a valódi illetékességi összeütközést t. i. a jogszolgáltatás és az igazgatás közötti összeütközést >conflit« illeti, e tekintetben nálunk az igazgatás a jogszolgáltatás felett dominál és ennek urává válhatik.6) Ugyanis az 1869: IV. t.-cz. 25. §-a szerint: >a biró s közigazgatási hatóságok közt felmerült illetőségi összeütközések elintézésére a törvényhozás további (!) intézkedéséig a minisztérium felhatalniaztatik*. E sorokból világosan kiolvasható, hogy a törvényhozás érezte, hogy ezen állapot tartóssága üdvös és a jogi állam követelményeinek megfelelő nem lehet, s azért >további intézkedés* lőn kilátásba helyezve. — Ausztriában ez ügyek is a >íteichsgericht< -hez tartoznak. Nálunk administrativ keresetjog nem lévén, administrativ illetékességi kejogköréhcz tartozik*. 1868 : LIV. t.-cz. (p ol g. p e r r.) I. czim, III. fejezet, 50. §. — >J o g t. Közlönyi XII. évf. 39. 3 40. sz. ') Porosz- ós Bajorországban, hol állami tanács van, ezt különösen illetékesnek nyilvánították csak illetékességi összeütközésre nézve. — Stein : 1. 1. 436. 1. »Ein Competenzgerichtshof ist kaum zu entbehren«. L. Gr n e i s t id. jelentését: »V. d. 12. d. J. t.» III. k. 240.1. — L. Győrf fy Gyula 1869. július 9. képvh. beszédét. a) >Nálunk bíróságok és közigazgatási hatóságok közötti összeütközéseket a magy. kir. igazságügyi minisztérium I. osztálya (?) intézi el«. — (L. Fésűs: i. m. 380. 1.; B o n c z : közig. törv. tud. kézikönyv I. k. 55. 1. s K o n e k : Statistika 601.1.) — Ez azonban nem áll, mert ez osztály csak javaslattétel végett meg szokott kérdeztetni s az 1869 : IV. t.-cz. 25. §-a értelmében az ezen ügyek elintézésére egyedül illetékes cabinet vagy — mint a törvény magát kifejezi — : »a minisztériuma t. i. a minisztertanács dönt az illetékességi összeütközések felett. 3) A megyei gyűlés és a törvényhatóságok a kormány rendeleteinek törvényességét szintén kétségbe vonhatják és ellenük felírhatnak. Kivétetnek nevezetesen a végrehajtás kötelezettségének szabálya alul az országgyűlés által meg nem szavazott adó tényleges behajtására vagy meg nem ajánlott ujonczok tényleges kiállítására vonatkozó rendeletek (L. 1870: XLII. t.-cz. 17. §. 1. pont). — Ezen esetben látjuk, hogy az önkormányzati testületek a közigazgatási bíráskodás egy nemét gyakorolják, a mennyiben a rendeletek alkotmány- és törvényszerűsége felett ítélhetnek. «) L. 1848. sept. 5-én kelt törvény 10. §-át. — L. Ghyczy Kálmán 1871. mart. 23. képvh. beszéd. — »M agyar Themis* 1877. évf. 33. sz. I. czikk. 5) L. Endemann: Das deutsche Civilprocessrecht 11. 8 k. 1. •)L. Eottec k-W e 1 c k e r : Staats-Lexikon VIII. k. 16. s k. 1. ». . . Ha a legfőbb államhatóság döntene az illetékességi viták felett, ez veszélyes volna, mert már az mégis egy kormányhatóság, s ennélfogva természetszerűleg igyekszik korlátoltságának kiszélesbit é s ó n s ez ügyekben szeret akaratot nyilvánítani és fentarteni*. resetjoggal sem lehet élni illetéktelen sértések esetében. Csak a törvényhatósági tisztviselők1) tartoznak teljes kártérítéssel mindazon kárért, melyet >illetéktelenül* okoznak. Ugyanez áll a birák és birósági hivatalnokokról is.2) — A többi állami tisztviselőt illetőleg ez nálunk még nincs szervezve és igy e tekintetben is kénytelenek vagyunk mindent az administrativ panasz keretébe beszorítani, mert csakis ezzel élhetünk az államigazgatási hivatalnokok ellenében. Felette érdekes halhatatlan Eötvösünknek egy negyed századdal ezelőtt erre vonatkozólag tett megjegyzése, mely az idő hossza daczára még mindigjnem elavult: »Az egyes polgár — úgymond — ha a közigazgatás őt kárba ejtette, c s ak nagy nehezen nyerhet elégtételt, részint azért, mert ezt rendesen nálánál jóval magasabban álló egyéneken kellene vennie, részint meg azért, mert egyáltalában más elégtétel nem lehetséges, mint az illető tisztviselőnek birói elmarasztalása s ehhez annyi bizonyíték kivántatik, mennyit az egyes a testületi szellem által pártfogolt tisztviselőkar ellen ritkán képes felhozni, nem is említve, hogy a tisztviselők tévedéseiből vagy ügyetlenségéből származó hibák a dolog természeténél fogva csaknem kivétel nélkül büntetlenül maradnak«.s) — Az osztrák uralom idejében az ügyfolyam menetére vonatkozólag egy hivatalos utasítás (1850. september 8.) a következő sorrendet állapította meg: Közigazgatási tárgyakban az ügyfolyam rendszerint a szolgabirótól a megyefőnökhöz, a megyefőnöktől a kerületi kormányhoz, ettől a helytartósághoz s innen a minisztériumhoz ment. (25. §.) A felebbezésekre nézve továbbá még a szervezeti törvény (országos kormánylap 1853. 24. sz.) is következőket határozott : A helytartóságtól az ügymenet a politikai igazgatás tárgyaira, a foldtnivelés és a személyzeti ügyekre nézve a belügyminisztériumhoz stb. mindig a megfelelő miniszteriumokkoz ment s nevezetesen a helytartó osztályok által a középponti birodalmi hatóságokhoz fölterjesztendő folyamodások oda a helytartó utján jutottak el.4) •) 1870 : XLII. t.-cz. *) 1871: VIII. t.-cz. — Györffy Gyula az 1869. július 9. országgyűlésben asemmitőszékre kívánta volna ruháztatni a jogot, közigazgatási hatóságok és bíróságok között felmerülő összeütközésekben dönteni. — Szóló felemiitette, hogy az 1869 : IV. t.-cz. folytán az igazgatás nem lett elkülönítve a jogszolgáltatástól daczára ezen törvény 1. §-ának, mert a kormány gyakorol birói hatalmat is s a jogszolgáltatás hatáskörébe avatkozik. —• Hogy szóló drastice kimutassa, mily megszégyenítő hátramaradást jelez ez, Oroszország példájára hivatkozott, hol szintén a törvényes bíróságra ruházták az illetékességi kérdés elintézésének jogát. — Ghyczy Kálmán és Tisza Kálmán melegen pártolták Gyórffy indítványát. Nevezetesen Tisza egyebek között azt is mondta : >Engedjék meg kifejeznem azon meggyőződésemet, hogy a kérdés, melyről itt szó van, végtelen fontos kérdés: ez az administrativ absolutismus és a szabadság közti kérdést. Eredetileg a kormány ugy fogalmazta ezen §-t, hogy »ily kérdésekben az állambiróság legyen döntő;« de miután ez felállítva nincs, megállapította a törvény jelenlegi szövegét. L. .Képvh. napl6< 1869—72. II. k. 492. s k. 1. 3) L. Eötvös: A XIX. század uralkodó eszméi. I. k. 145. 1. (Bécs, 1851). *) L. R é c s i: Közigazgatási törvénytudomány I, k. 229. a k. 1. Ebből tehát tisztán láthatjuk, hogy felszólamlások (panaszok) még az absolut kormány által is figyelembe szoktak vétetni.1) Következőkben megkísértjük képét nyújtani azon közigazgatási bíráskodási institutióknak, melyek Magyarországban az administrativ contentiosus peresetek elintézésére nézve fenállanak. Legelső helyen említendő itt a királyi C u r i a, mely belga minta szerint2) a szorosb értelemben való politikai jognak (választási jog) administrativ decernatum általi sértését van hivatva orvosolni. Az 1874: XXXIII. t.-cz. 26. és 51. §§-ai értelmében a »központi választmánynak* !) határozatai a választói névjegyzék elleni felszólalásokkor a kir. curiához1) felebbeztetnek és ez a felebbezések felett egy (vagy több) öt tagu tanácsban határoz. Ez azon egyedüli eset, midőn nálunk bíróság itél és dönt véglegesen egy az alkotmány által biztosított politikai jog sértését involváló esetben és itt mint közigazgatási törvényszék működik. — Ausztriában e czélre külön »Reichsgericht« létezik. Az igazgatásnak nagy terén eddigelé nélkülözzük a jogcontrolet, azonban léteznek tribunalok, melyek a közigazgatási jurisdictió egyik nemét jogositvák gyakorolni, és melyekről mondhatjuk, hogy administrativ contentiosus jogügyletek illetékességszerű elintézétére utasitvák. Ilyen a legfelsőbb törvényszék mindazon ügyekben, melyekben ez administrativ tekintetben utolsó fokban dönt; ilyen ügyek azok, melyekről az 1874: XXXIV. t.-czikk 7. §. 2. alineája és 11. §. utolsó bekezdése rendelkezik; az előbbi az ügyvédek, ez utóbbi az ügyvédjelöltek lajstromába való felvétel megtagadásakor követendő eljárásról szól. A jogi állam követelményeinek tökéletesen megfelelő az expropriationa1 i s ügyeknél helyt foglaló eljárásunk. Itt azért mutatkozott már régebben szükségesnek egy részrehajlatlan s minden tekintetben független fórum, mert a kisajátításnál az igazgatás belenyúl a tulajdon szentségébe, és ha itt a részrehajlatlanság biztosítékai nem volnának nyújtva, az igazgatás a jogi rend alapzatait megrendíthetné, ha egy egyszerű administrationalis tollvonással az állampolgár tulajdonának léte vagy nemléte fölött rendelkezhetnék. Nálunk a kisajátítási jog 1868. óta gyökeresen szabályoztatott és Budapesten a kártalanítást franczia minta szerint specialj u r y állapítja meg.5) Vidéken a törvényszékek által mindig egy obligatorius megelőző szakértői lelet (birtokbiróság) alapján.6) Az államháztartás bevételeinek és kiadásainak nem különben számvitelének leg') L. A magyar nép alkotmánya. 12.1. — Stein: Verwaltung. I, 1. «) L. F o o z : Le droit administratif belge, t. I-er p. 129. etc. «) L. 1874 : XXXIII. t.-cz. II. fej. 17—28. §§-ok. *) L. Perczel igazságügyi miniszter: Indokolás a kir. Curiának az országos képviselő-választási ügyekben való bíráskodásáról szóló törvényjavaslathoz* 1877. évi április hó 21-én. «) L. 1868 : LVI. t.-cz. «) L. 1868 : LV. t.-cz.