Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 44. szám - A kelet büntető-joga. [1. r.] - Közigazgatási bíráskodás. [20. r.]

— 360 — szokásban lévő több tagu vizsgáló bizottság helyett. A közgyűlés helyett most a tiszti ügyész tesz indítványt a tiszti kereset nieginditása vagy abbanhagyása felett; a tiszti kereset felett pedig a rendes biróság helyett a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya itél, mi sokkal czélszerübb is, mert a rendes tör­vényszéknél működő' biró lehetetlen, hogy érzékkel bírhatott legyen arra nézve, vajon a »közigazgatási szolgálat érdekei* meg­sértettek-e, vagy sem. Egy hivatalnok, ki­nek egész életén át folytatott tevékeny­sége abban áll, hogy a >jus strictum«-ot alkalmazza egyes fenforgó concrét esetek­ben, nem képes érdeksértések felett itélni, mert e szó »érdek« ismeretlen fogalom egy hivatásának lelkiismeretesen megfelelni akaró biró előtt. — Ha két eltérő határozat hozatott, harmad-fokozatban a belügymi­niszter itél a vizsgálat eredménye felett. (1876: VII. t.-cz. 6. §. 1. bekezdés b). »Az, hogy a felebbezés a községi és törvényhatósági közegekre nézve a belügy­miniszterhez intézendő, mindig abban leli igazolását, hogy a legfelsőbb fokon birás­kodást; — pedig ez közigazgatási bí­ráskodás — (az általunk előadottak nyo­mán legkevésbbé sem az) egy és ugyanazon hivatalnok vagy tisztviselőre nézve különböző közegekre bizni méltány­tálan és igy igazolhatatlan intézkedés lenne«.') A vázlatosan felsoroltak kimeritik azon törvényes intézkedéseket, melyeket nálunk a miatt hoztak, hogy a végrehajtó hatalom törvényes korlátokon belül legyen kény­telen mozogni, mert azon elv abstracte el »)L. Tisza Kálmánnak a közigazgatási bi­zottságról szóló törvényjavaslathoz indokolását. Képv. iro­mányok 1875 — 78. I. k. 322. 1. — 1876 : VI. t.-cz. 49. §. van fogadva, hogy az executiva az alkot­mány szellemében járjon el') • (»executiva autem potestas in sensu legum exercebitur«), azonban az erre szolgáló ut és mód legnagyobbrészt nincs megjelölve. Igen helyesen jegyzi meg erre vonat­kozólag jeles publicistánk Grrünwald. Béla: (Közigazgatásunk és a szabadság 121. s k. 1.) » ... De valaki azt fogja talán mondani, hogy az állampolgárok sza­badsága nem lehet annyira veszé­lyeztetve a szabadon választott tisztviselők által, s hogy nekünk nincs szükségünk az egyéni szabadság any­nyi biztositékára, mint ott, a hol az egyes állampolgár az állam által kinevezett tiszt­viselővel áll szemben. Ez nagy tévedés. A hivatalos zsarnok nem kinevezés vagy választás által lesz azzá, hanem mint minden más zsarnokot, azzá teszi a törvényes korlát s a törvényes felelősség hiánya a korlát átlépéseért. Ahol a közigazgatási tisztviselő önkényének kor­látozásáras az állampolgárok egyéni szabadságának megvédésére nincsenek meg a törvényes esz­közök, ott a tisztviselő zsarnok, akár kinevezés, akár választás utján nyerte hivatalát. A fizetéses tisztviselők2) választása te­hát nemcsak nem teszi fölöslegessé a jog és szabadság biztosítékait, hanem ép ez főin­dok ránk nézve a személyes szabadság biz­tositékainak s a törvényszerű közigazgatás feltételeinek mennél teljesebb életbe lépte­tésére <. Az illetékességi vita és illetékességi összeütközésres) nézve sincs törvényes ren­i) 1791 : XII. t.-cz. «) Ugyanaz, ugyanott 123. 1. 3) L. Lechner id. előadásait. »A hazai bíróságok között felmerült illető­L összeütközések elintézése a semmitőszék vizsgálat a büntető-eljárás szabályai szerint eszközöltetik. A tisztviselőknél tehát nincs prae­missumra vagyis a kártétel hivatalból való constatálására szükség, mint a jog­szolgáltatási orgánumoknál, hogy kereset­tel megtámadtathassanak, hanem elég jogra hivatkozni. A mi a közpénzeket kezelő tisztviselők által okozott kárt illeti, azt ezek után első sorban azok tartoznak viselni, a kik a pénz­kezelésre törvény szerint felügyelni tartoz­tak, ha kötelességüket vagy épen nem, vagy nem szabály szerint teljesítették.') Az eddig előadottakból látjuk, hogy nálunk a hivatalnok felelős magán- és bün­tető-jogilag, valamint fegyelmileg is; azon­ban a mit még mindig eléggé érezhetően nélkülözünk, az az állam hivatalok felelőssége. A fegyelmi vétségeket illetőleg, me­lyek nem sértenek jogot, de sértik a »köz­igazgatási szolgálat érdekeit«, eddig a vizsgálatot egy több tagu bizott­ság teljesítette s a vizsgálat eredmé­nyét a közgyűlés, egy több száz (!) tag­ból álló testület, elé terjesztette, mely a tiszti kereset megindítása vagy abban­hagyása felett szótöbbséggel határozott. A tiszti kereset felett pedig az illetékes első folyamodásu kir. törvényszék (!) ítélt. Ezen patriarchális2) állapotoknak az 1876 : VII. t.-cz.3) vetett véget; ennek ér­telmében ugyanis a vizsgálatot azon tör­vényhatósági tisztviselők ellen, kik a köz­igazgatási bizottságnak nem tagjai az al­ispán vagy polgármester teljesiti az eddig i) L. 1870 : XLII. t.-cz. 75. §.; 1872 : XXXVI. t.­cz. 117. §. ') L. Orünwald Béla: többsz. id. m. 121. 1. ») »A fegyelmi eljárás módosításáról és kiegészí­téséről*. thenes. Eredeti munkája elveszett ugyan, de ennek tartalma nagy részben ránk maradt Diodor, Strabo, Arrian és Plinius idézeteiben. Forrásul szolgálhat továbbá Arrian története Nagy Sándor hadjáratá­ról, különösen pedig 'Ivductj cz. munkája, melyben India földrajzi viszonyaival foglalkozik, gyakran azonban az Indek erkölcsei-, szokásai- s törvé­nyeiről is tesz említést. Munkája részben Megas­thenes leírásain, részben Cyrenei Eratosthenes (196 Chr. e.) az alexandriai könyvtár tudós igaz­gatójának munkáin s Nearchus útleírásain alapul. Nearchus, N. Sándor hadvezérének Indiában való tartózkodásáról is megjelent két munka é. p. egy magától Nearchustól, — melyet Arrian felhasznált, — egy másik Onesikritus, Nearchus hajóhadpa­rancsnokától. Ez utolsót gyakran találjuk felhasz­nálva Strabonál, töredékesen Pliniusnál is. Emlí­tendő még mint forrástanulmányul elolvasásra méltó Strabo Greographicajónak XV. könyve, mely Indiáról szól. Ezen görög források azonban csak nagy óva­tossággal használhatók, mert általában igen hiá­nyosak s nagy részt felületesek s tévedésekkel tel­vék. így pl. egyhangúlag állítja Strabo,1) Arrian2) s Diodor,3) hogy az Indusoknál rabszolgák nem léteznek s még egy oly kitűnő alaposságú iró mint Twesten is tévútra vezetteti magát ez által, ugyan­azt állítva,4) holott Manu már a rabszolgaság­nak 7 nemét elősorolja,5) Nárada s a Gentai Codex 15 nemet stb. s a legrégiebb ind törvénykönyvek ») Strabo: Geogr. XV. könyv Ic : 54 *) Arrian: 'Ivdix^ c 12. •) Diodor: Sic. 2 : 41. 4) Carl Twesten: Die religiösen, polit. und ao­cial. Ideen derasiat. Culturvölker I. köt, 175 176 lap. s) M a n u : VIII. 415 : 398. lap. számos rabszolgaságra vonatkozó intézkedést tar­talmaznak.1) Ép oly tévesen számítja Megas­thenes s utána Arrian a katonákat az V. várnába, mondván: >JI£(Á.7IT ov 8k yévog igrív' lvSoíaiv oi jtoXefuöTát,«2) holott kétséget nem szenvedhet, hogy a kshatryak a II. várnába tartoznak. így össze­tévesztették a görögök a Brahmanusokat a fakírok neve alatt ismeretes Sannyasis féle sectával, nagy csoportokban meztelenül kóborolni szokott kolduló bölcsészekkel, mert Strabo a Brahmanusokról azt irta: »6Í>TOI yvftviM öiairiövrai oí űo<jpto"rát.«3) miért a görögök a BQXxfÁ&vsgjéket gymnosophis­táknak hivták. Hasonlókép állították a görög irók, hogy az indek kamatokat nem engedtek, holott Manu a kamatvételt a 7 erényes kereset közé szá­mítja4) stb. stb., általában igen gyakran telvék me­sékkel.5) A régibb forrásmunkák között figyelmet érdemel egy érdekes útirajz Indiáról, melyet (851 Chr. e.) egy arab kereskedő irt6). A legújabb időig tudományos munka alig jelent meg e téren; csak a mult század második fe­lében s különösen az 1770-ben alapított angol ke­') Hogy a görögök az ellenkezőt hitték, annak való­színű oka azon emberies, szelíd bánásmód, melyben az in­duai rabszolgák részesültek, mi az ind költészetből is kiviláglik, melyben az uri család s a rabszolgák közti vi­szony mint igen benső rajzoltatik. így nem csoda, hogy a görög, helotáinak sorsára emlékezve vagy a római, rabszol­gáinak földalatti ergastuláira gondolva : az indeknél nem találhattak rabszolgákat. •)Megasthenes Ariannái 'ívd. 12 : 15. lap. ») Strabo: 11 : 14. lap. «) Ma nu : X; 115 : 76. lap. «) Strabo: ibid 57. fej. 253—259. lap. «) Arabból fordította abbé Renaudot, németre átfor­dította Ehrmann. letindiai compagnia kezdeményezése folytán nyil­tak meg az indusi tanulmányok bájvirányai s a valódi tudományos heroismustól áthatott, mély alaposságukra nézve bámulatos britt és német tudósoknak, az újkori Indológia egyházalapjainak u. m. Colebrooke, Wilson, Jones, Lassen, Bohlen, "Weber, Stenzler, Schlegel, Müllers. m. munkássága fotytán e század első évtizedei óta egy terjedelmes szakirodalom teremtetett, mely habár eredményre nézve még szerfelett szegény, de a legszebb remé­nyekre jogosít fel. Mielőtt az egyes jogforrásokra áttérnék, szükséges előrebocsátanom, miszerint az ind bün­tetőjogot nem oly értelemben kívánom tárgyalni, mint azt az angol irók, jelesen Maenaghten, Maine, Burnell, Nelson s. m. teszik, t. i. vonatkozással a mai judicaturára, mi az angolokra nézve ugyan nagy gyakorlati érdekkel bírhat, de teljesen kívüle esik az egyetemes irányú, tisztán tudományos tör­ténet-bölcselmi jogkutatásoknak; hanem oly mó­don, mint az a régi sanserit jogforrások s az ind nép századéves szokásai s erkölcseiben az ind szellemélet egyik oldalakép nyilvánul, helyeselvén, mit erre vonatkozólag Stenzler1) mond: »Nos verő . . . minusque curamus, quomodo populus ille hodie sít regendus et judicandus, quam quomodo olim. semet ipse rexerit et judicaverit*. (Folytatása következik.) ') Stenzler: Juris Criminalis veterum JudoruM specimen. "Wratistaval 1842. §. 1. 3. lap.,

Next

/
Oldalképek
Tartalom