Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 44. szám - A kelet büntető-joga. [1. r.] - Közigazgatási bíráskodás. [20. r.]

— 358 — gatmány a váltólevéllel kapcsolatba hozassák ; tehát vagy magára a váltóra, vagy annak másolatára vagy végre a toldatra vezettessék.') Engedmény utján minden váltó, tehát az is átruházható, melynek forgatása egyenesen ki zárat ott.2) Az alakra nézve, melyet a váltótörvény nem állapit meg, az átalános elvek szolgálnak irányadóul; ebből folyólag engedménynek tekintendő' minden átruházás, mely tartalmánál fogva tulajdonképeni vagy meghatalniazási hátiratra nem mutat. Ezenfelül az sem szükséges, hogy az engedmény a váltó hátlapjára vezettessék; miután azonban váltó akkor is, ha engedmény utján ruháztatik át, pénzfizetési igéret képviselőjeként jelenkezik, ez igéret az engedményesre átruházottnak csak akkor tekinthető, ha maga a váltólevél is átadatik.5) Habár a váltótörvény szerint az engedményes, a váltóból eredő jogokat a váltói uton érvényesítheti, a joghatályra nézve lényeges különbség van a hátirat és az engedmény között. Az engedményes az engedményezővel jogilag egy személyt képez s ez utóbbinak nemcsak jogait, hanem kötelességeit is átveszi; az engedményes nem proprio nomine és nem proprio jure, hanem ex jure cesso lép az engedményező előzőivel jogviszonyba, tehát köteles azon kifogásokat elfogadni, melyekkel az adós az engedményező ellen élhetett volna.4) A hátirat czélja a korábbi birtokállapot meg') Vtv. 16. §. Az engedményt épugy, mint a hátiratot magára a váltóra vagy annak másolatára vagy a váltóhoz avagy a másolathoz csatolt lapra — toldatra — kell vezetni. ») Plósz: id. m. 193. 1. ») Volkmar és Loewy: D. Wechselordn. 64. 1.; Hartmann: id. m. 288. I. «) Ez okból Hartmann: id. m. 287. 1., továbbá Volkmar és Loewy: id. m. 66. 1. nézeté szerint az engedményes jogait az előzők egyikének vagy másikának átugrásával nem gyakorolhatja. TARCZA. I A kelet büntető-joga. Dr. Schick Sándortól. I. Propyláum az aria Indek büntető-jogához. Jelige: „Therace of mencaunot long be happy without virtue, nor actively virtuous without freedom, nor securely free w i t ho u t national knowledge". Sir W. Jones: On the originand families of natioas. Ossz. rounk. III. k. 204. lap. Alig van nép, mely politikai tekintetben jelentéktelenebb, de a bölcselkedő ész történelmére nézve fontosabb volna, mint az ind, mely távol keleten, vad népektől környezve, már a legrégibb idő óta egy nagyszerű civilisatió fényét árasztja ki. A legújabb időkig a kelet azon határok között maradt volt, melyet Herodot és Ptolomüus annak vont vala; csak ezen század nyitotta meg az Orienst, s különösen India bájkertjeit az európai tudománynak, s habár Indiáról egyetlen egy történelmi munka sem maradt hátra, de találtatott egy irodalmi erdő, melyben a bölcseség szelleme leng; a bölcsészeti, erkölcstani s jogi munkáknak oly tömege, mely dúsgazdag forrását nyújtja az uj eszmék- s intézményeknek. — Bámulva tekintik egymást itt a népek, mert itt mindnyájan nyelvet hallanak, mely előttük ismeretes, érzelmeket találnak, mely szivükben uralg, eszméket, melyeket sajátuknak ismernek. Itt találja a pantheista világleikét, az egyistenhivő Brahmaját büszke magányban, itt látja a háromság hivője trimurtiját, a politheista tarka istenországát. A biblia tízparancsolata, az egyptusok kosmogeniája, a chinai szüntetése; az engedmény jogátruházást czéloz; a hátirat valódisága addig, mig a forgatmányos ellenében nem igazoltatik, hogy őt a váltó megszerzésénél roszhiszemüség vagy vétkes gondatlanság terheli, tekintetbe nem jöhet; ellenben az engedményes azon kifogást, hogy az engedmény hamis, akkor is tűrni tartozik, ha bona fide járt el. Adebitor cessus az engedmény valódiságának tagadásával, a bizonyitás terhét az engedményesre hárítja ; ellenben a forgatmányost a váltó birtoka akkép legitimálja, hogy tőle a hátirat valódiságának igazolása rendszerint nem követelhető. Maga az engedményező váltójogilag sem a követelés fenállásáért, sem annak behajthatóságáért nem felelős; a jogviszony, mely közte s az engedményes közt keletkezik, az általános magánjog szerint ítélendő meg. Miután a váltótörvény szerint az engedményes a váltóból eredő jogokat váltói uton érvényesítheti, nem szenvedhet kétséget, hogy a váltót ugy tulaj donképeni, mint meghatalmazási hátirat utján is érvényesen átruházhatja.') Az engedményesnek nem áll ugyan jogában saját állását egyoldalulag megváltoztatni; de ez nem zárja ki azt, hogy a váltónak hátirat utján átruházásával uj jogviszonyokat létesítsen, melyek az érdekeltek tekintetében a váltójogi elvek szerint itélendők meg. Az engedményező és előzőinek jogi állása természetesen ily esetben is érintetlen marad. . Közigazgatási bíráskodás. Grvber Lajostól. (Folytatás). Ha államhivatalnokot bepanaszolnak, ilynemű panaszokat végzésileg szoktak el') P 1 ó s z : id. m. 194. 1. családi pietása, Hellas és Roma mythologiája, a keresztények szentháromsága, a töredelmezők ascetikája, India mindezen bölcseség s tévedések őshazája látszik lenni. Jupiter sasa, Neptun szigonya, a múzsák éneke épugy mint a skandináviai éjszak bájerdőinek istenalakjai Indiában találják rokonaikat s oly hasonló a hindu vallás a keresztényhez, hogy ujabban tibeti missionariusok a buddhistikus cultust az ördög majmolásának keresztelték1) s hogy Weber az egész ind secta-intézményt keresztény eredetre vezeti vissza.2) Ugyanez áll a bölcsészetre nézve. Az ind elmélkedés visszatükröződik az attikai s joni bölcsészet munkáiban; a 6 bölcsészeti iskola, melynek alapelvei a DersanaSastraban foglalvák, ismétli az akadémia, a stoa s a lyceum metaphisikáját, s a ki a Vedantát olvassa, kényszerül azon gondolatra jönni, hogy Pythagoras és Plató India bölcseivel együtt ugyanazon egy forrásból merítették sublimis elméleteiket. Az Indek Gautama-ban bírják, Aristotelest, Vyasaban Platót, Jaiminijukban Socratest, Capilában Pythagorast, Canadaban Thalest s a ki az ind bölcsészetet ismeri, alig tarthatja vissza a mosolyt, ha azon kedvelt eljárással találkozik, mely a speculatió bölcsőjét a görög világbölc9ek gnomáiba helyezi. A Dhammapadam sa Pracnotta araratramálá az erkölcstételek bájillatu bokrétáját képezik s Jones szerint aHitopadesa az összes európai mesevilág ősforrása volna. Ugyanazon hasonlatosság lepi meg a vizsgálót az ind jogélet terén, melyen az emberiesség s igazságosság szelleme az uralkodó, méltán nevezvén Jones az indeket >nvise in legis') A 1 b r. Weber: Buddhismus. »Indische Streifent cz. m. 110 lap. 2) A 1 b r. Weber: Indische Studien II. kötet 169. lap. dönteni, a mi indokolás kíséretében történik.') Azonban ez sem obligatorius, és azért panaszra mindeddig még csak végzés hozásának kötelessége sincs előírva, hanem évekig lehet az állampolgárok panaszait hevertetni, a nélkül hogy elintéztetnének, mely megszégyenítő' primitív állapot további commentárt szükségtelenné tesz. A minisztert lehet ugyan erkölcsi pressió segélyével, sajtó utján vagy petítió alakjában felelősségre vonni, mi azonban a czélnak meg nem felel, mert roppant apparátus segélyével történik, mert továbbá a törvényhozást administráló collegiummá degradálja, s végre mert a miniszter — ha az általa administrativ uton legfelsőbb fokban hozott decretum ellen történik a felebbvitel a legislativához — a tisztviselő eljárását védendi, mihez még az is járul, nem utolsó ok gyanánt, hogy a pártszempontból itélő* majoritás, melynek köréből a kérdésben levő miniszter vétetett, ily kisszerű — ha szabad e kifejezéssel élnünk — bagatellügyek miatt, miniszterét nem fogja elhagyni. Ez állapot tehát nem mondható üdvösnek s egyáltalában nem czélszerü.2) •)Lechner: többsz. id. közig, jogi előad. 2) Tisza Kálmánnak az 1871. martius 22. országos ülésben tartott beszédében erre vonatkozólag tett megjegyzései igen találóak. Ő ugyanis azt mondta : > . . . . Kérdeznem kell: vajon lehetséges-e, hogy minden egyes polgár és minden egyes község sérelme a képviselőház elé jöjjön és a képviselőház minden egyes sérelmet megvizsgáljon és afölött Ítéljen? Én azt gondolom, hogy ez egyfelől lehetetlen, mert csupán ezen egy dologra sem volna kellő ideje a képviselőháznak. Másodszor azt gondolom, hogy ez nem nyújthatna garantiát; mert itt épen ugy apártitélne a párt eljárása fölött. És harmadszor ez volna aztán igazi összezavarása a teendőknek; mert ez valóban egyesítené a végrehajtó és törvényhozó hatalmat egy kézben, a mi pedig mindenütt a világon a legnagyobb absolutismusra vezet. Mert ha a képviselőház tul nem megy azon korláton, mely megilleti, hogy a minisztérium eljárását általában bírálat alá vegye és azt felelősségre vonhassa: akkor egyes esetekben orvoslást nem nyújthat; ha, lation*1) s még a Gentai Codex franczia fordítója is, ki az ind jog felett ép oly keményen, mint felületesen itél, kénytelenül bevallani »Les qualités necessaires á l'arbitre ou au juge, les regles pour l'examen des témoins, les preuves quon demande, sont enoncées avec autant d'exactitude et de profondeur de raison que dans la pluspart des nos Tribunaux«2) s »Les dispositions générales des Loix des Brames sont celles de loix Bomaines . . , ces loix ont d'ailleurs une grandé conformité avec celles des peuples modernes*.3) így, hogy ennek igazolására csak néhány példát idézzek: érdekes azon bölcs felfogás, melylyel már az ó-ind törvények az ipart s kereskedést, a munkát s tulajdont megítélték. Holott még Aristoteles korában a rablás a tisztességes jövedelemforrások közzé számíttatott, a kereskedés megvetés tárgya volt s többet bevásárolni, mint mennyit az önfogyasztás igényel, természetellenesnek s utálatosnak tartatott;4) holott Plató az üzérkedést megvetésre méltó foglalkozásnak nevezi,5) s Cicero legalább a kis kereskedést megvetendőnek tartotta;6) holott Ulpian még azon kérdést veti fel, vajon nem volna-e czélszerü büntetési nem, hogy a gonoszevő büntetésül kényszeríttessék kereskedéssel foglalkozni7), s Thebaban törvény hozatott, mely csak J)Sir William Jones: Works III. köt. 32. lap.' !)Code des Loix desGentoux. Bevezet. Xly lap. 3) Ibid: Bevezet. 3. lap. 4) Aristoteles: De Eepubl. 1 : 9, lü ; 3 : 5. 5) P 1 a t o : De Legib. II: 918. 1. 6) Cicero: De Offtc. 1 : 92. 7) L. 9. §. 10. D. cod.