Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 43. szám - Törvényjavaslat a végrehajtási eljárásról. [A törvényjavaslat szövege] [7. r.]

— 354 — rok megtérítése végett szintén a rendes bíróságok előtt volnának beperelhetó'k. Azonban e kérdés controvers, ámbár nem csekély azok száma, kik a franczia eszmék beszivárgása folytán erősen védik azon németet, hogy az állam hivatalnokok nálunk nem perelhetők be a rendes bíróságok előtt. Megfelelő törvény, vagy közigazgatási codex alkotásáig e kérdés vitás leend.') E sorok irója épen ezen, kiválóan a közigazgatási joggal foglalkozó kérdés kidolgozásánál élénken érezte egy közigazgatási törvénykönyv hiányát.2) A közigazgatási bíró oly jogok sértése felett itélend, melyeket közigazgatási törvények alapítottak meg. Hogy a közigazgatási törvényszékhez fordulhassanak kell, hogy a közigazgatásjogi legkülönfélébb viszonylatok megelőzőleg törvényes uton szabályozóiak legyenek; ez pedig csak egy rendszeresen kidolgozott közigazgatási codex által leend leginkább elérhető, melyre magának a közigazgatásnak eredményessége és a polgárok jóléte szempontjából egyaránt — oly nagy szükségünk van. Tehát csak ott gondoskodtak törvényes oltalomról, hol épen legkönnyebben lehet a károkat kikerülni, t. i. a jogszolgáltatási orgánumoknál. Az állami, pénzügyi és rendőri igazgatási orgánumok önkénye ellenében hiában keresünk törvényes oltalmat. Ez orgánumok ellenében keresetről szólani tájékozatlanságot tanúsítana a legprimitívebb közigazgatásjogi szabványok körül; ez orgánumok a közigazgatási jog terén quasi »exlex«-állásnak örvendhetnek még mindeddig. E tekintetben még F r a ncziaország hirhedt közigazgatási állapotain is tulteszünk. Nincsen törvényes intézkedésünk, mely az állam szavatosságát szabályozná. (Folytatása következik.) Jogirodalom. *Strafrechtspflege und Gefangnissicesen in JEngland und in Irland, nach dcm Urtheil der Howard Associationz. Von Carl Fr. Jos. Götting. Wildesheim, 1876. A büntetés-végrehajtás újjászervezésének egyik legfontosabb problémája a fegyházrendszer kérdése. E kérdés, mely bazánkban évtizedek óta sóvár elméleti discussiók terméketlen stádiumában ') L. Tisza Kálmán és Ghyczy Kálmán: 1871. márcz. 23. képvh. beszédeit. — Tisza Kálmán 1869. jun. 28. beszéd. — Közigazgatási t örvénykönyv (codex), mely az igazgatási rendszabályokat rendbe szedve foglalná magában, nem létezik, azelőtt sem létezett a birodalomnak egyik részében sem. 1808. mart. 2-ról kelt ndv. rendelet által felállíttatott volt egy különös »udvari bizottság a politikai törvényhozási ügyekre nézve* egybe alkotva politikai s kamarai udvari hivatalok tanácsosaiból, egy előadó szerkesztőből s két igazságügyi tanácsosból. E bizottság feladata lett volna rendszeres politikai törvénykönyv szerkesztése, a közigazgatás minden ágában létező rendszabályokból ; de a kivitelben felmerült legyőzhetetlen nehézségek ezen udvari bizottságnak — tiz évi működése után — feloszlatását vonták maguk után 1818-ban. — L. E, é c s i: Közigazgatási törvénytudomány I.k. 5. sk.l, s Péiüi: Közigazgatási jog 10. s k. 1. — A közigazgatásjogi codifikátió lehetetlenségére ráutal C o n c h a : »Centuria contrarietatum et dubietatum* czimü értekezésében. L. »Közig. L.« I. évf. 4. sz. 38. 1. 1. hasáb. — Eendkivüli szükségességét vitatja Paul Flandin: »Delanecessitéde revisernos codes et de codifier nos lois administratives«. Paris, 1877. — L. >M a gy ar T h e m i s«, VII. évf. 36. sz. 294. 1.: > Jogirodalomé 2) A miért is a legkülönbözőbb időkben származott rendeletek, udv. decretumok stb. közigazgatási jogunk zavarát okozzák, mert a közigazgatási hivatalnok számos életviszonyokban való döntéseknél nem tudja man-át mihez tartani. — L. még iPester Lloyd* 1871. évf. 74. » 76. sz., vezérczikkeket. buzódik, valahára actuális jelentőséget nyert. Büntető-törvényjavaslatunk indokolásának azon része, mely a fegyházreform kérdésével foglalkozik, e szakbeli irodalmunk diszét képezi. Kitűnő tudományos alapossággal tárgyalva ezen ügyet, reményt nyújt, miszerint több mint félszázados igérkezés és elvhirdetés után valahára mi is várhatunk a fegyházügy terén a tudomány s gyakorlat legújabb igényeinek megfelelő gyökeres újjászervezést, bogy a külföldnek beható tudományos tanulmányokon s gazdag tapasztalati adatokon nyugvó fegyházjavitási törekvései valahára értékesíttetni fognak hazai börtönügyünk érdekében. E szempontból, mennyiben az e tárgyú reformintézkedések régi adót képeznek, melylyel nemzeti közmivelődésünknek tartozunk, s tekintve, hogy azok nemsokára törvényhozásunkban napi rendre kerülendnek: igen kívánatos, hogy éber figyelemmel kisérjük azon mozgalmat, mely e téren a külföldi szakvilágban uralg. Az angoloknak, németeknek, francziáknak gazdag fegyháztani irodalmuk van; nálunk még embryonális nyomai alig mutatkoznak. Elmélet s gyakorlat terén elhanyagoltatik a fegyházreform ügye; a napi sajtó nem szólítja vagy csak igen ritkán a nyilvánosság szabad frissítő levegőjére. Ha éj van, nem kell bizonyítgatni, hogy miért van sötétség. Itt nyilvánosság szükséges, hogy a nagy közönség a bajokat ismerni s gyűlölni tanulja. A kormánynak még oly meleg buzgalma e culturügy iránt hatástalan, ha az iránt nem teremtetik közérdekeltség s áldozatkészség a nagy közönségben. Mert mig ez ügy gyökeres újjászervezésének szükségessége nem válik a nép minden rétegében közóhaj tárgyává, mindaddig a czélba vett reformintézkedések annyit érnek, mint a napóleoni alkotmány első mondata, mely kimondja a császár felelősségét. Csak akkor nézhetünk elébe oly jövőnek, mikor fegyházaink javitó intézetek lesznek, nem pedig drága állami büntettképezdék; csak akkor remélhetünk e téren teljes felszabadulást az elavult rendszerek s fogalmak bilincseiből: ha a nyilvánosság csarnokai gyakrabban felnyilandnak ezen nemzeti culturánkra s társadalmi jólétünkre egyaránt oly nagy fontosságú ügy érdekében. A büntettek államköltségen való favorizálásának rendszere, a közös fogság, az általánosan alkalmazott börtönrendszer volt mindenütt a jelen századig. Az elitélt gyakran haszontalan csekélység miatt börtönbe hurczoltatva, gyalázatos kereseti gonosztevő oldala mellé bihncseltetve, buta fegyőrök zsarnoki önkényuralma alá helyeztetett. Ott felejtették a nedves, egészségrontó tömlöczben, különböző jellemű, korú s nemű fegyenczek tarka vegyületében scsak akkor emlékeztek ismét reá, mikor fogsága tartamának lefolyta után a tömlöcz kapuja kinyílt számára ; csak azért, hogy előtte mint vad állat előtt a társadalom kapuját bereteszeljék. E rendszer felett pálczát törtek egyhangúlag, feltétlenül. Olaszországból, a tortura hónából, s Angliából, azon országból, melynek mult századbeli börtöneit Macaulay »a föld poklaiínak nevezte, indult ki azon nagy humanitárius mozgalom, mely a társadalom hajótörtjeinek számára is a megváltó olajágát megérlelé s a büntetésvégrehajtás újjászervezését majdnem minden europailag polgárosult államban a tudomány s törvényhozás előkelő problémái közé emelé. E küzdelem, melyhez hazánk is több nagy tudományú harczost állított, első sorban a fegyházi gyakorlat középkori barbarismusa ellen fordult. Az iránt alig mutatkozott véleménykülönbség, miszerint a közös fogság feltétlenül elvetendő; de elkeseredett véleménytusát idézett elő a helyettesítő constructiv munka. Az elkülönítésnek kényszerhallgatás által való kezdetleges megkísérlése s a Haviland által Pensylvaniában épített első zárkaintézet kora és a legujabbi nemzetközi fegyházcongressus vitái között hosszú időköz fekszik, melyben egész lánczolata a különböző reformjavaslatoknak s börtönrendszereknek keletkezett. Jelenleg két rendszer az, mely a pálmáért küzd, az eredeti primitivitásából finomult magánfogság rendszere s a Crofton által a gyakorlatba introducált u. n. progressiv rendszer. A ki a külföldnek fegyházjavitási törekvéseit figyelemmel kiséri, tudja, hogy immár ugy az elmélet mint a gyakorlat emberei túlnyomó arányban az I utolsó rendszer hivei közzé tartoznak s hogy e rendszer irhoni bölcsőjében megerősödve, mindinkább hódítja meg Demcsak a nemzetségi irigykedésből tartózkodott Angliát, hanem a continenst is. Götting id. munkájában theologiai ingerültséggel küzd az irhoni rendszer ellen. Miután az első lapokban a Howard Association meghagyása folytán az 1872. évi Londonban tartott nemzetközi fegyházcongressus számára közzétett *Defects in the criminal administration and penal legislation of Great-Britain and Ireland, with remediai suggestions« cz. röpiratnak adatait az angol fenyítő bíráskodás s fegyházügy állapotára vonatkozólag reproducálja, áttér a 25. lapon tulajdonképi tárgyára, t. i. az irhoni rendszer elleni philippikájára. Az érvek, melyeket szenvedélyes izgatottság hangjával felboz, nagy részben elavultak s meritvék többnyire ellene, Gibson s különösen Burt fegyházlelkész a 60-as években megjelent polemiális irataiból. Ismeretes azon élénk tollharcz, mely Burtnak »Irish faets and Wakefield figures, in relation to convict discipline in Ireland* cz. munkája folytán 1863—1865-ben Crofton s Burt között az irhoni rendszer felett s hasonlókép Németországban különös a közvetítő intézetek kérdésére vonatkozólag Holtzendorff s Roeder között folyt. Götting egész munkájában az ír rendszer ellenében a régismert s czáfolt érveken felül alig hoz fel mást s tulnyomólag Burtnak Crofton ellen irt »Convict discipline in Ireland, being an examination of Sir Walter Crofton's answer to Irish faets and Wakefield figures. London 1865« cz. vitairatát reproducálja. Ezen érvek magukban véve megérdemelték azon ítéletet, melynek alapján Holtzendorf az eredetileg a »Gerichtssaal«-nak szánt munkát mint e folyóirat fegyházügyi részének vezetője visszautasította, mi annak önálló monographia alakjában való megjelenését okozta. Mindamellett tekintve, hogy a polemiális részen kívül számos érdekes adatot tartalmaz az angol fenyítő judecatura s fegyházigazgatásra vonatkozólag, s bogy továbbá annak számára, ki a fegyházreform kérdésével specialiter nem foglalkozik, becses irodalmi útmutatással szolgálhat: mint a kérdést melegen tárgyaló szakiratot ajánlhatjuk az olvasóknak. Dr. Schick Sándor. Törvényjavaslat f a végrehajtási eljárásról. 240. §. A 236. §. a), b), c) és d) pontjának eseteiben a zárlat telekkönyvi feljegyzése a 19. §; esetében a kérvény beadásának időpontjától, egyébként pedig a feljegyzés iránti megkeresés megérkeztének időpontjától, a helyszínén foganatosított zárlat pedig a foganatosítás időpontjától számítva harmadik személy ellenében is feltételes jogot állapit meg, mely a zárlat folytán hozott marasztaló határozat vagy bírói egyesség által feltétlen érvényre emeltetik. A zárlati feljegyzést illetőleg a zárlat foganatosítását megelőzőleg szerzett jogokra a zárlatnak hatálya nincsen. Ezen jogok a zárt kérő és zárt szenvedett ellen külön per utján érvényesitendők. 241. §. A 236. §. a), b), c) és d) pontjainak eseteiben jogában áll annak, a ki ellen a zárlat elrendeltetett, a zárlat feljegyzését és foganatosítását megelőzőleg is a zárlat tárgyainak értékét készpénzben vagy ovadékképes értékpapírokban (35. §.) bírói kézhez letenni, mit ha teljesített, a zárlatot rendelő végzés foganatosításának beállítása, a feljegyzés kitörlése és a helyszínén foganatosított zárlat feloldása hivatalból rendeltetik el. Ugyanez teendő akkor is, ha a felek kezes jótállása, kézi zálogadása vagy más módon való biztosításba egyeztek meg. A biztosítandó értéket, a mennyiben a felek az iránt meg nem egyeztek, szükség esetében szakértők meghallgatásával a zárlatot rendelő bíróság állapítja meg. 242. §. A 236. §. a), b), c), d) és e) pontjainak eseteiben azon fél, a ki ellen a zárlat rendeltetett, a zárlatot rendelő végzés ellen felfolyamodást nem használhat, hanem a zárlatot rendelő végzés kézbesítésétől számított 8 nap alatt kifogásokkal élhet a következő esetekben : a) ha a zárlat a 236. §. ellenére rendeltetett el;