Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 43. szám - Észrevételét a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslatra. 2. [r.]

350 — az elfogadó, a kibocsátó s azok, kik a váltót a lejárat előtt forgatták, mindazon kifogásokkal élhetnek, melyek őket a forgató ellen illették volna, ha a váltó nem forgattatik. A hátiratnak érintett joghatálya m ódositást szenved: 1. Ha a forgató a felelősséget >kötelezettség nélkül, szavatosság nélkül« vagy más hasonló kikötés használásával, magáról elhárítja1). A váltó forgalmi képessége sok esetben alteráltatnék, ha a törvény a forgató felelősségét oly merevséggel állapítaná meg, hogy azt az érdekelteknek módosítani ne lehessen; a váltóbirtokosnak gyakran érdekében állhat a váltót lejárat előtt hátirat utján realisálni, de nem hajlandó az átruházással felelősséget vállalni, az átvevő pedig kész az ily módon való átruházást elfogadni; ugy de ha a törvény az átruházást csak váltói felelősséggel engedné meg, az ügylet az érintett esetben realisá Iható nem lenne. Ehhez járul még, hogy a törvény merev intézkedésével a felek szabad szerződési jogát ok és szükség nélkül korlátozná. Ugyanazért az ujabb törvények s ezek közt a váltótörvény is megengedi, hogy a forgató a felelősséget magáról elhárítsa, mely esetben őtet az átruházási szerződésből, habár az különben teljesen érvényes váltóügyletet repraesentál, felelősség nem terheli. 2. Ha a forgató a hátiratban a váltó továbbadását »nem rendeletre« vagy más hasonértelmü kifejezés használásával megtiltja2). Az ily tilalomnak az a következménye, hogy a forgatmányos követőit a tilalmat kasználó forgató ellen viszkereseti jog nem illeti. Valamint a váltó kiállítása, ugy annak forgatása is különféle indokból s azon szándékkal is történhetik, hogy a váltó bizonyos kezek közt maradjon; vagy azért pl. mert a forgató üzleti összeköttetéseit titokban tartani kívánja, vagy azért mert a váltó birtokosa ellenében magának bizonyos kifogásokat reserválni óhajt; az egyik czél ugy mint a másik csak az által érhető el, ha a forgatónak jogában áll a váltó továbbadását érvényesen megtiltani. Igaz, hogy e tilalom épugy mint az intézvényezőé a váltó továbbadását absolute meg nem gátolja; de nagy különbség van a között, hogy a váltó későbbi birtokosai forgatmányosoknak vagy csak egyszerű engedményeseknek tekintendők-e; mert mig az elsőket viszkereseti jog illeti, mely harmadik személyek viszonyaiból merített kifogásokkal meg nem támadható, az engedményesek viszkereseti joggal nem élhetnek, s kénytelenek mindazon kifogásokat eltúrni, melyek a váltóadóst ex persona indossantis illetik. Ha a váltó az óvatolásra rendelt határidő, tehát a lejárattól számítandó ') Vtv. 12. §. Ha azonban a forgató forgatmányához ily megjegyzést: ^szavatosság nélkül«, »kötelezettség nélkül* vagy valamely hasonértelmü kikötést csatolt, a forgatmány alapján őt kötelezettség nem terheli. Német vrsz. 14. cz. ; svéd vrsz. 15. §. 2) Vtv. 13. §. Ha a forgatmányban a továbbadás ezen szavakkal: >nem rendeletre* vagy más hasonértelmü kifejezéssel megtiltatott, a forgatmányost követőknek, a tilalmat használó forgató ellen viszkeresetük nincsen. Német vrsz. 15. cz. ; svéd vrsz. 16. §. második köznap eltelte után forgattatik, a forgató váltójogilag kötelezve nem lesz, s a forgatmányos csak azon jogokat szerzi meg, melyek a forgatót illették1). Az ily hátiratnak, eltekintve attól, hogy az a gyakorlatban ritkán fordul elő, váltójogi hatályt tulajdonítani azért nem lehetne, mert az óvatolási idő elteltével a váltó forgalma befejezettnek tekintendő; a váltóból eredeti jogok annál végződnek, kinek azt óvatoltatni kellett volna; ha tehát a váltó az óvatolási idő eltelte után forgattatik, e forgatásból uj kötelezettségek nem keletkezhetnek ; a forgatmányos ily esetben nem lesz önálló váltóhitelező, s a forgató nem lesz váltóadós. Tekintve azonban a váltókapcsolatban álló személyeket, azok tekintetében az óvatolási idő eltelte után keletkezett hátiratnak különböző hatálya lehet; mert ha a váltó az óvás felvétele után forgattatik, a forgatmányos a forgatónak nemcsak az elfogadó, hanem az előzők elleni jogaiba is lép ; tehát megszerzi azon jogokat, melyeket a forgató az óvatolás tényével saját részére biztosított; ha ellenben a váltó nem óvatoltatott, miután e mulasztással az összes előzők a viszkereset alól felszabadulnak, a forgatmányos csak az elfogadó elleni jogokat szerzi meg, feltéve, hogy ezek fentartására az óvás nem kívántatott2). A tulajdonképeni hátirat czélja a váltó tulajdonának átruházása lévén, annak joghatályához tartozik az is, hogy a váltón alapuló igények az ahhoz fűződő összes jogok, s ezek közt a továbbforgathatás joga is a forgatmányosra megy át5), kinek szabadságában áll a váltót harmadik, vagy oly személyekre is átruházni, kik a váltókapcsolatban egyik vagy másik minőségben már szerepeltek4). A hátirat joghatálya ily esetben is ugyanaz marad, vagyis a váltón ') Vtv. 14. §. Ha a váltó a fizetés hiányamiatti óvás felvételére rendelt határidő eltelte után forgattatik, a forgatmányos a forgatónak jogaiba lép. Maga a forgató ezeu esetben váltójogilag kötelezve nincsen. ') Az eredeti tervezet 34. cz. megfelelőleg a német vrsz. 16. czikkének a váltó forgathatását a lejárat után is megengedte, ha a forgatás az óvás felvétele nélkül történt. Az indokolásban kiemeltetett, >hogy a k. n. váltórendszabály emanatiója előtt nemcsak a theoretikusok véleményei, hanem a positiv törvények intézkedései is szétágaztak a lejárat utáni forgatmánynak ugy természete, mint joghatályára nézve ; némely törvényekben — ilyen többi közt a magyar is — az átruházás e neméről említés sem tétetik ; másokban az egyenesen eltiltatik, másokban ismét csak addig volt megengedve, mig a váltó erejét elévülés folytán el nem vesztette; a franczia, amerikai és angol váltótörvény a lejárat utáni forgatást egyenesen engedménynek nyilvánítja, a porosz Landrecht megengedte ugyan az elévülésig a váltó forgatását a nélkül, hogy a lejárat befolyását a forgatmányra közelebbről meghatározta volna. A porosz javaslat ennél határozottabb alapból indult ki, mert 16. §-ában világosim kijelenti, hogy a lejárat utáni hátirat köztörvényi engedménynek tekintendő; ez intézkedés azonban a lipcsei tanácskozmányban főleg azért támadtatott meg több oldalról, mert lejárt és nem óvatolt váltók gyakran kerülnek forgalomba, melyekről már azért is szükséges intézkedni, mert a váltójogi erő az elévülésig a lejárat után is fenmarad. A lejárat utáni forgatás megengedése által — feltéve, hogy a váltó óvatolva nem lett — az addig keletkezett jogviszonyokon változás nem történik, s csak azok helyeztetnek a váltói szigor alá, kik a váltó helyzetét ismerve léptek be a váltókapcsolatba. Ki lejárt és nem óvatolt váltót készpénz gyanánt fogad el, ezt azért teszi, mert az egyenes adósokban elegendő garantiát talál; nincs tehát semmi ok arra, hogy az ekként keletkezett viszonytól a váltói jelleg megvonassók«. Az értekezlet épugy, mint a jogügyi bizottság a kérdéses intézkedést fentartotta; a képviselőház azonban azt elejtette s a törvény 12. §-át fogadta el. 3) Vtv. 9. §. A forgatmányos által a váltóból eredő összes jog, különösen a továbbforgathatás joga is, a forgatmányosra átruháztatik. Német vrsz. 10.cz.; svéd vrsz. 14. §. *) Vtv. 9. §. A váltó a kibocsátóra, az intézvényezettre, elfogadóra vagy valamelyik korábbi forgatóra is érvényesen átruházható és azok bármelyike által ismét tovább forgatható. Német vrsz. 10. cz. ; svéd vrsz. 14. §. alapuló összes jogok a forgatmányosra mennek át; a jogviszony azonban, mely közte s előzői közt a kettős szereplés folytán keletkezik, különböző lehet. így: 1. Ha a váltó az intézvényezőre forgattatik, ez mint forgatmányos a váltó tulajdonosa lesz s e minőségében váltójogi keresetet nyer az elfogadó ellen*). Mint forgatmányos továbbá összes előzőit viszkeresettel megtámadhatná ugyan, de ezek ismét ellene fordulnának mint utolsó előző ellen2). Quem de evictione tenet actio, eum agentem repellit exceptio. A váltó átruházásának tehát a kérdéses esetben természetes következménye az, hogy az intézvényező a rendelvényes s az ezt követők viszkeresete alól felszabadul. Ha a váltót hátirat utján ismét tovább adja, kettős minőségben lesz felelős ; egyrészről mint intézvényező a váltó minden birtokosának, másrészről mint forgató saját követőinek. 2. Ha a váltó az intézvényezettre forgattatik, mielőtt ez a váltót elfogadná, miután az intézvényezett csak az elfogadás által lesz váltókötelezett, a forgatás ténye által egyesülés nem történik. Az intézvényezett a váltókapcsolaton kivül állónak tekintetik, s forgatmányosi minőségében, a mennyiben az elfogadást és fizetést megtagadja, s e miatt a váltót saját maga ellen óvatoltatja, előzői ellen biztosítási, illetőleg fizetési viszkeresettel élhet3); ellenben ha a váltót elfogadta, miután elfogadása alapján a váltóösszeg kifizetéséért ugy a kibocsátónak, mint a többi érdekelteknek felelős, a jogok a kötelezettséggel egyesülnek. Az elfogadó ez esetben, habár a váltó birtokosává lesz, a fizetés hiánya miatt előzői ellen viszkeresetet azért nem indíthat, mert ezek ő ellenében mint elfogadó ellen a beszámításra, illetőleg a bekövetkezett consolidatióra hivatkozhatnának. A mennyiben az elfogadó a váltót hátirat utján ismét tovább adja, kettős minőségben felelős; egyrészről mint elfogadó az elfogadott összeg erejéig a váltó minden birtokosának; másrészről mint forgató saját követőinek az egész váltóösszeg erejéig. Végre 3. ha a váltó valamelyik forgatóra ruháztatik át, azok, kik közte mint forgató és forgatmányos közt állanak, a váltói kötelezettség alól felszabadulnak. A menynyiben az utóbbi a váltót ismét tovább adja, az uj forgatmányos nemcsak az összes előzőket, hanem a kétszeres forgatót is megtámadhatja. (Befejezés köv.) Észrevételét a hagyatéki eljárásról szóló törréiiyjavaslatra. II. A hagyatéki eljárásnak egyik fontos részét képezi a hitelezők jogviszonyának szabályozása a hagyaték irányában. Perrendtartásunkban egyetlen egy szakasz, az 573., szól a hagyatéki hitelezőkről, melyben elrendeli, hogy a hagyatéki adósságok a leltárba igtattassanak, s ha az örökösök kívánják, az ismeretlen hitelezők összehivassanak. S még ezenegyet') Brauer: id. m. 46. 1. 2) T h ö 1: id. m. 326. §. 3) B r a u e r : id. m. 46. 1.; T h ö 1: id. m. 326. §.