Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 41. szám - Észrevételek a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslatra

Hetedik évfolyam. 41. szam,. Budapest, 1877. október 11. Megjelen minden csütörtökön ; a „magyar jogászgyűlés" tartama alatt naponkint. MAGYAR A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és rectamátiék a kiadóhivatalhoz intézendSk. Szerkesztőség : V. Nagy korona-utcza 14. sz. JiLOFIZETESI ARAK (helyben házból hordással, vagy vidékre biirraeutea szétküldéssel) a ,Magyar Themis"-re, az ,Igazságügyi rendeletek láraJ és a .Döntvények gyűjteménye" czimü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 5C kr. i e n t e • e n, vi dékről ÜBg ilvány útján kilHeodőit Kiadó-hivatal: IV. barátok tere 7. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. ^liiílón mellekletek: a ,ffiőntvénvclí gyiijteménj'e," és az „Jgazságügyi rendeletek tára.' Felelős szerkesztő: JDx. I^si^er László. Kiadó: az „^k.tla.ensieia.iri." részvénytársaság. Ti RT ALOM: Észrevételek a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslatra. Dr. M a r k ó Sándor rozsnyói kir. közjegyzőtől. — Közigazgatási bíráskodás. (A közigazgatási bíráskodás Ausztriában.) Gruber Lajostól. — Még valami a közkereseti társaság tagjainak egyetemleges felelősségéhez. Nagy Dezsőtől. — Jogirodalom. (Közigazgatási Döntvénytár.) — Különvélemény a kisebb összegű polg. perek iránti eljárás tárgyában. Teleszky Istvántól. — Törvényjavaslat a végrehajtási eljárástól. (Folytatás). — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlöny€-ből. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A » Döntvények gyűjteményéinek egy ive. Észrevételek a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslatra.') A törvényjavaslatnak alapelve a 15. §-ban foglaltatik, mely szerint: »az örökös az örökség megnyilta után fel van jogosítva a hagyatéki vagyont, ha az örökjogvitássá nem tétetett, önhatalmúlag birtokába venni*. Ezen jogszabály régi jogunk intézkedéseivel s a jelenleg fenálló gyakorlattal megegyez, s határozott ellentétet képez az osztrák polgári törvénykönyvnek 797. §-ával, mely szerint > senkinek sem szabad valamely örökséget önhatalmúlag birtokába venni.« Ezen intézkedés a hatósági beavatkozást a legmesszebbre menő szélsőségig kiterjesztvén, egyik oka volt hazánkban annak, hogy az osztrák polgári törvénykönyv tanai az ötvenes években népszerűtlenekké sőt gyűlöltekké váltak. Azonban ha ki is mondatik azon főelv, hogy az örökséget önhatalmúlag szabad birtokba venni, némely esetekben a hatósági beavatkozás nemcsak kívánatos, sőt szükséges is. Maga Unger, a hagyatéki eljárás legnagyobb ellenzője, elismeri2) a hatósági beavatkozás szükségét olyan esetekben, midőn segélyre szoruló személyek (kiskorúak, távollevők, ismeretlenek) vannak érdekelve; valamint olyan esetekben, midőn a hatósági közbenjárás a telekkönyvi intézményre való tekintetből kívánatos, s végül ha azt az érdekeltek közül valaki kérelmezi. Ugy az oszágbirói értekezlet3) s a polgári perrendtartás4), valamint Teleszky István ur javaslata ezen álláspontot foglalta el. ') Tisztelt szerkesztő ur ! A sMagyar Themis* ez idei 31., 32., 33. és 34. számaiban megjelent egy törvényjavaslat taz örökség és hagyomány megszerzéséről s ezzel kapcsolatos jogviszonyokról és a hagyatéki eljárásról*, melyet az igazságügyminiszterium megbízásából állítólag Teleszky István képviselő ur dolgozott ki, Dr. Pauler Tivadar volt igazságügyminiszter urnák 1875. évi jaDuár hó 14-én az országgyűléshez beterjesztett hason tárgyú javaslata alapján. S ámbár t. szerkesztő ur lapja 31. számában azt mondja, hogy e javaslat csak »nehány szakembernek« küldetett meg tanulmányozás végett, mindamellett ugy hiszem, hogy az én igénytelenségemnek is meg lesz engedve, hogy a szóban forgó javaslatról különösen »gyakorlati« szempontból némelyeket elmondjak. Dr. Markó Sándor. 2) L. »Die Verlassenschaftsabhandlung in Oesterreich. Ein Votum für derén Aufhebung von Dr. Joseph Unger.* 193—194. s 205—206. lapon. 3) L. Ideiglenes törvénykezési rendtartás I. B. XIV. fejezet 163., 167. s 168. §§. *) L. Polpári törvénykezési rendtartás 560. s 580 §§. Részemről 'sem kívánok ezen kereten tulmenni; azonban szükségesnek tartanám az elfogadott elvek következetes keresztülvitelét. Kétségen kívül áll e szerint az, hogy ha valamely örökséghez ingatlan javak tartoznak, hivatalos eljárásnak van helye. Ez a telekkönyvi intézmény behozatala óta hazánkban is megdönthetlen szabálylyá vált; sajnos azonban, hogy eddigi törvényeinkben mindig volt olyan hézag, mely ezen különben hasznos intézkedés alóli kibúvást lehetővé tette. Az osztrák polgári törvénykönyv szerint ugyan akár ingó akár ingatlanból állott a hagyaték, hivatalos eljárás indíttatott, s illetőleg tárgyalás tartatott; betárgyaltatott minden hagyaték, azonban ba ingatlanok képezték az örökség tárgyát, a biróság az osztr. polg. törvénykönyv 819. §-a alapján csak az átadási okirat (EinantwortungsUrkunde) kiállításáig ment, s az ingatlanokat hivatalból át nem íratta az örökösök nevére, hanem kiadta az átadási okiratot az érdekelteknek, hogy annak alapján külön kérvény utján folyamodjanak az ingatlanok átírásáért. S mi volt ezen eljárás eredménye? Az, hogy az átírást az illetők legnagyobb része mai napig is elmulasztotta; s volt reá plausibilis okuk is, mert látván, hogy az ügy hivatalból nyert elintézést, azon meggyőződésben kellett lenniök, hogy a — reájuk nézve többnyire érthetetlen — átadási okirat kiadásával az ügy tökéletesen be van fejezve. Az országbírói értekezlet ezen hiányon nem hogy segített volna, de sőt tetézte a zavart és következetlenséget az által, hogy ha az örökösök mind nagykorúak, hivatalos eljárásnak — még ha a hagyatékhoz ingatlanok tartoztak is — csak azon esetben adott helyet, ha azt az érdekeltek kérelmezték. A perrendtartás némileg javított a helyzeten az által, hogy elrendelte az 581. §-ban, miszerint »ha az öröklési jog kellőleg tisztára hozatott, az eljáró birtokbiróság az öröklött ingatlanoknak az örökösök nevére leendő bekebleztetését — •— hivatalból eszközli. < Azonban az 5G9. §. a), b), d) eseteit kivéve, a hivatalos beavatkozást szintén csak az illetők kérelmétől tette függővé. Teleszky javaslata pedig a perrendtartás korlátai között mozog, s ámbár sok fontos és czélszerü újítást helyez kilátásba, s á hagyatéki ingatlanoknak hivatalból leendő átíratását fogadja el (119., 121., 123. §§.), azonban az örökösödési bizonyítvány kiadását csak az árvaszék megkeresése avagy az érdeklettek kérelme alapján rendeli el, -— tehát ha az örökösök mind önjogu nagykorúak, s a hagyaték rendezését — bármi okból — nem kérik, még ha ingatlan birtokkal birnak is, az telekkönyvileg rendezetlen állapotban maradna ezután is. Hogy a javaslat ezen része nem helyes, azt következőkben igyekszem kimutatni. Ha az államnak joga van polgárainak ingatlan vagyonáról — az ő érdekükben — közhitelességü jegyzéket (telekkönyvet) vezetni, jogának kell lenni egyszersmind arra nézve is, hogy az ezen jegyzékre nézve előforduló időközi változásokról tudomást vehessen s hivatalos jegyzékét azokhoz képest kiigazíthassa; mert az olyan nyilvántartás, mely nem a mai állapotot tünteti fel, közhitelességre számot nem tarthat. Beismerem, hogy az időközi változások ellenőrzése élők közötti ügyleteknél nehézséggel jár, bár nem kivihetetlen, s igen kívánatos volna, hogy e tekintetben is, t. i. az élők közti ügyletek kötelező nyilvántartása által, a tényleges birtokállapot a telekkönyvi állapottal teljesen összhangzásba hozassák. Azonban erről ezúttal nem szólok. Szólok csupán azon bírtokváltozásokról, melyek halálesetben be szoktak állani. A meghalt ember életének minden viszonyától megválik s bevezettetik az egyház anyakönyveibe, megszűnik a község s állam tagja lenni, kitöröltetik a választók, az adó-, iskola-, védkötelesek sorából, tudomást vesznek elhunytáról a társulatok, melyeknek tagja volt, épugy mint a magánosok, kikkel összeköttetésben állott, — csak az államnak egyik igen fontos közege, a telekkönyvi hatóság, az nem lát és nem hall semmiről, a mi poros actáin kivül történik.